Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)
1920-02-21 / 8. szám
I. évfolyam Budapest, 1920. február 21 8. szám SserkentfaégyekfalléklTato!: •U8AMST, Cifthyutu« IS. Telefon: M.M. Sorgenjrczim : Molnárlap Fostatakarékpénztári cheekszimla: 43168. POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON aOApisxah Szaklapja'* melléklettel a.......... ■ ■------* Előfizetési árak: tulajdonosoknak és bérlőknek: egész évre 80 — kor., fél évre 40 — kor. alkalmazottaknak: egész évre 40 — kor., fél évre 20 — kor. Az őrlési tanúsítványok: F. hó 17-én kedd reggel 9 órára Térfi Béla államtitkár, a Gabonagyűjtés Orsz. Kormánybiztosa magához kérette az Orsz. Molnáregyesület nevében dr. Matta Árpád elnököt, Jutassy Ödön titkárt, Elek Oszkár malomigazgatót, a Pestmegyei Szövetség titkárát, a Vidéki Malomiparosok Orsz. Egyesülete nevében megjelent Forrai Dezső igazgatósági tag és Bossányi Endre kir. tan., titkárát. A beérkezett hivatalos jelentések alapján a kormánybiztos úr kifejtette, hogy az őrlési tanúsítványok további fenntartásához ragaszkodik. Hosszas tárgyalás után dr. Matta arra kérte a kormánybiztos urat, miszerint szombatig függessze föl határozatát, amikor a molnárság készséggel rendelkezésére áll. Ugyanezen napon (február 17-én), a következő sürgős távirat ment ki dr. Matta Árpád elnök ajánlatához simulva, az egyes megyebeli molnárszövetségek vezető férfiainak. Szombaton, huszonegyedikén tízkor Országos Iparegyesületben molnárszövetségek elnökségei rövid megbeszélés után kormányhoz mennek megegyezéses tárgyalásra tanúsítványok ügyében. Egyéb elrendezve. Feltétlenül várjuk. Országos Molnáregyesület. Abauj megye: Dr. Bárczay Gábor (Felsődobsza), Kurucz Lajos (Forrócncs), Bérdy Mihály (Göncz); Bácsmegye : Milkó Károly (Jánoshalma); Baranya megye: Miskolczy József (Sásd); Borsodmegye: Csohány József (Sósrév), Kacsir János (Boldva), Szabados András (Hejőcsaba), Borsós Sámuel (Nyékládháza); Csongrád megye: Eszes Imre (Kiskundorozsma), Milkó Ferencz (Szeged); Esztergommegye: Jakus János (Esztergom); Fehérmegye: Akóts János (Székesfehérvár), dr. Kováts Lajos (Székesfehérvár) ; Gömör megye: Bódi Ödön (Kelemér), Mayer Gábor (Putnok); Győrmegye: Mohi Lajos (Öttevény), Thaler Károly (Győr), Fodor Károly (Enese); Heves megye: Illés János (Mezőtárkány), Czakó Kálmán (Besenyőtelek), Takács Imre (Pásztó), Detky János (Vámosgyörk); Hont megye: Fischer Ferencz (Zebegény); Jásznagykunszolnok megye: Sugár Adolf (Szolnok), Fecske Sándor (Jászberény), Vallus István (Jászberény); Komárom megye: Milch Hermann (Komárom), Mészáros Mihály (Komárom); Moson megye: Allersdorfer Ferencz (Moson), Oötz Károly (Lajtakörtvélyes); Nógrád megye : Volent Lajos (Nógrádladány), Márton Gyula (Érsekvadkert), Draxler János (Nógrádpöstény); Pest megye: Mészöly László (Bia), Kálmán István (Lura), Flégner Géza (Abony),Jermán Béla (Kecskemét), Elek Oszkár (Nagykőrös, Csepel, Solymár, Üllő); Somogy megye: gróf Hoyos Miksa (Németlad), Tankovits János (Kaposvár), Varga Károly (Somogycsurgó), Virág Sándor (Somogyszentbalázs); Sopron megye: Erdős Sándor (Bősárkány), Rajts István (Vicza), Kollár József (Szany); Tolna megye: Fekete István (Szekszárd), Varga József (Dombóvár); Vas megye: Göndöcs József (Körmend), Szabó Károly (Czelldömölk), Eitner Gusztáv (Kőszeg), Weissenberg Samu (Bogát); Veszprém megye: Bognár Károly (Mezőkomárom), Kremó Alajos (Hajmáskér), Schneider Jenő (Pápa); Zala megye: Böhm Zsigmond (Zalaegerszeg, Keszler Mór (Zalabér), Pongor Henrik (Nagykanizsa), Koller István (Alsórajk); Zemplén megye: Princz Dávid (Sárospatak), Erdélyi Endre (Bodroghalász), Kreplin Károly (Tokaj), Vörös Jenő (Bodrogszerdahely). Az összejövetelről és eljárásainkról — miután a tulajdonképeni tárgyalás a mai napon lesz — természetszerűleg csak jövő számunkban számolhatunk be, 20%-kal többet megőrzésre a malomba, mint amennyiről az őrlési tanúsítvány szól. Ezt a GOK vihet az őrlés megengedi annak elkerülésére, nehogy tizedesmérleg vagy századosmérleg nem lévén mindenütt kéznél (a románok is sokat elvittek ezekből), az ilyen többlet miatt, amit egyébként szemmérték szerint sem lehet pontosan megállapítani — a malom ne fogadja azt el és az őrlető kénytelen legyen emiatt itt meg új utakat tenni. A gabonát átvevő malom azonban tartozik ezen többletet az őrlési tanúsítványra feltűnő helyen téntával vagy téntaczeruzával rávezetni. 100 kg. helyett 120,5 Mm. helyett 6 Mm. tehát beszállítható a malmokba őrlésre, anélkül, hogy ezért bármely ellenőrző közeg felelősségre vonhatná az illetőket. Ezen engedélyezéssel a féltékenyen őrzött dogmán , az őrlési tanúsítvány rendszeren tetemes rés van ütve. Praemiumos gabonaárak Legálisan meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a vámmalmoknak a Gabonagyűjtés Orsz. Kormánybiztosa már január 28-án kijelentette, hogy a vámmalmok készleteiért — — mindenkor azon árakat fogja kifizettetni, amelyeket a termelő kap. Ugyanezt január 31-én megismételte. Február 3-án Ipolyi-Keller Gyula államtitkár (közélelmezési minisztérium) kijelentette Kálmán István, Nágel Ferencz és szerkesztőnk előtt, hogy akár írásban adja azt, miszerint a vámgabonák ára ugyanaz, mint a termelőé és a különbözeteket január 1-éig visszamenőleg kifizetteti. A február 17-iki értekezleten ugyanezt jelentette ki Térfi Béla h. államtitkár, hozzátéve : a praemiumos gabonaárakat feltételek nélkül megkapja a molnár, valamint azt, hogy a január 15-én a kirendeltségekhez küldött távirati utasítás helyébe ezen intézkedést küldi ki aznap vagy 18-án. A molnárság tehát nyugodt lehet ebben a tekintetben, amiből következik, hogy végre kezdjenek hinni abban, amit az államhatalom letéteményesei kötelezőleg beígérnek. A praemiális árak Lapunk febr. 14-iki szájtbntartása mában megírtuk- hogy fönntartása a kormány a febr. 15-én lejáró praemiális árakat továbbra is megadni szándékozik. A hivatalos lap február 15-iki számában az 1379/1920 M. E. számú rendelet alapján „felhatalmazást nyer a közélelmezési miniszter arra, hogy az 1919. évi termésű búza-, rozs-, kétszeres, árpa-és zabkészletek után fizetendő szállítási premiumra vonatkozólag a 6953/1919. M. E. sz. rendeletben megállapított határidőket a szükséghez képest belátása szerint megváltoztathassa. Jelen rendelet kihirdetése napján lép életbe“. Ugyanezen lapszámban a közélelmezési miniszter 673. évi 11920. Ké. M. számú rendelete is megjelent: „Az 1379/1920. M. E. számú rendeletben nyert felhatalmazásom alapján a 6953/1919. M. E. számú rendelet 1. §. első bekezdésében, valamint az ugyanezen rendelet 2. §-ában megállapított határidőket folyó évi április hó 1-ig meghosszabbítom. Ehhez képest az 5.269/1919. M. E. sz. rendeletben megállapított legmagasabb árakon felül szállítási praemium czimén métermázsánként 100 koronát igényelhet az a termelő, aki az 1919. évi termésű búza-, rozs-, kétszeres- és árpakészleteit és 50 koronát, aki az 1919. évi termésű zabkészleteit folyó évi márczius hó 31-ig bezárólag a gabonagyűjtés országos kormánybiztosának, illetve a terményátvétellel általa megbízott szerveknek vagy közegeknek leszállítja.“ Mindezek után lenne egy tiszteletteljes kérdésünk. Ha a termelő esetleg olyan gabonát ajánl föl, amelyik kifogástalan minőségű, de nem 1919-ben termett, hanem pl. 1917-ben vagy 1918-ban, az nem kapja meg a praemiumot? Avagy ha elfelejti az illető a termésévet, hogyan méltóztatik azt kitalálni ? — Szóval: a rendelet szövegében teljesen fölösleges az „1919. évi termésű“ meghatározás. Az 1917. évben a 60 korona bizony Isten többet ért, mint ma a 300! Bármely malomban a tanúsítvánnyal, azt szabad őrletni feTM ?seTM más ------------------------ kiállító hatóság elő nem írhatja, hogy a gabonát az őrlelő melyik malomba vigye. Ez annál kevésbbé ajánlatos ma, mert a tüzelő- és hajtóanyaghiány folytán akár 10 malomba is elmehet az őrlés, amíg olyant talál, amelyiknek a gépe mozog. A vízimalom pedig túlzsúfolt is lehet és egy hónap múlva kerül rá a sor. Itt jegyezzük meg azt, hogy a vármegyei határok nem vámőrlési határok. A hozzánk behozott gabona minden mázsája köny-------------------------------------------nyebbülést jelent és éppen ezért magyar impérium alatt álló területekre való becsempészésért (mondjuk csak ki magyarán) az erre vállalkozókat dicséret illetné, mert aránylag csekély haszonért sokat kockáztatnak. Éppen ezért méltánytalan lenne, ha GOK az egyes túlbuzgó csendőri vagy finánczkülönítmények által lefoglalt ilyen gabonákat elkoboztatná és azokért a mi maximális (praemiális !) gabonaárakat adná. Miután a Tiszavonalról és a Jugoszlávia által megszállott területekkel érintkező megyékből több ilyen panaszt kaptunk, az ilyen eseteknek megfelelő elintézését a GOK figyelmébe kell ajánlanunk. A fölemelt gabonaárak. Ezen czint alatt a 7 “ Magyar Gazdaszövetség lapja, „A Barázda“ január 13-iki számában a 11. oldalon nem átallja a következőket írni: „A február közepéig beszállított gabonaneműek után a termelők métermázsánként 100 korona jutalmat kapnak. Ezt a kormányintézkedést egyes sajtótermékek siettek úgy beállítani, mintha kizárólag a kisgazdák érdekeit szolgálná. Arról azonban mélységesen hallgatnak (ők tudják miért !) hogy a lisztárak egyidejű emelése folytán tulajdonképen megint csak a nagyobb malomvállalatok fölözik le az igazi hasznot. No jó ... de ezek után legalább arra is kérünk intézkedést, hogy a nagy malmok fölhalmozott készleteiből kiőrölt korpa olcsó áron jusson el a tehéntartó zöldmives néphez. A tej árának annyiszor fölhánytorgatott folytonos emelkedése csak az egyenlő elbánás elvéből kiinduló ilyen méltányos intézkedéssel lenne megszüntethető. Ehhez a kisgazdák jóakarata egymagában még nem elég .. .* Ezen közleményt nem hagyhatjuk szó nélkül, nehogy a most mérvadó kisgazdapárt és ennek képviselői azt higyjék, hogy „A Barázda“ itt a valóságnak megfelelő tényeket állított. Épp az ellenkezője áll. Ezen közlemény teljesen hamis beállításban ecseteli a helyzetet és azt hisszük, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk, hogy ezt tudatosan tette, mert