Műszaki Élet, 1959. július-december (14. évfolyam, 14-26. szám)
1959-12-10 / 25. szám
A népi ellenőrzés tapasztalatai a tervezőintézeteknél A GÉPIPARI TECHNOLÓGIA MROLLEGIUMÁNAK HATÁROZATA A gépipar technológiai helyzetét az államosításig teljesen az egyedi gyártási módszerek alkalmazása jellemezte. Azóta jelentős eredményeket értünk el, a gépipari technológia alapvető megváltozását mégsem sikerült elérni. A Kolhó- és Gépipari Minisztérium éppen ezért megvizsgálta a vállalatainál alkalmazott technológiákat, s e vizsgálatok eredményeire támaszkodva a KGM kollégiuma igen fontos határozatokat hozott. E határozatok részletes ismertetésére — hely hiányában — nem vállalkozhatunk, leglényegesebb pontjaira szeretnénk csak olvasóink figyelmét felhívni. A technológiai színvonal emelése érdekében a jövőben a vállalatok szerszámgép-, különösen importgép-igényeiket a technológiai fejlesztési terv szerint kell hogy összeállítsák, sőt a gépek megrendelése csak a technológiai fejlesztési terv elfogadása után történhet. Ugyancsak a technológiai fejlődést szolgálja majd, hogy a nehezen importálható szerszámgépekre szóló igényeinket a gyártó országokkal már a beruházási program készítésekor közöljük A kollégiumi határozat azonban arra is gondolt, hogy a speciális, nagy termelékenységű, különféle tartozékokkal ellátott szerszámgépek helyes használata biztosítva legyen, s e célból a Szerszámgépfejlesztő Intézetet bízzák meg az ilyen szerszámgépek beállításában való közreműködésre. A technológia jelentőségét domborítja ki a határozat azzal is, hogy a termelékenységi tervet elsősorban a technológiai feladatok megoldásával kívánja teljesíteni. Ennek érdekében az iparági vezetőik kötelesek olyan technológiai direktívákat adni, amelyeknek alapján a vállalatok ugyancsak kötelesek a termelékenységi tervek alapját képező terveiket kidolgozni. A határozatok eléggé jelentős része foglalkozik az öntödei technológia gyors megjavításának lehetőségeivel, hangsúlyozva, hogy már most meg kell határozni azokat az öntödéiket, amelyeket komplexen kell gépesíteni. Ezek részére a rendelkezésre álló beruházási keretekből a szükséges beruházást — mind import, mind hazai vonatkozásban — biztosítani kell. Az öntödei technológia fejlesztése érdekében meg kell változtatni az öntödék legfontosabb mutatóit is, mert összhangba kell hozni az önköltség és a termelékenység kérdéseinek feladataival. A legfontosabb mutató a súlyegységekre vonatkoztatott munkaóra, a vaskihozatal, a koksz felhasználása, valamint a selejt alakulása. Ami a kovácsolást illeti, az öntödei szakbizottsághoz hasonlóan kovácsolási szakbizottságot kell létrehozni azzal a feladattal hogy kidolgozza a kovácsolóipar rekonstrukcióját, különös tekintettel a kovácsolási technológia magasfokú korszerű gépesítésére. A kovácsolással előalakított alkatrészek számának megnövelése, valamint kovácsolási technológiánk alapos megjavítása érdekében gondoskodni kell a süllyesztékes kovcsolás feltételeinek jobban megfelelő gépek beszerzéséről és rendszerkialakításáról. A vizsgálat azt mutatta, hogy a nemzetközi színvonalhoz viszonyítva elmaradott hegesztéstechnológiánk is. E helyzet megszüntetése érdekében hegesztési szakemberekkel kell megerősíteni a vezető szerveket és a hegesztés tanításának a szakmunkás képzéstől a műegyetemi oktatásig az eddiginél nagyobb teret kell szentelni. Tekintettel arra, hogy a lefolytatott vizsgálatok azt bizonyítják, hogy forgácsnélküli megmunkálással nagyon kevés alkatrészt állítanak elő, a KGM kollégiuma szükségesnek tartja, hogy minden iparág tervet készítsen a forgácsnélküli hidegalakítással történő alkatrészgyártás fejlesztésére, amelynek alapján meghatározhatók a szükséges gépi berendezések. Ezek egy része importból is beszerezhető, más részüknek a legyártásáról pedig a Szerszámgépipari Igazgatóság gondoskodik. A technológiai fejlesztés érdekében általában fokozottan kell alkalmazni a hideghúzással és hidegtömítéssel történő megmunkálásokat. A határozat a keramikus lapka alkalmazásának meggyorsítása érdekében leszögezi, hogy a lapkagyártás 1960 végéig el kell hogy érje a havi 30 000 darabos szériagyártást. A vizsgálatok alapján a célgépesítés és az agregatizálás fokozottabb elterjesztése érdekében szükségesnek látszik a műszaki propaganda megerősítése. E célból a Szerszámgépfejlesztő Intézet összeállítja a már elkészített, illetve tervezés alatt álló agregát és célgépek ismertetőjét. Az agregát gépek gyártási költségeinek csökkentése érdekében és a kooperációs lehetőségek fokozására kidolgozzák a célgéptervezés szerkesztési segédleteit tipizálják a különféle egységek csatlakozó méreteit, valamint a szerszám csatlakozó méreteket. Az agregát egységekből építhető gépek és gépsorok gyártási idejének csökkentése céljából a jelentkező igények alapján meg kell állapítani az egyes egységek várható darabszámát, s ennek alapján lehetővé kell tenni azok szériáiban történő előgyártását. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy korszerű technológia, fegyelmezett alkatrészgyártás nélkül elképzelhetetlen. Ezért a technológiai osztályok minden esetben először a szerelési technológiát dolgozzák ki és ennek megfelelően állapítják meg az alkatrészgyártás technológiáját úgy, hogy az a szerelés követelményeit időben, mennyiségben és készültségi fokban kielégítse. Foglalkozik a határozat a korszerű technológiát biztosító technológusok helyzetével is. A vállalatok kötelesek a műszaki állományt úgy átcsoportosítani, hogy a technológusok a műszaki fejlesztésben előttünk álló feladatoknak eleget tudjanak tenni. Arra kell törekedni, hogy a technológusok minden esetben megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nagyfontosságú javaslatoknak — hely hiányában — csak egy részét közöltük, és sok fontos technológiát egyáltalán nem említettünk. A határozat mindezekre az előbbiekhez hasonló részletességgel tér ki. Örömmel kell üdvözölnünk magát azt a tényt is, hogy a KGM a technológia fejlesztése érdekében ilyen átfogó tanulmányt végeztetett és ennek alapján meg is hozta a korszerűsítés megkívánta intézkedésieket. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben 17 tervezőintézetnél végzett vizsgálat során keresett feleletet arra a kérdésre, hogyan lehet a tervezőintézetek műszaki tervezési munkáját úgy javítani, hogy az népgazdasági szempontból a leghatékonyabb, a leggazdaságosabb legyen. A vizsgálat a többi között megállapította, hogy egyes tervezőintézetek a profiljuktól eltérő tervezési megbízásokat vállalnak. A Lakóépülettervező Vállalat például 1957-ben a termelési érték 79,3 százalékának megfelelő profil szerinti munkát végzett, 1953- ra azonban ez az arány 55,6 százalékra csökkent. Ugyanakkor más tervezőintézetek is végeznek lakástervezést. Az ilyen jelenségek a tervezés szakmai színvonalára nincsenek kedvező hatással. A megállapítások szerint sok esetben zavart okoz, hogy a tervezőintézetek a beruházások tervezését megkezdik, mielőtt a beruházás végleges jóváhagyása megtörténne. Ebből sokszor a tervezés menetközbeni leállítása következik be, ami nemcsak anyagi veszteséget okoz a tervezőintézeteknek, hanem kapacitásukat is feleslegesen köti le. Különösen olyan intézeteknél fordul dt mz ilyen eset, ahol a beruházó és a felügyeleti hatóság azonos. A Könynyűipari Tervező Irodánál például 1959. március 31-én közel 500 000 Ft volt a behajthatatlan követelés, hitelnyitás előtt elkezdett tervezési munkák miatt. Zavart okoz az is, hogy a beruházási programot nem a tervező készíti. A tervező ugyanis így nem érez felelősséget a beruházási program helyességéért, ami esetleg később tervmódosításokhoz, áttervezésekhez vezet. Helyesnek tartaná a KNEB ezért a 2104/1956./VII. 6. sz. rendelet olyan módosítását, hogy a tervezők is részt vehessenek a beruházási program készítésében. Az áttervezések, újratervezések a vizsgálat megállapítása szerint egyébként is elég gyakoriak és komoly veszteségeket okoznak. Az ERŐTERV 1958-ban tíz esetben dolgozott át elkészült terveket. Az átdolgozás következtében feleslegessé vált tervezések értéke, az előző évi ráfordításokat is figyelembe véve, több mint 3,5 millió forintot tett ki. Az áttervezések és újratervezések egyik oka a vizsgálat szerint a beruházások elkészítésének nem megfelelő volta. Sok esetben végleges és megfelelő beruházási program, végleges helykijelölési határozat nélkül kezdik meg a műszaki tervezést. A Kőbányai Sörgyár 3 éves fejlesztési terve alapján például néhány évvel ezelőtt megindult a tervezés. 1956- ban viszont megváltozott az egész iparág beruházási programja, ami a tervezés átdolgozását tette szükségessé. Előfordult, hogy a tervező intézetek a tervezés megkezdése előtt nem szerezték be a talajvizsgálati, vízügyi véleményezéseket, vagy geológiai szakvélemény nélkül kezdtek a tervezéshez. Ezek a körülmények is sokszor áttervezésre vezetnek. Az áttervezések egyik oka a túlzott előretervezés. A tervek elkészülte és a megvalósítás időpontja között ugyanis sok esetben megváltozik a technológia vagy a műszaki-gazdasági elképzelés. A vizsgálat megállapította, hogy igen sok a leálított tervezési munka értéke. Ennek oka igen gyakran a tervezés nem átgondolt megrendelése. A MÁV Budapesti Igazgatósága például megrendelte az Uvatervnél a területén lévő hidak felújítási terveit. A tervezés 89%os készültségű volt, amikor a rendelő a tervezést leállíttatta, s ezzel mintegy 300 000 Ft értékű tervezési munka „fagyott be”. Gyakran kerül sor a beruházások költségvetéseinek átdolgozására, pótköltségvetések készítésére. A költségvetések gyakori átdolgozását a többi között a nagymértékben elavult 1952. évi építési kötelező normatívák alkalmazása teszi szükségessé. Azóta az építési anyagokban, a kivitelezés módjában, a szervezés területén is változások történtek. A régebben elkészített költségvetéseket sokszor azért is változtatni kell, mert a költségvetésbe beállított anyagfajta nem szerezhető be. Hiányosságok mutatkoznak a generáltervezőknél az altervezői munkák koordinálásában is. A Győri Tervező Vállalat 80 000 Ft kötbért és kártérítést fizetett, mert nem hangolta jól össze az építési terveket és az Élelmiszeripari Tervező Iroda készítette gépterveket. Ennek következtében a Siófoki Kenyérgyár lisztszitáló tornyába tervezett lisztkeverő gépeket át kellett alakítani, mert a gépek a kihagyott nyílásokban nem voltak elhelyezhetők. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat eredményeit összefoglalva megállapította, hogy a tervezőintézetek minden nehézség ellenére, lényegében elvégezték a népgazdasági beruházások előkészítésének feladatait. A hiányosságok nagy része nem is a tervező intézetek munkájából ered, ezért a bizottság javaslatot tett a fent említett kérdések népgazdasági szinten történő rendezésére. A rendezésre annál is inkább szükség van, mert a tervezőkre a második ötéves terv beruházásainak kifogástalan előkészítése terén még nagyobb feladatok várnak. A mennyiségileg nagyobb műszaki tervezési munka lebonyolítása mellett nagy gondot kell fordítaniuk a tervező intézeteknek a tervezés műszaki színvonalának emelésére, a korszerűség messzemenő biztosítá Korszerűsítés a Beloianniszban Az 1959. nov. 12-i számukban „Újszerű gazdálkodás a KGM- ben” címmel — K. E. aláírással — megjelent cikkük vállalatunkkal kapcsolatosan téves információt közöl. Kérjük ezért, hogy az információt a következő számukban korrigálni szíveskedjenek. A fent hivatkozott cikk állításával szemben ugyanis a tényleges helyzet az, hogy vállalatunk a szovjet géphitelt teljes egészében arra használja fel, hogy gépparkunk elavult darabjait cseréljük és ezzel kapcsolatosan az azonos típuson belüli féleséget is csökkentse. A szovjet géphitel arra is nyújt lehetőséget, hogy kézikezelésű, rendkívül alacsony termelékenységű gépeket modernekkel cseréljünk ki, s így termelékenységünknek és a termelés műszaki színvonalának ugrásszerű fejlődését várjuk a szovjet géphitel keretében kapott gépek üzembehelyezésétől. Való igaz, hogy a hidraulikus présgépek vállalatunktól történő eldiszponálására voltak kezdeményezések, de ezek nem vállalatunktól indultak ki és a kérdés megvitatása után ellenkező értelmű döntések születtek. Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, Kas Oszkár Víg István főmérnök, főtechnológus Mindenkit Érdekel Az elmúlt két hétben a következő, az ipart érintő rendelkezések jelentek meg. MAGYAR KÖZLÖNY: A betegségi biztosításban figyelembe vehető természetbeni juttatásokról, azok pénzbeni értékéről és az ezekkel öszszefüggő eljárási kérdésekről rendelkezik az 1/1959. (XII. 2.) SZOT számú szabályzat. A karácsony és újév előtti munkaidőbeosztást szabályozza az 1034/1959. (XII. 1.) Korm. számú határozat. A szabványosításról adott ki új rendeletet a kormány 44/1959. (XI. 19.) szám alatt. NEHÉZIPARI ÉRTESÍTŐ: Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség vezetője a bányaipari üzemi balesetstatisztika nyilvántartásának és bejelentésének egyes kérdéseiről rendelkezik az 1943/1959. O. B. F. számú utasításában. VÍZÜGYI ÉRTESÍTŐ: A Haltenyésztési Kutató Intézet megszűrte folytán a vízjogi engedélyezési eljárás szabályainak módosításáról és kiegészítéséről címmel jelent meg az 56/1959. (V. É. 29.) O. V. F. számú utasítás. ÉLELMISZERIPARI ÉRTESÍTŐ: A tervdokumentálás egységes rendszeréről intézkedik a 168/1959. (Elp. É. 49.) Élm. M. számú utasítás. Széchy-Marót-Kelley: Építőipari csőállványok Két-három évtizeddel ezelőtt jelentős változáson ment át az állványozás technológiája. Az egész világon jelentkező fahiány miatt mindenütt arra törekedtek, hogy az állványfát acél vagy alumínium állványokkal helyettesítsék. Ma már a csőállványok használata nálunk is elterjedt, noha az állványok nagy többségét gyakorlati meggondolások alapján építik és csak kisebb hányadát tervezik. A könyv egyik célja az, hogy éppen ezt a csak empirikus módszert igyekezzen jelentős elméleti anyag közreadásával tökéletesíteni. A szerzők a csőállvány előnyeinek és hátrányainak ismertetése után a csőállvány különböző részeit mutatják be, így az állványcsöveket, a csőállvány kapcsoló elemeit, a kiegészítő szerkezeti elemeket, valamint a közlekedő és munkafelületeket. Ezután térnek rá a csőállványok alkalmazásának taglalására, bemutatva a szerkezeti felépítés lehetőségeit, a szokásos méreteket, az állékonysággal és kihorgonyzással és az alapozásokkal kapcsolatos kérdéseket. A következő fejezetekben a csőállványok teherbírásáról, szereléséről és használatáról írnak, majd egy hosszabb fejezet az egyedi feladatokhoz tervezett és kivitelezett csőállványokkal foglalkozik. Ezután kerül sor a csőállványoknak a mélyépítésben való alkalmazására, a biztonságtechnika egyes kérdéseire, a csőállványok gazdaságosságának taglalására, a különféle külföldi csőállványelemek és szerkezetek bemutatására, valamint a csőállványok fejlődésének lehetőségeire. A könyv használatát az egyes szabványok felsorolása teszi könynyebbé. (A Műszaki Könyvkiadó kiadása.) Új igazgatók: Kiss György — Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság: Papp Ferenc — Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság. Új főmérnökök: Béres Ferenc — Hatvani Konzervgyár: Radó József — Szellőzőművek: Gács Miklós — Lenin Kohászati Művek: Hlatky Béla — Dunakeszi Konzervgyár: Domonkos János — Szigetvári Konzervgyár. Famentések: Sándor Albertet, az Állatértékesítő Vállalat igazgatóját: Baracskai Istvánt, a Hatvani Konzervgyár: Béres Ferencet, a Paksi Konzervgyár: Ördög Lászlót, a Szellőzőművek: Radó Józsefet, a Tartály és Tároló Vállalat: Rácz Ferencet, a Szentgotthárdi Kaszagyár, Zámbó Pált, a Lenin Kohászati Művek főmérnökét és Miléder Józsefet, a Kapuvári Húsipari Vállalat műszaki vezetőjét felmentették MŰSZAKI ÉLET 5