A Műiparos, 1924 (11. évfolyam, 1-23. szám)

1924-01-05 / 1. szám

1. síim A MŰIPAR08 rilltek a vezető állásokba, és háromnegyed év alatt sike­rült az Orsz. Egyesület lüktető életét lekötni és ered­ménytelen munkával a nagyszámú tagok érdeklődését maguk iránt csökkentenie. Most már csak egyedül egy vágyuk volt: Keresztes Bélát és vele együtt a tb. elnö­köt is eltávolítani. Mindenfelé azt hirdették, hogy ez a két kortárs szabotált, a vezetőségben egyenetlenkedést szítottak, lehetetlenné tettek minden munkát, amelyre még a legjobb akarattal is képtelenek lennének. Tudjuk nagyon jól, hogy akik érzik munkaképte­lenségüket, azoknak összes munkájuk csak vitákba merül ki. Ilyen vita eredménye volt, hogy egy tisztújító köz­gyűlés keretén belül a régi vezetőség utolsó mohikán­jait is el fogják távolítani. A régi vezetők eltávolításával egyetemben a béke­­hirdetők az Orsz. Egyesület alapszabályát is módosítani akarták, hogy végre-valahára nyugodtak lehessenek aziránt, hogy ők a jövőben, úgy az Orsz. Egyesület, mint a Budapesti Ipartestület vezető állásait örökösen birtokba tarthatják. Az ő részükről mindent nagyon szépen előre kigon­doltak. A táncvigalmat, a rendkívüli közgyűlést, az Ipar­egyesület dísztermében rendezték és már előre meg­vitatták, hogy a sikeres választás után ki fogja a dísz­vacsorát fizetni. Mert hisz minden pénzt megér nekik, ha a régi recipe szerint mindenhova önmagukat dele­gálják, ahonnan bizonyos gazdasági előny mutatkozik. Na de másként történt nagy meglepetésükre. A köz­gyűlés részükre balul ütött ki. Még az ipari életben sincs példa arra, hogy elnökök és alelnökök botrányt rendezzenek zsákhordók módjára. Szép vezető urak, akik újból bizonyították, nem ugyan építő, hanem a bontó munkatudásukat. A közgyűlés higgadt és szervezeti érzékkel bírói tagjai leszere­ték a toporzékoló és állati hangokat kiváltó vezető urakat és választásukkal meg­mentették az Orsz. Egyesületet, biztosították annak további munkáját. A megjelent kartársak előtt immár látható volt, hogy egyesek az összeség rovására kívánnak érvé­nyesülni. Barta Artur vállalta az elnökséget azzal a hatá­rozott előfeltétellel, hogy mint aki az őszinte békét akarja harcot hirdet és harcot indít azok ellen, akik immár 10 év óta megnehezítik az Orsz. Egyesület munkáját és akik az ipartestület berkeiből végezték összes támadásaikat. Az Orsz. Egyesület új vezetősé­gének és tagjainak tették kötelező munkájává, hogy az Ipartestü­letet megtisztítsák azoktól az elemektől, akik még ma is abban a hiedelemben élnek még, hogy az Ipartestület ő éreztük és nem ők a közös érdekekért állnak őrt. A közgyűlésen a kockát elvetették. A harc meg­indult, az igazságnak és a jogosságnak győzni kell, mi hisszünk a kartársak józanságában, öntudatosságában és akaraterejében, hogy most már cselekedni is fognak, kifüstölik azt a bástyát, ahonnan állandóan, érdekeik ellen cselekedtek, megtisztítják és birtokba veszik, meg­teremtik az általuk kiküldöttekkel azt az összhangot a különböző szakmai szervek között, amellyel ősszinte lesz az egység és megindulhat az áldásos munka. A Kárpitos Orsz. Egyesület hivatalos helyi­ségét VIII., Röck Szilárd­ utca 21. sz. alá helyezte végleg át, hol Farkas Ltván titkár naponta 5—6-ig hivatalos órát tart. Telefon: József 54—26. Beszámoló a rendkívüli közgyűlésről. A Kárpitos és Paszományos Mesterek Országos Egyesülete 1923. december 16-án d. e. 7*11 órakor az Ipartestület helységében (VI., Gr. Zichy Jenő­ u. 4.) rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyetlen tárgya volt új elnökség, igazgatóság és választmány választása. Ilyképen természetesen igen mozgalmasnak ígér­kezett. Valóban alig volt közgyűlés a kárpitos szakmá­ban, mely ilyen osztatlan érdeklődést keltett. Az ülés megkezdése előtt kiosztották a hivatalos szavazó­lapot, mely a régi vezetőséget ajánlja, valamint a l­laszina szavazólapot, mely elnökül Barta Artúrt az eddigi tb. elnököt, ügyvezető elnökül pedig Keresztes Bélát a régi elnököt ajánlja. A terem közben teljesen megtelt. Keresztes elnök, miután megállapítja a határozat­képességet megnyitja a rendkívüli közgyűlést Mivel a közgyűlés egyetlen tárgya új tisztikar választása, java­solja a szavazatszedő bizottság megalakítását s erre fel­szólítja Groszmann, Schäffler, Finály, Engländer és Cucker kartársakat. Keresztes elnök ezek után feláll helyéről. Erre kitört a vihar. Ugyanis Keresztes elnök helyett Barta tb. elnök foglalja el az elnöki széket. Barta a jogfolytonosság alapján vette át az elnöklést, ami ellen azonban Tolnay Gyula a leköszönt alelnök kartárs ingerült szavakkal tiltakozott. Feleletként óriási tumultus keletkezett a terem minden részén, kiabálások: »Halljuk trartát“. A tb. elnököt, Tolnay kartárs és egyesek által rendezett nívótlan erő­szakosságok nem hozták ki nyugalmából s bár a nagy zaj miatt alig volt érthető, megerősítette Keresztes elnök által kijelölt jegyzőket ellenjegyzőket és szavazatszedő bizottségot és rend helyre­állítására felszólította Schäffler és Tauber kartársakat. A közgyűlés olyan ellenszeresen nyilatkozott Tolnay kortárs fő­lépésével szemben, hogy kénytelen volt a termet elhagyni, hűen izzó hangulatban Keresztes elnök ismét szót kért, kifejtette, hogy jog szerint Barta tb. elnököt illeti meg az elnöklés, de mert nem egységes a köz­gyűlés véleménye két kartárst felszólít, hogy Barta tb. elnökléséhez pró és kontra hozzászóljanak. Lőwinger kartárs szólal fel elsőnek, kérdi, hogy mi az oka az elnökség lemondásának. Javasolja, hogy Barta tb. elnök vezesse tovább az ülést. Utánna Szűcs kartárs hasonló­képen Barta tb. elnök mellett nyilatkozott. Mivel kontra vélemény nem akadt, Barta tb. elnök átveszi az elnöklést. Mindenekelőtt beszámol arról, hogy mi késztette a tisztikart a leköszönésre. Ugyanis 3 év óta a Kárpitos Orsz. Egyesület ellen egyesek kisajátítási politikát indí­tottak. Éppen mikor a háború szomorú évei után leg­nagyobb szükség volt az összetartásra, akkor ezek az egyesek a komolyan dolgozni akarók ellen állandóan harcoltak. Ez az ellentábor ugyan bejelentette a munkát, de örökké a kezdetnél tartott. Sőt elgáncsolták az elnök­ség munkáit is. Nem a lényeg volt előttük a fontos, hanem, hogy miképen bitorolhatják az Egyesület címét. A két vezetőt félre akarták állítani s mivel a tb. elnök is aktiv volt, őt is lehetetlenné akarták tenni. Ilyenképen Keresztes elnök engedett ennek a nyomásnak és hozzá­járult a tisztújításhoz, bár tisztában volt, hogy eme szán­dékok mögött fondorlatos célkitűzések voltak. Az ellentábor tagjainak természetesen könnyű lett volna 10 év keserves munkájának eredményeit kisajátí­tani. Nem a kartársak érdeke volt nekik a fontos. De ő minden erejével meggátolja a 10 év fáradságos mun­káját rombadöntsék. (Felkiáltások: Éljen!) Egyeduralom 3. oldal

Next