A Műiparos, 1921 (8. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2. oldal Egységet! Ezzel a címmel egy megkapó, de nem kevésbbé megdöbbentő vezércikket olvastam az »Új Nemzedék« újévi számában. A cikkben Szabó Dezső, a mai kornak egyik elvitázhatatlanul nagytehetségű írója a fejére olvassa a magyarságnak azokat a bűnöket, amiket saját faji érvényesülése ellen elkövetett. Beszámoló ez a magyarság egész történetéről s egyben memento, hogy elérkezett az utolsó pillanat, melyben ha magunkba szállunk, bűnös könnyelműségünket elismerjük, hibáinkat levetjük s a helyzet sorsdöntő fontosságát fölismerve uj utakra térünk s uj eszközök igénybevételével, nem kicsinyes és önző érdekektől inspirálva, — hanem a tör­téntek tanulságaival számolva, azokból okulva fogunk az alkotó munkához, akkor még reményünk lehet arra, hogy talpraállunk s — visszaszerezzük azt amit oly kényelműen elveszítettünk. Mikor a költői ihletségű írónak ezt a cikkét olvas­tam, azt kérdeztem magamtól, miért nem adta cikkeinek az író az «ősi turáni átok« címet? Hiszen az az ok, amely a magyarságot mai helyzetébe juttatta, végig­húzódik egész történetén s éppúgy okozója volt az Árpádok letűnésének, a Nagy Lajos és Hollós Mátyás dicsőséges elhamvadásának, mint a mohácsi vésznek, a szatmári békekötésnek az erdélyi fejedelemség buká­sának a világosi fegyverletételnek, a piavei katasztrófának, Károlyi Mihály felszínre jutásának s a proletárdiktatúra bekövetkezésének. Magyar a magyar ellen szőtte a cselt, ármánykodott, fenekedett, sohasem értette meg egymást, hanem a visszavonásban kereste önző célok érvényesü­lését — s az eredmény: a nemzet bukása, a haza, vesztesége lett! S most az átélt rettenetes katasztrófák után az ínség közepette, egy életképtelenné tett és egy hamva­dásra lenyirbált ország szűk határain belül várjon nem a visszavonást, az egymás meg nem értését látjuk-e nap-nap után? Nem-e az önző egyéni célok törtetése akadályozza ma is az alkotó munkát, nem-e a szét­húzás teszi lehetetlenné, hogy mindnyájan összefogjunk a szerencsétlen hazánk megmentésére ? Nézzük csak ennek a szűk hazának egyik nemzet­­fenntartó rétegét: a kézművesiparosságot. — Létéről van szó. A világháború s az ezt követő forradalmak tönkre­tették, máról-holnapra él a legkeservesebb küzködéssel s mégis, mit látunk? Nem azt keresi, ami összetartja, ami egyedül közelebb hozza egymáshoz, ami együtt­működését, erejének egységes érvényre juttatását és számottevő kontingensének akcióképességét teszi lehetővé, hanem oldott kéveként egyénenként vagy jelentéktelen csoportokba verődve, esetleg csillogó jelszavaktól elcsá­bítva, természetellenes politikai járomba fogva keresni a boldogulás útját és eszközeit. Annyi tanulság után még ma is felül a csábos ígéreteknek vagy régi nemtörő­dömségét fel nem adva: várja míg a sült galamb a szájába repül. Még jó, ha félrevezetettre, nem fog fegyvert saját osztályos társa ellen! Amit Szabó Dezső ostoroz a nemzet egyetemes­ségében az meg van a nemzet részeiben az egyes társadalmi rétegekben, meg van az érdekszálakkal ter­mészetszerűen egybefűzött egyes rétegeken belül. Kérdem nem-e a turáni átok megnyilvánulása ez is ? Vessünk csak egy pillantást a magyar kézmű­­iparosság történetének utolsó félszázadára. Az 1872. évi ipartörvény a már széteső félben levő céh-intézményt végleg eltörölte s ezzel a tradicionális céh-erkölcsök korszakát is lezárta. Az az összetartás, mely a céhek kötelékében a magyar kézművesipart nemcsak boldogulásra alkalmassá tette, de hírnevet is szer­zett számára, mindinkább meglazult s az 1884. évi XVII. törvénycikkbe foglalt ipartörvény az ipar­szabadság ellenállóképességétől is lassan-lassan meg­fosztotta. Rákényszerült a magyar kézművesiparos arra, hogy életföltételeiben megröviditve az ellenzékieskedés vagy a meghunyászkodás politikáját folytassa s a meddő küzdelemben vagy a felülről jót váró elernyedés­ben mig egyrészt eszközévé lett a felülről boldogulást ígérők kezében, másrészt mindinkább szétforgácsolódott, erkölcsileg és anyagilag felmorzsolódott. 1. színi. A Műiparos . Tartalom-jegyzék. Oldal 20. 6) A szövetkezeti élet fontossága......................... 14 21. c) Egyesületi élet. .... 15 22. a) Az Ip. O. Sz. Hegyes­­halmy miniszternél. ... 15 23. e) Az I. Sz. K. a keres­kedelmi miniszternél... 16 24. f) A Magy. Iparművé­szeti Társ. szakoszt. élete. 16 25. g) Kinevezések................ 17 26. Magyarázó jegyzetek :A közvélemény és társadalmi fejlődés­ c. melléklethez. 17 Mellékletek: Barta: »A lakásberendezés mű­vészete«. Dr. Szirtes: »A közvélemény és társadalmi fejlődés«.­lgainkra, amelyek következményei lehetnek, ha mi azokat jó előre ki nem védjük és ellen nem súlyozzuk. Végül arra kérjük t. olvasóinkat, hogy segítsenek munkánkban, és legyenek hirdetői és szószólói mindannak, amit mi a köz érdekében hasábjainkon közreadunk. Szerkesztőség. Olyan kormányzatnak kell jönni, mely­ Utat kell nyitni a gazdasági erők szítében a szakszerűség érvényesül, had mozgásának. Tizenhetedik igazság . Tizennyoladik igazság: Apponyi (Kaposvár), Apponyi (Kaposvár).

Next