Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)
1920-02-14 / 7. szám
Budapest, 1920. február 14. MOLNÁROK LAPJA tartós. Növeli a bajt azt is, hogy a bécsi kenyérsütödék technikai berendezése egyáltalán nem felel meg kukoriczaliszt feldolgozásának és ez a magyarázata annak, hogy a közönség rendelkezésére álló csekély kenyérmennyiség minősége is silány. Tőzsdebírósági Ítélet érték- A kommunizmus kitopapírszállítási ügyekben. rése előtt tudvalevőleg sok tőzsdei értékpapírügylet maradt lebonyolítatlanul. Az időközben bekövetkezett nagy értékeltolódások és árhullámzások ezeknek az ügyleteknek rendezését fölötte megnehezítette. Akik papírok átvételével tartoztak, az áremelkedések bekövetkezése előtt természetszerűleg húzódoztak a tényleges átvételtől, most azonban követelik a szállítást. A tőzsdei leszámolási rendben részes felek kötötte viszonyt a tőzsdetanács 1919. november 17-iki hirdetményével kötelező módon rendezte és pedig úgy, hogy azok a felek, akiknek még papiros jár, de azokat nem kapták meg, a hirdetményben megállapított likvidácziós árfolyamok alapján elszámolást követelhetnek és semmi egyebet. A leszámolásban résztvevő felek és azon kívülálló személyek között függőben maradt ügyletekből azonban igen sok per keletkezett, melyek a tőzsdebíróság előtt most vannak folyamatban. Egy esetben megtörtént az, hogy egy ilyen a leszámolásban részes fél azért a kártérítésért, amelyet a leszámolásban nem részes fél tőle per útján igényelt, a Girot tette felelőssé és ellene ezért pert indított és előadta keresetében, hogy azok az ügyfelek, akiktől a szóbanforgó részvényeket ő vásárolta, az alperes vezetése alatt álló leszámoló-irodának való leszállítással tényleg teljesíttettek, alperös azonban, noha neki kifejezetten ki is jelentette, hogy ügyfeleivel ő csak számoljon el, mivel összes papírjait alperöstől meg fogja kapni, a papirosokat nem adta ki felpörösnek. A Giro a kereset elutasítását kérte. Tagadta azt a tényt, hogy az ő részéről bárki oly nyilatkozatot tett, hogy fölpörös összes papírjait meg fogja kapni és hogy azok az ügyfelek, akikkel fölpörös szerződött, az osztrák-magyar államvasuti részvényeket alpörösnek, illetve a leszámoló-irodának beszolgáltatták. A bíróság a bizonyítást mellőzte és a keresetet a következők miatt 442/1919. számú ítéletével jogi alapokon elutasította. A budapesti áru- és értéktőzsde tanácsa 1559/1919. T. számú 1919. november 17. napján kelt hirdetményében megállapította, hogy az 1919. évi márczius hó 21-éig kötött és 1919. évi május hó 2-án leszámolásra bejelentett értékpapír-üzletek az alperes vezetése alatt álló leszámoló-iroda által meghatározott árfolyamokon szornó útján lebonyolíttattak. A tőzsdetanács ebben a hirdetményében kötelező erővel megállapította azt is, hogy a leszámolásban részes egyik fél sem kívánhatja meg azoknak az ügyleteknek a teljesítését sem, melyekre nézve a leszámolás illető résztvevői a benyújtási ívekből, illetve a leszámoló irodának adott czímekből vagy az átvételi jegyzékekből kimutathatólag az őket megillető értékpapírok leszállítását kívánták, de azokat nem kapták meg. Az utóbbi ügyletek az 1559/1919. számú hirdetményben megállapított árfolyamokon egyszer és mindenkorra lebonyolítottaknak tekintendők. E határozatához képest a tőzsdetanács ugyanebben a hirdetményében utasította a leszámoló iroda vezetőségét, hogy az ott megállapított árfolyamokhoz képest mutatkozó különbözeteket azoktól a felektől, akik nem szállítottak, nem szállított darabjaik arányában szedje be és fizesse ki a jogosultaknak, vagyis azoknak, akik a fentiek szerint szállítást kívántak, az őket megillető külömbözetet. Nem volt vitás pörös felek között az, hogy fölpörös a tőzsdetanács most ismertetett hirdetménye szerint őt, mint a szállítást igénylő felet, megillető külömbözeteket felvette alpöröstől. Evvel azonban fölpörös mindazt a jogot, amelyet alpörössel szemben az 1919. évi márczius hó 21-éig kötött és függőben maradt ügyletekből kifolyólag érvényesíthet, ki is merítette. Fölpörös tehát utóbb és pedig függetlenül attól, váljon a leszámolásban nem részes valamelyik vele szerződő fél , tőle ugyanazoknak a papirosoknak a nemszállítás miatt, melyeket ő az alpörös vezetése alatt álló leszámolóirodától nem kapott meg, az alpörös által kifizetett különbözetet meghaladó kártérítést igényel, alperöstől mit sem követelhet. Ezen az elven nem változtat az sem, hogy váljon azok a felek, akiket mint szállítókat fölpörös a leszámoló irodának bejelentett, akikkel tehát fölpörös a közvetlenül volt szerződéses viszonyban a szóbanforgó papírokat szállították-e vagy sem, éspedig azért, mert a hivatkozott tőzsdetanácsi hirdetmény, noha a tényleg szállításra bejelentett darabok közül a szállításra köteles felek csak kis mennyiséget adtak át természetben, mégis az összes függő ügyek rendezését czélozta. E rendezés pedig a leszámítoló iroda eljárása folytán nem történhetik úgy, hogy a lebonyolításnál valósággal az egymással szerződő felek kerüljenek egymással szembe. Feltéve tehát azt az esetet, hogy a fölpörös részéről bejelentett eladók a papirosokat természetben szolgáltatták is, fölpörös a maga részéről valóságos szállításra vagy nagyobb kártérítésre igényt nem tarthat és az 1559/1919. T. számú hirdetményben megállapított különbözettel köteles megelégedni. A bíróság nem rendelte el annak a bizonyítását sem, hogy alperesnek valamelyképviseletre jogosult tagja felperes irányában oly kötelező nyilatkozatot tett, mely szerint a leszámoló iroda útján összes papírjait fölpörös természetben meg fogja kapni, mert feltéve ily nyilatkozat megtörténtét is, az 1559/1919. T. számú hirdetmény kötelező rendelkezései mellett fölpörös alpöröstöl mást, mint ami e hirdetményben körül van írva, nem igényelhet. Tiszta helyzet teremtése. Az Országos Mol----------------------------------------náregyesület f. hó 2-án alábbi sürgős beadványt nyújtotta át Térfi Béla kormánybiztos ur őméltóságának: Január 31-én délben azon óhajt méltóztatott kifejezni, hogy akár az egyes vármegyei molnárszövetségekhez, akár a GOK-kirendeltségeihez szerződés-űrlapokat küldjön szét az Orsz. Molnáregyesület, hogy azután az egyéni szerződések f. hó 10-éig összegyűjtessenek. Több vezetőegyéniségünkkel értekezve tisztelettel jelentjük az alábbiakat: A megyei molnárszövetségi gyűlések megtartása után közvetlenül a malmok hivatalosan lezárattak, készletfelvétel stb. szempontjából, ami elkeseredést keltett. Az őrletek gabonái szintén zár alá vetettek, ami azt eredményezte, hogy nem mernek a gazdák a malomba gabonát vinni, amíg valamennyire tisztult helyzetet nem látnak. A nem-pramiális árak fizetése a malmosnak szintén óriási ellenszenvet váltott ki, ami a kormányigéretek után indokolt, ennek folytán a malmosok általunk (és a kormány által) félrevezetetteknek érzik magukat. Ilyen körülmények között az egyénenkénti szerződéskötés ma teljesen lehetetlen, azt meg sem kíséreljük. A kormány, illetve Méltóságod a vámmalmok között szótartásra való hivatkozással csak akkor tartja újra kezében szilárdul az intézkedő hatalmat, ha a többször hivatkozott rendeletet, amely az őrlési tanúsítványt is eltörli — késedelem nélkül kiadatja. Mi conditio sine qua non, gyanánt állítottuk ezt be a megajánlásoka.." jp álljuk. Ha közben ezzel ellenkező intézkedésekkel nem tetszett volna az akcziót nemcsak megzavarni, hanem annak gyors eredményeit egyenesen veszélyeztetni, akkor e hó 15-éig együtt lenne a 2000 vagyonkészlet. Ma úgy áll a dolog, hogy a malmok csak a legvégső szükség esetén dolgoznak, míg a beígért rendelet után ők forszíroznák az őrlést. Méltóságodnak tiszteletreméltó, de nem szakértő szervei nem akarják megérteni azt, hogy a gabonának gyorsan (a bürokratikus eljárást százszor megelőzve) kell előkerülnie. A legkomolyabban kérjük Méltóságodat arra, hogy a malmok anarchiáját (tessék ránk, praktikus szakemberekre is hallgatni, avagy pl. a fővárosi malomigazgatókat tanácsadókat felkérni, akik nem közvetlenül érdekeltek) csak gyors cselekvéssel lehet elhárítani, a rendelet kiadásával, amikor a molnárok újra bízni fognak a kormányhatalomban. Bármilyen szigorú intézkedés elhibázott dolog, azzal több gabonája Méltóságodnak nem lesz, ellenben azt elérhetik ezek a „szigorúságok“, hogy a malmok elkerülésével márcziusban semmi gabonát sem fog összegyűjthetni. Mi idejekorán leszögezzük ezt. A szövetségi gyűléseken járásonkint tout pouvoir-ral a plénum részéről kinevezett kivetőbizottság adatait kötelezőknek ismerték el az érdekeltek és azoknak a mennyiségeknek beszolgáltatásáért a bizottságok felelősek, akik az íveket sajátkezűleg aláírták. Több megyében az íveket az érdekeltek maguk írták alá és töltötték ki a számadatokra szolgáló rovatokat, ezeket tehát újból bolygatni felesleges. A checkek szétküldését (kötbér) tessék ezek alapján eszközöltetni, ami szintén csak formalitásszámba mehet a veszélyeztetett közellátás főfeladatai mellett. A mi feladatunk most aktacsinálások helyett az agitáczió lenne oly irányban, hogy minél több gabona jöjjön össze minél rövidebb idő alatt. Ezt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha Méltóságod nem üti ki kezünkből a kardot: a végtelenségbe húzódó tárgyalások alatt annyi történik vidéken, ami a mi beígéréseinkkel ellentétes, hogy mi így dolgozni nem tudunk. Kérjük a rendelet kiadását és akkor rögtön lesz gabona. A szankcióban mi is elmegyünk a legvégsőkig, mert ellenfelek helyett becsületes szövetségeseknek ajánlkoztunk, amit ma is fönntartunk. Ellenben, ha az általunk propagáltak Méltóságod leirata alapján valóra nem váltatnak, úgy a felelősség bármi csekély részét sem vállalhatjuk. Fogadja Méltóságod nagyrabecsülésünk kifejezését, mellyel vagyunk . . . A csuvarozás Németországban. Egyik lipcsei laptársunk közli, hogy Erfurt környékén ismét annyira elharapódzott a csuvarozás, hogy emiatt válság tört ki a Deutscher Müllerbund ottani körzetében. Az egyik kartárs most a lap hasábjain panaszolja el, hogy a csavarozás miatt lehetetlen a malomüzlet fenntartása. Az illető kartárs egyszersmind a nyilvánosság előtt bejelenti a szövetségből való kilépését. Laptársunk éles kritika tárgyává teszi a csuvarozást és rámutat arra, hogy a csuvarozás elleni védekezésnek egyetlen hathatós módja az, ha a malomtulajdonosok összetartanak és közös elhatározással szüntetik be ezt az elavult gabonakoldulást. Ahol erre nincs meg a kellő erő és elhatározás, ott csak magukra vessenek a kartársak, ha a csuvározás miatt súlyosan károsodnak és ha a versenyviszonyok lehetetlenné teszik a megélhetést. (Nálunk a 4728/1919. számú rendelet eltiltja a csuvározást. — Szerkesztő.) KREISLER JENŐ malomlepitlis berendező vállalata BUDAPEST, V., VÁCZI-UT 28. gtfrgSBTCzi»: MALMA 87, BUDAPEST. Tele r*a 128-99. Pestatakarékot BilArizánd: U 8 S 1. m\\ raktárról hengerszékeket, kőjáratokat és szitákat. 65