Műszaki Élet, 1959. január-június (14. évfolyam, 1-13. szám)
1959-01-08 / 1. szám
Hiába ankétoznak, hiába írnak róla, még mindig sokan vannak, akik nem szívlelik meg a tiszta — és tegyük hozzá, füst- és pormentes — Budapestért-mozgalmat. Csak egy hajszálon múlott például, hogy a Hungária Vegyiműveknek nem sikerült bővíteni az újpesti enyvgyárat és így mégsem szállítják fővárosunkon át az ország minden részéből származó bűzlő csontokat az egyéb vágóhídi melléktermékekkel együtt. Ehelyett vidéken, a simontornyai bőrgyárban fog megépülni az ötmillió forintos beruházás. Annál is inkább, mert ott egyébként minden adottság megvan. Idejében sikerült megakadályozni Rákoskeresztúron egy ásványőrlő mű létesítését is, ahová szintén az ország minden részéből áramlott volna a jó porló alapanyag. Ez meg Zebegénybe került egy meglevő ásványfeldolgozó üzem mellé. Azonban a hároméves tervben sok olyan bővítés jellegű ipari beruházás szerepel, amelynek telepítését sajnos már mint befejezett tényt vagyunk kénytelenek tudomásul venni. Szerencsére ezek nincsenek túlsúlyban. Viszont az Országos Tervhivatal beruházási főosztályának vezetőjétől, Molnár Lászlótól, megtudtuk, hogy éppen most közel 30 olyan esetet vizsgálnak igen mélyrehatóan, amelyeknél a vállalatok, illetve minisztériumaik kifejezetten budapesti telepítés mellett törnek lándzsát. Miért éppen Budapesten, amikor az már annyira túlzsúfolt? Mert gazdaságossági számításaik szerint ez a legolcsóbb. Az ipari beruházások összegének 30—50 százalékát teszik ki ugyanis a járulékos beruházások: közművesítés, villamosenergia, lakás, közlekedés és kommunális létesítmények. Budapesti telepítés esetén az ipari beruházás keretösszegei ezeket a járulékos tételeket egyáltalában nem, vagy csak minimális mértékben tartalmazzák. Hát akkor mit terhel? A fővárosi tanács beruházási keretét! Ellenben vidéken minden járulékos beruházás egységesen ipari beruházásként van kezelve. Ez a szemlélet természetesen hamis képet ad a valóságos helyzetről, mert hiába van a fővárosi tanácsnak pénze, ha a megvalósítás műszakilag akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat azonban a tervjóváhagyó minisztériumok nemigen vették tekintetbe, vagy talán tárcasovinizmusból nem törődtek vele. Ez az állapot immár 1953 eleje óta tart. Azóta, amióta az OÉH nem a kellő eréllyel foglalkozott telepítési kérdésekkel. Azután (1957 elejétől) a vállalatok kaptak nagyobb önállóságot. Ezzel az önállósággal nem is lenne baj, előnyeihez nem fér kétség, de telepítési ügyekben úgy látszik, nem vált be. A felsőbb szervek is mindjobban belátják, hogy vissza kell állítani egy, az egész népgazdasági szintet figyelembe vevő, részrehajlástól mentes központi szerv illetékességét, ha nem akarják fővárosunk túlzsúfoltságát fokozni és számos egyéb telepítéspolitikai hibát elkövetni. Az Országos Tervhivatal már felfigyelt erre a visszás állapotra és kénytelen volt a 3 éves terv több beruházását visszatartani; olyanokat is, amelyeknél már a műszaki tervezés is előrehaladott állapotban volt. Gondoljuk csak meg, hogy ma már Budapesten van az ipar 52 százaléka és lakóinak száma 1949 óta 290 000 fővel (12,9%) emelkedett. A lakásigényt a most felfokozott építkezésekkel sem képesek kielégíteni és nagy gondot okoz a gáz-, víz-, villanyellátás és elosztás, valamint a közlekedés számos problémája. Nézzük csak, hogyan fest mindez néhány újabb ipari telepítés tükrében, ahol a vállalatok és a minisztériumok nem csináltak gondot maguknak a kapcsolódó beruházások megoldásából, hiszen ez a fővárosi tanács feladata és nemigen törődtek a többi népgazdasági szemponttal sem. A Budapesti Szalámigyárnak például évi 80 vagonnal kell növelnie kapacitását. Illetékesek úgy határoztak tehát, hogy a mellette levő Tisztaság Szappan- és Mosóporgyár menjen (nem vidékre, hanem) az Albertfalvai Vegyigyárhoz. Az eredeti terv szerint ez 25—30 milliós invesztíciót jelentene. A vidékre helyezés viszont 5—8 millióval többe kerülne, miután ott nincsen „pandant” gyár. Ugyanakkor a főváros a mosóporból 60—70 százalékot fogyaszt, tehát évente 1000 vagont kellene felszállítani. A főváros mellett szól még az is, hogy Albertfalván a kapcsolódás miatt 50 százalékkal lenne kevesebb a jelenleg foglalkoztatott mosóporgyáriak száma. Az OT mégis a vidéki telepítést helyezi előtérbe. Hogy miért? Budapest túlzsúfoltsága miatt, és mert feltétlenül folytatni kell a vidéki ipari gócok kialakítását. Csongrád, Békés megyék, vagy a Nyírség most is a legkevésbé foglalkoztatott területek, és az ilyen ipari góc, ha még olyan kicsi is, előbb-utóbb további üzemeket fog maga után vonzani. Ugyanígy nincs még eldöntve az OVIT központi transzformátorműhelyének telepítése sem, amit 17 millió forinttal akarnak Budapesten megvalósítani és amellett a túlnyomóan vidéki alállomásokon meghibásodott nagy transzformátorokat, szabályozókat és készülékeket szállítgatnák a fővárosba és megint vissza. Horrobile dictu: szénelőkészítő és ércelőkészítő kísérleti telepet kíván létesíteni a Bányászati Kutató Intézet 39 millió forintért. Vidéken? Nem, Budapesten. Pedig Pátkaszárváron most épül egy hasonló kísérleti telep a bányaipar számára. Meg kell mondani, hogy azért az OT-ben nem hatalmasodott el a mindenáron vidéki irányzat, mert éppen nemrég járultak hozzá például ahhoz, hogy a 14 szétszórt telephellyel rendelkező VERTESZ központi üzemet létesíthessen Budapesten. Az ipari telepítések ilyen felülbírálása mégiscsak hasznos és véleményünk , szerint“ a népgazdasági szempontok tiszteletben tartása nemigen csorbítja sem a vállalatok, sem a minisztériumok önállóságát. SBC Hogyan jött létre a magyar alagútkemence A Műszaki Élet 24-es számában megjelent „Magyar alagútkemence” című cikk úgy tájékoztatja az olvasót, mintha a téglaégető alagútkemence elméletével és tervezésével Magyarországon a cikkben megnevezett tervező építész foglalkozott volna először és ő oldotta volna meg ezt a feladatot. A téglaégető alagútkemence hazai előkészítésében és bevezetésében számosan vettek részt. Legelőször 1951-ben Gőbel Jenő és Jablonszki Péter készítették el egy 127 m hoszszú téglaégető alagútkemence feladati tervét. Sasvári György, az ÉTI osztályvezető mérnöke 1955-ben „A téglaégetéshez alkalmas alagútkemence típusok vizsgálata“ című tanulmányában részletesen foglalkozott a megfelelő alagútkemence-típus vizsgálatával. Préda Gyula 1956. júliusában Horach Mór professzor útmutatása alapján tanulmányt készített, amelynek alapján készültek el később a kiviteli tervek. Az elvi kérdések tisztázása után a Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő, Hő és Sávszigetelő Vállalat tervezési osztálya megbízást kapott az első üzemi téglaégető alagútkemence kiviteli terveinek elkészítésére. A tervezéssel kapcsolatos hőtechnikai számításokat Drégelyi István és Sasvári György, az alagútkemence építészeti és gépészeti tervezését Völgyi József és Drégelyi István végezték el. A tervdokumentációt 1958. áprilisában küldtük meg az Építésügyi Minisztériumnak. Ezután kapott megbízást Horcher Elemér építész egy használaton kívüli alagútkemence kísérleti jellegű átalakítására. Völgyi József oki. gépészmérnök Drégelyi István tervező Mozgatható elszívó berendezés kellene! A műszaki sajtó nyilvánossága kettős módon segíti a fejődést: új eredmények ismeretésével elősegíti azok felhasználását és elterjedését, új tények felvetésével pedig öszönzést ad megoldásukra. Minden termelőüzem közös problémája a keletkezett por eltávolítása. A beépített, helyhez kötött elszívóberendezések kielégítően oldják meg az egyes gépek működésekor keetkezett por eltávolítását. Az üzemek területén azonban vannak állandó porképző források, amilyenek az anyagmozgás, a rakodás és a különböző kézi műveletek. Az ebből származó nagy mennyiségű pornak az eltávolítása pedig úgyszólván sehol sem történik meg. Jól megoldaná ezt a problémát egy kocsira szerelt, mozgatható elszívóberendezés, cserélhető 500—1000 literes tartállyal és megfelelő szívófejjel. A szivattyúhajtás elektromotorral volna megoldható, s ahol erre mód van, a villanymotort megfelelő hosszú kábellel közvetlenül a hálózathoz lehet csatlakoztatni. Örömmel vennénk, ha e néhány sor visszhangra találna a MŰSZAKI ÉLET Rimanóczy Gyula Rimanóczy Gyula Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetsége vezetőségi tagja, 55 éves korában váratlanul elhunyt. Gyakorló építőművészi munkásságához fűződnek a többi között a Dob utcai postapalota, a Nemzeti Sportcsarnok, a Pasaréti templom, számos rendelőintézet és lakóépület. Legkiemelkedőbb alkotásai a felszabadulás utáni években készültek. Köztük a Gödöllői Árammérőgyár, vájáriskolák Várpalotán, Nagybátonyban, Ajkán, a győri ipari tanuló iskola, az új műegyetemi épületek. A Technika Háza átépítésének és rekonstrukciójának munkálatai az ő tervei alapján és személyes irányításával folytak. Rimanóczy Gyula a korszerű magyar építészet egyik legkiválóbb alakja volt. Mint az Építőművész Szövetség mesteriskolájának mestere, a fiatal építésznemzedék fáradhatalan nevelője, valamint a Középülettervező Vállalat műteremvezetője kimagasló érdemeket szerzett. A Bolyai János Matematikai Társulat előadásai: január 9-én Feles Tóth László: ,,Néhány szén extrémás alakzat”: 10-én Kárteszi Ferenc: „Egy síkgeometriai problémáról” (középiskolai délután: 16-án Adler György: „A hővezetés differenciálegyenletének variációszámítási jellemezhetőségéről”. * Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulatban január 19-én Bozóky László beszámol a genfi atomenergia, konferencia és az oberhofi biofizikus kongresszus radiológiai vonatkozásairól. * A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület programja. — Pamutfonó szakosztály: január 9-én klubnap, amelyen Horváth István és Kóbor Henrik számol be a Szovjetunióban tett tanulmányútjáról. 16-án Gangli Boldizsár: „Korszerű aszimmetrikus fonógyűrűk és futók”. — Pamutszövő szakosztály: 16-án Pongrácz Sándor és Varjas István: „Fúvókás kezőgép szerkezete és üzemeltetési tapasztalatai”. — Gyapjú szakosztály: 20-án klubnap, amelyen Kádár Károly és Kinorányi István tart előadást „Mosott gyapjú és gyapjúszalag minősítő tényezői” címmel. — Lenkender szakosztály: 7-én Vadász Lajos. ..Kettőskapos tömlő® csé-velőgépek átalakításával szerzett„ üzemi tapasztalatok”: 21-én Kovács István és Korkai István: „Lenfonodák hulladékainak hasznosítása új rendszerű fonástechnológiával”. Selyem szakosztály: 14- én Vilita László számol be külföldi tanulmány útjáról. — Kötszövő szakosztály: 15-én klubnap: 22- én Kertész Pál: „Szintetikus szálasanyagok a kötő-, hurkolóiparban” — Rövidáru szakosztály: 15- én Vasadi Pál és Nándory György: „Szövőcérák sodratai”. — Ruházati szakosztály: 20-án Baja Ferenc beszámolója a lipcsei út gépészeti tapasztalatairól. — Ipargazdasági szakosztály: 14-én Völgye® László: „A pamutipari vállalatok szervezeti felépítésének tanulmányozása során szerzett tapasztalatok”: 16-án dr. Aradi Frigyes: „Az ipar és kereskedelem kapcsolata döntőbírói szemmel”. — A textilvegyész szakosztály 13-én tanulmányi kirándulást szervez a Műszaki Egyetem szerveskémiai technológiai tanszékének megtekintésére. — Fiatalok Köre: 15-én tanulmányi kirándulás a Szalagárugyár megtekintésére. 19-én Rédei Ottó: „A tervezés és gyártás összefüggései”. * A Technika Háza műszaki filmhíradó műsora január 9-én: Biztonságos anyagmozgatás: Üzemi belső anyagmozgatás: Elektromos targoncák: Daruk biztonságos szerelése. 16-án: Házilag készített célgépek: Munkahelyek kialakítása ; Gyártóeszközök finomadagolása; Rendet a műhelyben. A bemutatók minden pénteken 17 órakor kezdődnek. Az MTESZ és a tudományos egyesületek képviselői külföldön. A Szovjet Technika Háza működésének tanulmányozására Zentai Béla, Hidas Dezső és Szőke István Moszkvába utazott. — Dr. Egyed László Angliában a kutató geofizikusok európai társulatának közgyűlésén képviselte a Magyar Geofizikusok Egyesületét. — A Tátralomnicon megrendezett vasútügyi konferencián a Közlekedés- és Közlekedésépítés-tudományi Egyesület képviseletében dr. Vásárhelyi Boldizsár, Kerkápoly Endre, Lázár Elemér és Nemesdy Ervin vett részt. A lengyelországi Glivicében megtartott elektrotechnikai konferencián a Magyar Elektrotechnikai Egyesület részéről Makranczy László, Matesek Ferenc, Szarka József, Turán György és Ujfalussy Béla vett részt. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület képviseletében Kárpáti György a moszkvai húsipari konferenciára, Gerő György és dr. Falvai Alfréd pedig egyesületi tapasztalatcserére Prágába utazott. A Magyar Földtani Társulat január 7-én pnrkétot rendezett, amelynek tárgya Bárdossy György ..Az üledékes kőzetek nevezéktanának kérdései” című tanulmánya volt. A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesületben január 9-én Ing. Fransun Alexandra a Román Tudományos Akadémia Energetikai Intézetének osztályvezetője előadást tart „Kétfázisú szervomotor elmélete” címmel. * A Gépipari Tudományos Egyesület programja: 8-án Nagyzsadányi Endre: „A gömbgrafitos öntés alkalmazási lehetőségei”. 9-én Füzy Olivér. ..Gruber módszerrel tervezett centrifugál szivattyúkerék számítása és mérési eredményei”. — Zsigmond Barna vetítettképes beszámolója a brüsszeli világkiállításon bemutatott gördülőanyagokról. — 15-én az emelő szakosztály ankétet rendez, amelynek tárgya a folyamatos működési mintavételező szerkezetek őrlő berendezései, előadója Rádvíg Nándor. 21-én a mezőgép szakosztály klubnapján Docnálik János előadása. ..Autószerkezetek, vágószerkezetek vizsgálata, különös tekintettel a vastagszárú terményekre”. * Felhívás a többszörös újítókhoz. A SZOT és az Országos Találmányi Hivatal az újítómozgalom 10 éves évfordulója alkalmából könyvbenkívánja megörökíteni mindazoknak a fizikai és műszaki dolgozóiknak a nevét, akiknek ötvennél több újításuk van, s a legkiválóbb újítókat oklevéllel és éremmel kívánja kitüntetni. Az újítók nyilvántartásba vétele érdekében az Újítók Lapja január 20-i számához összeíró ívet csatolnak. konstruktőrök között és hatalános üzemi problémának a rosan valami egyszerű, mozgó megoldásában, kony és könnyen kezelhető Szabó Ferenc, porelszívó berendezéssel segít a Nagylaki Kenderfonó zenének ennek az igazán álla- főmérnöke Még néhány szó a feszmérőgyártásról A Műszaki Élet november 27-i számában az Innen-Onnan rovatban rövid közlemény jelent meg, amely azzal foglalkozik, hogy a MIGÉRT a fesz,mélőket az azt gyártó állami vállalat — a Hegesztőkészülékek Gyára — helyett szövetkezeteknél rendeli. Mint ahogy a közlemény tárgyi tévedéseket tartalmaz, szükségesnek láttuk azt az alábbiakkal helyesbíteni. A Hegesztőkészülékek Gyárától összesen 10 000 darab feszmérőt rendeltünk meg. A gyár rendelésünket november 19-i kerettel igazolta vissza és eszerint a feszmérők több mint felét az első félév végéig szállítja. A programtárgyaláson szóba került a Hegesztőkészülékek Gyárának azon kívánsága, hogy a 100, illetve 150-es feszmérők gyártását is elvállalná. Miután azonban a termékeket a MMG gyártja és gyártásában felfutóban van, a KGM Műszeripari Igazgatóságának az volt a véleménye, hogy ezek gyártására újabb üzemet beállítani nem szabad. Tény, hogy a korábbi években jelentős gyári kapacitáshiány volt a feszmérők terén, ezért a KGM Műszeripari Igazgatóságával, és a legnagyobb feszmérő gyártó üzemmel, a Mechanikai Mérőműszerek gyárával (MMG) egyetértésben kapcsoltuk be a szövetkezeteket a termelésbe. Amint azután az állami vállalat képes volt e termékeket gyártani, azonnal náluk rendeltük meg ezeket a műszereket. Ma is vannak még olyan műszerek, amelyek gyártását sem az MMG, sem a Hegesztőkészülékek Gyára nem vállalja. Ilyenek a hidraulikus feszmérők, Diesel-mozdony feszmérők, ammóniákos feszmérők. 1958-ban 60 mm , 2,5 százalékos pontosságú feszmérőket is gyártattunk szövetkezettel, mert a Hegesztőkészülékek Gyára még 4 százalékos pontossággal sem vállalta el azok gyártását. HEIMER JENŐ, a Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat igazgatója. GAZDASÁGOS DARÁLÓK A Műszaki Élet november 27-i számában megjelent cikkel —amely a nagyteljesítményű darálók gyártásának helytelen gyakorlatával, és a kisteljesítményű, olcsóbb berendezést igénylő áramforrással üzemeltethető kalapácsos darálók gyártásával foglalkozik — teljes mértékben egyetértünk. Szövetkezetünk az 1957-es évben kb. 700, 1958-ban pedig 100 db kisfogyasztású darálót gyártott, és megfelelő megrendelés esetén évente kb. 1000 db legyártását tudná biztosítani. A Béke és a Liliput kalapá-1 esős daráló az 1958 évi Mező-gazdasági Vásáron is bemuta- tásra került. Forgalomba hoz- tza a MEZŐSZÖV Vállalat. A szövetkezetünkben folyó kísérletek — amelyekkel az új darálókat nemcsak száraz és mindennemű szemestakar- mány, hanem egyéb erremé- nyek feldolgozására is alkalmassá kívánják tenni — jó eredményeket ígérnek. A Béke Vastömegcikk és Általános Gépjavító Ktsz vezetősége W. Shockley: Félvezetők elektronfizikája Nemrégiben jelent meg W. Shockley Nobel-díjas, könyve, amelynek az a célja, hogy a félvezetők megértéséhez szükséges ismereteket lefektesse. Shockley egyike a tranzisztorok elmélete megalapozóinak és kutatásaival jelentékenyen hozzájárult a modern híradástechnika egyik legfontosabb eszközének kialakításához. A könyv első részében a legegyszerűbb elméleti fogalmakat tárgyalja, olyan módon, hogy azt a mélyebb felkészültséggel nem rendelkezők is megértsék. A harmadik rész azt mutatja be, hogy a félvezetők alapvető kvantummechanikai elméletéből miként juthatunk a lyukak és elektronok elvont elképzeléséhez. A második részben az első és harmadik rész közötti hézagot a szerző olyan módon igyekszik áthidalni, hogy az ott leírt eredményeket szemléletes formában ismerteti meg az olvasóval. A könyv tehát foglalkozik a félvezetők általános tulajdonságaival, a tranzisztorok fizikai elméletével, a kvantumállapotokkal, energiasávokkal és Brillouin zónákkal, az emlélet alkalmazásával a tranzisztorokra, s a kvantummechanikai alapokkal. Shockley könyve elsősorban híradástechnikusoknak szól. (A Műszaki Könyvkiadó kiadása.) Angol gazdasági szakemberek tárgyalásokat kezdtek Svédország, Dánia és Norvégia képviselőivel egy angol—skandináv szabadkereskedelmi övezet létesítéséről. Az angolok azt remélik, hogy az érdekelt kormányok hozzájárulásával a 4 ország közötti kereskedelem jelenlegi akadályai hamarabb megszűnnek egy európai közös piacon belül. (Financial Times) * Az Egyesült Államok ez évi gyapot termelését 11,6 millió rálára becsülik. Az utóbbi 10 esztendőben az Egyesült Államokban évente átlag 14,1 millió bála gyapot termett. (New York Herald Tribune) A Gépipari Tudományos Egyesület keres szivattyúügyekben képzett, németül tökéletesen beszélő nyugdíjas szakembert, — az Ipari Vásáron egy külföldi cég pavilonjában való alkalmi munkára. Jelentkezés az egyesületnél, csak írásban (V., Szabadság tér 17.). Minőségi textilgyártmány ésSFSiQ alapja a minőségi fonal! E lázas kor ruhaanyagát nem tudják a lusta selyemhernyók biztosítani örömmel mutatják be aSulko* védjegyű műselyem szálat és a „Madame Butterfly” védjegyű műselyem szálat, amelyek felülmúlják az eddigi új, kiváló minőségű műselyem szálakat (Ribbon straw — Visca Yarn, Hollow, Thick and Thin). Sulko márka: habkönnyű, lágy hótartó kiváló külső ragyogó színű stb. Főbb jellemzőik: Madame Butterfly márka: könnyen és egyenletesen festhető , egyenletes fonalvastagságú , elegáns fényű , mérsékelt fényelnyelő képességű ■ fagytapintású. TOYORAYON COMPANY, LTD. MITSUI BLDG., OSAKA, JAPAN TOYORAYON OSAKA Alapítva: 1926 süíaftnv —— elm: