Molnárok Lapja, 1935 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-12 / 2. szám
Budapest, 1935 január 12. MOLNÁROK LAPJA Iff őrlésre szívógexmotorokQox retortabükkfaszenet és tűzifát azonnal szállít: «A GÁSPÁR FÜLÖP «* A BUDAPEST, VI., HUNGARIA KÖRÚT 87. 13 I EGYRŐL-MÁSRÓL iiiiiiiiiiiiiiigiiiiiiiiiiiiBHiii Felelősség a vámőrletekért A szaklap múlt számában ismertettük a pénzügyminisztérium 183.960/1934. VIII/b. számú rendeletét. Mivel a rendelet végeredményben a malmokat a lehetőségekhez képest mentesíteni kívánja a felesleges zaklatásoktól, ismételten foglalkozunk a rendelettel, hogy annak szabályai minél jobban átmenjenek a köztudatba. A rendeletnek nagy előnye, hogy nem állít fel általános érvényű szabályokat az őrletükért való felelősség tekintetében, hanem a minden egyes esetben lelkiismeretesen kivizsgált tényállások alapján kell a pénzügyi hatóságoknak a felelősség kérdésében határozni. Fő elv, hogy a malmot csak azon egyetlen esetben lehet a jogosulatlan vámőrlés utáni lisztforgalmiadóváltság megfizetésére kötelezni, ha a rosszhiszeműség a malom részéről kétségtelenül bebizonyítható. Mint általános irányelvet említi a rendelet azt, hogyha a malom az őröltető nevét és pontos lakcímét a vámfeljegyzési vagy vámcserekönyvben feljegyzi és a vámőrlésre nem jogosult, de magát jogosultnak állító egyén azon a címen meg is található, akkor a malom felelőssége minden tekintetben megszűnik. Nagyon is helyénvaló, illetve szükséges tehát azon őrletőt, aki a malomban ismeretlen, igazoltatni, mert ellenkező esetben, ha a megadott, de semmivel sem igazolt cím alatt az őrlető nem található, a váltságot a malmon fogják behajtani. Nem is kell talán megemlítenünk, hogy a malom azon esetben is felelős a lisztforgalmiadó-váltságért, ha az őröltető az általa megadott címen feltalálható ugyan, de a malom bebizonyithatólag tudott arról, hogy az illető vámőrlésre nem volt jogosult. Felfogásunk szerint azonban ezt a körülményt a pénzügyi hatóságnak kétséget kizáróan be kell bizonyítania. Vámőrletők hivatalos zaklatása Az egyetemleges felelősség kérdésében a pénzügyminisztérium rendelete a szaklap múlt számában jelent meg és ezen méltányossági intézkedés lényegesen megkönnyítette a feszült helyzetet. Tudjuk, hogy ezért legelsősorban a mi fáradhatlan szerkesztőnknek tartozunk köszönettel. A 183.960. 1934. VIII. b) rendelet előfutárja lehet a megszületendő „őrlési tanúsítványnak“, mert amíg a kincstár a kereskedelmi forgalomba kerülő őrlemények után járó lisztforgalmiadó-váltságból csak egy részt kap meg, mert a csempészliszttel való kereskedés kifizeti magát (ami nem a molnárság bűne), addig mi szerencsétlen malmosok a rendszer vértanúi vagyunk. Eddig azért is rettegtünk és álmainkból felriadtunk, amikor arra gondolunk, hogy az őrleteink között hány lehetett a tudtunkon és akaratunkon kívül a jogtalan vámőrletők száma. Gyakorlati meggyőződésből merem állítani, hogy a termelők nagy tábora ma már szívesebben venné a rendszeres őrlési tanusítványos rendszert, mint a mait. A politikai szempontra való hivatkozás helyt nem álló. Hogy miért nem elleneznék a mezőgazdák az őrlési jegyrendszert, főleg azért, mert a mai rendszer zaklatja a vámőrlető néprétegünket. A zaklatás már akkor kezdődik, amikor a termelőnek a termését a cséplőgép feldolgozza. Ott már összeírják, hogy az illető mennyit termelt. Ez folytatódik, amikor termésével a malomba indul. Az úton figyelik, megállítják, kihallgatják és a szavait feljegyzik. Beér a malomba, itt a molnár nem a régi előzékenységgel fogadja, hanem szinte félve. Jön a tortúra veleje, a molnár keresztkérdéseinek özönével. Kikérdezi a szegény, becsületes termelő és őrlelő magyarunkat, mint valamikor a pandúrok azt a betyárt, aki Debrecenben egész életében csak egy csikót lopott. Igenis, nagyméltóságú földművelési miniszter úr! A magyarunk enni akar a saját termésű búzájából. A molnár a mostani rendszer mellett kénytelen kifaggatni őt. Saját termése-e vagy vette? Ha vette, joga van-e a 2000/934. 4. §-ban előírtak szerint vámőrlésben megőröltetni ! És még más kérdések halmazát zúdítják a szegény emberünkre. Szabadjon folytatnom ott, ahol a zaklatás folytatódik. A „kihallgatás“ után megőrlik, illetve becserélik magyarunk búzáját. Aláírja a szállítóbárcát, azt átveszi és elindul. Ballag hazafelé. Az úton ismét megállítják, a szállítóbárcát az illetékesek elkérik, megnézik, lemásolják, láttamozzák és egy-két-kilenc keresztkérdés után elengedik. Ha nincs meg a szállítási kárca, csúnyább az ügy. Végre hazaér, boldog, hogy az istenadta és fáradságos munkája gyümölcséből ehet. Alig telik el pár nap, megint keresi egy úr, aki a malom könyveiből kiírta nevét. Ismét kikérdezi és ha minden rendben van, megnézi az őrleményt, hogy a saját háztartása részére őröltette-e azt és hogy otthon van-e. Ha (tegyük fel) az őrleményt nem találja ott, hanem (mivel nincs rendes, megfelelő kamrája erre a célra) az apjánál vagy testvérénél tartja az őrleményt, akkor jön a jegyzőkönyvi kihallgatások sorozata. Ez, amit itt elmondtam, csak dióhéjba tömörített leírás, de az életben ezer variációját látjuk és érezzük a mezőgazdákkal együtt szenvedő molnárok. A jogos vámőrlető fél nyíltan és kereken beszél. De az olyan őrlető, aki üzletszerűen folytatja a jogtalan vámőrlést, az falhoz állít minket. Az ilyennek rendszerint nincs kocsitáblája, ám ezt pótolja is, egy kis kartonpapír az, amelyen pontosan elmondja, hogy a malomtól a huszadik faluban hol lakik, hány szám alatt, sőt a bércséplő nevét is, azért, hogy mi még nyugodtabban bejegyezzük őt a vámőrleteink közé. Most is ajánlom a hatósági igazolvány bevezetését, mégpedig egy kis, kartonpapírból készült könyvecske kellene csak, amibe a községek a malomellenőrök közbejöttével beírnák a termelő pontos nevét, lakhelyét és azt, hogy mennyi termése volt. Illetve mennyi aratórészt, géprészt kapott vagy évi konvenciót kap. Ezzel aztán minden fél abba a malomba mehetne őrölni, amelyikbe akar. Ott az előírt könyvbe bevezetnék a megőrölt gabona súlyát stb., az őröltető könyvecskéjébe pedig, hogy mikor, melyik malomban mit őröltetett meg. Ez a könyvecske pótolná a szállítóbárcát, mert hiszen minden előírt tétel a könyvecskében is szerepel. Nyíltszemű molnár. Miért kell az Összefogás ? Jellemző az emberekerre, hogy mert valamivel jobbak a gabonaárak, már neki akarnak szaladni a falnak újabb malomalapításokkal. Egyetlen megyében, Szabolcsban az alábbi hírek merültek föl: Nyirtura községben egy több mint 10 év óta megszűnt, illetőleg szünetelő malom áll, melyet valamikor az ottani Propper-féle nagybirtok tartott üzemben. A birtok jelenlegi bérlője, egy Gonda nevű úr, Liehtmann Lukács nyíregyházai gépkereskedővel társulva, a malmot most újból üzembe kívánják helyezni s már megkezdték vásárolni a használt gépeket és géprészeket. Ezen malom újra való üzembehelyezése Kemecsén két malom, Leveleken egy malom, Napkoron egy, Oroson egy, Demecserben egy, Kótajban egy és Nyíregyházán három malom sorsát tenné még nehezebbé és létét komolyan veszélyeztetné. Nagykállóban a már kilenc év óta szünetelő volt Kovács és Társai-féle malmot akarja egy nem szakemberekből álló társaság újból üzembe helyezni s ezáltal a Nagykállóban működő három malmot: a balkányi, nyírmihálydi, napkori, máriapócsi és kislétai malmokat újból veszélyeztetni. Ezen malom ugyanis előzőleg már tönkrement, mert a nevezett malmok között fenn nem is állhat, de üzembehelyezése mindenesetre nevezett malmoknak komoly gondot és előreláthatólag nagyon éles versenyt jelentene, mely verseny a felsorolt malmok létérdekébe ütközik. Végül Pátroha községben a valamikor László Miklós tulajdonát képezett és nyolc év óta szünetelő malmot kívánja egy nem szakember újból üzembe helyezni. Ebben a malomban még mindenki tönkrement, mert a két kisvárdai, két dombrádi, demecseri, nagyhalászi, ajaki malmok között sem létjogosultsága, sem létlehetősége nincsen. Alkalmas azonban a malom üzembehelyezése arra, hogy a felsorolt malmoknak késhegyig menő kölcsönös versenyt támasszon s ezen malmok amúgy is labilis egzisztenciáját aláássa és sorsukat még nehezebbé tegye. Vetőmagtisztítókra megrendelésgyűjtés A közvetlen fogyasztóktól megrendelést általában csak az a cég gyűjthet, amelynek telephelye ugyanazon helységben van, mint a megrendelés végett felkeresett fél lakóhelye, azaz nem helybeli kereskedőnek vagy iparosnak közvetlen fogyasztóktól megrendelést gyűjteni tilos. Ez alól az általános tilalom alól a kereskedelemügyi miniszter kivételeket tehet és így például mezőgazdasági gépekre nem helybeli iparos vagy kereskedő is gyűjthet megrendelést azzal a korlátozással, hogy a kisbirtokos ilyen megrendeléséhez a községi elöljáróság hitelesítése szükséges. Ez a hitelesítés az ügylet érvényességi kelléke. A bíróságot számos ízben foglalkoztatta a mezőgazdasági gépekre vonatkozó megrendelésgyűjtés kérdése, mert számos ízben elmulasztották a megrendelésgyűjtésnél a községi elöljáróság hitelesítésének megszerzését. A Kúria szigorúan ragaszkodik a jogszabályokhoz, az így létrejött ügyleteket, ha tényleg kisbirtokosról volt szó, érvényteleneknek mondotta ki. Most egy olyan kúriai határozatot kívánunk ismertetni, amely a megrendelés körülményeinél fogva eltér a rendes sablontól és ezért érdekes. A Kúria P. VII. 2909/1933. sz. ítéletéből idézzük az alábbiakat: „Habár a kisbirtokosok a vetőmagtisztítógépet egy állami akció keretében, az illetékes mezőgazdasági kamara láttamozása mellett, a földművelésügyi kormány anyagi hozzájárulásával is vették, a vételügylet érvényessége szempontjából a megrendelés községi elöljárósági hitelesítésére mégis szükség volt, mert a vételnek állami akció keretében történt lebonyolítása s a körlevélnek a mezőgazdasági kamara részéről való láttamozása nem szolgáltatja meg azokat a biztosítékokat, amelyeket a törvény és a rendelet szelleme a községi elöljárósági hitelesítéshez fűz, hogy tudniillik az elöljáróság ellenőrizze a kisbirtokos teherviselő képességét, a megvenni szándékolt gép gazdasági szükségszerűségét s ezeket eléje tárva s a megrendelés súlyos következményeit megvilágítva, a könnyelmű megrendelések lehetőségének gátat vessen.“ A Kúria ebben az esetben azon általános jogelv szerint járt el, hogy a kivételt szorosan kell magyarázni, minthogy pedig a közvetlen fogyasztóktól való megrendelésgyűjtés kivétel, a kivételes jogosultsággal összekötött összes alakiságok szigorú betartását kívánta meg. Az alakiságok pedig a jelen esetben forma szerint nem voltak betartva, miért is az ítélet elutasító.* A traktorok vásárlására is kiterjesztendő ezen kúriai ítélet, mert az ugyanolyan állami akció keretében folyt le. Szívógázmotoros malmok kellő időben és minő■ ■ ségű faszénnel való kifogástalan ellátása figyelemre méltó gondját képezi a faszén-importőröknek. Tudvalévő, hogy a faszén behozatala úgynevezett kompenzációk alapján történik, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan értékű magyar árut kell exportálni, mint amennyi értékű faszén behozatalra kerül. Ennélfogva a szívógázmotoros malmok közvetve segítik elő a magyar mezőgazdasági és ipari cikkek kivitelét és közvetve járulnak hozzá a munkanélküliek foglalkoztatásához. Érdekes megállapítása az 1934. évi statisztikának az, hogy egyedül retorta-sükkfaszén ellenében az 1934. évben Jugoszláviába .... 350.000 P értékű iparcikk Romániába................... 660.000 P értékű iparcikk Csehszlovákiába . . . 300.000 P értékű sertés és mezőgazdasági cikk exportáltatott. Ezek az adatok komoly bizonyítékai a retorta-faszén elterjedésének és használhatóságának. Tehát téves az a felfogás, mintha a külföldről behozott közszükségleti üzemanyag káros volna az ország közgazdasági viszonyaira. Figyelemreméltó jelenség a molnárság, illetve a szívógázmotor-tulajdonosoknál az, hogy azok, akik üzemüket korábban vagy fatüzelésre vagy nyersolajra átszerelték, most kezdenek ismét főleg retorta-faszén használatára visszatérni, miután ezzel az üzemanyaggal nyugodt, fennakadás nélküli, biztos és olcsó meghajtás biztosítható. Schermann a kommün alatt Deák Lajos, a Malomipari Munkások Orsz. Szövetségének titkára írja hozzánk: Schermann Richard élerajzát írta meg dr. Varsányi Öméltósága a Molnárok Lapja január 5-iki számában. Miután a nekrológnak van egy félremagyarázható passzusa, kérem a következők közlését: Schermann Richárd 1919 márciusban jelentkezett a Molnárok és Malommunkások Szakegyesülete budapesti csoportjánál, mint állásra szorult molnárember. A csoportnál Pócs Mihály (most enyingi főmolnár) volt a tisztviselő. Pécs felvette és közölte vele, hogy állás nem igen mutatkozik, mert a malmok túl vannak terhelve emberrel.Az volt ugyanis a helyzet, hogy a Károlyikormány megtiltotta a háború alatt foglalkoztatottaknak elbocsátását, de kötelezte a malmokat, hogy a hadbavonult visszatérteket beállítsák az üzemekbe. Munkabérkülönbözetekre nagy összegeket adott is a Legjobb lisztőrléshez, árpa- és tengeri daráláshoz. Gyártja és forgalomba hozza: Sárospataki Kovamalomkőgyár Sárospatak (Zemplénmn.)