Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-30 / 5. szám

Budapest, 1932 január 30. MOLNÁROK LAPJA 47 A hazai szenek és a magyar közgazdaság tízzel a címmel előadássorozatot kezdett a Magyar Kémikusok Egyesülete a külföldi szenek behozatalá­nak korlátozásával kapcsolatban a hazai szenek ok­szerű felhasználása érdekében. Az első előadás január 22 én volt s ezen a bevezetőt Pfeifer Ignác műegye­temi tanár, az értekezést Vida Jenő, a MÁK vezér­­igazgatója tartotta. A két előadás vázlatos tartalmát alább adjuk. I­í * Pfeifer Ignác bevezetője: Magyarország területének korlátozása következ­tében természeti kincseinek túlnyomó részét elveszí­tette, nincs sója, nincsen aranya-ezüstje, csak jelen­téktelen vasérctelepekkel rendelkezik, erdőinek nagy­részétől megfosztatott, kiépíthető vízierői, folyamaink felső és legalsó szakaszai jelen határain kívül esnek. Egyedül csak szénkincsünk az, amelyből viszony­­­lag kevesebbet veszítettünk el, mint amekkora terüle­tünk csökkentésének aránya. Természetes következ­ménye ennek az, hogy a megmaradott kevésnek foko­zottabb az értéke most, mint amikor még bérc-völgy változtak hazánk gazdag ölében és téréit országos négy folyam árra szegte. A magyar szénkincs értékesítése nemzetgazdasá­gunknak minden időkben jelentékeny tényezője volt, habár sok nehézséggel és gátlással kellett megküz­denie. Ezen gátlások legfontosabbika mindenkor a külföldi szenek versenye volt. A külföldi szenek behozatalának korlátozása szén­bányáink kitartó nagy küzdelmébe került. Bányászati viszonyaink sokkal nehezebbek, tehát termelési költ­ségeink jóval többek, mint az ú­­m porosz szeneké, úgy hogy bizonyos körzetekben hazai szeneink az ár­versenyt is nehezen bírták, de még sokkal nehezebb volt a hazai szenek ellen való előítéleteket leküzdeni. Amíg kazán- és gépiparunk a külföldi behoza­talra volt utalva, az ipari tüzelőberendezések is kül­földi szenekre voltak szabványosítva, sőt sok időn át még a vasútüzemben is meg­volt az az előítélet, hogy gyorsvonatokat csak külföldi szenekkel lehet meg­felelően továbbítani, a legnagyobb küzdelemmel azon­ban hazai szeneinknek a házitüzelés terén való elter­jesztése járt. Szénbányáink azonban felvették ezt a küzdelmet, mégpedig jelentékeny sikerrel és habár még ma is nagyon messze állunk attól az elérendő céltól, hogy külföldi szenek csak akkor és ott használtassanak, ahol hazai szenekkel nem pótolhatók, mégis nevezetes ered­ményekre tekinthetünk vissza. Nagy szénbányáink évtizedeken keresztül jelen­tékeny anyagi áldozatokat is hoztak, hogy a magyar szénnek megillető helyét kiküzdjék, de segítségükre voltak gépgyáraink is, amelyek magyar szenekre al­kalmas tüzelőberendezések teremtésével a belföldi sze­nek térfoglalását biztosították az iparnak és az utóbbi 20—30 év alatt kályhaszerkesztőink is dicséretes mó­don vették ki részüket abból a munkából, amely a ma­gyar szénnek szobafűtésre való széleskörű, használatát biztosította. Szénbányáink termékeiknek gondos osztályozása, szénmosók létesítése, brikettgyárak építése a szénnek egyéb módon való nemesítése útján igen jelentékenyen javították a nyers szenet. Legjobb mérnökeink min­den tudásuk latbavetésével segédkeztek ebben a mun­kában. Elmondhatjuk, hogy nagyobb szénbányáink ma mintaszerű berendezéseikkel, modern képzettségű, minden kategóriába tartozó műszaki erőkkel legkor­szerűbb külföldi bányákkal állják az összehasonlítást. Szénbányáink mindig sok megértést tanúsítottak a tudományos kutató munka iránt is és anyagilag is hatalmasan támogatták, még akkor is, ha az nemcsak egyéni érdekeik, hanem az általános haladás szolgála­tára vállalkozott. Nevezetes jelenség, hogy a belföldi szenek propa­gálására a gazdaságilag súlyos idők mutatkoztak al­kalmasaknak; a háború utolsó és követő évei, amikor külföldi szenekhez csak nagyon nehezen juthattunk, de alkalmat adtak a belföldi szeneknek olyan terüle­teken való elterjesztésére is, amelyek addig elérhetet­leneknek látszottak és habár a nyomás megszűntével sok helyütt újra visszatértek a korábban használt külföldi szenekre, mégis a meghódított területeknek jó részét állandóan meg lehetett tartaniuk. Most újra válságos időket élünk, vámok, deviza­­korlátozások és a gazdasági életnek sok egyéb nyomo­rúsága ismét megnehezíti a külföldi szenek behozata­lát, a magyar szénbányászatnak az iparral és tudo­mánnyal karöltve fel kell használni ezt az időt, hogy ismét tért hódítson, de térhódítása olyan legyen, hogy a meghódított területet jobb időkre is biztosítsa ma­gának. Ezért tartottuk időszerűnek, hogy mi is fel­ajánljuk erőnket és tehetségünket arra a küzdelemre, hogy mi is alkalmat adjunk a felvilágosító és tanító munkára, amely a magyar szenek elterjesztésének talaját termékenyíteni hivatott. Vida Jenő előadása: Először a hazai szénbányászat fejlődését vázolva, szemléltetően­­ domborította ki azt a kölcsönhatást, mely az ország iparosodása és a hazai széntermelés fejlődése között a kiegyezéstől a millenniumig fenn­állt. Ezekben az időkben az ipar szénszükségletét nagyrészt magyar bányák fedezték. Így pl. 1898-ban a hazai ipar szénfogyasztása 34 millió mázsa volt, mely mennyiségből 30 milliót a hazai bányák szállí­tottak, tehát az összfogyasztásnak csupán mintegy 11%-át tette ki a külföldi szén. Két évvel későbben, 1900-ban, 74,5 millió méter mázsára felszökött összes szénfogyasztásnak már 20%-át, 15,7 millió mázsát kellett importálnunk, hogy az ország szénszükséglete fedezve legyen. A magyar bányák ezalatt szintén ro­hamosan fejlődtek, amennyiben termelésük 1900-tól 1913-ig 66 millió métermázsáról 103 millió méter­mázsára, tehát 13 év­­alatt kb. 60%-kal emelkedett, annak ellenére, hogy a szénbehozatal ugyanezen idő­szakban 15,7 millió mázsáról 48,4 millió mázsára emelkedett, tehát 208%-os emelkedést mutat. A há­ború után szénbányáink az ország szénszükségletét teljes mértékben ellátni képesek. Most, mikor a pénz­ügyi válság okozta kötött devizagazdálkodással kap­csolatos szénbehozatali korlátozások az ipart majd­nem teljesen hazai szénre utalják, az ipar súlyos helyzete szénfogyasztásának folytonos csökkenését okozza, melyért sokat támadott bányavállalataink egyáltalán nem találhattak kárpótlást a háztartási szén emelkedett fogyasztása révén. A mai helyzet leg­kézzelfoghatóbban bizonyítja azt, hogy — egyes egé­szen különleges esetektől eltekintve — a magyar szén nélkülözhetővé teszi a külföldi szeneket, úgy hogy eddig is vétek volt kereskedelmi mérlegünket a háború utáni években immár feleslegesen, csupán a jellemző magyar konzervativizmusból és a hazai ter­mékek iránti bizalmatlanságból rosszabbítani és ez­zel az országot sokmillió értékű devizától megfosz­tani. 1929-ben a behozott szén és koksz értéke 72 millió pengő, 1930-ban 49­­millió pengő volt. Még az 1931. év első 11 hónapjában is 8 millió mázsa sze­net és kokszot hoztunk be a külföldről. Ha ennek csak a felét, 4 millió mázsát számítjuk olyannak, mely minden további nélkül magyar szénnel pótol­ható lett volna, úgy ez nem jelent kevesebbet, mint hogy kereken kb. 2600 magyar bányászcsaládot fosz­tott meg kenyerétől és az országot 14—15 millió pengő értékű külföldi devizától azért, mert a hazai termékekkel szemben indokolatlanul előnyt adtunk a külföldieknek. Mikor devizakészleteink kímélésére van szükség, nem a hazai bányák privilegizálását célozzák a szénexportot megkötő jelenlegi kormány­­intézkedések, hanem azt mutatják, hogy saját nyo­morunknak kellett ily rettenetes módon kimélyülnie azért, hogy a viszonyok által rákényszeríttessünk saját előnyeink kihasználására. Végül utalt az előadó azon kísérletek közgazda­­­sági jelentőségére, amelyek olajnak és benzinnek hazai szénből való előállítására irányulnak. Óriási kazántelep Oroszország részére. A wit­­kowitzi Bánya- és Kohóművek mürisch-ostraui tele­pén két darab nagynyomású Löffler-kazánt rendelt a moszkvai melegtechnikai intézet, melyek rende­sen 130, hosszantartó erőltetett üzemben 150, rövid időre pedig 160 tonna óra gőzteljesítmény leadására lesznek képesek, 130 légkörnyomás és 500 C° mel­lett. A megbízást megelőzően az orosz mérnökök több hetet töltöttek a vállalat erőtelepén, ahol je­lenleg­ már két 50 t/óra és két 75 t/óra teljesít­ményű Löffler-kazán van üzemben és a megrende­lést csak az azokon megejtett vizsgálatok után foganatosították. A tápvizet csak vegyi úton tisztítják és köz­benső gőzelvétellel táplált előmelegítőkben 210°-ra hevítik. Ezután füstgázzal fűtött előmelegítő követ­kezik, melyből a tápvíz most már 250°-kal kerül az elgőzölögtető edényekbe. A szivattyúval mozgásban tartott telített gőz ezután U-alakú csövekből össze­állított túlhevítők rendszerébe kerül, mely a tüzelő­terek (kettő van egymás mellett) falait teljesen be­borítja és a sugárzóhőt értékesíti. Eleinte Donec­­keszenet (6800 kalória), később a moszkvai szén­­területről származó szeneket (2715 kal.) óhajtanak tüzelésre használni. A szeneket előzetes szárítás­nak vetik alá és portüzeléssel égetik el. Az elégető­ kamrák (tüzelőterek) felett elhelye­zendő bunkerból a szénpor két sorban elhelyezett, összesen 16 égőbe jut, ahol a 250°-ra előmelegített levegővel keveredik. A kamrák mindegyike 600 ml űrtartalmú, a benne elhelyezett túlhevítő fűtőfelü­­lete 290 m. A tü­zelőtér terhelése 140 tonna órán­kénti gőztermeléssel kereken 200.000 kcal/m/ óra, beleértve az előmelegített levegővel bejutott meleg­­mennyiséget is. Az elégetőkamra elhagyása után a füstgázok kettéosztott áramban először a két, egyen­ként 1000 m2 fűtőfelületű utó-túlhevítőt érintik, fe­lettük a 640 m2 fűtőfelületű közbenső-túlhevítőket, melyek a 26 atm. nyomású gőzt 280°-ról 400-ra he­vítik. Ezek felett a közbenső-túlhevítők felett van elhelyezve a két economiser , 565 m2 fűtőfelület és felettük végül a Witkowitz-Thermorex rendszerű légelőmelegítők. Ezek mindegyike 12 tagból áll, melyeknek fűtőfelülete egyenként 250 m2, úgyhogy az egészé 6000 m. A légmelegítő felett van a két szívó­­huzam-exhaustor, melyek egyenként 3970 m2 210°-os füstgázt tudnak elszívni percenként.­­ Mindegyik kazánban 5 elgőzölögtető­ dob lesz 1100 mm belvilág­gal és 8000 mm hosszal, továbbá egy iszap­dob ugyanilyen belvilággal, de csupán 2000 mm hossz­ban. A gőzt mindegyik kazánnál egy-egy gőzturbina által hajtott egyfokú szivattyú tartja haladó moz­gásban, melynek csúcsteljesítménye 500 t/óra. V' 1 ‘ ■' (—s. —n.) Gépészmulatság Budapesten. A Gépészek Orszá­gos Szövetsége székház­alapja javára február 6-án, este 8 órai kezdettel a Ferencvárosi Kaszinó, IX., Üllői­ út 115/a sz. alatti összes helyiségében Kiss György szövetségi elnök rendezésében, műsorral és tánccal egybekötött társasvacsorát rendez. Belépő díj nincs, a műsor megváltása személyenként 50 fillérben kötelező. Villamos ívláng-hegesztő tanfolyam. A buda­pesti m. kir. áll. felső-ipariskolában február hó 8-án ívlánghegesztő-tanfolyam­­nyíli­k meg. A tanfolyam résztvevői 18 elméleti és 54 gyakorlati órában a vas­anyagok ívlánghegesztését sajátíthatják el. Tandíj 70 P. Beiratkozni az intézet igazgatósági irodájá­ban (VIII., Népszínház­ u. 8, II. em. 25), hétköz­nap délelőtt 10—12 között lehet. Ecetmestereket képző tanfolyam kezdődik feb­ruár 22-én a m. kir. Erjedéstani Állomáson (Buda­pest, II., Herman Ottó­ út 15). A tíznapos tanfo­lyam előképzettséget nem kíván, s tananyagában úgy az ecetgyártulajdonosok, mint az ecetgyárveze­tők tudnivalóit felöleli, beleértve a borecetkészítést is. A hallgatók a tanfolyam bevégzése után bizo­nyítványt kapnak. Jelentkezés február 17-ig 100­0 tan- és laboratóriumi díj beküldése mellett az inté­zet fentebbi címén. Gépészszakembereknek ajánlható továbbképzési alkalom. Gépészeti találmányok. (Bejelentések.) A. 3547. Ve/2. Arcisz Julia mérnök özvegye (Wilno): Eljá­rás és berendezés szennyeződéseknek gőzkazánból való eltávolítására és kazánkő képződésének megakadályo­zására. — G. 7059. Vd/2. Dr. Güldner Hugó mérnök (Graz): Előkamrás Diesel-motor. Melegen felhúzás helyett hidegen beillesztés. Lapunkban futólag megemlékeztünk arról, hogy újabban gépelemek egymásbaillesztésénél a külső rész felmelegítése helyett (mely azután kihűlve rá­zsugorodik a belsőre) inkább a belső részt hűtik le erősen, úgy hogy a rendes hőmérsékleten beletágul a külsőbe. Az Egyesült Államokban erre a célra folyé­kony levegőt használnak éspedig két olyan főszem­pont van, amely alkalmazását indokolja. Először, ha a ráhúzandó külső rész aránylag nagyterjedelmű és így felhevítése jóval költségesebb volna, mint a kisebb tömegű belső rész lehűtése. Másodszor, ha a külső rész olyan anyagból van, mely a magas hő­mérsékletet nem bírja, mint pl. a keménygumi, vagy a mesterséges szerkezeti anyagok (aszbeszttel vagy más szálas anyagokkal összesajtolt tömítő­anyagok, Durcoton, bakelit stb.). Az összehúzódás mértéke +15°-ról—160°-ra való lehűtés esetén acélnál 0.05, sárgaréznél 0.075, alumíniumnál 0.1 mm 25 mm-enként. Egyes esetek­ben a két eljárást együtt alkalmazzák, amikor is a belső részt hűtik, a külsőt felmelegítik. Ilyenkor rendszerint elegendő a külső részt a víz forrási fokáig, azaz vízfürdőben hevíteni. /—s —n.) Felelős szerkesztő és tant­lajdonos: Jutassy Ödön HEINICKE H. R. Gyárkéményépítés. Kazánbefalazás. Sütőkemenceépítés. BUDAPEST, V., Wekerle Sándor­ u.24. Telefon: Aut. 226—20. Feltalálóknak nélkülözhetetlen a TALÁLMÁNYI SZABADALOM címü könyv. Ára ajánlott postai megküldéssel 9 pengő Dr. Török László okl. gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő, kir. törvényszéki hites szakértő. Budapest, IV., Bécsi­ utca 5 Csak világhírű­­fif OR­­­L” MAGASNYOMÁSÚ TÖMITŐLEMEZT HASZNÁLJON! Kapható minden műszaki üzletben. Pénzpocsékolás, ha silány utánzatokkal kísérletezik. Autó- és szántó gép­heng­er­ek és sótengelyek köszörülése, Tractorabhiatrássfel gydrídsa. WEISZ A. Fogaskerékgyár, Bpest, Vili, Nagytemplom­ u. 34. _ Hitel 388-05 és 455-85 Cormick-traktor összes alkatrészeit raktárról azonnal szállítom.

Next