Molnárok Lapja, 1921 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1921-01-01 / 1. szám

­ Közélelmezési pénztárak Úgy értesülünk, hogy a kormány legújabb vagyon, 20 %-os igénybevétele, igénybevételi rendelete alól a törvényható­ságok úgynevezett közélelmezési pénztárai sem képeznek kivételt és azok állományának 20 százalékára is kimondatott a zárlat. Tekintve, hogy ezen tőkék a közellátáshoz szükségelt liszt és egyéb élelmezési czikkek beszerzésé­hez szükségesek és így a közpénzek jellegével bírnak, a vármegyék vezetőségei a közélelme­zési minisztérium útján fel fogják emelni sza­vukat ezen intézkedés ellen és remélik is, hogy a zárlatot mihamarabb feloldja a pénz­ügyminisztérium. __ forgalmi egyezmények a Magyar, osztrák és román határál­latunkkal ~ részről a vasúti forgalom nawanamokha I. felvétele tárgyában folyta­tott tárgyalások folyamán több fontos egyezmény léte­sült. Megállapodás történt, hogy Magyarország és Románia között a leendő áruforgalom fölvételéről szóló egyezmény 1921. január hó 1-én lép életbe. Az árufor­galmat egyelőre Lökösházán és Biharkeresztesen át bonyolítják le, mozdony és magyar személyzet viszi Aradig, illetve Nagyváradig. A Páris—Ostendélől Wienig közeledő expresszvonalhoz csatlakozás létesül egy Bécsből Bukarestig­ menő különleges D-gyorsvonat beállítása által, amely először január 16-án indul Bécsből. Szabályozták ezenkívül a teherkocsik átmene­tének kérdését Magyarország és Románia közt és meg­állapodás létesült azon kérdésre nézve, mily módon törlesztik a románok eddigi kocsitartozásaikat. A tár­gyalásokkal párhuzamosan Magyarország és Ausztria között megállapodás jött létre Jugoszláviából Szabadkán át Ausztriába küldendő gabona és liszt szállítási mód­jának szabályozására nézve. A Magyarország és Ausztria közötti áruforgalom lebonyolításának kérdésére nézve, az osztrák államvasutak és a Máv­ egyezményt kötöttek kocsijaiknak bizonyos mértékig való kölcsönös javítása kérdésében. Magyar élelmiszer- A Gyáriparosok Lapja fölöslegek kivitele ? "h­a: ^ közélelmezési ------------------_----------.— miniszter összegyűjtötte mindazokat a fölöslegeket, melyek nálunk élel­miszerekben, — nulláslisztben, hüvelyesekben, főzelékfélékben stb. — találhatók s most már a kormány felajánlja ezeket a Párisban székelő reparác­iós bizottságnak, közölvén vele, hogy ezekért a magyar kormány cserébe a magyar ipari termelés czéljaira megfelelő mennyiségű nyersanyagokat és félgyártmányokat kíván. Hát persze nekünk, mint a gyáripar képviseletének, ezt hálával kellene fogadnunk, ettől el kéne ragadtatva lennünk . . . s íme, egy csöppet sem vagyunk elragad­tatva. Hálával fogadjuk, hogy gondolnak reánk, hogy törődnek velünk, de a módból, ahogy a mi dolgainkat kezelik, mély sajnálattal azt állapítjuk meg, hogy nem értenek a mi dolgainkhoz. Ha csak egy kicsit is érte­nének ehhez, akkor tudnák, hogy ezen a lehetetlenül naiv módon a magyar gyáripar termelési problémái nem oldhatók meg. Jöjjünk tisztába azzal, hogy a nyers­anyagok problémája — a széntől és a koksztól elte­kintve — ma már nem kompenzác­iós probléma, hanem valutaprobléma. Mi, ha pénzünk vagy hitelünk van, akkor annyi nyersanyagot és félgyártmányt tudunk elő­teremteni, amennyi szükséges, vagyis ha mi a nullás­­lisztet vagy hüvelyeseket minden kompenzác­ió nélkül, de hollandi forintokért értékesítjük, akkor már meg is találtuk a módját annak, hogy magunknak fémet, fosz­fátot, pamutot s egyebeket biztosítsunk. A szén- és kokszkérdés másként áll: ezeket a békeszerződés 207. §-a szabályozza, kötelezvén Csehországot és Lengyel­­országot e­ czikkek szállítására és kötelezvén bennün­ket bizonyos élelmiszerfölöslegek leadására. Eddig Csehország és Lengyelország ennek a kötelezettségük­nek nem tettek eleget; a ratifikáczió után minden erő­vel arra kell törekednünk, hogy a szén- és kokszszál­­lítás meginduljon s ha élelmiszerfeleslegeink lesznek, szívesen bocsátjuk azokat rendelkezésre. Addig azon­ban kár a készleteket felajánlani a reparácziós bizott­ságnak, amikor azokat a magyar kereskedelem nemes valutáért jól tudja értékesíteni s amikor nemes valuta ellenében a gyáripar igen jól tud nyersanyagot besze­rezni. Az egész tervből ismét csak az tűnik ki, hogy teljesen lehetetlen állapot a kivitel ügyének ez a széles­körű dec­entralizálása. Lehetetlen, hogy minden egyes minisztérium külön külkereskedelmi politikát folytasson, külön kompenzác­iós szerződéseket kössön. Ismételjük, hogy a külkereskedelem dolga a kereskedelmi miniszté­rium hatáskörébe tartozik, a gazdasági szempont mel­lett minden egyéb szempont — még a valuta is — csak másodlagosan jöhet figyelembe. Itt nem hatásköri kérdésekről, hatalmi féltékenykedésről van szó, hanem arról, hogy csak a külkereskedelem egységes irányí­tása, az irányításnak gazdasági szempontokkal való telítése mellett tudjuk elérni azt, hogy valamennyire is elhelyezkedjünk a nemzetközi relácziókban. Enélkül itt nincs termelés s ezt egyedül a kereskedelmi minisz­ter irányításától várhatjuk. A közélelmezési miniszter­nek csak egy feladata lehet: megállapítani, hogy mit, mennyit nélkülözhet az ő hatósága alá tartozó élelmi­­czikkekből az ország, a többi a kereskedelmi minisz­tériumra tartozik. A kereskedelmi minisztérium pedig érje be a legfelsőbb irányítással és bízza a többit a kereskedelemre. A vámmalmok helyzete az összes háborús tarthatatlan rendeleteken vörös tarthatatlan, fonálként húzódik ke­resztül azon irányelv: „a vámmalmokat tönkre kell tenni”; legvilágosabban tűnik ki ezen szándék az utóbbi rendeletekből, melyek éket akarnak verni kereskedelmi és vámmalmok közé azáltal, hogy a vámmalmokat a kereske­delmi őrléstől eltiltják. A vámmalom nem beteges jelenség az or­szág közgazdasági életében, hanem fejlődési fokozat a munkamegosztási folyamatban ; min­den vámmalom — a legkisebb is — fejlődhet kereskedelmi malommá, erre elég példa van; a kizárólagos vámmalmot csak a háborús ren­deletek találták ki, háború előtt minden malom adott el őrleményeket, hiszen ez legfőbb hiva­tása, legszentebb joga minden malomnak! A nagy Széchényi gondolata az volt, hogy jobb berendezésű malmokkal állítsunk elő elsőrangú liszteket és igy hódítsuk meg a világpiac­ot egyik legkitűnőbb termésünk, a magyar búza részére, de Széchényi nem azt akarta, hogy az újonnan keletkező malmok tegyék tönkre a létező ősi malomipart. A molnárokat, mint szakmunkásokat, mi önálló kismolnárok neveljük, tanítjuk, fegyel­mezzük : a nagymalmok kihasználják, proletari­­zálják őket! Térjenek észre már most a malomnagyipar illetékes tényezői, oszlassák el azon gyanún­kat, hogy a kormány segítségével akarnak minket tönkretenni; lássák be, hogy érdekeink igenis egy- és ugyanazok, de ugyanazok a gazdák érdekeivel is — és segítsenek minket hathatós befolyásukkal a kényszergazdaság le­küzdésében, a haszontalan őrlési tanúsítványok azonnali eltörlésében! A mai viszonyok mellett jogosan senki nem követelheti vámgabonánk teljes beszolgáltatá­sát , őrlemények eladása pedig minden malom hivatása és joga, ezen jogok további csorbítá­sát már el nem tűrhetjük! A molnárság illetékes és hivatott képviselői a legmesszebbmenő önzetlenséggel életrevaló javaslatokkal szolgáltak a kormánynak, ennek a rendeletekben nyoma nincs; megint csak az előzékenység álarczával hallgatták meg képviselőinket és megint csak ignorálták a legeslegilletékesebb szakkörök, az önálló mol­nárok őszinte jótanácsait; minket továbbra is kényszermunkásoknak, rabszolgáknak tekinte­nek és arc­pirítóan, vérlázítóan megfosztanak jogainktól! Erre most már csak egy válaszunk lehet: nem vagyunk sem rabszolgák, sem kényszer­­munkások, senkinek alkalmazottai, senkinek alattvalói nem vagyunk,­­ hanem igenis önálló iparosok, hazafias honpolgárok, a haza támaszai, a közélelmezés legfontosabb tényezői vagyunk, kik honpolgári jogaink csorbítását tovább már nem tűrjük! Most már mi magunk mondjuk ki kategorikus imperatívumként — mint határozott tényt, hogy a kommunisztikus kényszergazdaság legfőbb támaszai ledőlt: az őrlési tanúsítvány végkép megszűnt!* A legtöbb malomégés éjjel keletkezik, a sok malomégés által a tűzbiztosítási díjak horribilis összegeket értek el. Ki személyes tapasztalatból ismeri az éjjeli munkát, alig lehet annak barátja ; nem helyes következtetés az, ha éjjel is dolgozik a gépe­zet, annál jobban gyümölcsözik, mert a munka silányabb, a tűzveszély, a törés, a rongálás aránytalanul nagyobb,­­ a munkások egész­sége pedig károsodik a természetellenes éjjeli munka által. Ma felette kevés tanult molnár van, az éjjeli őrlés folytán szükségelt nagyobb személyzet kényszerít hadimolnárok, kontárok, tanulatlan egyének alkalmazására, miáltal a tűzveszély megint fokozódik, a berendezés rongálódik, a beruházás és amortizáczió növekszik. Ha mindnyájan — a legnagyobb malomtól a legkisebbig — lemondunk az éjjeli őrlésről, úgy minden malomra legalább egy tanult, jóravaló molnár juthat, kinek igényei kielégí­tést nyerhetnek, a tűzveszély kisebb, a tűzbiz­­tosítók engedni fognak a díjszabásból! * A háborús kiváltságokról szóló törvény még mindig érvényben van, pedig ezen törvény helytelen használata melegágya a korrupc­iónak, az nyújtja a konjunktúrát az árdrágítóknak, uzsorásoknak, spekulánsoknak, az valutánk legfőbb rontója. Amíg ezen törvény érvényben van és hely­telen használata lehetséges , mindaddig tovább halad az általános züllés, nagyobb javulás ki van zárva, a hatósági tekintély helyre nem állhat. Mi molnárok rendelkezünk némi befolyással, növeljük azt és használjuk ki esetleges válasz­tásoknál és mostani képviselőinknél, hogy a háborús kiváltságokról szóló törvény mielőbb érvényét veszítse. A Molnárok Lapja politikai lap, fejtsen ki agitácziót ezen értelemben, legyen előharczos a korrupczió letörésében. Az új ipartörvény ne csak képesítéshez kösse a malomipart, de pontosan írja is elő, hogy a képesítés szakbizottság előtt igazolandó. (Lajtakörtvélyes) __ Götz Károly Újra fölemelt fa­ (10780/1920. M. E. sz. rendelet.) 1.§. A 7266/1920. M. E. és faszénárak. számú 1920. évi szeptember 3-án megjelent ren­delet módosítása tárgyában kiadott 9331/1920. M. E. 1920. évi november hó 5-én megjelent rendelethez mellékelt „Árjegyzék“ I. (tűzifa) és II. (faszén) czim alatt tárgyalt tűzifa és faszén tájékoztató ára és az elől idézett 7266/1920. M. E. számú rendelet, 111. gömbölyű fenyőfa), IV. (fenyő mühasábfa), V. (gömbölyű lombfa), VI. (lombmühasábfa), VII. (fűrészelt fenyőfa), VlI/a/ (faragott épületfa), VIII. fűrészelt lombfa) czimek alatt tárgyalt tájékoztató árak a jelen rendelet életbeléptével hatályukat vesztik és azok helyébe az idemellékelt „Árjegyzékében megállapított tájékoztató árak lépnek. 2. §. Annak a tüzifaanyagnak vagy faszén­nek, valamint a gömbölyű fenyőfa és egyéb műfaféléknek leszállítására is, amelyeket a ma­gyarországi faértékesítő hivatal a jelen ren­delet életbelépése előtt már kiutalt, vagy­ a­mely szerződésileg a jelen rendelet életbe­lépése napján már le van kötve, amennyi­ben a szállítás vagy átadás a jelen ren­delet életbelépése után történik, a készlet­­tulajdonos a szállításra csak az ezen ren­delethez mellékelt „Árjegyzék” tájékoztató árainak határain belül kötelezhető. 3. § Különös méltánylást érdemlő olyan esetekben, ha valamely erdőn fekvő fakészletnek a legközelebbi vasúti vagy hajóállomás, illetőleg tutajkikötő rakodóig való kifuvarozása és berakása igazoltan többe kerül, mint a jelen rendelethez mellékelt „Árjegyzékében megállapított tájékoztató árak 50%-a, az erdő- és faü­gyek országos kormánybiztosa legfeljebb 10°/o-kal magasabb eladási árakat engedélyezhet. 4. §. A helyi faármegállapító bizottságok a szabad­­forgalom útján beszerzett fakészletek továbbeladása esetére az eladási árak megállapításánál a felad állo­mástól a rendeltetési állomásig csakis a jelen rende­let 1. §-a értelmében fizethető beszerzési árakat és a vasúton, hajón vagy tutajon való szállításnál a fuvar­levéllel igazolt szállítási díjakat vagy ezek átlagát ve­hetik alapul, míg a 3. § ban tárgy­alt fuvarköltségtöbb­­letet csakis a 3. §-ban említett esetekben, feltéve, hogy az ott jelzett engedély is megadatott, vehetik számí­tásba. Ezenfelül a rendeltetési állomásig más költség (kisérődíj stb.) fel nem számítható. Egyebek az eladási árak megállapításánál a 7266/1920. M. E. számú ren­delet 5. §-ának intézkedései irányadók oly eltéréssel hogy az aprított tűzifának forgalombahozatalánál az azt érhető további veszteség, kamat és haszon, vala­mint a felmerülő aprílási és egyéb költségek megtérí­tése czimén­y­ként legfeljebb 35 korona engedélyez­hető. 5. §. A 7266/1920., 7911/1920. M. E. számú rende­letnek a fentiekben nem érintett rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. 6. §. Ezen rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Végrehajtása az erdő- és faügyek országos kormány- MOLNÁROK LAPJA Budapsat, 1921 január 1. BUDAPEST, V. VILMOS CSÁSZÁR-UT 62. ess­et műszaki-, malom-, ezemczikkek ás anyagok, malom­­szerelvények, teljes malom- és villamoslégitési berendezések. MALOMKŐGYÁRA: X. KER., MALOM-UTCZA 6. SZÁH. Ajánlja összes malomkőgyári gyártmányait nevezetesen czementbe rakott budai ,,Speciál"-malom­köveket minden őrlési czélra. — Ezidő szerint a legmeg­bízhatóbb és legjobb munkateljesítményű malomkő . Továbbá HungAria-milköveket, só-és löket, szab. függőleges kövekkel dolgozó darálókat, termeskövet, vagy műkővel. KANN és HELLER

Next