Műszaki Élet, 1959. január-június (14. évfolyam, 1-13. szám)

1959-01-08 / 1. szám

Hiába ankétoznak, hiába ír­nak róla, még mindig sokan vannak, akik nem szívlelik meg a tiszta — és tegyük hozzá, füst- és pormentes — Buda­­pestért-mozgalmat. Csak egy hajszálon múlott például, hogy a Hungária Vegyiműveknek nem sikerült bővíteni az újpesti enyvgyárat és így mégsem szállítják fővárosunkon át az ország minden részéből szár­mazó bűzlő csontokat az egyéb vágóhídi melléktermékekkel együtt. Ehelyett vidéken, a si­­montornyai bőrgyárban fog megépülni az ötmillió forintos beruházás. Annál is inkább, mert ott egyébként minden adottság megvan. Idejében si­került megakadályozni Rákos­keresztúron egy ásványőrlő mű létesítését is, ahová szintén az ország minden részéből áram­lott volna a jó porló alapanyag. Ez meg Zebegénybe került egy meglevő ásványfeldolgozó üzem mellé. Azonban a három­éves tervben sok olyan bőví­tés jellegű ipari beruházás sze­repel, amelynek telepítését saj­nos már mint befejezett tényt vagyunk kénytelenek tudomá­sul venni. Szerencsére ezek nincsenek túlsúlyban. Viszont az Országos Tervhivatal beru­házási főosztályának vezetőjé­től, Molnár Lászlótól, megtud­tuk, hogy éppen most közel 30 olyan esetet vizsgálnak igen mélyrehatóan, amelyeknél a vállalatok, illetve minisztériu­maik kifejezetten budapesti telepítés mellett törnek lánd­zsát. Miért éppen Budapesten, amikor az már annyira túl­zsúfolt? Mert gazdaságossági számításaik szerint ez a leg­olcsóbb. Az ipari beruházások összegének 30—50 százalékát teszik ki ugyanis a járulékos beruházások: közművesítés, villamosenergia, lakás, közle­kedés és kommunális létesít­mények. Budapesti telepítés esetén az ipari beruházás ke­retösszegei ezeket a járulékos tételeket egyáltalában nem, vagy csak minimális mérték­ben tartalmazzák. Hát akkor mit terhel? A fővárosi tanács beruházási keretét! Ellenben vidéken minden járulékos be­ruházás egységesen ipari be­ruházásként van kezelve. Ez a szemlélet természetesen ha­mis képet ad a valóságos helyzetről, mert hiába van a fővárosi tanácsnak pénze, ha a megvalósítás műszakilag akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat azonban a terv­jóváhagyó minisztériumok nemigen vették tekintetbe, vagy talán tárcasovinizmusból nem törődtek vele. Ez az állapot immár 1953 eleje óta tart. Azóta, amióta az OÉH nem a kellő eréllyel foglalkozott telepítési kérdé­sekkel. Azután (1957 elejétől) a vállalatok kaptak nagyobb önállóságot. Ezzel az önálló­sággal nem is lenne baj, elő­nyeihez nem fér kétség, de te­lepítési ügyekben úgy látszik, nem vált be. A felsőbb szer­vek is mindjobban belátják, hogy vissza kell állítani egy, az egész népgazdasági szintet figyelembe vevő, részrehajlás­tól mentes központi szerv illetékességét, ha nem akarják fővárosunk túlzsúfoltságát fo­kozni és számos egyéb telepí­­téspolitikai hibát elkövetni. Az Országos Tervhivatal már felfigyelt erre a visszás állapotra és kénytelen volt a 3 éves terv több beruházását visszatartani; olyanokat is, amelyeknél már a műszaki tervezés is előrehaladott álla­potban volt. Gondoljuk csak meg, hogy ma már Budapesten van az ipar 52 százaléka és lakóinak száma 1949 óta 290 000 fővel (12,9%) emelke­dett. A lakásigényt a most felfokozott építkezésekkel sem képesek kielégíteni és nagy gondot okoz a gáz-, víz-, vil­lanyellátás és elosztás, vala­mint a közlekedés számos problémája. Nézzük csak, ho­gyan fest mindez néhány újabb ipari telepítés tükrében, ahol a vállalatok és a mi­nisztériumok nem csináltak gondot maguknak a kapcso­lódó beruházások megoldásá­ból, hiszen ez a fővárosi ta­nács feladata és nemigen tö­rődtek a többi népgazdasági szemponttal sem. A Budapesti Szalámigyárnak például évi 80 vagonnal kell növelnie ka­pacitását. Illetékesek úgy ha­tároztak tehát, hogy a mellet­te levő Tisztaság Szappan- és Mosóporgyár menjen (nem vidékre, hanem) az Albertfal­vai Vegyigyárhoz. Az eredeti terv szerint ez 25—30 milliós invesztíciót jelentene. A vi­dékre helyezés viszont 5—8 millióval többe kerülne, mi­után ott nincsen „pandant” gyár. Ugyanakkor a főváros a mosóporból 60—70 százalé­kot fogyaszt, tehát évente 1000 vagont kellene felszállí­tani. A főváros mellett szól még az is, hogy Albertfalván a kapcsolódás miatt 50 száza­lékkal lenne kevesebb a je­lenleg foglalkoztatott­­ mosó­porgyáriak száma. Az OT mégis a vidéki telepítést he­lyezi előtérbe. Hogy miért? Budapest túlzsúfoltsága miatt, és mert feltétlenül folytatni kell a vidéki ipari gócok ki­alakítását. Csongrád, Békés megyék, vagy a Nyírség most is a legkevésbé foglalkoztatott területek, és az ilyen ipari góc, ha még olyan kicsi is, előbb-utóbb további üzemeket fog maga után vonzani. Ugyanígy nincs még eldöntve az OVIT központi transzfor­mátorműhelyének telepítése sem, amit 17 millió forinttal akarnak Budapesten megvaló­sítani és amellett a túlnyo­móan vidéki alállomásokon meghibásodott nagy transz­formátorokat, szabályozókat és készülékeket szállítgatnák a fővárosba és megint vissza. Horrobile dictu: szénelőkészítő és ércelőkészítő kísérleti tele­pet kíván létesíteni a Bányá­szati Kutató Intézet 39 millió forintért. Vidéken? Nem, Bu­dapesten. Pedig Pátkaszárvá­­ron most épül egy hasonló kí­sérleti telep a­ bányaipar szá­mára. Meg kell mondani, hogy azért az OT-ben nem hatal­masodott el a mindenáron vidéki irányzat, mert éppen nemrég járultak hozzá pél­dául ahhoz, hogy a 14 szét­szórt telephellyel rendelkező VERTESZ központi üzemet lé­tesíthessen Budapesten. Az ipari telepítések ilyen felül­bírálása mégiscsak­ hasznos és véleményünk , szerint“­ a­ nép­­gazdasági szempontok tiszte­letben tartása nemigen csor­bítja sem a vállalatok, sem a minisztériumok önállóságát. S­BC Hogyan jött létre a magyar alagútkemence A Műszaki Élet 24-es szá­mában megjelent „Magyar alagútkemence” című cikk úgy tájékoztatja az olvasót, mintha a téglaégető alagút­kemence elméletével és terve­zésével Magyarországon a cikkben megnevezett tervező építész foglalkozott volna elő­ször és ő oldotta volna meg ezt a feladatot. A téglaégető alagútkemence hazai előkészítésében és beve­­zetésében számosan vettek részt. Legelőször 1951-ben Gő­­bel Jenő és Jablonszki Péter készítették el egy 127 m hosz­­szú téglaégető alagútkemence feladati tervét. Sasvári György, az ÉTI osztályvezető mérnöke 1955-ben „A tégla­­égetéshez alkalmas alagútke­mence típusok vizsgálata“ cí­mű tanulmányában részletesen foglalkozott a megfelelő alag­­útkemence-típus vizsgálatával. Préda Gyula 1956. júliusában Horach Mór professzor útmut­atása alapján tanulmányt ké­szített, amelynek alapján ké­szültek el később a kiviteli ter­vek. Az elvi kérdések tisztázása után a Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő, Hő és Sávszi­getelő Vállalat tervezési osztá­lya megbízást kapott az első üzemi téglaégető alagútkemen­ce kiviteli terveinek elkészíté­sére. A tervezéssel kapcsola­tos hőtechnikai számításokat Drégelyi István és Sasvári György, az alagútkemence épí­tészeti és gépészeti tervezését Völgyi József és Drégelyi Ist­ván végezték el. A tervdoku­mentációt 1958. áprilisában küldtük meg az Építésügyi Mi­nisztériumnak. Ezután kapott megbízást Horcher Elemér építész egy használaton kívüli alagútkemence kísérleti jelle­gű átalakítására. Völgyi József oki. gépészmérnök Drégelyi István tervező Mozgatható elszívó berendezés kellene! A műszaki sajtó nyilvánossá­ga kettős módon segíti a fej­ődést: új eredmények ismer­­etésével elősegíti azok fel­­használását és elterjedését, új tények felvetésével pedig ösz­­önzést ad megoldásukra. Minden termelőüzem közös problémája a keletkezett por eltávolítása. A beépített, hely­­hez kötött elszívóberendezések kielégítően oldják meg az egyes gépek működésekor ke­­etkezett por eltávolítását. Az üzemek területén azonban van­­nak állandó porképző források­­, amilyenek az anyagmozg­­­ás, a rakodás és a különböző kézi műveletek. Az ebből szár­mazó nagy mennyiségű pornak az eltávolítása pedig úgyszól­ván sehol sem történik meg. Jól megoldaná ezt a problé­mát egy kocsira szerelt, moz­gatható elszívóberendezés, cse­rélhető 500—1000 literes tar­tállyal és megfelelő szívófejjel. A szivattyúhajtás elektromo­torral volna megoldható, s ahol erre mód van, a villanymotort megfelelő hosszú kábellel köz­vetlenül a hálózathoz lehet csatlakoztatni. Örömmel vennénk, ha e né­hány sor visszhangra találna a MŰSZAKI ÉLET Rimanóczy Gyula­­ Rimanóczy Gyula Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Ma­gyar Építőművészek Szövet­sége vezetőségi tagja, 55 éves korában váratlanul elhunyt. Gyakorló építőművészi mun­kásságához fűződnek a többi között a Dob utcai posta­palota, a Nemzeti Sportcsarnok, a Pasaréti templom, számos rendelőintézet és lakóépület. Legkiemelkedőbb alkotásai a felszabadulás utáni években készültek. Köztük a Gödöllői Árammérőgyár, vájáriskolák Várpalotán, Nagybátonyban, Ajkán, a győri ipari tanuló iskola, az új műegyetemi épü­letek. A Technika Háza át­építésének és rekonstrukciójá­nak munkálatai az ő tervei alapján és személyes irányítá­sával folytak. Rimanóczy Gyula a korsze­rű magyar építészet egyik legkiválóbb alakja volt. Mint az Építőművész Szövetség mesteriskolájának mestere, a fiatal építésznemzedék fárad­­hatalan nevelője, valamint a Középülettervező Vállalat műteremvezetője kimagasló érdemeket szerzett. A Bolyai János Matematikai Társulat előadásai: január 9-én Feles Tóth László: ,,Néhány szén extrémá­s alakzat”: 10-én Kárte­szi Ferenc: „Egy síkgeometriai problémáról” (középiskolai dél­után: 16-án Adler György: „A hővezetés differenciálegyenleté­nek variációszámítási j­ellemezhe­­tőségéről”. * Az Eötvös Lóránd Fizikai Tár­sulatban január 19-én Bozóky László beszámol a genfi atom­energia, konferencia és az ober­­hofi biofizikus kongresszus ra­diológiai vonatkozásairól. * A Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület programja. — Pamutfonó szakosztály: január 9-én klubnap, amelyen Horváth István és Kóbor Henrik számol be a Szovjetunióban tett tanul­­mányútjáról. 16-án Gangli Boldi­zsár: „Korszerű aszimmetrikus fonó­gyűrűk és futók”. — Pamut­­szövő szakosztály: 16-án Pongrácz Sándor és Varjas István: „Fúvó­­kás k­ezőgép szerkezete és üze­­m­eltetési tapasztalatai”. — Gyap­jú szakosztály: 20-án klubnap, amelyen Kádár Károly és Kino­­rányi István tart előadást „Mo­sott gyapjú és gyapjúszalag mi­nősítő tényezői” címmel. — Len­kender szakosztály: 7-én Vadász Lajos. ..Kettőskapos tömlő® csé-­­velőgépek átalakításával szerzett„ üzemi tapasztalatok”: 21-én Ko­vács István és Kork­ai István: „Lenfonodák hulladékainak hasz­nosítása új rendszerű fonástechno­­lógiával”. Selyem szakosztály: 14- én Vilita László számol be kül­földi tanulmány út­járól. — Kötszö­­vő szakosztály: 15-én klubnap: 22- én Kertész Pál: „Szintetikus szá­lasanyagok a kötő-, hurkolóipar­ban” — Rövidáru szakosztály: 15- én Vasadi Pál és Nándory György: „Szövőcérák sodratai”. — Ruházati szakosztály: 20-án Baja Ferenc beszámolója a lip­csei út gépészeti tapasztalatairól. — Ipargazdasági szakosztály: 14-én Völgye® László: „A pamutipari vállalatok szervezeti felépítésének tanulmányozása során szerzett ta­pasztalatok”: 16-án dr. Aradi Frigyes: „Az ipar és kereskede­lem kapcsolata döntőbírói szem­mel”. — A textilvegyész szakosz­tály 13-én tanulmányi kirándulást szervez a Műszaki Egyetem szer­veskémiai technológiai tanszéké­nek megtekintésére. — Fiatalok­ Köre: 15-én tanulmányi kirándu­lás a Szalagáru­gyár megtekintésé­re. 19-én Rédei Ottó: „A terve­zés és gyártás összefüggései”. * A Technika Háza műszaki film­híradó műsora január 9-én: Biztonságos anyagmozgatás: Üze­mi belső anyagmozgatás: Elektro­mos targoncák: Daruk biztonsá­gos szerelése. 16-án: Házilag ké­szített célgépek: Munkahelyek ki­alakítása ; Gyártóeszközök finom­­adagolása; Rendet a műhelyben. A bemutatók minden pénteken 17 órakor kezdődnek. Az MTESZ és a tudományos egyesületek képviselői külföldön. A Szovjet Technika Háza műkö­désének tanulmányozására Zentai Béla, Hidas Dezső és Szőke Ist­ván Moszkvába utazott. — Dr. Egyed László Angliában a kutató geofizikusok európai társulatának közgyűlésén képviselte a Magyar Geofizikusok Egyesületét. — A Tátralomnicon megrendezett vas­útügyi konferencián a Közleke­dés- és Közlekedésépítés-tudomá­­nyi Egyesület képviseletében dr. Vásárhelyi Boldizsár, Kerkápoly Endre, Lázár Elemér és Nemesdy Ervin vett részt.­­ A lengyelor­szági Glivicében megtartott elektrotechnikai konferencián a Magyar Elektrotechnikai Egyesü­let részéről Makranczy László, Mat­­esek Ferenc, Szarka József, Turán György és Uj­fal­ussy Béla vett részt.­­ A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület képviseletében Kárpáti György a moszkvai húsipari kon­ferenciára, Gerő György és dr. Falvai Alfréd pedig egyesületi ta­pasztalatcserére Prágába utazott. A Magyar Földtani Társulat ja­nuár 7-én pnrkétot rendezett, amelynek tárgya Bárdossy György ..Az üledék­es kőzetek ne­vezéktanának kérdései” című ta­nulmánya volt. A Méréstechnikai és Automati­zálási Tudományos Egyesületben január 9-én Ing. Fransun Ale­xandra a Román Tudományos Akadémia Energetikai Intézeté­nek osztályvezetője előadást tart „Kétfázisú szervomotor elmélete” címmel. * A Gépipari Tudományos Egye­sület programja: 8-án Nagyzsadá­­nyi Endre: „A gömbgrafitos ön­tés alkalmazási lehetőségei”. 9-én Füzy Olivér. ..Gruber módszerrel tervezett centrifugál szivattyúke­rék számítása és mérési eredmé­nyei”. — Zsigmond Barna vetí­­tettképes beszámolója a brüsszeli világkiállításon bemutatott gör­dülőanyagokról. — 15-én az eme­lő szakosztály ankétet rendez, amelynek tárgya a folyamatos működési mintavételező szerkeze­tek őrlő berendezései, előadója Rád­víg Nándor.­­ 21-én a mező­gép szakosztály klubnapján Doc­­­nálik János előadása. ..Autószer­kezetek, vágószerkezetek vizsgá­lata, különös tekintettel a vastag­­szárú terményekre”. * Felhívás a többszörös újítókhoz. A SZOT és az Országos Találmá­nyi Hivatal az újítómozgalom 10 éves évfordulója alkalmából könyvben­­­kívánja megörökíteni mindazoknak a fizikai és mű­szak­i dolgozóiknak a nevét, akik­nek ötvennél több újításuk van, s a legkiválóbb újítókat oklevél­lel és éremmel kívánja kitün­tetni. Az újítók nyilvántartás­ba vétele érdekében az Újítók Lapja január 20-i számához összeíró ívet csatolnak. konstruktőrök között és hata­­lános üzemi problémának a rosan valami egyszerű, mozgó­ megoldásában, kony és könnyen kezelhető Szabó Ferenc, porelszívó berendezéssel segít a Nagylaki Kenderfonó zenének ennek az igazán álla- főmérnöke Még néhány szó a feszmérőgyártásról A Műszaki Élet november 27-i számában az Innen-Onnan rovat­­ban rövid közlemény jelent meg, amely azzal foglalkozik, hogy a MIGÉRT a fesz,mélőket az azt gyártó állami vállalat — a He­gesztőkészülékek Gyára — helyett szövetkezeteknél rendeli. Mint a­hogy a közlemény tárgyi tévedé­seket tartalmaz, szükségesnek lát­tuk azt­ az alábbiakkal helyesbí­teni. A Hegesztőkészülékek Gyárától összesen 10 000 darab feszmérőt rendeltünk meg. A gyár rendelé­sünket november 19-i kerettel iga­zolta vissza és eszerint a feszmé­­rők több mint felét az első félév végéig szállítja. A programtárgyaláson szóba ke­­rült a Hegesztőkészülékek Gyárá­nak azon kívánsága, hogy a 100, illetve 150-es­­ feszmérők gyártá­sát is elvállalná. Miután azonban a termékeket a MMG gyártja és gyártásában felfutóban van, a KGM Műszeripari Igazgatóságának az volt a véleménye, hogy ezek gyártására újabb üzemet beállí­tani nem szabad. Tény, hogy a korábbi években jelentős gyári kapacitáshiány volt a feszmérők terén, ezért a KGM Műszeripari Igazgatóságával, és a legnagyobb feszmérő gyártó üzem­mel, a Mechanikai Mérőműszerek gyárával (MMG) egyetértésben kapcsoltuk be a szövetkezeteket a termelésbe. Amint azután az álla­mi vállalat képes volt e terméke­ket gyártani, azonnal náluk ren­deltük meg ezeket a műszereket. Ma is vannak még olyan műsze­rek, amelyek gyártását sem az MMG, sem a Hegesztőkészülékek Gyára nem vállalja. Ilyenek a hid­raulikus feszmérők, Diesel-moz­dony feszmérők, ammóniákos fesz­mérők. 1958-ban 60 mm , 2,5 szá­zalékos pontosságú feszmérőket is gyártattunk szövetkezettel, mert a Hegesztőkészülékek Gyára még 4 százalékos pontossággal sem vál­lalta el azok gyártását. HEIMER JENŐ, a Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat igazgatója. GAZDASÁGOS DARÁLÓK A Műszaki Élet november 27-i számában megjelent cik­kel —amely a nagyteljesítmé­nyű darálók gyártásának hely­telen gyakorlatával, és a kis­teljesítményű, olcsóbb beren­dezést igénylő áramforrással üzemeltethető kalapácsos da­rálók gyártásával foglalkozik — teljes mértékben egyetér­tünk. Szövetkezetünk az 1957-es évben kb. 700, 1958-ban pe­dig 100 db kisfogyasztású da­rálót gyártott, és megfelelő megrendelés esetén évente kb. 1000 db legyártását tudná biz­tosítani. A Béke és a Liliput kalapá-1 esős daráló az 1958 évi Mező-­­gazdasági Vásáron is bemuta-­­ tásra került. Forgalomba hoz- t­za a MEZŐSZÖV Vállalat.­­ A szövetkezetünkben folyó­­ kísérletek — amelyekkel az új darálókat nemcsak száraz és mindennemű szemestakar-­ mány, hanem egyéb erremé-­­ nyek feldolgozására is alkal­massá kívánják tenni — jó­­ eredményeket ígérnek. A Béke Vastömegcikk és Általános Gépjavító Ktsz vezetősége W. Shockley: Félvezetők elektronfizikája Nemrégiben jelent meg W. Shockley Nobel-díjas, könyve, amelynek az a célja, hogy a fél­vezetők megértéséhez szükséges ismereteket lefektesse. Shockley egyike a tranzisztorok elmélete megalapozóinak és kutatásaival je­lentékenyen hozzájárult a modern híradástechnika egyik legfonto­sabb eszközének kialakításához. A könyv első részében a legegy­szerűbb elméleti fogalmakat tár­gyalja, olyan módon, hogy azt a mélyebb felkészültséggel nem ren­delkezők is megértsék. A harma­dik rész azt mutatja be, hogy a félvezetők alapvető kvantumme­chanikai elméletéből miként jut­hatunk a lyukak és elektronok elvont elképzeléséhez. A második részben az első és harmadik rész közötti hézagot a szerző olyan mó­don igyekszik áthidalni, hogy az ott leírt eredményeket szemléletes formában ismerteti meg az olvasó­val. A könyv tehát foglalkozik a fél­vezetők általános tulajdonságaival, a tranzisztorok fizikai elméletével, a kvantumállapotokkal, energia­­sávokkal és Brillouin zónákkal, az emlélet alkalmazásával a tranzisz­torokra, s a kvantummechanikai alapokkal. Shockley könyve elsősorban híradástechnikusoknak szól. (A Műszaki Könyvkiadó kiadása.) Angol gazdasági szakemberek tárgyalásokat kezdtek Svédország, Dánia és Norvégia képviselőivel egy angol—skandináv szabadke­reskedelmi övezet létesítéséről. Az angolok azt remélik, hogy az ér­dekelt kormányok hozzájárulásá­val a 4 ország közötti kereskede­lem jelenlegi akadályai hamarabb megszűnnek egy európai közös piacon belül. (Financial Times) * Az Egyesült Államok ez évi gya­pot termelését 11,6 millió rálára be­csülik. Az utóbbi 10 esztendőben az Egyesült Államokban évente átlag 14,1 millió bála gyapot ter­mett. (New York Herald Tribune) A Gépipari Tudományos Egyesü­let keres szivattyúügyekben kép­zett, németül tökéletesen beszélő nyugdíjas szakembert, — az Ipari Vásáron egy külföldi cég pavilon­jában való alkalmi munkára. Je­lentkezés az egyesületnél, csak írásban (V., Szabadság tér 17.). Minőségi textilgyártmány ésSFSiQ alapja a minőségi fonal! E lázas kor ruhaanyagát nem tudják a lusta selyemhernyók biztosítani örömmel mutatják be a­­Sulko­* védjegyű műselyem szálat és a „Madame But­terfly” védjegyű műselyem szálat, amelyek felülmúlják az eddigi új, kiváló minő­ségű műselyem szálakat (Ribbon straw — Visca Yarn, Hollow, Thick and Thin). Sulko márka:­­ habkönnyű, lágy hótartó kiváló külső ragyogó színű stb. Főbb jellemzőik: Madame Butterfly márka:­­ könnyen és egyenletesen festhető , egyenletes fonalvastagságú , elegáns fényű , mérsékelt fényelnyelő­­ képességű ■ fagytapintású. TOYO­RAYON COMPANY, LTD. MITSUI BLDG., OSAKA, JAPAN TOYORAYON OSAKA Alapítva: 1926 süíaftnv —— elm:

Next