Molnárok Lapja, 1926 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

­ Malomipari joggyakorlat az 1925. évben — Közük: Dr. Frankl Pál és Dr. Dienes György budapesti ügyvédek — A joggyakorlat a bírói jogalkalmazás megnyil­vánulása a hasonló esetekben. [Figyelemmel kisé­rése kétszeresen fontos a mai rendkívüli változé­kony gazdasági viszonyok között, amikor a jog­­gyakorlat is szükségképen ingadozóbb, mert a hosszabb állandóság lehetősége csökkent s ezzel úgyszólván megszűnt a jogkereső vitázó felek ré­szére az a biztos iránytű, amely mutatta nekik a helyes mértéket, ameddig méltányos igényeik elő­reláthatólag terjedhetnek és amelynek ismereté­ben a jóhiszemű felek a hosszas pereskedést el­kerülhetik. Ma a joggyakorlat inkább az arany középutat igyekszik biztosítani. Olvasóinkat is — mint mindenkit — mindenna­pos ügyes-bajos dolgainkban, gazdasági viszonyaink­ban legelső­sorban szintén a valorizáczió mikéntje érinti legjobban. Erről már törvénytervezet is ké­szült. A valorizáczió méltányos értékarányosítás. Mér­téke, aránya lehet teljes vagy csak részbeni. A két fél közüli a hitelező (eladó, bérbeadó, kölcsönző, munkát vállaló, károsullt) bizonyos időpontbeli va­gyoni értéket ad a másik fél, az adós (tartozó) fél javára ellenszolgáltatás fejében. Ez az ellenszolgál­tatás legtöbbször pénzben fejezhető ki. Ha az ellen­szolgáltatás később teljesítendő, mint a szolgáltatás, vagy pedig az adós lejáratkor nem teljesít, tehát késedelmes, akkor az idomulás közben a pénz vá­sárlóértéke, belső értéke is megváltozhat, csökkenhet annyira, hogy a hitelező aránytalanul kevesebb való­ságos értéket kapna vissza az eredeti névleges ér­tékben. Ezt az aránytalanságot igyekszik kiegyen­líteni a valorizác­ió különböző foka. Ez is különböző lehet a követelések természete, a felek vagyoni hely­zete, a felek mulasztása, vagy vétkessége s az ér­tékek mikénti felhasználása stb. szerint. S gyakor­latilag hasznosítható támpontokat ezekben nyújtott és nyújthat számunkra a bírói joggyakorlat figye­lemmel kísérése. Teljes arányú valorizácziót a bírói joggyakorlat rendszeresen és következetesen általában csak az oly követeléseknél nyújtott, amelyeknél oly vagyontárgy (ingatlan, áru, stb.) volt az adós birtokában, ami teljes belső értékét megőrizte, vagyis értéke pénzben kifejezetten legalább is a pénz értékcsökkenésének ará­nyában emelkedett. Pl. valamely malomingatlan vé­telárát, különösen ha azt a vevő hasznosította idő­­közileg, vagy egy malomberendezés, daráló vagy cséplőgép árát. Csak aránylagos valorizácziót adott a bírói joggyakorlat, ha az időközi hasznokból a hi­telezőnek is jelentékeny érték jutott valamelyes for­mában, vagy ha mindkét felet mulasztás terhelte, ha a teljes értéket egyik félnek sem sikerült megóvni a dolog természete miatt, ha a teljes valorizálás egyik felet­ viszonyaihoz is mérten aránytalanul sújtja stb. Ilyenkor a­­pénz értékcsökkenésében mutatkozó veszteséget a felek között bizonyos arányban meg­osztotta. Fontos a valorizác­ió kezdeti időpontja is. Egyéb­ként a jogesetek mutatják az itt általában megnyil­vánuló bírói irányelveket. Lássuk, miként: " A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a felpe­res körkövetelése csak attól az időponttól valori­zálható, amikor alperesnek a valorizálás előfeltételét képező vétkessége beállott. Az egyszerű fizetési ké­sedelmet meghaladó vétkesség kell (eredménytelen megintés időpontja). A vételárelőleg visszafizetésére nézve az eladó mindaddig nem esik (vétkes) kése­delembe, amíg a felperes arra fel nem szólítja. Esetleg tehát a perlésig, a kereset beadásáig. A kamat nagysága is függhet a vétkességtől. A kir. Kúria 40 °/c-os valorizác­iót és törvényes kamatot ítélt meg az alperes terhére meg nem állapítható különös körülmények hiányában, mert a követelés valorizáltan megítélése esetében a bíróság mérlegelé­sétől függ, hogy mily mértékű kártérítést lát helyén­valónak és hogy indokolt-e a törvényes kamaton fe­lüli kárpótlás. A másik fél is oka lehet a késede­lemnek, így a káreset beadásától beállt külön­­bözet alapulvételével csak­ 40 °/c-os valorizáczióra kö­telezte a kir. Kúria az alperest, mert a felperes még a fellebbezés során is ragaszkodott a megítéltet lé­nyegesen meghaladó és e részben alaptalannak bizo­nyult teljes kereseti követeléshez. Ezzel pedig a per elhúzására és a jogos mérvű igénye kielégítésének eltolódására részben maga is okot szolgáltatott. A Magyar Királyi Államvasutak terhére az elveszett küldeményért járó kártérítés csak 60 é/p erejéig valo­­rizáltatott s csak a­­ kereset beadásától, noha meg­­állapittatott, hogy a vasutat a közönséges késedelmet meghaladó (vétkes) késedelem terheli perbeli alap­talan védekezésében. A teljes valorizáczió a MÁV-ra nézve »elviselhetetlen« volna a nagyszámú perek­ben, ezért a bíróság a felek sajátos viszonyait is figyelembe veszi. Kimondotta a Kúria, hogy anyagi jogszabály, hogy a másik fél felismert tévedését egyik szerződő fél sem aknázhatja ki a maga javára és ha ily tény­állásban vele mégis szerződik, a szerződés a tévedő félnek a másik előtt ismert valódi szándéka értel­mében tekintendő megkötöttnek. Pl. az egyszerűbb gondolkodású vidéki molnár szerződik egy szövet­kezettel és aláír egy olyan bonyodalmas nyilatko­zatot, amelynek jogi értelmét még jogászok is ne­hezen tudják kihámozni. Kimondatott, hogy nyil­vánvaló tévedés jogok forrása nem lehet a másik fél javára. Kimondatott, hogy anyagi jogszabály, hogy a szerződés teljesítésének elmulasztása a tel­jesítés követelésére állapít meg a másik szerződő fél részére igényt és a teljesítés akkor is követel­hető, ha a felek a szerződésben a teljesítés elmu­lasztásához mellékszolgáltatás adását vagy a szer­ződés hatályvesztését kötötték is ki. II. A túlságos malomhaszonbér leszállítása, mérsék­lése kérdésében a külön vegyesbírósági ítéletek több ízben kimondották, hogy ha a haszonbérleti szerző­dés megkötése után a községben más új modern malmot szereltek fel, vagy a közeli községekben alakultak­­­jabb malmok, amelyek modernebbek is lévén, jobb őrleményeikkel az eddigi őröltetés jóré­szét elvonják, tehát a bérelt malom üzemére lénye­gesen csökkentő hatást gyakorolnak, továbbá ha a malom nem bizonyul a kikötött teljesítőképességűnek vagy elavultsága folytán súlyos géptörés, terhes javí­tási költségek, az üzemi kiadások növekedése stb. rontják a gazdasági eredményt, — ez a szerződésben feltételezett gazdasági viszonyoknak olyan lényeges változását jelenti, amely mellett a haszonbér méltá­nyos leszállításának van helye. Figyelembe veendő továbbá az az esetleg fennforgó körülmény is, hogy a malombérlő még­ a tisztes megélhetést sem tudja megkeresni, az üzemre ráfizet­, ellenben a haszonbér­­beadó az eredetileg kikötött, haszonbérrel olyan aránytalanul nagy­­haszonbérhez j­ut, amelyért a vál­tozott gazdasági viszonyok között a malmot az il­lető helyen már nem lehetne haszonbérbe adni. III. Adóvisszatérítési ügyben a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a közélelmezési minisztérium eluta­sító határozata ellen a közigazgatási bírósághoz pa­nasznak nics helye, mert a bírói hatáskört analógia alapján kiterjeszteni nem lehet, az őrlési adótörvény első fejezete pedig nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, mely szerint őrlési adó-ügyekben a magyar khr. közigazgatási bírósághoz panasznak volna helye. Kimondotta, hogy a saját vevőtől visz­­szavásárolt liszt forgalmiadó-köteles, mert a mentes­ség nem terjed ki a malomipar üzemkörén kívül eső kereskedelmi tevékenységre, amilyen az őrlési ter­mékek vétele, akár az idegen eladótól, akár a saját vevőtől.­­ A törvényben forgalmi adó tárgyaként em­lített áruszállítás alatt nem tényleges szállítással, vagy effektív átadással kapcsolatos eladást vagy cserét, hanem viszterhes elidegenítést kell érteni és az adókötelezettségre nincs befolyással az a körül­mény, hogy ugyanannak az ágynak ismételt átru­házása esetén az áru maga természetben nem ment minden egyes szerződőnek a tényleges birtokába. A forgalmiadóellenőr eljárása vagy valamely utasí­tása ellen nem lehet panasszal élni a közigazgatási bírósághoz. IV. A szolgálati jogviszonyra vonatkozólag kimonda­tott, hogy a munkakör beosztása a munkaadó joga s ezért a korábban betöltött munkakör elvonása és más szolgálati beosztás kijelölése azonnali kilé­pésre csak akkor jogosít, ha a munkaadó az alkal­mazottat képzettségének és állásának meg nem fe­lelő, önérzetét megalázó munkára kívánja alkal­mazni. A rögtöni hatályú elbocsátásra vonatkozólag kimondotta a budapesti Kir. ítélőtábla, hogy az állandó bírói gyakorlatban kialakult jogszabály, hogy az I. T. 94. §-ában felsorolt valamely felmondási ok fennforgása esetén az elbocsátásnak azonnal meg kell történnie, mert különben az alkalmazottnak az elbocsátásra okot szolgáltató cselekménye a főnök által megbocsátottnak tekintendő s utóbb már csak szabályszerű felmondás mellett bocsátható el a szol­gálatból. A kir. Kúria kimondotta azt is, hogy a nyugdíjjogosultság mellett történt alkalmazás kizárja a szolgálati viszonynak a munkaadó részéről pluszra egyoldalú felmondással történő megszüntetését. El­lenben a kártalanítás mértéke és valorizác­iója tekin­tetében figyelembe jövő körülmény, hogy az alkal­mazott másutt el t­udott-e helyezkedni és általában megvan-e még a kellő munkabírása. A felmondási időre járó összeget az elbocsátás időpontjára valo­rizálva köteleztetett a munkaadó megfizetni. V. Üzletátruházásnál az átvevő felelős általában, de bizonyos korlátozással az átruházott üzletből eredő tartozásokért. Az állandó bírói gyakorlat értelmében üzletátruházás csak akkor forog fenn, ha az átruhá­zás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összes­ségében a kereskedelmi üzlet folytatására alkalma­sak. Az ü­zleti berendezéssel egymagával még nem lehet kereskedelmi üzletet folytatni, ha a vevő semmi más üzleti értéket — árut, vevőkört, követeléseket stb. — nem kapott. A bírói letétbehelyezés jog­hatályosságának megállapításához is tárgyi körülmé­nyek pl. hitelező részéről elfogadási késedelem, a hitelező ismeretlen helyen tartózkodása stb. szük­séges. De az adós szubjektív véleménye nem lehet irányadó. Tehát a bírói letétbehelyezéssel nem sza­badul, mert nem tekintetik fizetésnek. Más esetben kimondatott, hogy az elfogadással késedelmes hite­lezővel szemben a felkínáló adósnak a bírói letétbe­helyezés csak joga, de nem kötelessége. I * A jogesetek gazdag és változatos anyagának teljes ismertetését évközben állandóan végezzük, amikor az ítéletek számát és kertét stb. megadjuk, hogy arra bárhol hivatkozás történhessen. MOLNÁROK­ LAPJA’ Budapest, 1926. január 2. Magasabb fehérliszthozam és tisztább lisztek Gyakran vetődött fel ez a kérdés az utóbbi idő­ben, midőn az igények napról-napra emelkednek és még a legkisebb malomtól is tiszta liszteket és különösen sok nullás lisztet kivonnak. Főként azon vidékeken nyomul ezen kérdés előtérbe, ahol nagyobb mennyiségű rozsot termelnek és a rozs­lisztet mint kenyérlisztet használják fel, így te­hát a búzából nagyobb mennyiségű fehérlis­ztet kivonnak, melyet főzés és sütés czéljára használ­nak fel. Sokféle mód kínálkozik a czél elérésére, melyek közé első­sorban az őrlési rendszer kibővítése tar­tozik; ez a mód azonban, eltekintve attól, hogy nagyon költséges, gyakran helyszűke és elegendő hajtóerő hiányában keresztülvihetetlen. Egy má­sik mód ellenben, melyre ritkán és csak kevés­ molnár gondol — a dara- és derezetisztító-rend­szerek kibővítése — feltétlenül czélravezető. Elő­nyére szolgál ezen megoldásnak, hogy csekély helyszükségletet és minimális erőt igényel. Úgy vélem, jó szolgálatot teszek e lap olvasói­nak, ha az utóbbi években e téren szerzett tapasz­talataimról beszámolok. Az 1922. évben volt már alkalmam egy új rendszerű daratisztítógéppel dolgozni, mely egy Jugoszláviában lévő malom­ban volt üzemben, hol is annak felállításával az őrlőrendszerek megváltoztatása nélkül 5 o/o.-kal emelkedett a fehérlisztmennyiség. A dara- és derezetisztítógépet a nagy szaktudásáról ismert Popperi János malommérnök és gyárigazgató, a malomszakmában hosszú éveken át szerzett ta­pasztalatai alapján szerkesztette. Már ezen első gép tökéletes munkája is meglepett, azonban könnyen érthetővé vált az, midőn szerkezetével megismerkedtem. Minden molnár, aki már dolgozott kettős, na­gyobb tisztítószélességgel bíró dara- és dereze­­tisztítógéppel, bizonyára tapasztalta azt, hogy a szívószélnek a rázószitákra való hatása a kettős gép külső oldalán azokat a kívülről behatoló lég­áramlat nem érintve közvetlenül, egyenlőtlenül erősebb, mint a belső oldalain. Ennek következ­ménye az­, hogy a gépnek külső oldalán levő szitálófelületrészéről a dara az erősen behatoló lég­áramlat folytán a belső részen levő szitálófelü­­­letre kerül, ahol szorult és lényegesen gyengébb a légáramlat, így a dara egyenlőtlenül van el­osztva a szitafelületen, ami­­maga után vonja a tökéletlen tisztítást. Ezen, a jelenkor igényeinek megfelelően tökéletesített dara- és derezetisztító­­gépnél a fenti hátrányok olyképen küszöböltettek ki, hogy a gép belső részén fekvő (a) szitálófelü­leteket érintő légáramlatról is gondoskodás tör­­történt. (Lásd az ábrát.) Ez úgy nyert megöl- DUFOUR & CO., THAL svájczi szitak és daraselymek lirakata Összes műszaki anyagok, czikkek és szerelvények a malomipar számára. „AEQUALIS“ G. m. b. H. HENNEF­SIEG önműködő ellenőrző mérges gyár képviselete Telefon: 180—53.Kartal Testvérek műszaki kereskedőknél,Budapest, V. Alkotmény­ utcza 18.Sümi­onjaim: Kartalok Budapest

Next