Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)

1920-02-14 / 7. szám

Budapest, 1920 február 14. MOLNÁROK LAPJA az efféle mag baromfi etetésére szolgál, azt olyan helyen kell tartani, hogy az abban eset­leg élő zsizsik a magtárba vissza ne jut­hasson. 3. Hol az alapos takarításnak egyszerre való végrehajtása nem volna lehetséges, mert pl. a magtár (nagy gazdaságban, vagy gabonakeres­kedőknél) egészen sohasem üres, ott a takarí­tást úgy kell beosztani, hogy a magtár egyes helyei akkor takaríttassanak ki, amikor az lehet­séges, de úgy, hogy ilyen módon az egész magtár alapos takarítás alá havonként legalább egyszer jusson. 4. A takarítás (kisöprés) megkönnyítése vé­gett szükséges, hogy a magtár padlójának, fal­burkolatának minden egyes hézaga olyan anyag­gal betapasztassék, mely fele- (vagy nagyobb) részben marha- (tehén vagy ökör-) trágyából és fele- (vagy kisebb) részben jól gyúrható (ragadós) agyagból készült. Hogy e tapasztás annál jobban odaragadjon, szükséges, hogy a tapasztás munkája előtt a betapasztandó részek megnedvesíttessenek. 5. Hogy a tiszta (pl. új) gabona meg ne zsizsikesedjék, okvetlenül szükséges, hogy az gyakran (hetenként legalább egyszer) kevertes­­sék (lapátoltassék), mert gyakran megbolygatott gabonában a zsizsik nem marad meg. 6. Zsizsikes gabona a gabonazsizsiktől akként tisztítandó meg, hogy előbb olyan szemű ros­tán rostáltassék meg, amelynek szövetén a ga­bonazsizsik kihull ugyan, de a magszem nem. Rostálás közben vigyázni kell, hogy a zsizsik a megrostált gabonába ismét vissza ne húzód­hassak. Minthogy pedig a megrostált gaboná­ban a rostálás daczára egy-két zsizsik még bent maradhat, azért szükséges, hogy a kiros­tált és garmadába hányt gabona felülete, de leginkább a fallal érintkező része rongyokkal vagy — ha rendelkezésre állanak — juhbőrös bundákkal, len- vagy kenderkóczczal betakar­­tassék, melyekbe a garmadából menekvő zsi­zsik belehúzódik. Az ilyen helyen meghúzódott zsizsiket azután 7—8 óra, de legkésőbb egy nap múlva zsákostól-rongyostól együtt a mag­tárból ki kell vinni és olyan helyen kirázni, ahol az összeseperhető és tűzben vagy forró vízben megsemmisíthető. Ez az utóbbi eljárás (lapáto­lás és zsákkal való betakarás) megismétlendő 5—6-szor, míg a gabona teljesen meg nem tisztul. Azután pedig, mint a tiszta gabona, hetenként csak egyszer lapátolandó. 7. Hogy pedig a gabonazsizsik magtári csa­pássá ne váljék, legfőbb szabály az, hogy a magtár gyakran szellőztessék, és mindig a leg­nagyobb tisztaságban tartassák. 8. Ismeretlen helyről, vagy gazdaságból érkező gabona vagy gabona-szállításhoz való zsák, magtárba csak akkor vihető be, ha ab­ban gabonazsizsik nincs. 9. A magtárt, vagy zsizsikes gabonát mér­gekkel fertőtleníteni nem szabad. 10. A gabonazsizsikkel (Calandra granaria) nem szabad összetéveszteni a lencse- vagy borsó-zsizsiket (Bruchus lentis, Br. pisorum vagy Mylabris lentis, M. pisorum s más fajok).. Ez utóbbi csak a hüvelyes vetemények magvai­­ban él, melyeket már a mezőn, fejlődésük ele­jén fertőz meg; gabonafélékben nem él. Ellen­ben a gabonazsizsik csak­ a gabonafélékben él, ezeket csak a magtárakban lepi el, de hüve­lyesek magvaiba nem megy be. Jablonovszki József, a magyar állami Rovartani Állomás vezetője. Veszek övtéli hulladékot, napraforgóhéjat, olajpogácsa­­féléket és takarmányrépát. Tőzsdei és valutáris megbízásokat pontosan teljesítek. BERGER SÁNDOR Budapest, V., Báthory-utcza 23. sz. Telefon : 98—40. Serftfirczim , Berglus. KÖZLEMÉNYEK Újabb molnár­ képviselő. A Zalamegyei Molnárszövetség tudatja velünk, hogy dr. Taranyi Ferencz söjtöri malomtulajdonost Zalaszent­­gróton nemzetgyűlési képviselőnek választották meg. Szenzácziós malomeladási hír. A héten a főváros­ban egy szenzácziós malomeladás híre terjedt el. Előre­bocsátjuk, hogy bármennyire utánajártunk a dolognak, nem sikerült meggyőződnünk e hir valódiságáról és így azt csak fenntartással közölhetjük. Székében be­szélték, hogy egyik vidéki közép­malom, amelynek napi őrlőképessége alig 10 nagyon, másfél millió svájczi frankért cserélt volna gazdát. Tőzsdekörökben ezt a szenzációs hírt egymásnak adták tovább az emberek, de senkitől sem sikerült megtudnunk azt, hogy melyik malom eladásáról van szó. Budapesti malomkörökben sem sikerült bővebbet megtudnunk. Ezt a hírt azután hamarosan kiegészítették azzal, hogy különösen a buda­pesti malmok részvényei iránt nagy érdeklődést mutat­nak külföldi tőkések, pl. hogy az Első Budapesti rész­vényeit is francziák vásárolják, amiből egy szó sem igaz. Kötelességteljesítésének áldozata. A kor­mány felhívására, hogy a malomipar érdekében a molnárok gyűljenek egybe, a molnárság egy fiatal, a kötelességekben és munkában mindig elöljáró szerény tagját is munkára szólította. Molnár Péter 32 éves, ágalmási(Baranya megye) vizimalomtulajdonost, aki január 18-án Kapos­várra a molnárgyű­lésre utazott. A zsúfolásig megtöltött vonaton, ahol csak a lépcsőn jutott neki hely, az akkori zimankós időben meghű­­tötte magát, 19-én este betegen érkezett haza, tüdőgyulladásba esett, majd mellhártyagyulladás ütött hozzá, úgy hogy 2 orvos minden igyeke­zete daczára a küzdelmekben hűséges hitvese, Boros Anna karjaiban (aki szintén molnárleány) január 26-án kilehelte munkás lelkét. Hitvesén és 6 éves kisfián kívül megszállt területen élő szülei, apa és napa, testvérei és sógorai siratják. Január 29-én helyezték örök nyugalomra molnár­társai, rokonsága s tisztelői őszinte részvéte mellett a nagyági temetőben. Béke porai fölött! Uj malom Nagytétényben. Zsille Géza, a Budapest melletti Nagytétény községben 120.000 korona költséggel, kétjáratu benzinmotoros malmot épített és azt tulaj­donosa saját kezelésében már üzembe is helyezte. Honti malomeladás. A valamikor Kovács Béla tulajdonát képezett honti (Hont megye) malom, mely legutóbb dr. Vámos ügyvédé volt, ismét gazdát cserélt. A malmot most Benedek János ipolyhidvégi malomtulajdonos vette meg 40,000 cseh és 40,000 magyar koronáért. Mágocsi Mezőgazdák Műmalma rt. február 29-én délután 3 órakor Mágocson (Baranya megye) tartja I. és II. évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat: Elnök­­választás. Az igazgatóság jelentése és a zárószámadá­sok előterjesztése. Ismét elköltözött közü­lünk a régi pesti ma­lomvilág egyik kedves alakja: Feldmann Lajos, az Első Budapesti Gőzmalmi r­­ t. volt helyi ügynöke és c­égvezetője. Majdnem félszázadon kereztül, 48 évig működött­ Feldmann a malom kötelékében. Évtizedeken keresztül ő képviselte a budapesti helyi piac­on a társaság érdekeit, ő látogatta meg minden nap a nagysütőmestereket és lisztnagykereskedőket, úgyszólván doyenje volt a budapesti régi malomképviselők gárdá­jának. A mai nemzedék már nem is tudja, mi­lyen előkelő és kiváltságos szerep jutott azon férfiaknak, akik a régi világban a fővárosi ma­lomiparban vezetőhelyeket töltöttek be. Ezek voltak az iparnak és kereskedelemnek a leg­­kiválóbbjai, a vezetői. A legelőkelőbb és a leg­nagyobb keresetet biztosító pályát futotta meg az, akinek az Isten a malomdirektorságig vitte fel a dolgát vagy aki valamelyik malomnál fő­hivatalnoki állást töltött ki Ezek között foglalt helyet Feldmann Lajos­­- Puritán, egyszerű, előzékeny, szívélyes, nyilt­vn, kedélyes ember volt. Az üzleti tisztessége­­s korrektséget az Első Budapesti Gőzmalom h­gyományaihoz hi­­ven értelmezte. ' ' % | Feldmann Lajos. | Tétlenségre kárhoztatva kellett ennek a kiváló embernek élete utolsó éveit eltölteni. A világháború kitörése után teljesen felfordult a lisztpiacz helyzete,. Nem kellett többé a liszttermelés elhelyezésével bíbe­lődni, ami normális üzleti viszonyok között kiváló szak­értelmet és rátermettséget igényelt. Beállott a nagy gabona- és lisztinség, a malmok tevékenységét csak­hamar béklyóba szorították a kényszerintézkedések, a szabad forgalom helyébe pedig a kötött forgalom lépett. Azóta vesztette el tevékenységi körét Feldmann Lajos is. Ha az utóbbi években találkoztunk vele, jóságos arcra visszatükrözte a tétlenség miatt érzett keserű­séget. Nem volt ő már a régi, mindig kedélyes ember. Gondokkal teli és reménytelen kifejezésű arcza elárulta, hogy súlyos balsejtelmek töltik el. Most hirtelen el­költözött közülünk. Egy régebbi súlyos betegsége ölte meg szenvedés nélkül. Hétfőn volt a végtisztessége. Ott volt mindenki, akinek a budapesti malomvilágban vezető szerepe van: a Fővárosi Malomegyesület kül­döttsége, az Első Budapesti Gőzmalom, az ehhez tar­tozó érdekeltségek vezetői, több pesti malom kép­viselője, a kartársak és jóbarátok óriási száma. A nyílt sírnál Langfelder Ede vezérigazgató búcsúztatta a halottat, következő megható szavakkal: Mélyen meghatóban, fájó szívvel állunk ezen koporsó előtt, mely régi kedves barátunk és szeretett kollégánk Feldmann Lajos hült tetemeit zárja magában. 68 évig élt, ebből 48 évet töltött malmunk szolgálatába és ezer, hosszú idő alatt példaadóan, híven és becsületesen, istápolta érdekeit, amint egyáltalában hűség, becsüle­tesség, nyíltság és emellett öntudatos szerénység voltak­: az elhunytnak jellemvonásai. Ő szerette a vállalatot, küzdött és lelkesedett érte. Szerette hivatását és ritka lelkiismeretes és kötelességtudó volt ennek teljesíté­sében. A vállalat minden sikerén tiszta szívből örült és szíve mélyében fájt neki, ha időnként a viszonyok rosszabbodtak. Kartársait szerette, a fiatalokat buzdí­totta, a gyengébbeket pártolta és nem egyszer volt szószólójuk. És ha a véletlen úgy hozta magával, hogy fiatalabb kartársak előrehaladtak és őt poziczióban, jövedelemben megelőzték, szive ennek csak örülni tudott, irigységet, kedvetlenséget, elégedlenséget emiatt szive nem érzett Üzletbarátainak és családja minden egyes tagjá­nak személyes jó barátja volt. Szívesen tanácskozták meg­­ vele üzleti és családi ügyeiket, mert bajaikban nála találtak mindenféle teljes baráti megértést és együttérzést A főváros számos tekintélyes és előkelő körében is szívesen látták, szimpatikus megjelenése, jóizű­ mókái, tréfái, mindenütt jó kedvet, vidámságot váltottak ki. Mert ritka jó — vidám — kedél­yű volt Lajos barátunk, amilyen csak egy igazán jó és nemesszivü ember lehet. Páratlan gyengédséggel vette körül édesanyját, odaadó fivér és rokon volt. Édesanyjáért rajongott és mi, akik­et közelről megfigyelhettük éreztük, hogy édesanyjának halálával, mintha az ő vidámsága, a minden iránti érdeklődésének buzgósága is sírba szállt volna, éreztük, hogy a bánat lassan-lassan apasztja és emészti kifogy­hatatlannak látszó jókedvét és életörömét. Pedig Lajos barátunk szerette az életet, örömeivel és kínjaival, szerette családját, barátait, foglalkozását, szedette Pestet, mint senki m­ás, ennek minden zugját, utczáját, és az utcza fogta fel­ölelő karjaiba, midőn néhány nap előtt egyszerre csak elhagyta őt életereje és nemes lelke felszállt az egekbe, hogy ott egyesüljön szeretett jó édesanyjának nemes lelkével. És most búcsút veszek tőled örökre, úgy a saját magam, mint vállalatunk és kartársaink nevében is. Köszönetünket akarom neked kifejezni mindazon hűségért, jóságért és szeretetért, mellyel elhalmoztál bennünket oly sok éven át és melyet most már más­képen nem tudunk meghálálni, mint hogy aranytiszta és fényes emlékedet sziveinkbe zárjuk és azt örökre kegyelettel megőrizzük. Pihenj békében ! Zalaszentbalázsi malomeladás. Blumenschein Jakab a Zalaszentbalázson levő malmát örök áron eladta Déncs és Komár ugyanottani lakosoknak. Kizárt m­alommérnök. (Levél a szerkesztőhöz.) Becses lapjának január 31-iki számában „Kizárt malommérnök“ czimmel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tanácsának ama határozatát közli, amellyel engem tagjai sorából kizárt. A napi­lapok hasonló híreire nem reagáltam, hanem az Ön b. lapját és annak olvasóit, akik közül sokat személyesen van szerencsém ismerni, többre becsülöm, minthogy ezen hírecske mel­lett szó nélkül elmennék, miért is kérem, szí­veskedjék alábbiakat közölni: A Magyar Mérnök- és Építészegylet szóban­­forgó határozatát anélkül hozta meg, hogy engem az ellenségeim által rám szórt vádak felől kihallgatott vagy megkérdezett volna. De nem kérdezték ki gyáram igazgatóságát sem, pedig Voif György, a Gazdasági Gépgyár mű­szaki igazgatója, aki minden tettemről tudott és akivel úgy a kommün előtt, mint alatt szo­ros együttműködésben dolgoztam, így nyilatko­zott okmányszerűleg: Kallós az én tudtommal és beleegyezésemmel lett a munkástanács tagja és az én tudtommal lett termelési biztos is, amely állásra azonban későbben ugyancsak az én tudtommal egy Makovi nevű vasesztergályos vá- 67

Next