Molnárok Lapja, 1929 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-11 / 19. szám

Budapest, 1929. május 11. MOLNÁROK T'APJÁ 323 Hogyan lehetne Magyar- ország villamosítását előmozdítani? — III. közlemény. —- • Miután az előző cikkben (Molnárok Lapja április 13-iki számában) megvilágítottuk azt, hogy a villamositás tekintetében jó irány­ban haladtunk, ha első sorban a már meglevő nagyobb telepekre és főleg a bánya- és kohó- üzemek telepére támaszkodtunk, rá kell még a villamositás sorrendjére is mutatnunk. Tekin­tettel arra, hogy a villamosításhoz mindinkább külföldi pénzt kell majd igénybe vennünk, a helyes pénzgazdálkodás is arra int bennünket, hogy első sorban hálózatókat építsünk. A vil­lamositás természetes sorrendje tehát: 1. Hálózati építés. 2. A kiépített hálózaton a fogyasztás meg­szervezése (óriási feladat!). 3. A kiépített hálózatok egybekapcsolása. 4. EV vei kapcsolatban a leggazdaságosabb energiatermelés módjai (a telepökonomia kérdé­sei). Nagyjából ez a vonal volt Nyugaton is a fejlődés vonala és kb. ezen haladnak szomszé­daink, a csehek is. A hálózatok építésénél is nem a legfontdsabb az, hogy valamely vármegye összes községei egy- egyidejüleg legyenek villamosítva, hanem épül­jenek csak ki mielőbb a legjobb hálózatok és utánuk tervszerűen a kisebb fogyasztóképessé- güek. Tekintetbe kell vennünk azt, hogy még a jobb hálózatok is egynéhány évig pasisziv mérleget mutatnak fel. Oly körletben, ahová a nagy távolságok miatt a hálózati áram csak évek múlva tud eljutni, olcsón épített egyes telepek (főleg malommal kapcsolatban) még bát­ran engedélyezhetők. A magyar villamositás, ha komolyan hozzálátunk, egy évtized alatt keresz­tülvihető. A villamosítást komolyan csak egy módon tudja az állam támogatni és pedig oly­módon, ha a villamosfogyasztás 2 o/o, forgalmi adójának hozadékát arra fordítaná, hogy uj há­lózatok kamatterheit 2—5 éven át elvállalná. Ez mindenesetre egészségesebb megoldás volna, mint a tervbe vett villamos adó. Befejezésül röviden az áramszolgáltatás tari­fádról is meg kell emlékeznünk! Nemrég még ennek igen nagy irodalma volt. A háború utáni külföldi fejlődés nyomán ma már mi is egy­szerűbben nézzük a kérdést, Há a legdrágáb­ban termelő porosz bamaszéntelepek nagy há­lózatainak tarifáit tanulmányozzuk, a következő árakat találjuk: 1 kwo ára Márkafillér Pengőfillér Világítási áram 50—60, tehát 68—81.5 Kisipari áram 18—24 » 25—32.5 Nagyipari áram 10—18 » 13.6—25.2 Főzési háztart. áram 7.5—10 » 10—13.6 Éjjeli melegvíz tárolásra 5—7 » 6.8—9.5 A hangsúly tehát a főzési és melegviztárolési áramra esik. Igen olcsó áramot kapnak a pékek villamos kemencék részére. Utóbbiak 8 Pfenni­gért :is kapnák 1 Kwó energiát. Nagyvárosok Berlin stb. tarifája kisebb. Ottan a világí­tási áram átlagban 20—25 fillér de a háztar­tási áram iára egyezik a vidékével. Az áranali- zis azt mutatja, hogy a németvidék világítási áram ára 20 o/o-al alacsonyabb csak a petróleum áránál. Az általános szakvélemény kint újab­ban az, hogy nem a világítási áram ára a fon­tos, hanem a nagy nappali fogyasztást kell előteremteni. Magyar viszonyok szerint a ma­gyar világítási árak a vidéki városokban és nagyobb községekben 60—90 fillér közt mo­zognak, tehát nem drágábbak a német árak­nál. Hiányzik azonban az olcsó éjjeli áram) (melegviztárolásra) és a nappali háztartási áram (főzésre). A nagyipari áram megvan, mert a magyar malmok is áregység szerint 13.5—25 filléres áramárakat fizetnek. A villamos főzésnek, vízmelegítésnek, ke­nyérsütésnek és malomhajtásnak Magyarorszá­gon :is igen nagy jelentőségé van. 100 W. évi őrlésű malom 55.000 Kwó évi fogyasztást je­lent, tehát 2—3-szor annyit, mint a falu vi­lágítási szükséglete. Főzéshez átlagban 1 Kwó kell személyenként és naponként (városban 1.5 Kwó). Tehát egy 4000 lakosú község évente ha i/4-e a lakosságnak villannyal főzne, 360.000 Kwó áramot fogyasztana. A kenyérsütéshez is sok áram fogy, 1 kg. kenyérhez kb. 0.7— 1.2 Kwó energia szükséges. A magyar villa­mositás egyik legszebb de legnehezebb feladata a villamosfogyasztás növekedési tempójának meg­gyorsítását elérni. W eltzl ,i I < (Vége.) A romániai magánvillanytele- pek helyzete — Irta: Rolling Árpád okleveles gépészmérnök. — II. folytatás. A városi kezelésben levő villamosmüvek hely­zete egészen más. A villany telep a város tulaj­donát képezi és a városi tanács az üzemből annyi jövedelmet akar látni, amely kiadási té­teleinek jelentős fedezésére szolgál és éppen ezért akkor és olyan mértékben emeli az áramdijat, ahogy azt jónak látja. A városi villamosáram­fogyasztás jelentékeny, a nagy ipari üzemek erős nappaU áramfogyasztók. A fogyasztás közti külömbség jellemzésére felemlítem, hogy Nagy­váradon a fogyasztás évente 150-szer akkora, mint Érmihályfalva községben. Nagyváradon egy forgalmas kávéház fogyasztása akkora, mint az egész érmihál/yfalvi áramtermelés, tehát ilyen nagy fogyasztás mellett az áram előállítási költ­ségei lényegesen kisebbek. Minthogy azonban azt látjuk, hogy a városokban az áramdij át­laga Hw-óránkint 1.80 lej körül mözog, ebből következik, hogy az igen kis fogyasztású köz­ségeknek éjjel-nappali áramszolgáltatás mellett Hw-óránkint 3 lejen alul nem' lehet az áramot adni, ha rentábilis üzemet akarnak. Ezen 3 lejes egységárat indokolja egy egészen felületes összehasonlítás is a békebeli termelési viszo­nyokkal. Békében egy Hw-óra dija átlag 7 fil­lérbe került. Egy waggon fa 100 korona volt, míg ma 6500 lej, vagyis 65-szöröse a békebeli áraknak, tehát az áramdijat is 65-tel kellene megszoroznom, ami 4.55 lejt tenne ki, hogy a békebeli paritást elérjük. A 3 lejes Hw-óránkinti átlagár tehát egyáltalán nem mondható túlzott­nak. Az áramdij fölemelését, illetőleg egy ilyen akció kezdeményezését és támogatását a minisz­tériumnak kellene megtenni, mert a községek la­kossága laikus és a kérdés horderejét nem tudja elbírálni. A villanytelep minden áramdij-fel- emelési kérését zsarolásnak, illetve jogtalan va­gyonszerzésnek minősitik, tehát úgy a villa­mosmüveknek, mint a községeknek eminens ér­deke volna, hogy a felsőbb fórumok lépjenek közbe, hogy a harmónia és nyugalom végre helyreálljon. (Vége.) Ingyen sem kell 'a parasztnak a villam- világitás. Kremó Alajos hajmáskéri malom­tulajdonos háború után vízimalmát leszerelte és a malomgépek értékén a malomüzemet hajtó vizerő felhasználásával, a malomépületben egy nagyobbszabásu hydroelektromos müvet rende­zett be és a villanytelep felállításával egyidejű­leg a katonai kincstárnak ajánlatot tett a haj­máskéri tüzérségi tábor energiaszükségletének el­látására. A honvédelmi minisztérium egyrészt a Kremóék ajánlatában foglalt olcsó árak, másrészt pedig háború esetén nehezen beszerezhető nyersolaj miatt Kremó - ékkai szerződést kötött és elrendelte a katonai tá­bor Diesel-motoros villanytelepének leszerelését. Az állandóan növekvő energiaszükséglet zavarta­lan biztosítása érdekében múlt évben Kremóék hozzá­fogtak a telep bővítéséhez és a vizerő növeléséhez). Mindezeknek érdekében azonban kénytelenek voltak Sóig község úrbéreseivel tárgyalást kezdeni, az úr­béresek tulajdonában lévő, üzemen kívüli régi pa­pirosmalom esésének megszerzése végett. A tárgyalások eredményeként Kremóék kötelezték magukat arra, hogy Súly községben a primär, se­kundär és közvilágítási hálózatot saját költségükön kiépítik és 25 esztendeig a községben lakó úrbéresek­nek teljesen ingyen adnak világitási áramot. A szerződés aláírása után Kremóék azonnal meg­építették a vezetékét és a községet bekapcsolták! az áramszolgáltatásba. A község kilencven háza közül hetven az úrbére­sek tulajdonában van. Vagyis hetven háznak kellett volna az ingyenes áramszolgáltatásba bekapcsolódni és ezzel szemben múlt év óta a mai napig csak) tíz ház kapcsolódott be azért, mert a megállapodás szerint a házakban levő belső vezetékeket és egyéb felszerelési tárgyakat a háztulajdonosoknak kellene saját költségükön bárhol beszerezni. Egy falusi ház­nak azonban a villamos berendezése átlag száz pen­gőbe kerül, amit az ingyen villany érdekében sem hajlandók a gazdák kiadni és inkább fogyasztják tovább az import-petroleumot és yakoskodnak a pis­logó petróleum-mécses mellett. Tehát példaként állhat ez az eset mindazok szá­mára, akik a falusi villanytelepek rentabilitását pa­rasztházak világitási fogyasztására bazirozzák. A fal­vakat csak úgy lehet villamosítani, ha egyéb fo­gyasztásra is számítani lehet. Kremóék villanytelepé­nek rentabilitását a katonai tábor biztosítja, amely egymagában 15—20 falu fogyasztásával fölér. Tehát mindazoknak a malmoknak nemcsak szabad, hanem szükséges is a villamosítással foglalkozni, amelyeknek lehetőség nyílik arra, hogy a falusi világitási fogyasztás mellett más olyan fogyasztás is elő fog állni, ami a telep rentabilitását biztosítani tudja. Szelestey Béla Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Jutassy Ödön. Vulkán Gépgyár R.T. Budapest, V., Váczi-ut 66. f elofon: L. 906—03, L. 906—28. Sürgönyczim ; Vulkanus. Szerszámgépek fém és fa megmunkálására. Kozlömüvek Yasöntvények Fogaskerekek marása. WELTZLKÁROLY magánmérnöki Irodája Budapest, II.. MarglKkörut 62. TELEFON: AUT. 528-21 VILLAMOSTELEPEK tervezése és építése. Malomüzemek rekonstrukcziója. Szakértői szemlék. Becslések. leves dugaltyugyiirük 40—156 1%n-\g raktáron. Rézaszbeszt tömítések ^r;Äorv.<lis'bl0kktömitiselnairy alusil, aluminium és elektron. Könnyütémdugattyuk Dugattyucsapszegek raktáron. HlliläffiniPOftnPQßOVPlf huz°tt foszforbronzcsövek 12 38 UuyuüyUbod[JbOUüLüll átmérőjű csapok részére. Nyers- és megmunkált szelepek. Fékbetétek aszbeszt és sárgarézszólból, szegecsekkel. Nagy raktár. „Kérjen árjegyzéket**. BALOGH ARTHUR, oki. gépészmérnök, Budapest, V., Lipót-körut 27. Telefon: Automata 205—39.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék