Műszaki Élet, 1960. január-június (15. évfolyam, 1-13. szám)

1960-01-07 / 1. szám

Megoldható problémák: ÁSVÁN­YBÁNYÁSZAT A bányászat különböző ágai kö­zül a sajtó minden bizonnyal az ásványbányászattal foglalkozik a legkevesebbet. Pedig hazánkban ez a bányászati ág igen jelentős és ha lehetőségeinket jobban ki­használjuk, a jövőben még jelen­tősebb lehet. Ezekről a lehetősé­gekről beszélgettünk az ásvány­­bányászatban dolgozó szakembe­rekkel. Tűzállóanyag nemesítés A tűzálló és finomkerámiai anyagok jelentős részét import­ból fedezik. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hazai nyersanyag­ból készült tűzálló anyagok nem minden esetben alkalmasak a fel­használásra. A Bányászati Kutatóintézetben kísérleteket folytattak annak ér­dekében, hogy a hazai előfordulá­sokból kikerülő anyagokat — kü­lönösen a homoktartalmúakat — a szennyező alkatrészektől meg­felelő iszapolási eljárással meg­szabadítsák. Tapasztalat szerint ugyanis ezek az agyagfajták ez­zel az eljárással 26—27 SK-ról 32 —33 SK-ra nemesíthetők. Ha ez így van, akkor évente 40—30 ezer tonna tűzállóagyag-importot le­hetne megtakarítani, mintegy 20 —30 millió forint értékben. Egyes számítások szerint a be­ruházási költségek 2-3 éven be­lül megtérülnének, más kimuta­tások szerint viszont az import esetleg gazdaságosabb. Az iparág szakemberei a nemesítőmű létesí­tése mellett foglalnak állást, már­­csak azért is, mert így jobb vá­lasztékot lehetne biztosítani, igaz az is, hogy a fő exportőr orszá­gokban is elkezdődtek a nemesí­tési kísérletek s ha mégis a be­ruházás mellett döntenénk, jó lenne együtt rajtolni a többiek­kel. Véleményünk szerint helyes lenne, ha elkészülnének a mind a két felet megnyugtató gazdasági számítások figyelembe véve azt is, hogyha külföld is nemesített anyagot szállít, azt nem a jelen­legi áron fogja adni. A fel nem használt trassz A trassz a betonnak nem töltő-, hanem bizonyos mértékig pót­anyaga. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a trasszt mintegy 20 —25 százalékos arányban keverik a betonhoz, az nemcsak betont pótol, hanem az egész keverék­nek a tiszta betonnál kedvezőbb szilárdsági és tartóssági tulajdon­ságot biztosít. Szilárdsági tulaj­donságai az öntés napján ugyan még valamivel alacsonyabbak, mint a tiszta 400-as cementből ké­szült betoné, de a nyolcadik na­pon ezt a fokot eléri, 28 nap után pedig meg is haladja. A trasszal kevert cement plasztikus, tömör, s mivel a trassz vízkizáró, a fel­­használásával készült beton az agresszív vizeknek is ellenáll. Néhány létesítményt trassz fel­­használásával már létre is hoz­tunk, e kezdeményezéseknél azon­ban megálltunk. Pedig a geoló­giai felmérések szerint Rátka kör­nyékén több millió tonna trasszt lehetne bányászni 1951-ben Lá­batlanban és Tatabányán meg is kezdődött őrlése és a cementtel való felhasználása, ez azután ab­bamaradt. A dolog annál érthe­tetlenebb, mert hiszen a helyszín­re szállított és megörölt trassz ára legfeljebb fele a cement árá­nak és az ehhez szükséges őrlő­mű felépítése sem kerülne 20—25 millió forintnál többe. Ez a lehe­tőség pedig ma, amikor jelentős cementhiánnyal küzdünk, nem csekélység. Az aplit Az aplit tulajdonképpen kvarc­tartalmú földpát, amely a finom­­kerámiában a porcelánmasszához és a zománcgyártáshoz nélkülöz­hetetlen. Ennek az aplitnak azon­ban egy százaléknál több vasat nem szabad tartalmaznia A jelen­legi előfordulásokból azonban­­ ilyen minőségben csak 25 száza­lékot lehet hasznosítani, a többi a hányóra kerül. Volna pedig lehetőség ennek a 75 százaléknak a nemesítésére is, sőt, el lehetne érni, hogy még az üvegipar 5—6 ezer tonnát kite­vő, de nagyobb minőségi követel­ményeket támasztó (0,2 százalék vastartalom) igényeit is kielégít­sék. Ismét egy nemesítőműre len­ne szükség, vitathatatlan azonban, hogy ennek az amúgy is elég je­lentéktelennek látszó költségei rö­vid időn belül megtérülnének. Több a bentonit, mint kellene ? Az öntödei bentonit gyártása érdekében a múlt esztendőben igen sokat tettünk és jelentős eredményeket is értünk el. Két­ségtelen, hogy bentonitunk jó és mind a bel-, mind a külföldi pia­con élénk keresletre számíthat. A szakemberek rámutatnak azon­ban arra, hogy előreláthatóan igen nagy bentonit-termelésünket így sem tudjuk majd felhasználni, ezért fontos lenne új alkalmazási területek felkutatása. Ilyennek látszana a vízzáró bentonit gyár­tása, mivel a bentonit vízben duz­zad, a talajvizet felveszi és ezért mélyépítéseknél jól alkalmazható lesz. A bányászati és építőanyag­ipari kutatóintézetek az eljárást már kidolgozták, de a gyártás megindulása húzódik. Jól lehetne alkalmazni a bentonitot borok — esetleg sörök — derítésére is, ha a szükséges kísérleteket a két ér­dekelt szakma együttesen elvé­gezné. A külföldi érdeklődés min­denesetre igen nagy, s kár len­ne az így szerezhető valutáról le­mondani. Milyen a jó perlit ? A perlitbányászat szintén jó úton halad. Ezzel kapcsolatban azonban egyes szakemberek hiá­nyolják hogy még mindig késik a perlit egyértelmű és szabatos minőségi meghatározása. Talán helyes lenne, ha erre megfelelő szabvány készülne. Nemzetközi­leg elfogadott szabvány ugyanis még nincs, s mivel a magyar per­lit kiváló minőségű, lehetőség nyílna arra, hogy a mi szabvá­nyunkat fogadják el a nemzetközi gyakorlatban. A magyar perlit iránt egyéb­ként szintén igen élénken érdek­lődnek a külföldi országok. Tö­meges exportról persze csak né­hány év múlva lehet szó, külke­reskedelmi szakemberek vélemé­nye szerint azonban már most be kellene vezetni a perlitet a piac­ra. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a bányászat leg­alább egy minimális mennyiség folyamatos szállítását biztosítsa. Egy kifejlődőben levő iparág néhány problémáját vázoltuk fel Reméljük, a megoldás nem várat sokáig magára. 2 MŰSZAKI ÉLET A tudományos egyesületek hozzászólásaiból Mit javasol a textilipar? Nemrégiben közöltük az MTESZ hozzászólásait és javaslatait a második ötéves terv irányelvei­­hez. Ez a hozzászólás a külön­böző tudományos egyesületek vi­tái és anyagai alapján készült el. Az egyes tudományos egyesüle­tek anyagai azonban magukban is rendkívül érdekesek és közér­dekűek, ezért egyes — szélesebb sört is érdeklő — részleteiket so­rozatosan közölni fogjuk. Első­nek a Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület hozzászólása­­­nak néhány fontosabb részletét közöljük. Az egyesületben megtartott vi­ták és tanácskozások azt mutat­ták, hogy a célkitűzésekkel az egyesület műszaki kollektívája egyetért, úgy vélik azonban, hogy a terv végleges kidolgozásakor né­hány a textilipart érdeklő kér­désben korrekcióra volna szük­ség. A kongresszusi verseny ered­ményei ugyanis azt bizonyították, hogy az eddigi tervek jelentősen túlteljesíthetők, a bel- és külföl­di piac részéről jelentkező keres­let pedig azt mutatja, hogy erre a többletre a vásárlók igényt is tartanak. Éppen ezért vetik fel a kérdést, nem lenne-e célszerű fe­lülvizsgálni az előirányzatokat, és a textilipar termelését az irány­elvekben szereplő színvonalnál magasabbra tervezni? Ha ugyanis az egy főre eső ha­zai fogyasztást összehasonlítjuk a baráti országok terveivel, azt lát­juk, hogy a pamutszövet- és kö­töttárufogyasztás az évek során a többi szocialista ország mögött elmarad, noha erőforrásainkat nem használjuk ki maradéktala­nul. De helyes lenne a mestersé­ges szálasanyagok felhasználásá­nak fokozása is, mivel ezen a te­rületen inkább a belkereskedel­met, mint a vásárlók ellenállását kell legyőzni. Az egyesület kollektívája mesz­­szemenően egyetért az irányel­vek azon célkitűzéseivel, hogy a műszaki színvonalat és ezzel a termelés növelését is elsősorban meglevő üzemeink rekonstrukció­jával, valamint az elavult, nagy helyigényű, korszerűtlen gépek nagyobb fordulatszámú kis hely­igényű korszerű gépekkel való kicserélésével oldjuk meg. Ez a törekvés különösen a textilipar­ban jelentős, mivel itt még ma is igen sok a korszerűtlen gép. A gyapjúiparban például, ha a szel­­faktorokat korszerű, kevés átme­nettel dolgozó gyűrűsfonó beren­dezésekre cserélik ki, azonos A gépállomány korszerűsítése ma még jórészt importból törté­nik, de mivel ez a megoldás, igen nagy devizaösszegeket követel, he­lyesnek látszanék a hazai tex­tilgyártás eddiginél lényegesen nagyobb mértékű fejlesztése is. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá tar­tozó üzemek — más irányú fel­adataikra való hivatkozással — a fejlesztés elől igyekeznek kitér­ni. Mivel pedig egy ilyen nagy textiliparral rendelkező ország­nak, mint hazánk, már az alkat­részutánpótlás érdekében is bi­zonyos gépgyártással rendelkez­nie kell — jobb híján — a Köny­­nyűipari Minisztérium vállala­tánál kezdődött el a fejlesztés és a gyártás. A textilipari gépgyártás fejlesztése azonban megköveteli, hogy a már meglevő szellemi ka­pacitást valamilyen szerv össze­fogja, a kutatást, a tervezést, a szerkesztést és a gyártást koordi­nálja, és megteremtse a már ki­alakult típusok erőteljesebb fej­lesztésének a lehetőségét. A mű­szakiak véleménye szerint e kér­dés megoldása egyike az iparág legfontosabb feladatainak. Az egyesület kollektívája össze- A hazai textilgépgyártás területről kétszer annyi fonalat lehet kapni. A gépcserék termé­szetesen szükségessé teszik az automatizálás fokozását és a mű­szerezettség nagyfokú növelését is. Az általános kérdéseken túlme­nően a Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület egyes szak­osztályai bizonyos részkérdések megoldására is javaslatot tettek. Ennek során hangoztatták, hogy a pamutfonal termelésén belül célszerűbb lenne több fésűsfo­nalat előállítani, hogy így a fé­­sűsfonalak részaránya a jelenlegi 8,5 százalékról ne csökkenjen 6,3 százalékra, sőt, lehetőleg 15 szá­zalékra emelkedjék. Ami a pa­mutszövőipart illeti, a szakosztály annak szükségességét hangsúlyoz­za, hogy megfelelő tanulmányok elvégzése után minél hamarabb döntsék el, hogy az automatizálást milyen gépekkel oldják meg. A pamutkikészítő iparban a szakosztály a további energiameg­takarítás érdekében javasolja az elmaradt technológiák felszámo­lásában az ütem meggyorsítását. A len­kenderipari szakosztály célszerűnek tartja mind a fonó, mind a szövőgépeken a fordulat-­ számok növelését, ugyanakkor rámutat arra, hogy ebben az ipar­ágban a mesterséges szálfelhasz­­nálás még nem kielégítő. A gyapjúipari szakosztály ja­vasolja a mesterséges szálak fel­dolgozására fonó-szövő és kiké­szítő üzem létesítését. A selyem­ipari szakosztály szintén a szin­­tetikus szövetek gyártásának fo­kozása mellett tör lándzsát és fel­veti a Magyar Viscosa Gyár ál­tal előállított műselyem minősé­ge javításának a szükségességét. A kötszövőipari szakosztály a vá­laszték kibővítése érdekében hasonlította az iparág termeié- szükségesnek tartja, hogy tovább­kenységi mutatóit a fejlett ipari országok mutatóival, és arra a megállapításra jutott, hogy míg a gépi termelékenységi mutatók ma már megközelítik a fejlett ipari országok mutatóit, az egy munkásra eső termelékenységgel kapcsolatban még sok a tenniva­ló. A szakemberek véleménye szerint ennek egyik legfőbb oka az, hogy az üzemekben nem fo­lyik megfelelő üzemszervezési munka. Éppen ezért javasolják, hogy a Könnyűipari Minisztérium irányítása alatt alakuljon egy üzemszervezési csoport, amely üzemenként felméri a helyzetet, kidolgozza a szükséges intézkedé­seket, gondoskodik az egyes gyá­rakban bevált jó szervezési ta­pasztalatok elterjesztéséről, és megvizsgálja, hogy a termelé­kenység növelése érdekében mi­lyen tartalékokat lehet még fel­tárni, fokozzuk a központi mintaterve­zést. Az energia- és gépészeti szakosztály arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy az ellennyomó­­fűtőerőművek rendkívül­­­gosak a nagy gőzigényű iparban, ezért javasolják hai fűtőerőmű minél felépítését. A cikkünkben te­hátok természetes ré­sze a Textilipari T­u­dományos Egyesület teljes hozzá­szólásának, amelyet eljuttattak az illetékes szervekhez. Az egye­sület azonban nemcsak javaslatai­­val, hanem aktív munkájával is részt kíván venni az ötéves terv kidolgozásában és végrehajtásá­ban. A közeli hetekben az egye­sület a terv néhány alapvető fej­lesztési kérdésben részletesen ki­fejti álláspontját. A Textilipari Műszaki és Tud­om­nyos Egyesület ankétja A Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület 1959 de­cember 11—12-én ankétot ren­dezett. Az ankét, a gépbeszerzés és a hazai textilgépgyártás problémáival foglalkozott. Az ankét egyik célja volt an­nak tisztázása, hogy a gépbe­szerzés megjavítása tekintetében milyen teendők hárulnak kü­lönböző szerveinkre. Másik feladata volt az ankét­­nak, hogy kialakítsa a szakem­berek álláspontját atekintetben, hogy — figyelembe véve a má­sodik ötéves terv feladatait, a szükséges rekonstrukciókat és bővítéseket — milyen mérték­ben és milyen irányban szük­séges a hazai textilgépalkatrész- és textilgépgyártást tovább fej­leszteni. A második ötéves terv felada­tai időszakában textiliparunk gépparkjának jelentős hányadát kell új, korszerű gépekre kicse­rélni, de szükség van új gépek­re a termelés bővítése céljából is. Figyelembe véve az import gépbeszerzés lehetőségeit, és a KGST-ben részvevő országok együttműködését is, az ankét ja­vasolta a hazai textilgépgyártás továbbfejlesztését úgy, hogy az az importból beszerezhető gépek ármennyiségét kiegészítse. A hazai textilgépgyártás to­vábbfejlesztését indokolják azok az eredmények is, amelyeket ez­­ideig a hazai textilgépgyártó ipar elért. Megállapította az an­két, hogy a szalagnyújtógépek­nél, a magasnyújtású nyújtómű­nél, különféle ipari varrógépek­nél már eddig is olyan mutató­kat sikerült elérni, amelyek alapján ezek a gépek világvi­szonylatban is korszerűeknek mondhatók. A nemzetközi munkamegosz­tás figyelembevételével azok­nak a gépeknek a belföldi gyár­tását kell szorgalmazni, ame­lyekre az elkövetkezendő 5—10 évben nagyobb mennyiségben lesz szükség, tehát azok gazda­ságos gyártása biztosítható. Mi­után a hazai textilgépgyártás csak az import kiegészítését szolgálja, ezért a gyártást kevés típusra ajánlatos korlátozni. A hazai textilgépgyártás to­vábbfejlesztéséhez szükséges az, hogy a gyártás összes feladatait, a tervezést, a kutatást, az új tí­pusok kiválasztását, kipróbálá­sát, értékelését,­­a gyártmányok továbbfejlesztését az eddiginél összehangoltabban, szervezet­tebben oldják meg. Korszerű technológiák gazdasági jelentősége a gépiparban Az Országos Tervhivatal, a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium és a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület közösen 1960 január 18—20-ig háromnapos konferenciát rendez a korszerű technológiák gazdasági jelentősé­géről, a Magyar Tudományos Akadémia (Bp., V., Roosevelt tér 9.) dísztermében. A konferencia január 18-án, hétfőn reggel 9 órakor kezdő­dik Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnökének megnyi­tójával. Ezt követőleg dr. Lettner Fe­renc, a Budapesti Műszaki Egye­tem tanára A magyar gépgyár­tás technológiai fejlődésének irá­nya; Parányi György oki. gé­pészmérnök A korszerű techno­lógiák gazdasági kihatásának mérése gazdaságossági számítá­sok útján; Kálmán Lajos oki. kohómérnök Nagyobb méret­­pontosságot biztosító módszerek az öntészetben és M. Nagy Sán­dor Precíziós öntéssel készülő alkatrészek kiválasztása és a precíziós öntési technológia fej­lesztésének iránya címmel tart előadást. A konferencia második nap­ján a többi között dr. Gillemot László, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára Hegesztett szer­kezeti elemek fokozottabb alkal­mazása a gépiparban; Terény Aladár oki. kolhómérnök Korszerű kovácsolási és sajtolási eljárások gazdaságossága című előadása hangzik el. A komerencia harmadik nap­jának előadásai: Köhler Ferenc oki. gépészmérnök Műanyagok szerepe a gépgyártás gazdasá­gosságában; Simon Béla okl. gépészmérnök Korszerű techno­lógiák alapanyagai; Kardos Ár­pád, a Budapesti Műszaki Egye­tem adjunktusa A korszerű elő­­gyártási technológiák alkalma­zásának kihatása a géppark összetételének alakulására; Hont László, a Szabványügyi Hivatal főosztályvezetője A szabványo­sítás, tipizálás, mint az előgyár­­tási technológiák gazdaságosab­bá tételének módszere a gép­iparban. A konferencia Bakonyi Sebes­tyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesének zár­szavaival ér véget.

Next