Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)

1920-02-14 / 7. szám

Budapest, 1920. február 14. MOLNÁROK LAPJA tartós. Növeli a bajt azt is, hogy a bécsi kenyérsütödék technikai berendezése egyáltalán nem felel meg kukoriczaliszt feldolgozásának és ez a magyarázata annak, hogy a közönség rendelkezésére álló csekély kenyérmennyiség minősége is silány. Tőzsdebírósági Ítélet érték- A kommunizmus kito­­papírszállítási ügyekben. rése előtt tudvalevőleg sok tőzsdei értékpapír­ügylet maradt lebonyolítatlanul. Az időközben be­következett nagy értékeltolódások és árhullámzá­sok ezeknek az ügyleteknek rendezését fölötte megnehezí­tette. Akik papírok átvételével tartoz­tak, az áremelkedések bekövetkezése előtt termé­szetszerűleg húzódoztak a tényleges átvételtől, most azonban követelik a szállítást. A tőzsdei leszámolási rendben részes felek kötötte viszonyt a tőzsdetanács 1919. november 17-iki hirdetményével kötelező módon rendezte és pedig úgy, hogy azok a felek, akiknek még papiros jár, de azokat nem kapták meg, a hirdetmény­ben megállapított likvidácziós árfolyamok alapján el­számolást követelhetnek és semmi egyebet. A leszámo­lásban résztvevő felek és azon kívülálló személyek között függőben maradt ügyletekből azonban igen sok per ke­letkezett, melyek a tőzsdebíróság előtt most vannak fo­lyamatban.­­ Egy esetben megtörtént az, hogy egy ilyen a leszámolásban részes fél azért a kártérítésért, amelyet a leszámolásban nem részes fél tőle per útján igényelt, a Girot tette felelőssé és ellene ezért pert indított és előadta keresetében, hogy azok az ügyfelek, akiktől a szóbanforgó részvényeket ő vásárolta, az alperes vezetése alatt álló leszámoló-irodának való leszállítás­sal tényleg teljesíttettek, alperös azonban, noha neki kifejezetten ki is jelentette, hogy ügyfeleivel ő csak számoljon el, mivel összes papírjait alperöstől meg fogja kapni, a papirosokat nem adta ki felpörösnek. A Giro a kereset elutasítását kérte. Tagadta azt a tényt, hogy az ő részéről bárki oly nyilatkozatot tett, hogy fölpörös összes papírjait meg fogja kapni és hogy azok az ügyfelek, akikkel fölpörös szerződött, az osztrák-magyar államvasuti részvényeket alpörösnek, illetve a leszámoló-irodának beszolgáltatták. A bíróság a bizonyítást mellőzte és a keresetet a következők miatt 442/1919. számú ítéletével jogi ala­pokon elutasította. A budapesti áru- és értéktőzsde tanácsa 1559/1919. T. számú 1919. november 17. napján kelt hirdetményében megállapította, hogy az 1919. évi márczius hó 21-éig kötött és 1919. évi május hó 2-án leszámolásra bejelen­tett értékpapír-üzletek az alperes vezetése alatt álló leszámoló-iroda által meghatározott árfolyamokon szornó útján lebonyolíttattak. A tőzsdetanács ebben a hirdet­ményében kötelező erővel megállapította azt is, hogy a leszámolásban részes egyik fél sem kívánhatja meg azoknak az ügyleteknek a teljesítését sem, melyekre nézve a leszámolás illető résztvevői a benyújtási ívekből, illetve a leszámoló­ irodának adott czímekből vagy az átvételi jegyzékekből kimutathatólag az őket megillető értékpapírok leszállítását kívánták, de azokat nem kapták meg. Az utóbbi ügyletek az 1559/1919­­. számú hirdetményben megállapított árfolyamokon egyszer és mindenkorra lebonyolítottaknak tekintendők. E határo­zatához képest a tőzsdetanács ugyanebben a hirdet­ményében utasította a leszámoló­ iroda vezetőségét, hogy az ott megállapított árfolyamokhoz képest mutat­kozó különbözeteket azoktól a felektől, akik nem szállítottak, nem­ szállított darabjaik arányában szedje be és fizesse ki a jogosultaknak, vagyis azoknak, akik a fentiek szerint szállítást kívántak, az őket megillető külömbözetet. Nem volt vitás pörös felek között az, hogy fölpörös a tőzsdetanács most ismertetett hirdetménye szerint őt, mint a szállítást igénylő felet, megillető külömbözete­ket felvette alpöröstől. Evvel azonban fölpörös mindazt a jogot, amelyet alpörössel szemben az 1919. évi már­­czius hó 21-éig kötött és függőben maradt ügyletekből kifolyólag érvényesíthet, ki is merítette. Fölpörös tehát utóbb és pedig függetlenül attól, váljon a leszámolás­ban nem részes valamelyik vele szerződő fél , tőle ugyanazoknak a papirosoknak a nemszállítás miatt, melyeket ő az alpörös vezetése alatt álló leszámoló­irodától nem kapott meg, az alpörös által kifizetett különbözetet meghaladó kártérítést igényel, alperöstől mit sem követelhet. Ezen az elven nem változtat az sem, hogy váljon azok a felek, akiket mint szállítókat fölpörös a leszá­moló­ irodának bejelentett, akikkel tehát fölpörös a köz­vetlenül volt szerződéses viszonyban a szóbanforgó papírokat szállították-e vagy sem, és­pedig azért, mert a hivatkozott tőzsdetanácsi hirdetmény, noha a tényleg szállításra bejelentett darabok közül a szál­lításra köteles felek csak kis mennyiséget adtak át természetben, mégis az összes függő ügyek rendezését czélozta. E rendezés pedig a leszámítoló­ iroda eljá­rása folytán nem történhetik úgy, hogy a lebonyolí­tásnál valósággal az egymással szerződő felek kerül­jenek egymással szembe. Feltéve tehát azt az esetet, hogy a fölpörös részéről bejelentett eladók a papirosokat természetben szolgáltatták is, fölpörös a maga részé­ről valóságos szállításra vagy nagyobb kártérítésre igényt nem tarthat és az 1559/1919. T. számú hirdetmény­ben megállapított különbözettel köteles megelégedni. A bíróság nem rendelte el annak a bizonyítását sem, hogy alperesnek valamely­­képviseletre jogosult tagja felperes irányában oly kötelező nyilatkozatot tett, mely szerint a leszámoló­ iroda útján összes papírjait föl­pörös természetben meg fogja kapni, mert feltéve ily nyilatkozat megtörténtét is, az 1559/1919. T. számú hirdetmény kötelező rendelkezései mellett fölpörös al­pöröstöl mást, mint ami e hirdetményben körül van írva, nem igényelhet. Tiszta helyzet teremtése. Az Országos Mol­----------------------------------------náregyesület f. hó 2-án alábbi sürgős beadványt nyújtotta át Térfi Béla kormánybiztos ur őméltóságának: Január 31-én délben azon óhajt méltóztatott kifejezni, hogy akár az egyes vármegyei molnár­szövetségekhez, akár a GOK-kirendeltségeihez szerződés-űrlapokat küldjön szét az Orsz. Mol­náregyesület, hogy azután az egyéni szerződések f. hó 10-éig összegyűjtessenek. Több vezető­egyéniségünkkel értekezve tisztelettel jelentjük az alábbiakat: A megyei molnárszövetségi gyűlések meg­tartása után közvetlenül a malmok hivatalosan lezárattak, készletfelvétel stb. szempontjából, ami elkeseredést keltett. Az őrletek gabonái szintén zár alá vetettek, ami azt eredményezte, hogy nem mernek a gazdák a malomba gabonát vinni, amíg valamennyire tisztult helyzetet nem látnak. A nem-pramiáli­s árak fizetése a mal­mosnak szintén óriási ellenszenvet váltott ki, ami a kormányigéretek után indokolt, ennek folytán a malmosok általunk (és a kormány által) félrevezetetteknek érzik magukat. Ilyen körülmények között az egyénenkénti szerződés­­kötés ma teljesen lehetetlen, azt meg sem kísé­reljük. A kormány, illetve Méltóságod a vámmalmok között szótartásra való hivatkozással csak akkor tartja újra kezében szilárdul az intézkedő hatal­mat, ha a többször hivatkozott rendeletet, amely az őrlési tanúsítványt is eltörli — késedelem nélkül kiadatja. Mi conditio sine qua non, gyanánt állítottuk ezt be a megajánlásoka.." jp álljuk. Ha közben ezzel ellenkező intézkedésekkel nem tetszett volna az akcziót nemcsak megzavarni, hanem annak gyors eredményeit egyenesen veszélyeztetni, akkor e hó 15-éig együtt lenne a 2000 vagyon­készlet. Ma úgy áll a dolog, hogy a malmok csak a legvégső szükség esetén dolgoznak, míg a be­ígért rendelet után ők forszíroznák az őrlést. Méltóságodnak tiszteletreméltó, de nem szak­értő szervei nem akarják megérteni azt, hogy a gabonának gyorsan (a bürokratikus eljárást százszor megelőzve) kell előkerülnie. A legko­molyabban kérjük Méltóságodat arra, hogy a malmok anarchiáját (tessék ránk, praktikus szakemberekre is hallgatni, avagy pl. a fővá­rosi malomigazgatókat tanácsadókat felkérni, akik nem közvetlenül érdekeltek) csak gyors cselekvéssel lehet elhárítani, a rendelet kiadá­sával, amikor a molnárok újra bízni fognak a kormányhatalomban. Bármilyen szigorú intéz­kedés elhibázott dolog, azzal több gabonája Méltóságodnak nem lesz, ellenben azt elérhe­tik ezek a „szigorúságok“, hogy a malmok el­kerülésével márcziusban semmi gabonát sem fog összegyűjthetni. Mi idejekorán leszögezzük ezt. A szövetségi gyűléseken járásonkint tout pouvoir-ral a plénum részéről kinevezett kivető­bizottság adatait kötelezőknek ismerték el az érdekeltek és azoknak a mennyiségeknek beszol­gáltatásáért a bizottságok felelősek, akik az íveket sajátkezűleg aláírták. Több megyében az íveket az érdekeltek maguk írták alá és töltöt­ték ki a számadatokra szolgáló rovatokat, eze­ket tehát újból bolygatni felesleges. A checkek szétküldését (kötbér) tessék ezek alapján esz­közöltetni, ami szintén csak formalitásszámba mehet a veszélyeztetett közellátás főfeladatai mellett. A mi feladatunk most aktacsinálások helyett az agitáczió lenne oly irányban, hogy minél több gabona jöjjön össze minél rövidebb idő alatt. Ezt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha Méltóságod nem üti ki kezünkből a kardot: a végtelenségbe húzódó tárgyalások alatt annyi történik vidéken, ami a mi beígéréseinkkel ellen­tétes, hogy mi így dolgozni nem tudunk. Kér­jük a rendelet kiadását és akkor rögtön lesz gabona. A szankc­ióban mi is elmegyünk a leg­végsőkig, mert ellenfelek helyett becsületes szövetségeseknek ajánlkoztunk, amit ma is fönn­tartunk. Ellenben, ha az általunk propagáltak Méltóságod leirata alapján valóra nem váltatnak, úgy a felelősség bármi csekély részét sem vállalhatjuk. Fogadja Méltóságod nagyrabecsülésünk kifeje­zését, mellyel vagyunk . . . A csuvarozás Németországban. Egyik lipcsei lap­társunk közli, hogy Erfurt környékén ismét annyira elharapódzott a csu­varozás, hogy emiatt válság tört ki a Deutscher Mül­lerbund ottani körzetében. Az egyik kartárs most a lap hasábjain panaszolja el, hogy a csavarozás miatt lehetetlen a malomüzlet fenntartása. Az illető kartárs egyszersmind a nyilvánosság előtt bejelenti a szövet­ségből való kilépését. Laptársunk éles kritika tárgyává teszi a csuvarozást és rámutat arra, hogy a csuvaro­zás elleni védekezésnek egyetlen hathatós módja az, ha a malomtulajdonosok összetartanak és közös elha­tározással szüntetik be ezt az elavult gabonakoldu­lást. Ahol erre nincs meg a kellő erő és elhatározás, ott csak magukra vessenek a kartársak, ha a csuvá­rozás miatt súlyosan károsodnak és ha a versenyvi­szonyok lehetetlenné teszik a megélhetést. (Nálunk a 4728/1919. számú rendelet eltiltja a csuvározást. — Szerkesztő.) KREISLER JENŐ malomlepitl­is berendező vállalata BUDAPEST, V., VÁCZI-UT 28. gtfrgSBTCzi»: MALMA 87, BUDAPEST. Tele r*a 128-99. Pestatakarékot BilAr­­izánd: U 8 S 1. m\\ raktárról hengerszékeket, kőjáratokat és szitákat. 65

Next