Műszaki Élet, 1957. július-december (12. évfolyam, 12-24. szám)

1957-07-11 / 12. szám

C A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE LAPJA­­ Az építésügyi miniszter válaszai műszakiak kérdéseire — Tudósítás a párizsi háztartási kiállításról—Miről beszélnek a faiparban-Milyen legyen a vezetőmérnök A műszaki bérrendezés tanulságai — Mibe kerül az atomenergia? A tudományok fejlődésének tárgyilagos szemlélője aligha von­hatja kétségbe, hogy századunk az emberiség legmerészebb ter­veit váltja valóra. Két mérföldkő a tudomány és technika fejlődés A mesterséges holdat útjára bocsátó Vanguard-rakéta metszete­­sében, két külön területen oldot­ták meg évezredek problémáit. A mikrokozmosz, a parányi mére­tek világában az atomenergia fel­tárása és hasznosítása századunk első óriási eredménye, s alig né­hány hónap választ el minket ettől, hogy a makrokozmoszt is kifürkéssze az ember, s az első mesterséges hold felküldésével megtegye az első lépést arra, hogy bolygónk szűkké vált kere­tei közül kiszabaduljon. *­­ Thomas Mann — aki még nem sokat tudhatott a mesterséges holdról — írja: „Ami a világot megzavarja, az az óriási különb­ség a szellem gyorsasága és az anyag hihetetlen lomhasága, reny­­hesége, tehetetlensége között.’­ Mi, technikusok, tudhatjuk, mennyire igaz ez a megállapítás. Szinte semmi új sincs a nap alatt, aminek ötlete évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt ne merült volna fel, de az anyag tehetet­lensége folytán a megvalósítás néha évezredekig váratott magá­ra. A XX. századnak jutott az a megtisztelő feladat, hogy az írók fantasztikus jóslataira rácáfol­jon. A mesterséges holdról sokat írnak és olvasnak. Itt most meg­kíséreljük a méretskála két vég­letén bemutatni, hogy mit értünk el, mit várhatunk és mire jó mindez. A „hiteles" adatok. A terv sok részletét még ma is homály fedi. Ma azonban leg­alább a főbb technikai részlete­ket pontosan ismerjük. A „Vanguard”, a mesterséges holdat felvivő rakéta, a legkonzer­vatívabb rakétaszerkesztés ered­ménye. A rakéta itt nem cél, ha­nem eszköz: feladata a mestersé­ges holdat az előírt keringési pá­lyára juttatni. Ezért hasznosít vegyi energiát, ezért készült „klasszikus” módszerekkel, hogy biztonság szempontjából semmit se kockáztassanak. A rakéta három fokozatú, több­lépcsős, öt emelet magasságú, impozáns, karcsú, 22 méteres test, amely az első fokozatban 1,14 m vastag. Minthogy időköz­ben valamennyi fokozatát már külön-külön kipróbálták, most már a végleges méretadatok is közölhetők. Íme: I. fokozat: hossza 13,4 m, át­mérője 1,14 m. II. fokozat: hossza 9,45 m, át­mérője 0,813 m. III. fokozat: a II. fokozatban van benne. Az I. fokozat rakétahajtóműve 12,5 tonna tolóerőt fejt ki max. 150 másodpercig. A teljes rakéta felszálló súlya 10 250 kg, amiből a szerkezeti súly kb. 1400 kg, alig 14%. A többi üzemanyag! A mesterséges hold 510 mm átmérőjű könnyű Indul a Viking..­­ A mesterséges hold Vanguard-rakétájának első fo­kozata 200 km feletti magasságot ért el a kísérleti indítások során. A tény­leges hodrakétán ez a fokozat 60 km alatt lekapcsol és kb. 44 km távolság­ban az óceánba hull. fémgömb, amelynek súlya 1,8 kg (magnéziumötvözetből van), falvastagsága 0,8 mm. Ezek sze­rint a rakéta felszálló súlya és hasznos terhe között az arány kb. 1050:1. A felszállás részletei Az első fokozat kb. 2,5 tonna emelőerőfeleslege révén aránylag lassan gyorsítja fel a rakétát a légkör sűrűbb, tehát melegedés szempontjából veszélyesebb réte­gein keresztül. 58 kilométer ma­gasságban a rakéta eléri az 1680 m/s sebességet. Itt leválik az el­ső fokozat és a felszállás helyé­től (Florida) kb. 440 km-re a ten­gerbe hull. Kis ideig csak a len­dület hatására folytatja útját az együttes, majd bekapcsolódik a második fokozat hajtóműve és 225 km magasságban a II. és III. fokozat együttese eléri a 4080 m/s sebességet. Ismét csak a lendület hatására folytatja útját a rakéta és egé­szen 480 km (vagy ennél is na­gyobb) magasságba emelkedik. Ebben a szakaszban a kiégett második fokozatban maradt gá­zok ferde irányú kiáramol­tatásá­val a Földdel párhuzamos pá­lyára kormányozza a robotpilóta a rakétát. Ugyancsak eközben a II. fokozatban forgóasztalszerűen ágyazott III. fokozat hosszten­gelye körül — lövedék módjára — pörgő mozgásba kezd, mert ez stabilizálja pályáján. A II. foko­zat leválik (és a sűrűbb légkörbe érve elég), a III. fokozat pedig indít és felgyorsítja a mestersé­ges holdat az ellipszis pályán ma­radáshoz szükséges 7900 m/s se­bességre. Rugós szerkezet kilöki a gömb alakú mesterséges holdat és az megkezdi önálló útját. Az üres III. fokozat egy darabig még kíséri, majd nagyobb ellenállása folytán lemarad és a légkörben elég. Ha 7630 m/s sebességgel sike­rülne pontosan a Föld felületé­vel párhuzamosan pályájára ten­ni a kis holdat, akkor körpályán folytatná útját. Ehelyett azonban ellipszis pályán fog haladni, 320 km minimális és 2250 km maxi­mális földtávolsággal. A III. fo­kozat vezérlőberendezésével szem­ben támasztott követelmények súlyosak, mert a pálya szög­hibája nem haladhatja meg a ± 2,5 fok értéket, a sebesség hi­bája pedig a 150 m/s értéket. Mi van benne ? Egy tíz anog­ramgombbe légkör­vizsgáló műszertelepet és rádió­állomást belezsúfolni önmagában is rendkívül nehéz feladat. Ért­hető tehát, hogy az elektronikai szakemberek igyekeztek mindent megtenni e cél megvalósítására. Íme néhány műszer és készülék a mesterséges hold belsejéből: miniatűr termisztoros hőmérő méri a hold felületének hőmér­sékletét — 130 és + 150 C fok között. A ceruza hegye nagyobb a műszernél! Parányi nyomás­mérő műszer mutatja meg, nem ütközött-e össze a holdacska va­lamilyen meteorittal, mert ha a fémgömb kilyukad, a 42 g súlyú, potenciométerrel egybeépített kis műszer azonnal jelzi a hirtelen nyomáscsökkenést. Az ibolyántúli sugárzást ion­kamrák mérik s a mérési ered­ményt egy „emlékező” egység összegezi, majd erősítőn át adja a rádió-adóba. Egy napsugárzásra működő elem minden teljes ke­ringés után önműködőleg vissza­állítja az emlékező egységet. A világűr kozmikus pora kop­tatja a mesterséges hold felületét. A koptató hatás a láthatóságot is csökkenti, mert a felület el­veszti fényét. Ezért a hold külső felületére egy eróziómérő műszert szereltek, amely üveglapra lecsa­pott 0,1 mikronos nikróm­rétegből áll. A kopás mértékében megnő a villamos ellenállás és ezt az adatot sugározzák vissza a föld­re. A kis meteoritok és por­­részecskék becsapódásának jelzé­sére egyébként egy mikrofon is szolgál. A „Minitrack” rádióadó-vevő „kérdezésre” szólal meg. A földi adó jelének vételekor egy relé bekapcsolja az adót, amely a szükséges adatokat sugározza a földre, majd kb. 30 mp múlva lekapcsol. A higanyakkumulátor kb. két hétig táplálhatja ezt a készenléti és adórendszert, vala­mint még kb. fordulatonként két­szer 30 másodpercre a többi mű­szer jelzése is adható. Mit várhatunk a mesterséges holdtól ? A mesterséges hold segítségével először fürkészhetjük ki bolygón­kat „felülről”, első ízben vizsgál­hatjuk meg, mi is van légkörünk és a világűr határán. A várható tudományos eredmények nagyjá­ból két csoportba oszthatók. Az első csoportba az ún. pasz­­szív eredmények tartoznak. A fellőtt rakéta és hold mozgásá­nak földi megfigyelésével meg­állapíthatjuk a Föld pontos alak­ját, valamint a légkör fizikai adat A Floridában felbocsátott mesterséges hold földkörüli pályája. A kis hold keringése közben a Föld is elfordul, ezért nem ugyanarra a helyre tér visz­­sza egy teljes körülfordulás után. A Föld körüli utat a mesterséges hold kb. másfél óra alatt teszi meg, tart e nagy magasságban, sőt az ott lezajló fizikai és kémiai folya­matokat is. A második, aktív csoportba a mesterséges hold műszereivel ka­pott adatok tartoznak és a Napra, a kozmikus sugárzásra, a magas­légkör fizikájára szolgáltatnak eddig másképpen meg nem sze­rezhető adatokat. Mindezekből igen-sokat várhatunk nem csupán időjárástudományi és fizikai, de híradástechnikai vonatkozásban is. Mindezek az adatok a geofizi­kai és kozmikus jelenségek jobb megértéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A Föld mágneses terére, pontos alakjára, de az al­kalmazható mérési módszerekre és távközlő rendszerekre vonat­kozó adatok is igen értékesek. A rakétatechnika közvetlen ta­pasztalatokat szerez ilyen nagy­méretű rakéták szerkesztése, gyártása és indítása terén. S ne higgyük, hogy nincsenek tervek a mesterséges holdak gya­korlati felhasználására. Ha pél­dául 6400 km magasságban, te­gyük fel, az egyenlítő síkjában négy mesterséges holdat állítunk stabil pályára (ahol ez, a lég­ellenállás hiánya folytán, évekig is megmaradhat), úgy az ionosz­­férától és a felületi hullámoktól független, feltétlenül megbízható és bárhol vehető rádióösszekötte­tést létesíthetünk. Lehetővé vá­lik a nagytávolsági televíziós át­vitel. Beépített fényképezőgéppel Földünk eddig ismeretlen tájait lehet feltérképezni s a világűr sugárzási spektrumát lehet a földi légkör torzító hatása nélkül meg­határozni. S ne felejtsük el, hogy ez csu­pán az első lépés a világűr feltá­rása, naprendszerünk és a távoli naprendszerek megismerése felé. NAGY ERNŐ A mesterséges hold átlátszó műanyag­ból készült modellje­ ­­i

Next