Molnárok Lapja, 1926 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

XXXm. évfolyam Budapest, 1926. január 2. 1. szán! Ssarketitfis^K él Uadóhlvitil: BUDAPEST, V., CSAky.utcza 12. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Taiifon: oo—oo. s&rrönycibn: Moináriap. „Gépészek Szaklapja" melléklettel Postatakarékpénztár! chackszéxila: 43153* Előfizetési érek: tulajdonosoknak és bérlőknek egy érre —____... ................ egy métennázsa búza ára, a lkalmazottaknak: egy érre ............................. ... 50 kg. búza ára a fizetés napfán érrényes aznapi bpesti buzaáralapon* Negyedévenként is fizethető. Válságos idők — Irta: FUdla-Döri Ottó. — Az évforduló küszöbén megütközéssel kell megállapítanunk, hogy malomiparunk a legsú­lyosabb válságba került. A maihoz hasonló si­ralmas helyzet a magyar malomipar történetében alig fordul elő. Már más években is nem egyszer volt okunk a panaszra, de a mai helyzetre nem mondhatunk mást, minthogy az kétségbeejtően sivár, válságos és reménytelennek látszik. A válságos helyzet, igaz, nem csak a malom­iparnál áll fenn, súlyos gazdasági válsággal küzd az agyonszanált magyar közgazdaság, de az uj Európa majd minden (különösen a legyőzött és utód-) állama, sőt bátran mondhatjuk, az egész világ közgazdasága válságba került és máris kibontakoznak egyi nemzetközi közgazdasági vi­lágkongresszus körvonalai. Ezen közgazdasági világ-parlament volna hivatva kijelölni azon ki­bontakozást, amely a mai gazdasági világvál­ságnak véget vetni volna alkalmas. Ehhez azon­ban mindenek előtt egy tisztult légkörre volna szükség, amely végleg leszámol a világháború idejéből fennmaradt erőszakos elvekkel és tisz­tára a gazdasági szükségletek észszerüségére és józanságára építene fel egy uj gazdasági prog- itammot Áttérve a magyar malomipar válságára, csak röviden óhajtok utalni egynémely okaira és azon jelenségekre, amelyek a kibontakozás elé majd­nem leküzdhetetlen akadályokat hárítanak. Malomnagyiparunk hatalmas méretei a mai Csonka-Magyarország terén képtelenek a kibon­takozásra. Ennyi nagy, modem malom csak a nagyüzem teljes, gazdaságos kihasználása mel­lett tud eredményesen munkálkodni. A nagy, a lehetőségek kihasználását mindenkép elősegitő lisztüzlet pedig ma hiányzik. A helyi fogyasztás is válsággal küzd. Hitel- krízis van az egész vonalon. Annyi a bukás, a kényszeregyezség minden szakmában, hogy ma már alig lehet hitelezni valakinek. Azután a bel­földi fogyasztás hihetetlenül lecsökkent, a mal­mok, különösen a finom liszteket nem tudják elhelyezni. A monarchia régi területei voltak malomipa­runk legjobb fogyasztói, ma el vannak zárva lisztünk elől. Hónapok óta tárgyalják az uj kereskedelmi szerződéseket, de éppen a lisztvám az, amely miatt a legtöbb esetben nincs meg­egyezés. Leginkább áll ez az osztrák szerződésre, amelynek legveszedelmesebb pontja a lisztvám. A csenevész és mesterségesen fenntartott osztrák malomipar demagóg agitácziója miatt az osztrák kormány nem is akar hallani a magyar liszt- behozatalnak adandó engedményekről. Óriási tel­jesítőképességű malomiparunk pedig kivétel nél­kül boldogulni nem tud. A belföldi gabonapiacz helyzete is olyan, hogy az a malmoknak csak súlyos gondokat okozhat. Hova lett az idei állitólagos rekord­gabonatermés? A kínálat csekély, az árhullám­zások szertelenek. Melyik malomvezető tudna kiigazodni a zavaros gazdasági helyzeteken? A budapesti gabonatőzsde határidős forgal­mát még mindig nem állitotta vissza a tőzsde- tanács. Tehát a lisztangazsmán határidős biz­tosítása itt Budapesten lehetetlen. Malomipar és szabadkereskedelem az ilyen határidőbiztositásra mehet — Csikágóba és ott ki van szolgáltatva a spekulánsok vad játékszeszélyének, amelynek esélyei és változásai persze tőlünk beláthatatlanok. Épp mostanában beszélik a tőzsdén, hogy magyar malmok és gabonakereskedők érzékeny veszteségeket szenvedtek a csikágói termény- határidőüzletben. A gabonatőzsdén több régi és előkelő czég jutott emiatt fizetési zavarba. Az ezen veszteségekről elterjedt hírek persze ellen­őrizhetetlenek. De a malomiparra nézve újabb súlyos nehézség, hogy most már a Mtelkrizis a gabonakereskedelemre is kiterjedt és most már gabonát sem lehet nyugodtan bevásárolni, mert az eladók megbízhatósága is megrendült. A malmok közül a közép és kis üzemek, a vámmalmok is temérdek gonddal küzdenek, ta­nulság erre a szaklap minden száma, amely visszhangzik az ily panaszoktól. Bizony a lefolyt esztendő gondterhes volt egész malomiparunkra. Eélő, hogy az idei ma­lommérlegekben ennek alapos nyoma lesz. A malomrészvények tőzsdei árfolyama persze hü tükre ezen válságnak. Igaz ugyan, hogy az óv folyamán a budapesti tőzsdén az árfolyam­rombolás minden értékpapír-kategóriára kiter­jedt, érzékeny azonban a malomrészvények ár­folyamesése is, amint ezt az itt következő táblá­zat feltünteti. A budapesti értéktőzsdén 1924. decz. 31-én és 1925. decz. 18-án a malomrészvények árfolyama igy alakult (ezer koronákban): : 1924. 1925. decz. 31. decz. 18. Back Szeged ...... 63 60 Borsod-Miskolczi .... 225 164 Konkordia ....... 46 33'5 Békés-Csabai ...... 90 85 Első Bpesti gőz. .... 152 117'5 Törökszentmiklósi .... 33 22 Gizella .......................... . 62 65 H ungária......................... , 129 80 K irály................................. 27 23 Viktória ........ 285 395 Transdanujbia ...... 65 60 A malomrészvények tehát az év folyamán árfolyamértéküknek 20—35 o/o-át vesztették el. A malomtulajdonosok és igazgatók helyzete ilyképen ma igazán nem irigylésreméltó. Tele vannak súlyos gondokkal és aggodalmakkal a jövőben való orientáczió miatt. — Azért egyiküket sem irigylem. Még azt sem, akit az ország egyik leggazdagabb emberének tartanak. Aki 25 nagy malom legfőbb irányitója és majdnem tulajdonosa. Aki nappal Íróasztala előtt és éjjel bizonyára álmatlanul ágyában töp­reng azon, hogy minő válságos időket élünk. És látjuk pusztulni a leghatalmasabb és legré­gibb iparunkat: a malomipart és itt állunk e veszedelemmel szemben tehetetlenül! j Segítség! — Hát ráér-e ilyen csekélységekre az országos politika? Nincs-e neki éppen elég gondja? Elvégre meg azt is kisütnék, hogy a malom­ipar számára is csak egy segítség volna, a — numerus clausus. # Legyünk óvatosak. A magyar molnárság a háborús évtizedben — sajnos — igen közeli és gyakori ismeretségbe jutott a különféle ellenőrökkel. Hála Is­tennek, ez a korszak elmúlt. Éppen azért feltűnő, hogy, sok molnárelőfizetőnk ir malmát látogató »ellenőrök­ről« s magukat ilyen funkcáóju egyéneknek valló mialmi vendégekről. Azt kell gyanítanunk, hogy talán szélhámosok jámak-kelnek különösen az egyszerű fa­lusi malmokban, akik ilyen módon akarják megzsa­rolni az egyszerűbb és tájékozatlan falusi molnárokat. Azért hát legyünk óvatosak és elővigyázók, hatósági közég vagy megfelelő igazolvánnyal, vagy pedig ki­küldő hatóságának hiteles iratával kell, hogy igazolja magát. Ha valaki csak úgy ötletszerűen állít be a ma­lomba, üe vegyük a kijelentését készpénznek, hanem előbb győződjünk meg róla, hogy csakugyan az-e az, akinek vagy aminek mondja magát. Szóval: követel­jünk igazolást! Vízjogi döntvények — Ismerteti: dr. Sarlós Márton budapesti ügyvéd. — I. Vízügyi kihágás esetén visszaeső terhelttel szemben is csak olyan esetben alkalmazható az elzárásbüntetés, ha a terhelt előzőleg a «pénzbün­tetés legmagasabb mértékével történt elitéltetése daczára két éven belül újabb kihágást követ el. (Földmivelósügyi miniszter 21328/925. sz. hatá­rozata.) ■„ | ; E. J. malomtulajdonost feljelentették, hogy a ma­gassági jegyen túl duzzasztott. A mailomtulajdonos avval vódekezatt, hogy az alsó malomcsatorna tiszto- gatatlan volta okozott holt vizet, — azomban ennek a védekezésnek a mellőzésével első fokon 30 napi, má­sodfokon 15 napi elzárásra ítélték. Ez Ítéletek indoko­lása szerint a műszaki szakvélemény megállapítottal, hogy a duzzasztás határa magassági jegy gyei megje­löltetett, — ezzel pedig eldőlt az a kérdés, hogy milyen magasságig tarthat vizet a malomcsatornában a malom­tulajdonos. Az a körülmény, hogy az alsó malomcsa­torna tisztitatlan volta esetleg okozhatott holt vizet, — nem volt figyelembe vehető az Ítéletek szerint, azért, márt ha a viz a malomzsilipnél a magassági jegyi vízszintes vonalánál magasabbra emelkedett, köteles volt a molnár a zsiliptábia felhúzásával a vizet ismét leapasztani. Ennek elmulasztásával elkövette az 1885: XXIII. t.-cz. 184. §. 5. pontjába ütköző kihágást, amely törvényes rendelkezés szerint büntetendő az, aki a megállapitott legmagasabb vizszint meg nem tartja. Minthogy pedig a terhelt malomtulajdonos már előző­leg hasonló ikihágás miatt büntetve volt, az alsó fokú Íté­letek nem pénzbüntetéssel, hanem elzárással sújtották. Eelebbezés folytán a földművelésügyi minisztérium az alsófoku határozatokat megváltoztatta és a kiszabott elzárás büntetés helyett a malomtulajdonost a legma­gasabb pénzbüntetéssel, 3,000.000 K-val, az ugyancsak terheltként szereplő molnársegédet büntetlen előéletére telkintettel 200.000 K-val büntette meg, a fenti, elvi döntés alkalmazásával. Az indokolás kimondja, bogy a vízjogi törvény 184. §. utolsó bekezdése szerint ugyan elzárás alkalmazandó visszaesés esetén, ha az utolsói büntetés kiállásától két év még nem múlt el, ez az intéz­kedés azonban csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a terhelt már előzőleg a legmagasabb pénzbüntetéssel; büntetve volt. II. A vízjogi törvény 163. §-a alapján kibo­csátott hirdetmény, ellen külön felfolyamodásnák nincs helye, — és. a hirdetmény ellen benyújtott jogorvoslati beadvány a törvény 163. §-a szerinti észrevételeknek tekintendő, — am,ely az érdem­leges véghatározatban nyer elbírálást. (Földmi- velésügyi minisztérium 320/1899. sz. határozata.) Ez a határozat elejét veszi a törvény helyes értel­mezése alapján az engedélyezési eljárás elhúzódását c^áltálán közbeeső jogorvoslatok okából. Az indokolás szerint: »a hirdetménynek csak az a czólja, hogy bizo­nyos körülmények az érdekeltekkel törvényes utón kö- zöltessenek és igy azzal jogsérelem nem járhat, az erre beadott kifogások pedig, bármikép czimeztessenek is, csak a törvény 163. §-a szerinti észrevételeknek tekint­hetők. Viszont azonban tekintettel arra, hogy a hirdet­mény a fent idézett törvényszakasz szerint csak a be­jelentés adatainak közszemlére tételéről és az esetleges tárgyalás idejének meghatározása körül tett hatósági, intézkedésnek közhírré tételéről gondoskodik, nincs he­lye a hirdetményben a bejelentés érdemi bírálatának sem«. Következik ebből a felekre az, hogy az üy hir­detmény ellen ne adjanak be felfolyamodást, hanem észrevételeikben tegyék meg az ellen netáni kifogásai­kat, a hatóságokra pedig egyrészt az, hogy a hirdet­ménybe ne foglaljanak be érdemleges intézkedéseket, vagy döntéseket, másrészt az, hogy a netáni jogorvos­latokat ne terjesszék fel a másodfokú hatósághoz, he­ilem a véghatározatban érdemlegesen intézzék el, Képesítéshez kötött iparág-e a darálás 1 A ható­ságoknak gyakran kételyei támadnak arra nézve, hogy a darálás képesítéshez kötött iparág-e, vagy, sem? Ilyenkor a kereskedelmi és iparkamarák vé­leményét szokták kikérni. A soproni kamara kü­lön átiratban értesítette álláspontjáról az első­fokú iparhatóságokat. A kamara felfogása sze­rint a darálás képesítéshez kötött iparág, mert a darálás a malomipar egy neme, ez pedig képesítéshez Van kötve. U/I1DNFD I ttTÜDtA gépgyár részvénytársaság, 1*BS 1 AKm BUDAPEST, V, VÄCZI-UT 48. ■p«CKl*lis* gyár búza- és rozsmalmoh, siló-, tárház- is szállitó-berendezésslt, pertalanitó és izellőztetS-telepeK, maláta- és árpatisztité-berendezéseK, gabonamosó- és száritő-berendezéseK, pneumatikus gabonatisztitó-berendezéseK részére. — Transzmissziók.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék