A Műiparos, 1918 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-01 / 1. szám
4. oldal. A MŰIPAROS eshet a kikötött idő alatt, holott Ti is tudjátok, hogy a kamatláb időközben le fog szállani; 2. Ti lesztek a mi áru-bevásárlónk, ami megint jó üzlet számotokra; és 3. mi évente árukat szállítunk számotokra kamat és törlesztés fejében, amelyekkel Ti megint kereskedhettek. „Garanciát is eleget adunk, feltéve, hogy a nemzetközi kereskedelem viszonylatai és a nemzetközi magánjog ismét helyreáll: 1. a kölcsönt tőletek felvevő konzorcium megfelelő tőkeerővel fog bírni; 2. az évi áruszállítmányok termelői, a földbirtokosok, erdőtulajdonosok, szesz-, cukor-, lisztgyárosok az általuk vállalt évi szállítást ingatlanaikra és gyáraikra betábláztatni engedik; 3. mindezt külön a mi államunk is garantálja.“ Ez ajánlatunk megtételénél a mi várható előnyünk az lesz, hogy 1. a kölcsön alapján több termelésünk megkezdéséhez segédeszközöket bevásárolhatuk és 2. hogy a külföldi hitelező bankkonzorcium úgy fog szerepelni, mint a mi külföldi jegykibocsátó bankunk, amennyiben mi pénztárjegyeket bocsátunk ki az ő valutáikban az ő fedezésük mellett és e pénztárjegyek olyan szervezetűek lesznek, hogy pénzként is foroghatnak. Itthon azokat felruházzuk a pénznek minden jogával és tényleg mi ezzel vásárlunk külföldön és a külföld ezzel fog vásárolni minálunk. Ilyen módon mi itthonról külföldi pénzt fogunk kibocsáthatni. Ha közgazdaságunk helyreáll, ha a többtermelésünk megindul, ha adósságunkat törlesztjük és kamatainkat fizetjük, szóval ha a bizalom irányunkba visszatér, akkor kétféle valutánk, a külföldire és a hazaira szóló pénzünk lassanként egymáshoz fog simulni és belföldi valutánk is közeledik rendezettségéhez. Szükséges megjegyeznem, hogy nagybirtokaink, gyárosaink nyugodtan vállalhatják a rájuk rótt évi termésmennyiségnek külföldre kamatfizetésünk gyanánt való szállítását, mert őket itthon az állam fogja kárpótolni kiszállított termékeikért, a mindenkori piaci árak szerint. A külföldi hitelezőknek pénzfizetés helyett szállítandó árukat a mindenkori világpiaci árakon számítanék fel azoknak. Ha a háború valódi világbékével végződnék, akkor a békekötésben feltétlenül rendezni fogják — kölcsönös érdekből — a nemzetközi fizetési eszközök kérdését is. Világpénzt fognak szervezni. Az arany e célra alkalmatlan lesz. Összesen a világforgalomban 35 milliárd márka értékű aranypénz és nyers arany áll rendelkezésre. Ez az aranytakaró rövid is lenne a megszaporodott igények számára. Mintegy 10/0 milliárdnyi évi kamatveszteséggel is jár annak használata. És nem minden államnak van aránya, holott reális értékei és termelőképessége megvan. Kétségtelen, hogy világpénzt fognak létesíteni úgy, ahogy eddig az egyes államok saját belforgalmuk számára pénzjeleket teremtettek. De amíg eddig a külföld kritikája a fedezet nélküli állami pénzjegyek hitelét, tehát értékét devalválta, addig egy nemzetközi rendezkedés, ha visszaélések lehetősége kizáratik, föltétlen hitelt fog szerezni az államoknak meghatározott mennyiségben rendelkezésükre bocsátott és termelésük értékével fedezendő világpénzjegyeknek. E rendezkedést úgy képzelem, hogy egy nemzetközi központ, a világpénz jegybankja ugyanazon elvek szerint fogja pénzjegyeit kibocsátani a világforgalom számára, mint ahogy ezt eddig az egyes nemzeti bankok cselekedtek saját országuk számára. Fedezésül azonban nem aranyat, hanem a nemzetközi rendezkedésben résztvevő államok közgazdasági erejének jótállását fogja használni. Ha nem lesz világbéke, hanem a két fél gazdaságilag netán elzárkóznék, amit különben keresztülvihetetlennek vélek, mert mihelyt a hadiállapot és hadijog megszűnnek, minden nemzet polgárai fellázadnának az ilyen tovább folytatandó hadiállapot ellen, de elméletileg véve a lehetőséget, akkor a központi hatalmak léphetnek egymással ilyetén közös valutáris viszonylatba, legalább is az egymás közötti forgalom számára. Többtermelés. A többtermelés gondolata valóban nem új, Széchenyi István intenzív gazdálkodásnak nevezte. De a háború nemcsak aktuálissá, hanem elodázhatlan szükségességgé nevelte e gondolatot. A háború kezdetén „Deutschland und Ungarn“ című munkámban kezdtem aktuálisan propagálni. A magyar parlamentben gróf Serényi Béla vetette föl. Az Origo hozzáértő munkás írói anketteket rendeztek és könyveket adtak ki róla. A „Világ“ írói is hozzáláttak a kérdés megvitatásához. Szükséges volt a gondolat hírlapi népszerűsítésére, amely célja az „Az Est“ adott teret csekély munkásságomnak. A „Pesti Napló“ is rendezett ankettet e kérdés fejtegetésére. Ámde ezek mind csak szavak. Tenni kell! A teendőket csoportosítani lehet: 1. a felvilágosítás, 2. a megszervezés és 3. a termelő technika keresztülvitele. Közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munkatársunk, mindenki írhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű felvilágosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség 1. szám.