Műszaki Élet, 1959. január-június (14. évfolyam, 1-13. szám)

1959-06-25 / 13. szám

Mégis gazdasági háború? Stockholmban nemrégiben ülést tartott az Euró­pai Közös Piac­ból kirekesztett hét­­ nyugat-euró­pai ország: Ang­lia, Dánia, Nor­végia, Svédország, Svájc, Ausztria és Portugália. A tár­gyalások eredményeképpen megalakult a „Kis szabad ke­reskedelmi , övezet”, amely most már egészen nyíltan ri­válisa kíván lenni a Nyugat- Németországot, Franciaorszá­got, Olaszországot és a Be­­nelux-államokat magába fog­laló Európai Közös Piacnak. A két állam ugyan azt erő­­sítgeti, hogy a kis szabad ke­reskedelmi övezetet nem azért hozták létre, „mintha meg akarnák osztani Nyugat- Európát” (Financial Times), a legtöbb kívülmaradt ország azonban úgy érzi, hogy a kö­zös piac révén károsodás éri őket és ezért egyrészt mini­málisra akarják csökkenteni veszteségeiket, másrészt pedig az egyesülés adta erővel megad­ásra akarják kény­szeríteni az Európai Kö­zös Piac országait. Anglia és a másik 6 Az új csoportosulás mögötti Anglia áll. A szigetország már az Európai Közös Piac tervének felvetése idején egy, az OEEC mind a tizenhét országát magába foglaló euró­pai szabad kereskedelmi öve­zet mellett kardoskodott, ter­ve azonban elsősorban Fran­ciaország ellenállásán megbu­kott. Franciaország ugyanis félt az övezeten belüli kettős harctól, tudniillik, hogy a nyugatnémeten kívül az an­gol iparral is konkurrálni Ez a táblázat mindenesetre azt is mutatja, hogy a kis szabad kereskedel­mi övezet tagjai az egy­­más közötti forgalmat még jelentősen növelhetik. Ezt bizonyítja egyébként a Neue Zürcher Zeitung jelen­tése is, amely szerint az egyes országok importjában a tömörülés tagjai a követke­zőképpen szerepelnek: Dánia 39,6, Norvégia 37,8, Svédor­szág 24,5, Svájc 10,8, Auszt­ria 11,2, Anglia 9,7, Portugá­lia 21,6%, s körülbelül ha­sonló számokkal szerepelnek az övezet államai egymás exportjában is. Persze éppen ez a növekedési lehetőség az, amely izgatja a többi álla­mokat. Nem is vitás ugyanis, hogy például a skandináv ál­lamok importjában erősen növelhető Anglia részesedése Nyugat-Németország rovására és Anglia bevitelében Svájc és Ausztria részesedése akár Franciaország, akár Nyugat- Németország kárára. A kis szabad kereske­delmi övezet minden­esetre gyorsabban igye­kezne egymás között a vámokat megszüntetni, mint az Európai Közös Piac országai. A terv szerint ugyanis a jövő évben 20 százalékkal csök­kentik az iparcikkek vámját, majd a következő nyolc év­ben 10 százalékos csökkentést irányoznak elő s így tíz év múlva a hét ország között el­méletileg szabad lesz a keres­kedelem. A két fél ugyan váltig ta­gadja, hogy a két csoporto­sulás „megtorló intézkedés”, „diszkrimináció” vagy ma­gyarán valamiféle bosszú lenne, de még a semleges szemlé­lők szerint is szükség­ kelljen s azt az Anglia szá­mára elfogadhatatlan követe­lést terjesztette elő, hogy nyissák meg az övezet tagjai előtt az egész brit birodal­mat. A tárgyalások kudarcba fulladtak s az Európai Közös Piac Anglia érdekei és aka­rata ellenére valósult meg. Anglia tehát igyekezett ösz­­szefogni a hoppon maradta­­kat. Kétségtelen, hogy az új szövetséget Anglia uralja, hiszen a hét állam 88 millió lakosából 50 millió lakik a szigetor­szágban, s Anglia külke­reskedelme nagyobb, mint a többi hat országé együtt­véve. Az új szövetség előnye vi­szont az, hogy Portugáliát kivéve fejlett országokat tö­mörít, s ezekben az államok­ban az egy főre eső nemzeti jövedelem messze meghaladja a közös piac tagországainak egy főre eső nemzeti jövedel­mét. Az új szövetség erejét mutatja az is, hogy ezek az országok a közös piac államaiból inkább importáltak és ezekkel az országokkal szemben általában deficites kül­kereskedelmet folytatták. Ez kétségtelenül nyomós ok, s alighanem nyugtalanítani fogja a különben is eladási nehézségekkel küzdő közös piaci államokat. Ami az egymásközti forgal­mat illeti, az OEEC most ki­adott jelentése szerint az utolsó években Svédország, Svájc és Anglia kiviteli fö­lösleget mutatott ki, míg Dá­nia, Norvégia, Ausztria és Portugália behozatali fölösle­get. Az OEEC által a múlt évre vonatkozó összeállítás a h­avi átlagban és millió dol­lárban a következőképpen alakul: szerű a gazdasági háború a két ellenérdekű csopor­tosulás között. Az ilyen gazdasági háborúk persze csak ritkán szoktak kíméletesek lenni s már előre megjósolható, hogy a két cso­port tagjai ott igyekeznek borsot törni egymás orra alá, ahol csak lehet. A 7 között sincs minden rendben Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kis szabad ke­reskedelmi övezet létrehozása sem problémamentes. Mint Nyugat-Európában általában, a nehézségek most is elő­ször a mezőgazdasági cik­keknél jelentkeztek. A két állam elhatározta ugyanis, hogy a vámcsökken­tés nem vonatkozik a mező­­gazdasági termékekre és ez éles ellentétben áll Dánia ér­dekeivel. Anglia ugyanis így akarja biztosítani piacát a bi­rodalom mezőgazdasági fölös­legekkel rendelkező tagjai számára, kétséges azonban, hogy Dánia számára megéri-e az el sem nyert angol piac a nyugatnémet export esetle­ges elmaradását. Ez a kérdés so­k fejtörést okoz, s az öve­zet tagjai most azt kutatják, miként lehet Dániát kárpó­tolni. Problematikus Portugália szerepe is. Ez az ország ugyanis termelését tekintve lényegében gyarmati színvo­nalon áll és a szabad kereske­delmi övezetben védtelenül van kiszolgáltatva az erősebb partnereknek. Portugália szá­mára most bizonyos angol se­gítséget helyeztek kilátásba. Ausztria a közös piaci exportját félti, s csak elég vonakodva lépett be az övezetbe. Aligha lehet azt mondani, hogy a kis szabad kereske­delmi övezet létrehozása va­lami hatalmas előnyökkel járna tagjai számára. A cél inkább az, hogy a gazdasági hadviselés esz­közeivel megadásra kény­szerítsék és felbomlasszák az Európai Közös Piacot, amelynek megalakulása két­ségtelenül sok hátránnyal jár az OEEC másik hét tagja számára. Anglia tehát, mi­után elgondolása a tárgyalá­sokon megbukott, most gaz­dasági háborúval szeretné ter­vét keresztülvinni. S ha köz­ben a legszebb kijelentéseket is teszik az angol miniszte­rek, akkor is kétségtelen, hogy a kis szabad kereskedelmi övezet igenis a megtorlás szellemében jött létre és hogy a gazdasági háború Nyugat- Európában elkerülhetetlen. DR. ABA IVAN Import honnan hova Dánia Norvégia Svéd Svájc Ausztria Anglia Portugália Export­ honnan hova Dánia Norvégia Svéd Svájc Ausztria Anglia Portugália Dán. Norv. Svéd Svájc Ausz­tr. Angi Port. 1 4,00 4.84 7.89 1.38 0.62 27,02 0,31 6.53 0,63 0,45 13,00 0,43 11,27 17,34 2,06 1,04 31,45 1,10 2,47 1,51 4,18 8,68 1,29 0,62 9,46 1,41 2,97 1,90 0,34 25,46 16,86 27,64 8,04 383 5,15 0,37 0,21 0,60 0,31 0,21 3,45 Össz. 44,19 41,22 48,25 15,41 10.01 85,50 8,62 Dán. Norv. Svéd Svájc Ausztr. Angl. Port. 4­4,95 3,84 10,29 2,10 0,63 18,08 0,27 7,62 6,06 3,90 1,49 24,34 1,51 0,59 1,93 3,18 7,84 18,26 1,47 0,56 15,25 0,18 0,35 0,31 0,12 2,72 0,49 0,37 1,02 3,93 3,65 26,88 11,98 28,41 7,23 1,85 0,30 0,34 1,95 1,35 0,29 5,30 253,20 Össz. 41,78 23,18 60,69 20,07 8,00 74 16 4,15 232,33 Az egyik legtermékenyebb feltaláló, Thomas Alva Edi­son megállapítása szerint a feltalálás csupán 1 százalék­ban inspiráció, s 99 százalék­ban verejtékes munka. E ve­­rejtékes munka során a kí­sérletezőket gyakran megle­petés éri. Más eredményt vár­nak, mint ami bekövetkezik, és a váratlan eredményből új találmány is születhet. Tallóz­zunk egy kicsit e „tévedés­ből” született találmányok kö­zött. Az alchimista tévedése Kínában már évszázadok óta ismerték a porcelán ké­szítésének titkát. E titkot azonban féltékenyen őrizték és európai felfedezése „téve­désből” történt. Johann Friedrich Böttger német patikus, korának alchi­­mista lázában maga is ku­tatott a „bölcsek köve” elő­állításán, amelyből aranyat tud csinálni. Megtévesztve környezetét, a próbakísérle­ten csalással aranyat „állí­tott” elő. E „tudományának” híre eljutott I. Frigyes porosz királyhoz, aki meg akarta sze­rezni a titkot. Ezzel elkezdő­dött Böttger kalandos pálya­futása, amelynek lényege, hogy a porosz király és a szász választófejedelem, II. Frigyes Ágoston kergették Böttgert „titkáért”. Végül is a könig­­steini várba járták, hogy a szász fejedelem részére ara­nyat gyártson A remény­telen alchimista­ kísérletek éveken át folytak: Böttger minden anyagot végigkísér­letezett, de nem tudott belő­lük aranyat előállítani. Egyik alkalommal nürnbergi vörös földet kevert könnyen olvadó plaueni anyaggal, amely a tűzben porcelánszerű anyagot eredményezett, a jáspis por­celánt. Egy másik alkalom­mal pedig az előkelő körök által használt ásványi erede­tű parókafehérítőt, hajport égetett, amely kaolin-földből volt, s így jött létre kísérle­tei során arany helyett fehér porcelán. Az iránytű új irányt mutat Az elektromos áram mágne­ses hatásának felfedezésére a XIX. század teljesen meg­érett. Mégis egy téves kísér­let vezetett az elektromosság elméletileg és gyakorlatilag legfontosabb hatásának, a mágneses hatásnak megálla­pítására. Oersted dán fizikus új gal­vánelemet szerkeszt, amely az eddigieknél erősebb elektro­mos áramot szolgáltat. Kísér­letei során az elektromos áram segítségével platinadró­tot hoz izzásba. Izzás közben észreveszi, hogy az áram be­kapcsolásakor a drót közelé­ben levő mágneses tű kitér nyugalmi helyzetéből. Azt véli, hogy az izzó drót ered­ményezi a mágnes kitérését. Folytatja kísérleteit, aztán rájön, hogy téves következte­téseket vont le, mert a mág­neses hatás akkor is fellép, ha a dróton akármilyen gyen­ge elektromos áram halad keresztül. E felfedezés birtokában Arago és Amper francia ku­tatók megalkotják a világ el­ső elektromágnesét, amely forradalmasítja a technikát Egy téves kapcsolás A telefon megszületése is téves kapcsolásból született. Alexander Graham Bell ame­rikai süketnéma oktató Edi­son találmányát, a kvadrup­­lex távírót akarta tökéletesí­teni. Olyan készüléket terve­zett, amelynek egyetlen veze­tékén 8 távirat közvetíthető egyidőben. Bell szerkezetének lényege egy patkó alakú mág­nes volt, amelynek egyik sar­kára kis acéllemezt erősített, amely a másik sarok előtt szabadon mozoghatott. Az egyik ilyen szerkezetről a másikra árammal rezgéseket akart előidézni az acéllapon. Az egyik kísérlet alkalmával meglepő kattanást hallott és megállapította, hogy az egyik készüléken téves kapcsolás miatt kattanás lépett fel az acéllemezkén, a hangrezgést átvette az elektromos rezgés, a villanydrót elvitte a hangot az egyik készülékről a másik készülékre, s megszületett a nyolcszoros távíró helyett té­vedésből­­ a telefon. Kinin helyett mauvein A textilipar a múlt század végéig azokat a színező anya­gokat használta, amelyeket közvetlenül a természet nyúj­tott Festőanyag tartalmú ás­ványokat, növényeket, állato­kat E természetes festékek azonban nem fedezték a fej­lődő­ textilipar növekvő szük­ségleteit. A szintetikus festé­ket ugyancsak tévedés hozta létre. A múlt század közepén W. H. Perkin angol kémikus a malária-betegség fontos gyógyszerét, a kinint akarta kátrányból előállítani. Kísér­letei során azt észlelte, hogy­ha a kátrányból kivont ani­­lint bizonyos vegyszerrel ke­zeli, sötét színű, fénylő kris­tályos por keletkezik. A port alkoholban oldotta fel és gyö­nyörű lilás színű folyadékot kapott E folyadékkal nagy­szerűen lehetett festeni a tex­tíliákat, így született meg az első szintetikus festék, ame­lyet Perkin a mályva és ibo­lya színére emlékeztető ár­nyalatról nevezett el mau­­veinnek. Perkin után a vegyészeknek rövidesen sikerült egymásután újabb és újabb szintetikus festékanyagokat előállítaniuk . De megemlíthetjük még a sorozatban Luigi Galvani olasz orvost, aki az állatok elektromosságát kutatva (bé­­kacombkísérlet, légköri elekt­romosság) tévedésből f­elfe­dezte, hogy két különböz fém segítségével elektromo­gram termelhető. Maxwel elektromos hullámokat ku­tatva, kísérletei közben jön rá, hogy a fény is elektront hullám, Senefelder kottám­­solás helyett a kőnyomást tr­lálta fel. Folytathatnánk még e sor de talán ennyi is elég anna bizonyítására, hogy az embe­ri elme kíváncsisága: a kút­­ás, mindenkor meghozza gyümölcsét. Ha nem is min­dig azt, amire a kutató szá­mit... PAP JÁNOS Az importcsökkentés ér­dekében bútoriparunk egyre több kender és len poz­­dorja lemezt alkalmaz. Ezt a bútorlapot persze takar­ni kell, s a feldolgozók olyan kényesek, hogy ragaszkod­nak a nehéz pénzen besze­rezhető ocume gömbfából ké­szült furnérhoz, de még ab­ból sem fogadnak el akár­mit, csak első és másodosz­tályú árut. Mivel pedig a pozdorjához más méretű fur­nér szükséges, jelenleg mint­egy 30 000 m2 gyengébb mi­nőségű ocume furnír fekszik a raktárakban. Más bútorokhoz jó a nyár gömbfából készült furnér is. A kérdés: megtakarítunk-e annyit a réven, mind ameny­­nyit kiadunk a vámon! ★ A­z Élelmezésügyi Minisz­térium behozott négy darab háromszögletű sajtdo­bozt készítő automatát. Volt rá kerete, megrendelte. Ugyanakkor doboznyári szak­emberek azt mondják, hogy az élelmiszeripar igényeit ki tudnák elégíteni, ha meg­rendelnék tőlük. Vajon az ehhez hasonló ese­tekben elég gondos mérlegelés alapján hozzák-e a határozatot? •­ Aki a Margitszigeten sé­tált, megfigyelhette, hogy a partot szegélyező kő­burkolat először csak itt-ott megroskadt, majd később egyes helyeken úgy omlott le, hogy szinte megrázkódott a sziget. Azután megjelentek a javítómunkások, és így ju­tottunk el a mai képhez: A sziget északi felén szép íve­lésű új burkolat védi a par­tot, a déli felén pedig meg­felelő nagyságú növényzet áll rendelkezésre a burkolat helyén azok számára, akik a növényeket jobban szeretik, mint a kőburkolatot. Legfel­jebb az rontja a képet, hogy az északi csúcson a burkola­tot újra áttörte a dús nö­vényzet, megteremtve alap­ját a további romlásnak. Úgy gondoljuk, hogy most meg lehetne előzni a Mar­gitszü­let partbiztosításának további nagyarányú romlását, ha ezekkel a szívós bokrok­kal évenként törődne a fenn­tartására hivatott Fővárosi Tanács. Rövid számítással az előbbi állítás bizonyítható. ■Becslésünk szerint a sziget ■partvédezate 54 ezer m2. En­nek évenként egyszeri gon­dos megtisztítása a növé­nyektől körülbelül 30 ezer forint. Ha még a kisebb ■javításokat is elvégzik, az évi fenntartási költség nem ■haladhatja meg a 100 ezer forintot. A jelenlegi újjá­építés azonban legalább 6 m­illió forint. Arról nem is beszélünk, hogy főváro­sunkhoz jobban illik a ren­dezett Margitszigeti art, mint a faluszéli nyárfaliget. ★ A Victor Hugo utcában volt egy bemutató ter­me a Középgépipari Kész­letező Vállalatnak. Csak volt. A termet bezárták. A Kö­zépgépipari Készletező Válla­lat felajánlotta ugyan kü­lönböző export vállalatoknak, más tárcáknak, hogy a fenn­tartás költségei legalább részben megtérüljenek, s­­hogy néhány kiállításuk ér­dekében ne kelljen a be­mutató termet fölöslegesen egész éven át fenntartani. Hiába. Az ajánlatot senki nem vette igénybe. Igaz, a Victor Hugo utca kiesik a forgalomból és a szemben le­vő toll-nagykereskedés két­­­sé­gelenül rontja a hatást. "Mégis kár volt érte, mert­­bemutatótermekkel nem na­gyon rendelkezik a magyar ipar s ha már volt egy, in­kább propagálni kellett vol­na, semmi­t megszüntetni. S nagyon gyenge az a vi­gasz, hogy a bemutatóterem­­helyén eggyel növekedett a raktárak száma. A­­­z egyik könyvesboltban egy tavaly megjelent műszaki könyv után érdek­­lődtünk. Kicsit mosolyog­tak, s azt felelték, hogy gon­doljuk mi azt, hogy ők ilyen hosszú ideig raktáron tarta­nak egy könyvet. A köny­veknek rövid időn belül el kell fogyniuk. Ez a könyv­­terjesztő vállalat érdeke.­­Legfeljebb készül egy új ki­adás. Ez lenne a népgazdasági érdek is? Nagyon kétséges. •N­épszerű laptársunk a Magyar Televízióval kö­zösen tudományos-technikai­­totót kezdett el. Adva van­­egy kérdés, s rá három fe­lelet, s e három felelet kö­zül kell kiválasztani a totó­­zóna­k a helyes választ. Ez eddig igen egyszerűnek lát­szik: fekete-fehér, igen nem. De mit csináljon a tatózó­­akkor, ha magát a kérdést nem érti. Nem érti pedig­­azért, mert „tudományos­technikai” műveltsége alap­ján nem is értheti. Nézzük a példát: „Az atomok néhány százaléka már néhány ezer C-fokos hőmérsékleten ioni­zált állapotba kerül, a sem­leges atomok burka egy vagy több elektront veszít el, vagy fog be, a keletkező rendszer pozitív vagy ne­gatív töltésű lesz. Bizonyos hőmérsékleten már egyetle atom sem lehet semleges á­ll­potban. Melyik ez a hő­mérsékleti érték?” A kérdésre az egyik aka­démikustól kértünk választ, aki azt mondta, hogy ennek a jelenségnek nincs felső hő­­mérsékleti határa, hanem a hőmérséklet növekedésére csupán a folyamat beköve­kezésének valószínűsége nö­­­vekszik. Tehát nem 1x2, hanem 4. Arra is nehéz lenne felel­ni, — különösen a kívánal­mak szerint „szabatosan” — hogy „mekkora a látszlaták­ a világ legnagyobb távcsö­vének?” Arra választ adhat az olvasó, hogy milyen mesz­­sze van az a csillag, ame­lyet a távcsővel még ész­lelni lehet, de ugye, ez nem láthatár? Persze arra is nehéz lenne „szabatos” választ adni, hogy „mennyi ideig lehet úton a Lenin atomhajtású jégtörőhajó üzemanyagfelvé­tel nélkül”. Mert azt már igazán mindenki tudja, hogy nem mindegy, hogy hajszál­vékony jégmezőn tör-e ke­resztül, vagy vastag jégpán­célokat­­kell-e folyamatosan szétzúznia. Hiszen egy Moszkvicsnak sem mindegy, hogy betonon, vagy kátyús kocsiúton közlekedik-e, arra nem is szólva, hogy a hajó is, meg az autó is „meg­­megáll, körülnéz”, s csak az­után folytatja útját , egy ilyen megállás tarthat egy órahosszat is, egy hónapot is. Ez nem bírálat, csak meg­jegyzés, mert sajnos ilyen hiba becsúszik a lapba nálunk is. Még nagyobb is! Új igazgatók: Nagy János — Paksi Konzerv­gyár; Nagy László — Budapesti Konzervgyár; Horváth Andrásné — Dunakeszi Konzervgyár; Mendly Lajos — ÉM Általános Szakipari Vállalat. Új főmérnökök: Kovács István — ÉM Általá­nos Szakipari Vállalat; Hlatky Béla — Dunakeszi Konzervgyár. Új egyetemi tanár: Dr. Geszti P. Ottó — Buda­pest­ Műszaki Egyetem Villamos­mérnöki Kar Vill­amosművek tan­szék. Felmentések: Hlatky Bélát, a Paksi Kon­zervgyár; Kovács Istvánt, a Bu­dapesti Konzervgyár; Nagy Lászlót, a Dunakeszi Konzerv­gyár igazgatóját felmentették. Nagy Jánost, a Dunakeszi Kon­zervgyár; Földes Sándort, az Er­­deitermék Vállalat; Heverdl­ Ká­rolyt, az ÉM 2. számú Kőbánya Vállalat; Füzeskéry Józsefet, az ÉM Borsod megyei Mélyépítő Vál­lalat főmérnökét felmentették. MŰSZAKI ÉLET Szerkesztőségi V., Szabadság tér 17. Telefon: 113—250, 121—544 Felelős szerkesztő: VALKÓ ENDRE Kiadja: a Műszaki Könyvkiadó V. Bajcsy Zsilinszky út 22 Telefon: 113—250. Felelős kiadó: Solt Sándor Kéziratokat nem őrzünk mes nem küldünk vissza. Megjelenik: Minden második héten csütörtökön. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Posta Közpon Ui­lanirodájánál. (V., József nádor tér 1, Telefon: ISA-H30.) és bármely postahivatalnál Előfizetési in •1, évre 10.40 F" Nyomatott: Szikra Lapnyomda. V« f»t Kulcsár Mihály.

Next