A Műiparos, 1920 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1920-01-01 / 1-7. szám

4. oldal A Műiparos Továbbá az iparos­­ viszonyát a fogyasztó kö­zönséghez. Az iparosság a jelenben és a múltban azért nem érvényesült, mert ipari szaktudása mellett ugyan­olyan értékű vállalkozási képességgel nem rendelkezett. A magyar szakipari munkás nemzetközi hír­névnek örvend és ha még­sem tudott érvényesülni, oka, hogy mint munkásnak nem volt módja önmagát továbbképezni mindazokra a kereskedelmi ismere­tekre, amelyek nélkül lehet ugyan jó munkás, de nem lesz sohasem kívánatos kortárs, s még kevésbbé érvényesülni tudó iparos. Ha az ipartörvény bármilyen szigorú lesz, de nélkülözi a vállalkozáshoz szükséges képzettségnek a képesítési előfeltételét, úgy ez az ipartörvény eredményt hozó nem lehet. A vállalkozói képesítésre minden önállósulandó egyént rendeletileg utasítani lehet oly módon, hogy Budapesten, valamint vidéki gócpontokon 4—6 hó­napos tanfolyamokat állítana fel a kereskedelmi mi­nisztérium iparfejlesztési osztálya. Ezt a tanfolyamot minden munkásnak aki önálló mester akar lenni végig kellene járni, ha kereskedelmi ismeretei nin­csenek vagy hiányosak, ellenkező esetben elegendő, ha a tanfolyam vezetősége előtt tesz képesítési vizsgát. A vállalkozási szaktanfolyamok vezetését, irá­nyítását és ellenőrzését a kereskedelmi minisztérium kisipari osztálya, a Technológia és a szakipartestület és szabad érdekképviselet vezetői eszközöljék. Az új ipartörvénytől nem remélhetünk tényleges előnyöket addig, míg a munkaadó és munkás egy­máshoz való viszonya nincsen méltányosan rendezve. Elsősorban államosítsuk a munkaközvetítést és a betegsegélyző pénztárt. Továbbá állami ellenőrzés mellett rendezzük szakmánként a munkás bérviszo­nyát. És­pedig a jogosság és méltányosság alapján. Az önálló iparos fokozott termelést csakis vele egyetértő és akaratú munkatársakkal irányíthat elő. Az állam csak olyan iparososztály vagyonképző munkájában bízhatik, amely osztályt illetéktelen ter­hekkel nem sújt. Viszont csak olyan munkás lehet jóindulatú munkatárs aki nem küzd a napi ellátás legaprólékosabb nehézségeivel. A múltban és jelenben a magyar iparos azért nem tudott tőkeerős lenni, mert szervezetlen volt és így állandóan a munkásszervek harci készségének volt kiszolgáltatva. Gazdaságilag a munkásszakszer­vezetek állandóan megtépázták kézmüvesiparossá­­gunkat s igy ki nem fejezhető nagy anyagi károkat okoztak az államnak is. A múltban az iparosság szervezetlen volt az osztrák gazdasági politika érdekében, mert Ausztria akarata volt, hogy a magyar kézművesiparosság, nagyiparának és nagykereskedelmének montírozó házi iparosa legyen. Ezek az akadályok megszűntek és így ma szabadabb keze van az államnak olyan rendelkezéseket előirányítani, amelyek alkalmasak az iparos és munkás közötti érdekellentétek el­simítására és az iparosságnak tőkeerőssé tételére. A harmadik körülményt az iparos és a fo­gyasztó közönség közötti viszonyt szintén nem lehet figyelmen kívül hagynunk az ipartörvény reformá­lásánál. Fontos lenne szakmánként megállapítani mind­azokat a szokványokat, amelyek az egyes szakmák jogos érdekeit védik, más körzetek sérelme nélkül. Az ipari jogszolgáltatásnál hites szakértőknek kellene segítő szolgálatot végezni. Nem lehet az iparosság gazdassági érdekeit a jövőben egyszerű szakértők meghallgatásával veszélyeztetni, mert lehet valaki elsőrangú kézügyességgel rendelkező iparos, de ha anyagismerete, kereskedelmi képzettsége, jogi tudása, stb. stb. nincs, úgy az ilyen szakértő a leg­jobb indulatú és pártatlan bírót is jóhiszeműleg félre­vezetheti. A polgári perrendtartás számos pontjait is re­­vidiálni kellene, ha az iparos társadalmat egész­ségesen akarjuk kiépíteni és a meg nem illető káro­sodástól meg akarjuk óvni. Ilyen pl. amikor az iparos előlegesen megálla­pított értékű rendelés alapján munkáját leszállítja és a megrendelő indokolatlan alapon engedményeket igényel, így a legtöbbnyire kezdő tőkeszegény ipa­rost válságos helyzetbe sodorja. Joga legyen az ipa­rosnak áruját ilyen esetben visszavenni, értékesíteni és az esetleges károkért a vevőt felelőssé tenni. A megrendelő és a vállalkozó közötti viszonyt is rendezni kell a munkálkodó és szállító iparos elő­nyére. (Építető és vállalkozó.) Hányszor söpörte el a kézművesipar művelőinek tekintélyes számát az a rendelkezés, hogy a rendelő nem vonható felelős­ségre a szállító iparos részéről akkor ha ő fizetési kö­telezettségeinek a vállalkozójával szemben eleget tett. Hányszor használta ki a vállalkozó, hogy az iparos által tisztességesen leszállított munkákért föl­vette az ellenértéket és odébb állott. Hányszor hasz­nálta­ ki a megrendelő a vállalkozónak a tudatlan­ságát. A vállalkozó aki elszámította magát és azért képtelen volt az iparossal szemben fizetési kötelezett­ségének eleget tenni. Ebben az esetben is a vállal­kozó élvezte az iparos munkájának gyümölcsét, míg gazdaságilag ismét az iparos volt a károsodott. Nekünk csak egy célunk van. Jómódú, fejlődni kívánó iparosokkal a nemzeti magyar ipari államot felépíteni. Ezt egyszerű ipartörvényrevidiálással el nem érhetjük. Szükséges, hogy tekintetünket és gon­dosságunkat olyan egész területre terjesszük ki, amelyen belül bármilyen tényező is hatással lehet az ipar fejlődésére vagy annak meggátlására. Mi csak azokra a nagy körökre mutattunk rá, amelyeken belül csak példáló­ztunk, de korán sem merítettük ki mindazokat az állami beavatkozásokat törvény­rendelet alapján, amelyekre szükség van, ha eredményes és üdvhozó munkát akarunk végezni. BaaaaaaaaaBaaaBaaaaaaaaBBBaBaaaaaaaaaaBaBaaBBaaBaaaaaBaaaaBa Minden kedden este 6 órakor tag összejövetelt tart a Kárpitos és Paszomámyos Mesterek Orsz. Egye­sülete, Belvárosi kávéház külön helyiségében, IV. ker. Eskü­-ut 5. szám, 1—7. szám. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaBaBaaBaaaBaBBaaaaMaaaaaaBaaaaaaa Megjegyzések az Ipartestületek Orszá­gos Szövetségének nagygyűléséről. Piros Pünkösd napján ült össze az Ipartestüle­tek Országos Szövetsége nagygyűlésre. Ettől a nagy­gyűléstől a kézművesiparosság érdekeinek előmoz­dítása tekintetében nem sokat vártunk. Nem is vár­hattunk, mert hisz a jelenlegi viszonyok olyanok.

Next