Automobil - Motorsport, 1929 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1929-03-10 / 4. szám

24 AUTOMOBIL — MOTORSPORT _________1929 március 10. Hogy értem le Monte-Carlóba Bukarestből 72 óra alatt Részletek Szmiek Viktor és társai útjáról. Küzdelem a hóval, havas esővel és a köddel. Irta Szmiek Viktor. Már 1928 nyarán eltökéltem magamban, hogy feltétlenül résztveszek egy WM-et az idei monte-carloi csillagtúrán. Ismertem a kocsi tulajdonságait és így biztosra vettem, hogy hacsak valami elemi csapás nem állja utamat, a kocsival biztosan megcsinálom az előírt 40 kilométeres átlagot. Már ősszel szőttük a terveket odakünn Csepelen. Elhatároztuk, hogy Bukarestből indulunk, ami csaknem 3000 kilométeres utat jelentett. Ennek előnye különösen ott domborodott ki, hogy az útnak kb. egyhatoda Magyarországon, tehát ismert talajon vezetett keresztül. Az útvonalat a sok tanulmányozás folytán szinte könyv nélkül tudtam. Felkészültségünk oly mintaszerű volt, hogy kész tabellával indultunk útnak, ami szerint minden pillanatban tudtam, hogy mennyi az átlagsebességünk, előnyben, avagy hátrányban vagyunk-e? Enélkül szinte elképzelhetetlennek tartom a hasonló versenyben való résztvételt. A leutazás előtt jött a főpróba. A kocsit az utolsó sréfig átvizsgáltuk, elláttuk magunkat az esetleg pótlásra szoruló alkatrészekkel és január 14-ére készen álltunk. 17-én délután 5-kor már Bukarestben voltunk. A lemenetet természetesen szintén vizsgálódásra használtuk fel, nehogy a versenyben kellemetlen meglepetések érjenek. Utunk alatt, lefelé pompás időnk volt, csak Predeálnál és Azugánál volt komolyabb helyzet Mindent egybevetve, az átkelés az erdélyi havasokon elég simán ment és csak azt kívántuk, hogy a versenyben se legyen rosszabb. Sajnos, a sors másként rendelkezett............ - • • . - - - . ... . ........... Bukarestben két és fél nap időnk volt. Pihenésre szántuk, de a pihenésből nem lett semmi. Még aznap este, amikor megérkeztünk, elkezdett havazni és havazott sűrű pelyhekben másnap estig. Érthető tehát, hogy a két nap állandó izgalomban telt el és csak egy probléma izgatott: keresztüljutunk-e a Tömösi-szoroson ? Kocsinkat még egyszer lezsíroztuk, mindent lekenegettünk, majd elintéztük az automobilklubban a formaságokat. Mindenütt a legnagyobb előzékenység, szolgálatkészség, ami nagyon kellemesen érintett bennünket. Szombaton reggel kisütött a nap és egy igazi havas, pompás napra ébredtünk. Délután plombálták le a kocsikat. Itt ismerkedtünk meg mindazokkal a versenyzőkkel, akik másnap reggel indulnak Montecarlo felé. A start idejét mindenki titkolta és csak annyit sikerült megtudnom, hogy az első kocsi éjjel 1-kor indul. Mi hat órát jelentettünk be és ezzel sikerült is utolsónak elhagyni Bukarestet. * Dacára, hogy 6 órát jelentettem be startidőnek, már 3 órakor ott voltunk. Nem tudtunk aludni és főleg látni akartuk ellenfeleinket, mikor indulnak. Éjjel 1-kor indult a Renault-Monasix, 4 és 5 óra között a Minerva, az 520-as FIAT, a Buick Master Six, 5 órakor Berlesco őrnagy Citroenje és 6 órakor mi. Végre! Aki versenyzett már, az tudja, milyen kellemetlen érzés várakozni a startra. De mikor az ember elindul, mintha kicserélték volna. Megszűnik a várakozás okozta feszültség, a vezető minden figyelme az út és a gép között oszlik meg és a lidércnyomástól való felszabadulás talán egyike az autóversenyző legkellemesebb érzéseinek. Útnak indult tehát a lelkes kis magyar csapat, hogy megmutassa a vén Európának, hogy mi is létezünk, mi is dolgozunk és hogy talán mi is tudunk valamit. A kis masina mintha tudta volna, hogy rajta a világ szeme, óraműpontossággal végezte munkáját. Nézzük részletesen, mint érünk Budapestre. Igyekezem óráról-órára leírni az utunkat. Első óra: 45 km. Erős hófúvások. Sokszor csak a sebesség segít át a hótorlaszokon. Második óra: 54 km. A havas utat előttünk kissé jobban letaposták és így könnyebben haladunk. Harmadik óra: 33 km. Amint Ploestit elhagyjuk, utunk mindig nehezebbé válik. A helyközi forgalom már megindult. Három kocsit kell kerülni a hóban. Kilométereket kell cammognunk egy-egy parasztszekér után, míg az előzésre alkalmas hely kínálkozik. Így is már a hólapát állandóan munkában van. — Negyedik óra: 28 km. A hó mind magasabb. Predeál előtt olyan hóvihart kapunk, hogy 10 méterre sem látunk. 1000 méter magasan járunk. A hólapátot már fel sem csatoljuk, állandóan munkában van. Ennek dacára még mindig hólánc nélkül futunk. A vadonatúj Goodrichok pompásan tartják az utat. — ötödik óra: 30 km. Brassóban benzint veszünk. Még mindig havazik. A szél élesen vágja arcunkba a havat. — Hatodik óra: 24 km. Brassó és Fogaras között hatalmas hófúvásban utolérjük a román versenyzőket. A hatalmas BUICK-ot menetközben előzzük, míg a Citroen és a Minerva előttünk ülnek a hóban. Azt titkon reméltem, hogy nem mint utolsó fogok megérkezni Budapestre, de hogy Bukaresttől 204 kilométerre utolérjem az egész társaságot, az a legvérmesebb reményeimet is túlszárnyalta. Mi is felszereljük a láncos kerekeket. Előzzük a Minervát és Citroent. — Hetedik óra: 45 km. A hó kevesebb. Fogaras után az idő tisztul. Az átlag is növekszik. — Nyolcadik óra: 35 km. A láncos kerekeket leszereljük. Ezalatt a Minerva és Citroen előznek. — Kilencedik óra: 47 km. Nagyszebenben ismét előzzük a Minervát és a Citroent. — Tizedik óra: 44 km. Kolozsvárig együtt futunk a közben közelebb jött Citroennel. Hol ő van elől, hol mi. — Tizenegyedik óra: 46 km. — Tizenkettedik óra: 51 km. Sötétedik. Torda után 5 kilométernyire együtt ragadunk be a hóba a Citroennel. A közellévő parasztház gazdáját kérleljük, hogy húzzon ki lovaival. A gazda erre semmiképen sem hajlandó, mert alig pár perce húzta ki a Renault. Tehát a Renault sincs már messze előttünk. A lapátolás teljesen reménytelen. A hófúvás legalább 200 méter hosszú. A hóvihar olyan erős, hogy amit kilapátolunk, öt perc múlva ismét befújja a szél. Pár perc múlva egy nagy Minerva érkezik. Nem versenyző. A kivilágított kocsiban két hölgy estélyi ruhában és egy új frakkban. Bálba mennek Kolozsvárra. A két paraszttal ésa Minerva utasaival a férfilétszám tizenegyre emelkedett és így sikerült a 3 kocsit egyenként áttolni az akadályon. A tizenharmadik óra eredménye igen szomorú: 8 km. Kolozsvár előtt néhány kilométerre, Felek községnél hatalmas hófúvásba kerülünk. Pillanatok alatt 50 ember veszi körül a kocsit, lapátokkal és ásókkal felfegyverkezve. Első pillanatban megijedünk és már a revolverek után nyúlunk, amikor kiderül, hogy csupán „üzletről” van szó. A jó emberek 300 forintot kérnek, a végén, azután 100 lejben megalkuszunk. Így tehát 3 50 pengőért ebből a bajból is kinn vagyunk. Meg vagyok győződve, hogy a havat utánunk sürgősen visszalapátolták, a tQ-