A Műiparos, 1918 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-01 / 1. szám

4. oldal. A MŰIPAROS eshet a kikötött idő alatt, holott Ti is tudjátok, hogy a kamatláb időközben le fog szállani; 2. Ti lesztek a mi áru-bevásárlónk, ami megint jó üzlet számotokra; és 3. mi évente árukat szállítunk számotokra ka­mat és törlesztés fejében, amelyekkel Ti megint ke­reskedhettek. „Garanciát is eleget adunk, feltéve, hogy a nemzetközi kereskedelem viszonylatai és a nemzet­közi magánjog ismét helyreáll: 1. a kölcsönt tőletek felvevő konzorcium meg­felelő tőkeerővel fog bírni; 2. az évi áruszállítmányok termelői, a földbir­tokosok, erdőtulajdonosok, szesz-, cukor-, lisztgyáro­sok az általuk vállalt évi szállítást ingatlanaikra és gyáraikra betábláztatni engedik; 3. mindezt külön a mi államunk is garantálja.“ Ez ajánlatunk megtételénél a mi várható elő­nyünk az lesz, hogy 1. a kölcsön alapján több termelésünk megkez­déséhez segédeszközöket bevásárolhatuk és 2. hogy a külföldi hitelező bankkonzorcium úgy fog szerepelni, mint a mi külföldi jegykibocsátó ban­kunk, amennyiben mi pénztárjegyeket bocsátunk ki az ő valutáikban az ő fedezésük mellett és e pénz­tárjegyek olyan szervezetűek lesznek, hogy pénzként is foroghatnak. Itthon azokat felruházzuk a pénznek minden jogával és tényleg mi ezzel vásárlunk kül­földön és a külföld ezzel fog vásárolni minálunk. Ilyen módon mi itthonról külföldi pénzt fogunk ki­bocsáthatni. Ha közgazdaságunk helyreáll, ha a több­termelésünk megindul, ha adósságunkat törlesztjük és kamatainkat fizetjük, szóval ha a bizalom irá­nyunkba visszatér, akkor kétféle valutánk, a külföl­dire és a hazaira szóló pénzünk lassanként egym­ás­­hoz fog simulni és belföldi valutánk is közeledik rendezettségéhez. Szükséges megjegyeznem, hogy nagybirtokaink, gyárosaink nyugodtan vállalhatják a rájuk rótt évi termésmennyiségnek külföldre kamatfizetésünk gya­nánt való szállítását, mert őket itthon az állam fogja kárpótolni kiszállított termékeikért, a mindenkori piaci árak szerint. A külföldi hitelezőknek pénzfizetés helyett szál­lítandó árukat a mindenkori világpiaci árakon számí­tanék fel azoknak. Ha a háború valódi világbékével végződnék, akkor a békekötésben feltétlenül rendezni fogják — kölcsönös érdekből — a nemzetközi fizetési eszközök kérdését is. Világpénzt fognak szervezni. Az arany e célra alkalmatlan lesz. Összesen a világforgalomban 35 milliárd márka értékű aranypénz és nyers arany áll rendelkezésre. Ez az aranytakaró rövid is lenne a megszaporodott igények számára. Mintegy 10/0 mil­liárdnyi évi kamatveszteséggel is jár annak haszná­lata. És nem minden államnak van aránya, holott reális értékei és termelőképessége megvan. Kétség­telen, hogy világpénzt fognak létesíteni úgy, ahogy eddig az egyes államok saját belforgalmuk számára pénzjeleket teremtettek. De amíg eddig a külföld kritikája a fedezet nélküli állami pénzjegyek hitelét, tehát értékét devalválta, addig egy nemzetközi ren­­dezkedés, ha visszaélések lehetősége kizáratik, föl­­tétlen hitelt fog szerezni az államoknak meghatáro­zott mennyiségben rendelkezésükre bocsátott és ter­melésük értékével fedezendő világpénzjegyeknek. E rendezkedést úgy képzelem, hogy egy nem­zetközi központ, a világpénz jegybankja ugyanazon elvek szerint fogja pénzjegyeit kibocsátani a világ­forgalom számára, mint ahogy ezt eddig az egyes nemzeti bankok cselekedtek saját országuk számára. Fedezésül azonban nem aranyat, hanem a nemzet­közi rendezkedésben résztvevő államok közgazdasági erejének jótállását fogja használni. Ha nem lesz világbéke, hanem a két fél gazda­ságilag netán elzárkóznék, amit különben keresztül­­vihetetlennek vélek, mert mihelyt a hadiállapot és hadijog megszűnnek, minden nemzet polgárai fel­lázadnának az ilyen tovább folytatandó hadiállapot ellen, de elméletileg véve a lehetőséget, akkor a köz­ponti hatalmak léphetnek egymással ilyetén közös valutáris viszonylatba, legalább is az egymás közötti forgalom számára. Többtermelés. A többtermelés gondolata valóban nem új, Szé­chenyi István intenzív gazdálkodásnak nevezte. De a háború nemcsak aktuálissá, hanem elodázhatlan szükségességgé nevelte e gondolatot. A háború kez­detén „Deutschland und Ungarn“ című munkámban kezdtem aktuálisan propagálni. A magyar parlament­ben gróf Serényi Béla vetette föl. Az Origo hozzá­értő munkás írói anketteket rendeztek és könyveket adtak ki róla. A „Világ“ írói is hozzáláttak a kérdés megvitatásához. Szükséges volt a gondolat hírlapi népszerűsítésére, amely célja az „Az Est“ adott teret csekély munkásságomnak. A „Pesti Napló“ is rende­zett ankettet e kérdés fejtegetésére. Ámde ezek mind csak szavak. Tenni kell! A teendőket csoportosítani lehet: 1. a felvilá­gosítás, 2. a megszervezés és 3. a termelő technika keresztülvitele. Közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munka­társunk, mindenki írhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű fel­világosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség­ 1. szám.

Next