Molnárok Lapja, 1919 (26. évfolyam, 1-41. szám)

1919-11-08 / 36. szám

XXVI. évfolyam Budapest, 1919. november 15. 36. szám szserkesztőség­ét kiadó hivatal: BUDAPEST, V., Csizky-utcza 19. Telefon: MTM,­­Brgdnycilm : Homnárlip POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja“ melléklettel M­itVil­ink!­­egy évre 40 K, félévre 30 K, Ponttaakarékpénztári checkszámla: 48158. A háborús központok feloszlatása. Illés János mező­­tárkányi malomtulaj­donos, a Heves­megyei Molnárszövetség elnöke ezt írja: „Ha a szaklap a központok feloszlatása mellett foglal állást, úgy véleményünk teljesen egyezik A molnárok szempontjából a központok, mint a Hadi Termény rt., a Korpaközpont, Szénköz­pont stb. mindmegannyi idejétmúlt gyámhiva­tal, amelyeknek fenntartása teljesen czéltalan, mert amíg a háború éveiben eme hivatalok szükségszerűleg üdvös intézkedéseit el kell ismerni, ma már csak útját állják a szabad forgalomnak, rákényszerítik a termelőket a tit­kolódzásra, úgy a molnárságot is, rendelkezéseik folytán eltűnik a gabona és zaklatásuk alaposan útját állja a gazdálkodók termelési kedvének. A központok feloszlatása semmi gazdasági megrázkódtatással nem járna, mert a gabona szabaddá tételével előálló több fogyasztás feltárná a rejtett terményeket és ha a készletek még így is elégtelennek bizonyulnának, a molnársággal kapcsolatos kereskedelem módját találná más országok feleslegének behozatalával a pótlásnak. Közellátás szempontjából előnyösnek mond­ható a központok azonnali sürgős feloszlatása, mert a közellátás ma már csak illuzórius, ennek helyébe lépett a lánczkereskedelem,­­ ennek pedig egyetlen ellenszere volna a szabadkeres­kedelem beállítása. " Röviden szólva: a molnárság és a közellátás szempontjából a központok további fenntar­tását határozottan mellőzendőnek tartom és mi a Heves megyei Molnárszövetség nevében min­den, a feloszlatás irányában törekvő intézkedést örömmel üdvözlünk“. „Ha a kormány azt akarja, hogy a mai nagy élelmiszeriiség megszűnjön, úgy okvetlen és sürgősen meg kell hogy szüntesse az összes központokat, különösen a Haditermény rt.-ét, mivel annak ma már Magyarországon semmi értelme nincsen. Tudja azt ma mindenki, hogy a központok szerencsétlen hazánk nyűgei. Ha ma megszűnik a Haditermény, úgy holnap biz­tosan lisztkínálat lesz és az napról-napra nagyobbodik, azáltal a lisztárak leszállanak. Tény az, hogy ha a szabadkereskedelem meg­lenne, úgy sokkal több gabona kerülne köz­­fogyasztásra, mint eddig, mivel most a gazda megetet mindenféle kenyérmagot az állataival szemesen vagy kézidarálón megdarálva. A kiőrlést szabályozó rendeleteket szintén hatályon kívül kell helyezni, bízzák azt csak a malmokra : „Molnár gondja az őrlés“. Minden molnár azt úgy fogja végezni, hogy jobban hasznára lesz a közélelmezésnek, mint a ki­őrlést szabályozó rendelet. A szabadforgalom­mal rögtön fejlődne egy kis verseny és ezáltal a lisztek jósága biztosítva van. Nem lenne annyi dohos liszt, annyi keserű és élvezhetetlen kenyér, amit az emberek megenni nem bírnak és így kárba vész. Adják a malomiparnak a teljes szabadságot, valamint a gabona- és liszt­­kereskedelemnek és meg fogják látni, hogy a kenyérinség 50%-kal pár nap alatt csökkenni fog. Az összes központok feloszlatása ma hazánkra nézve áldás lenne, mert mindjárt több kenyér lenne és csak a kenyér hozza meg az igazi békét. (Sopron-Szil) Kaiser Pál, gőzmalomtulajd. * 1919. október hó 25-iki szaklapunk Írásbeli véleményt kér a molnároktól arra nézve, hogy a háborús köz­pontok feloszlatásával a közellátás jobb vagy rosszabb lenne-e ? 1. A Haditermény megszűnésével megszűnnének az őrlési tanúsítványok, ezáltal mindenki szabadon őröl­hetne, a vámkereset tetemesen megnagyobbodna, ez­által több vámbúzát tudnának a malmok a környeze­tükben az ellátatlanoknak adni. 2. Szabad kereskedelemnél megszűnnének a zug­malmok élet-halálharcra, vagyis amikor a Haditermény által ellenőrzött malom naponta 2—3 órát őröl, ugyan­akkor a zugmalmok éjjel-nappal őrölnek tanúsítvány nélkül, aminek az a következménye, hogy a zugmal­mokban tetemesen több a vámbúza, amit ők horribilis árakon adnak el, míg ellenben a másik malomban nincs vámkereset, nincs mit beszolgáltatni a Hadi­terménynek. 3. Gazdasági megrázkódtatás, a közellátás rosszab­bodása semmi szín alatt nem következhetne be akkor, amikor mindenki szabadon gazdálkodhatna, a malmok­ban szabadon őrölhetnének. Sőt ez csak az ellátat­lanoknak, a közellátásnak a javára szolgálna. Szabad kereskedelem, szabad gazdálkodás kell nekünk, mert csak akkor fog az ország éhező népe kenyérhez jutni. (Bélapátfalva) Betes Lajos, malomtulajdonos. * Mint a nép között élő egyén, nagyon jól ismerem úgy a termelő, mint a fogyasztó állás­pontját. Az általános nézet az, hogy a köz­pontok oszlattassanak fel, különösen a Hadi­termény R.-T. nagyon ellenszenves a nép min­den rétege előtt, ez okból rejtik el a gabonát is a szabad forgalom elől, mivel nem szeret­nek semmiféle zaklatásnak kitéve lenni. A termelő inkább feleteti gabonáját, mintsem a sok zaklatást és hosszantartó lebonyolítást­ tűrje, már a szabadság a saját tulajdonával jobban ingerli a termelőt az eladásra, mintha azt kényszer útján kell leszállítania. Tulajdonképen vidékünkön ma már kevés gabonát szállít le a termelő, akár kisgazda, akár uradalom a H. T.-nek, nem is merik ezeket a szállításért zaklatni, csupán a vámmalmokat zaklatják most a szállításokért, pedig az a csekély vámkészlet nagyon, de nagyon is kellene a környékbeli ellátatlanok részére, akik — mivel a malmoknak ezt eladniok nem szabad — kénytelenek ma már 400 és 500 koronás ár­ban is a termelőktől beszerezni gabonaszük­ségletüket, holott ha a szabad kereskedelem ki­fejlődhetne, ezen árak nem létezhetnének. Gaz­daságilag szemlélve a mai helyzetet, a H. T.­­nek sokkal több a kiadása, tisztviselők, sze­mélyzet stb., valamint lakbérre, mint amennyit a mai gyér forgalom mellett a legnagyobb erő­feszítéssel is elérni tud, tehát defic­ittel dol­gozik. Szerintem az ilyen intézménynek jobb, ha előbb felszámol, mint később. A malmosok szempontjából is nagyon üdvös lenne már a felszabadulás, magyarul mondva: a lidércznyomás alól való szabadulás. Az a sok irka-firka, ellenőrzés, jogtalan vizs­gálatok, amik már 5 év óta a malomtulajdono­sokat érik, olyan felszabadulást jelentene a köz­pontok megszüntetésével a malmosokra, mint amilyent az átkozott kommunizmus döghalálakor érzett minden józanul gondolkodó magyar ember. A malmos soha nem érezte saját tulajdoná­ban magát, dirigált annak a kisbírótól kezdve fel a magas égig mindenki, pedig hízelgés nélkül állíthatjuk: mi malmosok kiállottuk a legutóbbi 5 évben a tűzpróbát. Ki szenvedett többet, mint a malmos? Hisz üzemanyagok, hajtóanyagok nélkülözése mellett elégítettük ki a fogyasztóközönséget. A közellátás feltétlenül jobb lenne, mivel a sok elrejtett gabona előkerülne, vérkeringésbe jönne a régi kereskedelem és a föld alól is előhívná az elrejtett készleteket. Vannak vidékek, mint az enyém is, ahol a nép fenyegető fellépést tanúsít, sőt a malmos életét is fenyegeti, ha nem ad neki a vámgabo­nából megélhetésre gabonát. Hiába minden védekezése a malmosnak, hogy azt a H. T. foglalja le és azt le kell szállítani, mivel külön­­ben megbüntetik, erre az a válasza: „Megszűnt a háború, már nincs és nem kell Haditermény /* Tudok példát reá, hogy malomtulajdonos­­társamnak saját házi szükségletére sem enged­tek lisztet elvinni a malmából, egy másiknak malmát felgyújtották, mivel nem adott el gabonát. A közellátás feltétlen jobb lenne, sőt olcsóbb is, mivel a gabonavételre szorulók közvetlen a malomban szerezhetnék be a gabonaszükség­letüket, tehát a vámgabona szállítási díja és a liszteknek a visszaszállítási fuvardíja, nem­­különben a sokféle kezelési költség, liszthaszon, mind az ellátatlan fél javára esne, ezenkívül a mai nehéz vasúti közlekedési viszonyok mel­lett, mennyi, de mennyi szénmegtakarítást lehetne elérni, sőt ha ezen elpocsékolt mennyiségű szenet a malmoknak osztanák ki, mennyivel gyorsabban segítené elő ez is az ellátatlanok gyors ellátását. Hogy milyen fontos és meny­nyire szükséges ezen gyors és elmaradhatatlan intézkedés a nép amúgy is felizgult kedély­hangulatára, azt csak mi vidéki malomtulaj­donosok tudjuk és érezzük át, akik a napi kenyérért való küzdelmeket vele szenvedjük az ellátatlan néppel. Gyorsan, nagyon gyorsan kell ezen segíteni, mert éhezni és fázni is egyszerre sok lenne a már öt év óta szenvedőktől kívánni. A mai viszonyok mellett a hatóságoknak kötelessége lenne minden habozás nélkül a gabonákat teljesen feloldatni és ezzel a közel­látás csak nyerne. (Zalaapáti) Mosonyi Artur * A háborús központokat oszlassák föl, mert semmi áron tovább a Hadi Termény stb. szol­gálatában nem akarunk állani. Elég volt a molnárságnak és a gazdaközönségnek a háború hosszú ideje alatt a sok központ zaklatásait elviselni. Nagyon ajánlatos volna a malomipar sza­badságát visszaadni, a rekvirálást beszüntetni és a gabonának szabad adás-vételt engedni. Hogy a hosszú háború alatt nagyon sokat hanyatlott az ország gabonatermése, ennek is legjobban az az oka, hogy a gazdaközönséget éppen úgy kifosztották gabonájából, hogy ott

Next