Molnárok Lapja, 1928 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-07 / 1. szám

XXXV. évfolyam Budape­stt.28. január 7. 1. szám MOLNÁROK LAPJA Szerkesztőség­ és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., PODMANICZKY­ UTCZA 31. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON KfR. Telefon: 266—C6 Sürgönyczím: Molnárlap. Postatakarékpénztár! checkszámla: 43153. „Gépészek Szaklapja 11 melléklettel eg­y évre Előfizetés árak: tulajdonosoknak és bérlőknek ........32 pengő félévre —___ alkalmazottaknak. .........16 pengő félévre .......... Negyedévenként is fizethető. . 16 pengő ... 8 pengő Standard-búza — írta: Dr. Gruzl— standard-liszt Ferencz kir. Olvastam, hogy a román kormány programm­­nyilatkozatot tett és ebben a gabonanemű­ek­ standardizálását és a termelőterületek beosztá­sát jelölte meg, mint olyanokat, melyekkel első­sorban foglalkozni akar. Tehát Romániában is felismerték már és pedig előbb, mint nálunk, mennyire fontos kérdés a gabonaneműek, első­sorban természetesen a búzának standardizálása. Belátták ott is, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy ha kimegy a külföldre a bú­zájuk, akkor avval a jelzővel, hogy »román« búza, ne csak származást, hanem egyúttal mi­nőséget is jelöljenek. A magyar lisztkereskedelem is erősen érzi an­nak hátrányait, hogy malmaink heterogén minő­ségű lisztet visznek külföldre. A külföldi pék sohasem tudja előre, milyen minőségű lisztet vesz, ha magyar lisztet vásárol. Ha azonban amerikai márkát szerez be, nem csalódik, mert tudja biztosan, milyen pl. a »cedar patent« és azt is tudja, hogy az ilyen lesz évek múlva is. Azt merem állítani, hogy lisztjeinknek ez a heterogén minőségű volta majdnem akkora baj — különösen külföldi relácziókban — mint ma­gának a minőségnek gyengébbsége. Mert ami­lyen igaz az, hogy az amerikai minőséglisztek kvalitása igen jó, oly igaz az, is, hogy azok ön­magukban más, gyengébb lisztekkel való keve­rés nélkül sütési czélokra alkalmatlanok. Azt le­hetne mondani, hogy az amerikai minőséglisztek tűljék. Ezeket le kell rontani, vagyis más lisz­tekkel kell keverni, még­pedig lehetőleg olyanok­kal, melyekről tudom, hogy bizonyos arányban keverve, a kívánt minőséget kapom. Nem azt akarom mondani, hogy olyan lisz­teket állítsunk elő, mint az amerikai, szóval, hogy lisztesszenc­iákat termeljünk, mert ez má­ról-holnapra nem valósítható meg. Azt sem, hogy egyetlen búzaminőség kitermelésér­e törekedjünk minden áron. Ezek olyan nagy horderejű és fontosságú kérdések, melyek kiválóan képzett és teljesen elfogulatlan szakembereknek fognak évekre nyúló tanulmányi anyagot adni. Ez az Országos Gabona- és Lisztipari Kísérleti Intézet feladata lesz, mely a következő termelési kam­pányba már teljes felkészültséggel fog bekap­csolódni. De hogy a búzánk, illetve lisztünk minőségének heterogenitásából keletkező károkat kiküszöbölhessük, állítsunk fel egy lisztkiegyen­­lítő üzemet, mely addig is, míg ki tudunk ter­melni , egy-két standard­ búzaféleséget, el fogja látni a külföldet állandó és jó minőségű olyan áruval, amilyenre annak szüksége van. Nagyon jól tudom, hogy egy ilyen lisztki­­egyenlítő üzemet felállítani nem túl könnyű fel­adat, de egyáltalán nem megvalósíthatatlan. A külföldi piac­ot hamarosan el fogjuk veszteni, ha nem fogunk tudni minél előbb kiegyensú­lyozott minőségű lisztet szállítani. Amíg mi­­nálunk a termőterületek beosztása és az ezek­nek megfelelően alkalmas búzaféleségek megálla­píthatók lesznek, szóval, amíg az u. n. búza­­kataszter elkészülhet, hosszú évek fognak el­múlni és ha meg is fogjuk ezt csinálhatni, már késő lesz, mert addigra a külföldi piac­ot el­vesztettük. Pedig az sem biztos, hogy a kataszter meg­állapítását azonnal és kellően ki tudjuk-e hasz­nálni ? Hogy pl. rendelkezünk-e olyan meny­­nyiségű vetőmaggal, melyet mint legalkalma­sabb minőségűt, az illető kerületre legmegfele­lőbbnek találtunk? Ez egészen új gazdasági be­rendezkedés lenne, a régi rendszertelenséget fel­váltaná a megfontolt szervezettség. Ezen új be­rendezkedés azokban érdekeket érint, olyan érde­keket, melyek azért létesültek, hogy a rendszer­telenséget a saját módszerükkel megszüntessék. Az átmenetnek is simának és gazdaságosnak­ kell lenni, ez pedig még sokáig el fog tartani, különösen ha azt vesszük tekintetbe, hogy még el sem kezdtük. Ilyen körülmények között mindenki be fogja látni, hogy addig is, míg ez megtörténik, tenni kell valamit, különösen ha — mint fenti pro­­pozíczióm — senkinek az érdekeit nem sérti, sőt előmozdítja. Külföldön máris vannak c­égek, melyek lisztet egalizálnak, melyek tehát olyan lisztet kevernek, amilyent a megrendelő igényel. Mert mi szükséges egy ilyen lisztkeverő, ega­lizáló üzemhez? Az exportmalmok állítsanak fel egy czentrálét, ahova minden külföldre szánt liszt befut. Ez a czentrálé valahol egy ausztriai fővonal mellett, de még magyar területen le­gyen. Ezen üzem laboratóriumokkal, egy ha­talmas raktárral és keverő helyiségekkel legyen felszerelve. Az üzem úgy szerepeljen, mint a magyarországi malmok vezérképviselete. Minden áru rajta keresztül menjen. Minden áru, ami külföldre tendál, előbb pihenjen meg az üzem raktárában, azalatt a laboratóriumban megvizs­gálják és kiszabják, hogy milyen arányban, mi­lyen lisztekkel keverve, mint ilyen vagy amo­lyan igényeknek, kívánságoknak megfelelő áru hagyja el az üzemet. Ha ezt felállítjuk, akkor olyan tapasztalatokra fogunk szert tenni, melyek a standard-búzák kiválasztásánál tényleg hasznosak lesznek, vissza­szerezzük a külföldi piac­ot és keresett lesz a magyar áru, még mielőtt standard-búzánk meg­jelenne a világpiac­on. Azt mondtam az előbb, hogy ha nem fogunk kiegyenlített és állandóan ugyanoly minőségű lisztet szállítani tudni, elveszítjük a külföldi piac­ot. Ennek igazolására be kell kissé élnünk magunkat a pék helyzetébe. Mi a mai pék kí­vánsága? A liszt nagy vízkötőképességű legyen, nagy térfogatú, lyukacsos, rugalmas és magas kenyeret, illetve süteményt adjon és tésztája gyorsan keljen. Olyan lisztet, mely mindezen követelményeknek egyformán és kiváló mérték­ben megfelel, bajosan találhat, tehát keveri a liszteket. Gyakorlati úton, a maga primitív fo­gásaival vizsgálgatja a liszt viselkedését, ka­rakterét, megállapítja annak előnyös és hátrá­nyos oldalait és ezek alapján készít találomra egy keveréket, melyet kipróbál és ízlése szerint esetleg igazít még rajta. Természetesen minden pék bizonyos mértékig másképen dolgozik, vevő­körének igényei, kívánságai is mások lehetnek, így tehát majdnem minden pék készít magá­nak egy rec­eptet, melyhez meglehetősen kon­­zervatívan ragaszkodik. Egyrészt mert a saját vagy öröklött, esetleg ellesett szellemi terméke, másrészt pedig újabbat összeállítani, kipró­bálni nem könnyű feladat, így keletkeznek a legváltozatosabb­­és legfantasztikusabb arányú ke­verési előírások, rec­eptek, melyeket ha a szak­ember megnéz, mosolyog rajtuk­, különösen ha a magyarázatokat is hallja, hogy miért éppen ezt a keverési arányt használja a pék. Egy s­zepttulajdonos pék arra törekszik tehát, írása szerint dolgozzék. Képzelhetjük, mennyiik kellemetlen neki, ha pl. a keveréshez használt magyarországi lisztről megállapítja, hogy ma egészen más volt a karaktere, mint­ tegnap és ezáltal a mai napi egész munkája hibás lett. Ha ez az eset többbször ismétlődik, az anyagi és erkölcsi károk elkerülése érdeké­ben igyekezni fog rec­eptjét magyar liszt nélkül összeállítani. Szerencsére a külföld sem szál­lít még kiegyensúlyozott minőségű lisztet, de a törekvések már megindultak. A kikristályoso­dott karakterű amerikai minőséglisztek pedig ön­magukban alig használhatók, mert tésztájuk túl­ságosan rugalmas, szívós és nagy ellenállású lé­vén, lassan kel és kis térfogatú süteményt, ke­nyeret ad. Ha tehát beleképzeltük magunkat a külföldi pék munkamenetébe, nagyon termé­szetesnek fogjuk találni, hogy az a pék örömmel vásárolna olyan márkát, melyről garancziát kap, hogy minősége állandó. Ezenkívül azonban elő lehetne állítani már olyan kész keveréket is, me­lyeknek pékipari rec­eptjét mellékelve, azok szí­vesen vásárolnák, hiszen a keverés terhes és kel­letlen eshetőségeitől megszabadulnánk, nem is beszélve arról, hogy a drága amerikai liszt­ről lemondhatnának. Ezen üzem munkájának bázisa a laborató­riumban volna. Az ott alkalmazott vegyészek fogják megmondani, hogy milyen az az ára,­ mely ma vagy tegnap megérkezett, melyik liszt­ből mennyit kell keverni a másikhoz és harma­dikhoz, hogy azt a minőséget érjük el­, amely minőséget pl. a zsemlyekészítéshez mint kívá­natos típust felállítottunk. Ez a típus természe­tesen aszerint fog változni, amilyen czélra az illető lisztet fel akarják a megrendelők hasz­nálni, így egész típussorozat lesz birtokunk­ban, ez azonban nem a korpatartalmat fogja limitálni, hanem a liszt karakterét, minőségét rögzíteni. És ha ez a keverőüzem tényleg elő tudja állítani azokat a liszteket, amiket az egyes megrendelők (pékek, czukrászok, tésztagyárak stb.) kivannak, akkor bizonyos, hogy szíveseb­ben fognak itt vásárolni, mint ott, ahol az árut nem tudják annyira garantálni. És hogy eze­ket az igényelt minőségeket elő lehet állítani, ahhoz kétség nem fér, mert csak azokat a vizs­gálati metódusokat kell leszögezni, amikre a megbízható eredmény érdekében szükség van. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy vannak ilyen metódusok. Sőt azt állíthatjuk, hogy a vizsgálati módszerek kidolgozottságát illetően nem vagyunk a külföldtől elmaradva. Ellen­kezőleg, igen sok vonatkozásban előbbre va­gyunk. Érdekünk, hogy szellemi fölényünket a külföldi relácziókban eszközlendő kereskedelem­ben is értékesíteni tudjuk. *' Ily*n TI?I-AijUÜNAifogy. -3 vegyész — ig. .. . # Ki-ki a saját posztján! Újabb időben sok panaszt hallunk amiatt, hogy irodai emberek a malomban dolgozó szakembereket felelősségre vonják — és pedig sűrűen — olyan dolgokban, amikhez ők nem értenek, de úgy tüntetik fel, mintha értenének. Ez persze súrlódásokra ad okot, aminek csak­ az üzem­ vallhatja a kárát. Mert amikor tanácsokat adnak, az önérzetes szakember sokszor megbicsakolja magát és jobb meg­győződése és tudása ellenére úgy csinálja, ahogy a tanács szól. Mikor aztán a következmények mutat­koznak, egyik a másikra tolja a felelősséget. Nem jól van ez így, erről le kell szokni Maradjon mindenki a maga posztján és azt töltse be, de nem aztán becsülettel. HOFHERR - SCHRANTZ - CLAYTON Budapest, VI., Vilmos császár-út 57. - SHUTTLEWORTH Malomosztály. Felbontógépünk IX1 új szabadalmazott őrlési eljárásun­k­­al kapcsolatosan alkalmazva a következő előnyökkel bír: emeli a teljesítményt, anélkül, hogy nagyobb erőszükségletet igényelne, az őrlési folyamatot megrövidíti, legmagasabb kiőrlés, a tökéletes felbontás következtében jobbak a lisztek, több és gyorsabb vízfelvevőképesség, fokozottabb sütőképesség nagyobb sikértartalom által, rövidebb erjedés, nagyobb sütemény-terjedelem. Minden teljesítményű búza- és rozsmalomban egyaránt előnyösen alkalmazható. Bel- és külföldi malmokban a legjobb eredménnyel nagy számban van üzemben. Kérjen prospektust és referenc­iát i­­s

Next