Műszaki Élet, 1958. július-december (13. évfolyam, 15-26. szám)
1958-07-24 / 15. szám
Az első műszaki gyűjtemények keletkezése a távoli múltba nyúlik vissza, ha nem is oly messzire, mint a művészi alkotásoké. Sok középkori uralkodó igyekezett csodálatos automatákat és játékokat összeszedni, de bizonyára a szász udvar ,.Matematikai-fizikai szalonja” volt a legkomolyabbnak tekinthető. A XVII. század óta sok tudós, köztük Athanasius Kircher, Galilei, de Serviere és Leibniz már az oktatás céljaira gyűjtöttek modelleket. A későbbiek közül Vaucanson gépgyűjteménye lett az első állami technikai múzeum, az 1794-ben a francia forradalom által létrehívott „Conservatoire national des arts et métiers” törzsanyaga. Az osztrákok 1811-ben Grazban, a németek 1850- ben Stuttgartban állítottak fel nyilvános technikai múzeumokat. Az angolok az 1851- es londoni világkiállítás anyagából alkották meg a híres South Kensington Museumot. Bécs következett 1864- ben, majd a századforduló után a müncheni, moszkvai és prágai. Az első világháború után keletkeztek a göteborgi, New York-i, firenzei múzeumok, a magyar azonban sajnos, — habár első kezdetei több mint százévesek — máig sem tudott megvalósulni. A különböző időpontokban létrehívott múzeumok jellege is igen eltérő, mert míg például a francia és az angol gyűjtemény rendszertelensége miatt műtárgyak kiállítására emlékeztet, addig a német a fejlődéstörténet módszeres ismertetésére, a szovjet és amerikai a politechnikai oktatásrahelyezi a hangsúlyt. A cseh és a svéd múzeum átmeneti típust képvisel, a keletnémet és a lengyel megoldás pedig inkább a műszaki emlékek helyszíni megóvását és üzemképes állapotban való tartását tűzte ki célul. Mindazon múzeumok azonban, amelyek régi emlékek gyűjtését folytatják, számos kincs birtokába kerültek. A párizsi múzeum őrzi Pascal első számológépét, amelynek minőségét a feltaláló kézjegyével hitelesítette. Jacquard és Vaucanson szövőmintázó berendezéseit, tehát az első lyukkártyagépeket, Daguerre fényképezőgépét és az első fényképet, valamint Louis Lumiere filmfelvevőgépét, amivel az első mozgófénykép, a híres „munkások távozása a gyárból” készült. Gazdag az aeronautikai gyűjtemény is. Itt látható Gay-Lussac ballonkosara, amelyben 1804-ben 7016 m magasságra emelkedett és Blériot repülőgépe. Nem kevésbé gazdag eredeti darabokban a londoni múzeum, amely az ipari forradalom tárgyi emlékeinek egész sorát szerezte meg. Arkwright fonógépei (1769 és 1780) mellett birtokában van két eredeti Watt-gőzgép (1788 és 1797). Utóbbi naponta egyszer működésben látható. Stephenson híres „Rocket” mozdonya, Faraday, Wheatstone, Joule és más tudósok eredeti műszerei és találmányaik prototípusai, Piccard gondolája, néhány példa a gyűjtemény sokoldalúságának jellemzésére. Zárt egészet alkotó fejlődési sorok láthatók kerékpárokból, korcsolyákból, súlyokból, távközlési eszközökből. Ilyen gyűjteményekben a prágai, moszkvai és müncheni múzeum is gazdag. Az első különösen teljesnek mondható fényítépészeti film-rádiótelevízió sorozatáról híres, a moszkvai szemléletes működő modelljeinek nagy számáról, a müncheni pedig művészi diorámáiról. Utóbbi azonban a bombatámadások következtében elszenvedett pusztulások ellenére megőrzött még néhány igen értékes kincset is. Köztük Otto Guericke híres magdeburgi féltekéit és légszivattyúját, K. Röntgen kísérleti eszközeit, szélső Diesel-motort kell még megemlíteni. Új beszerzés például Otto Hahn munkaasztala kísérleti berendezésével. Meg kell végül emlékezni a lengyel műemlékvédelemről, amelynek súlypontja nem a múzeumi gyűjtés, hanem a gépeknek helyszínen, működőképes állapotban való megőrzése. Ebben a munkában igen szép eredményeket értek el. Kielce környékén számos elavult, részben az ipari forradalom előtti műszaki színvonalat képviselő üzemet rendeztek át múzeummá. Köztük kiemelkedik a malenieci XVII. századi gyártási eljárásokkal üzemképes állapotban megőrzött hengermű és a sielpiai empirekorabeli épületben elhelyezett vasgyár. Igen érdekesek továbbá a híres vielicskai sóbánya emelői, taposókerekei, járgányai és egyéb, jórészt XVI—XVIII. századi berendezései. Áttekintésünk igen hiányos. Nem szóltunk az olasz múzeumokban őrzött Torricelli- és Volta-ereklyékről, a göteborgi gyűjteményről és a magyar műemlékvédelemnek lapunk múlt évi 11. számában röviden ismertetett kincseiről. Szándékunk azonban csak az volt, hogy a műszaki múzeum olykor feledésbe merülő eszméjére ismét felhívjuk a figyelmet. ENDREI WALTER Működőképes vízemelő taposókerék a vlelicskai sóbányában. (16. század.) Lumiére első filmfelvevője (1894). Guericke magdeburgi féltekés légszivattyúja (1663). Diesel első motorja (1897). Pascal számológépe. FRISSÍTŐ! PÁLYÁZATUNK 3. FORDULÓJA Xvn. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM. ARA: 160 FORINT 1958. JÚLIUS ÉI A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE LAPJA ) Miről beszélnek a külkereskedelemben dolgozó műszakiak? — Katalógus? Minek az? Szállítási határidők a villamosiparban — Vákuumos acélolvasztás Utazás a mutatók körül — Sugárvédő építési anyagok — Relativisztikus rakéták A brüsszeli világkiállítást az MTESZ egyesületeinek szakértői is megtekintették. Felkerestük a tíz főből álló csoport három tagját és megkértük, beszéljenek a kiállításon k látott nyugati technikai újdonságokkal kapcsolatos tapasztalataikról. Ancsini Andor, a HŐTERV létesítményi főmérnöke szerint a kiállításon a legmegkapóbbak az egyes épületek, amelyek számos, rendkívül érdekes, új megoldással készültek és építészmérnökök számára különösen tanulságosak. — Mit látott az egyes pavilonokban? — Az egyes államok kiállításai közül a szovjet pavilon volt a leglátogatottabb és különösen a három szputnyikot csodálták sokan. Az Egyesült Államok kiállításán a „Cirka-ráma”-rendszerű filmnek volt nagy sikere, amely teljesen körbe vetítette a képet. Tizenegy részre van osztva és minden osztás vonalából vetítik a szemben levő vászonrészre az egyes képrészeket. A film hatása ily módon szószerint véve is szédítő az egyes jeleneteknél. Az angol kiállítás szakmai szempontból is rendkívül érdekes volt számomra, mert kiállították az első 500 000 kW teljesítményű HINKLEY POINT-i atomerőmű modelljét, körülbelül 1:10 léptékben, tehát a látogatók sétálhattak az egyes épületek között és az ablakokon betekintve, láthatták a belső berendezéseket. A modell alapterülete körülbelül 20x30 méter volt. A svájci pavilonban egy 100 000 kW teljesítményű monoblock-erőmű 1:20 léptékű modelljét állították ki, ahol a kazánokban termelt gőz nyomása 170 ata és hőmérséklete 600 C°. Említésre méltó még, hogy több kiállított berendezés körül 10—20 telefonkészüléket helyeztek el. Ezek segítségével a magyarázószöveget a látogatók magnetofonszalagról hallgathatták. A telefonokon négy billentyű volt, amelyeken a kívánt nyelvű szöveget kapcsolhatták. Bánóczy György mérnök, az ÉVITERV irodavezetője a Magyar Elektrotechnikai Egyesület részéről vett részt a társasutazáson. — Engem elsősorban a világítástechnikai pavilonok érdekeltek. Őszintén megmondom, rendkívüli villamosberendezést nem láttam a világkiállításon. Az igazsághoz tartozik az, hogy a belgák és mások kiállítottak olyan berendezéseket, készülékeket, amelyekről idehaza sokat beszélnek a villamossági szakemberek és sokat is tesznek megvalósításuk érdekében. — Láttam a műanyagtokozott elosztóberendezést, amely nálunk kísérleti stádiumban van. Előnye: teljesen érintésbiztos. Bemutattak ugyancsak a belgák egy műanyag-tokozott elosztóberendezést, amelynek fedele átlátszó műanyagból volt. Az az előnye, hogy a fedőlapot nem kell leszedni, a belső berendezés ellenőrzése a szekrény bontása nélkül is lehetséges. A harmadik fajta, belga gyártmányú elosztóberendezés vaslemezből készült, de fedőlapja sík plexiüveg volt. Az amerikai pavilonban a világítás számára, a menynyezeten miniatűr síncsatornás energia-elosztási rendszert szereltek fel. A sínre rá lehet csatlakoztatni a kart és a lámpatesteket. A kiállítási termekben a tárgyak, ipari üzemekben a munkahelyek megvilágítására alkalmas ez a módszer. Nálunk a VILLESZ-nél kifejlesztés alatt van a fokozott sínes energiaelosztási rendszer, amely némileg eltér az előbbi amerikai módszertől. Ha a készülékek között nem is akadt szenzációs, a belgák világítástechnikájáról elismeréssel kell szólni. Nagyon impozáns volt az 50 méter magas oszlopokon elhelyezett higanygőzlámpa-rendszer. A négylevelű lóhere alakú testeken alul helyezték el az égőtesteket, amelyek 50 lux megvilágítást adtak. A belgák az utcák, terek megvilágítására sokféle típusú, alakú lámpatesteket alkalmaznak. A főbb útvonalakon a fénycsöves falikar mellett 1—2 sor higanygőzlámpa is ontotta a fényt, máshol valóságos égőfüzérek világították be az utcát és teret. — A kiállításon, az egyes pavilonokban, például a belga csarnokban, majdnem kizárólag az úgynevezett „spotlámpák világítottak. Nálunk az Egyesült Izzóban most kezdik gyártani ezt a belülről tükrözött ballonú égőfajtát, amely kirakatok, kiállítási termek megvilágítására kitűnően alkalmas, mert irányított fényt ad, nem szükséges hozzá tükröző reflektor. Ludwig Győző műegyetemi adjunktus a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület részéről utazott Brüsszelbe. — Elsősorban a műszerek érdekeltek és sajnálattal tapasztaltam, hogy a prospektusokból, szakkönyvekből ismert műszereket nem állították ki a világszerte ismert külföldi cégek. Egy kis csalódást éreztem, amikor végigszaladtam a kiállításon. Meglepő volt az is, hogy kevés gép volt az amerikai pavilonban, míg a szocialista államok kiállítási termeiben a legújabb készítményeket láthattuk be választékban. Nagyon lenyűgöző volt a „tudomány pavilonja”, amelyben a különböző nemzetek állították ki berendezéseiket, felszereléseiket. Különösen tetszettek itt a gombnyomásra működő demonstráló eszközök. Érdekes volt az angol pavilonban a „Stantec Zebra” nevű elektronikus gép, amely angol, német, francia és flamand nyelven írásban adta meg önéletrajzát. — Láttuk a történelemtudó elektronikus agyat is. Sajnos, ez számunkra csalódást okozott, mert magyar történelemből megbukott — tette még hozzá Ludwig adjunktus. V. I. A Hinkley Point-i atomerőmű modellje