Műszaki Élet, 1960. január-június (15. évfolyam, 1-13. szám)
1960-01-07 / 1. szám
Megoldható problémák: ÁSVÁNYBÁNYÁSZAT A bányászat különböző ágai közül a sajtó minden bizonnyal az ásványbányászattal foglalkozik a legkevesebbet. Pedig hazánkban ez a bányászati ág igen jelentős és ha lehetőségeinket jobban kihasználjuk, a jövőben még jelentősebb lehet. Ezekről a lehetőségekről beszélgettünk az ásványbányászatban dolgozó szakemberekkel. Tűzállóanyag nemesítés A tűzálló és finomkerámiai anyagok jelentős részét importból fedezik. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hazai nyersanyagból készült tűzálló anyagok nem minden esetben alkalmasak a felhasználásra. A Bányászati Kutatóintézetben kísérleteket folytattak annak érdekében, hogy a hazai előfordulásokból kikerülő anyagokat — különösen a homoktartalmúakat — a szennyező alkatrészektől megfelelő iszapolási eljárással megszabadítsák. Tapasztalat szerint ugyanis ezek az agyagfajták ezzel az eljárással 26—27 SK-ról 32 —33 SK-ra nemesíthetők. Ha ez így van, akkor évente 40—30 ezer tonna tűzállóagyag-importot lehetne megtakarítani, mintegy 20 —30 millió forint értékben. Egyes számítások szerint a beruházási költségek 2-3 éven belül megtérülnének, más kimutatások szerint viszont az import esetleg gazdaságosabb. Az iparág szakemberei a nemesítőmű létesítése mellett foglalnak állást, márcsak azért is, mert így jobb választékot lehetne biztosítani, igaz az is, hogy a fő exportőr országokban is elkezdődtek a nemesítési kísérletek s ha mégis a beruházás mellett döntenénk, jó lenne együtt rajtolni a többiekkel. Véleményünk szerint helyes lenne, ha elkészülnének a mind a két felet megnyugtató gazdasági számítások figyelembe véve azt is, hogyha külföld is nemesített anyagot szállít, azt nem a jelenlegi áron fogja adni. A fel nem használt trassz A trassz a betonnak nem töltő-, hanem bizonyos mértékig pótanyaga. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a trasszt mintegy 20 —25 százalékos arányban keverik a betonhoz, az nemcsak betont pótol, hanem az egész keveréknek a tiszta betonnál kedvezőbb szilárdsági és tartóssági tulajdonságot biztosít. Szilárdsági tulajdonságai az öntés napján ugyan még valamivel alacsonyabbak, mint a tiszta 400-as cementből készült betoné, de a nyolcadik napon ezt a fokot eléri, 28 nap után pedig meg is haladja. A trasszal kevert cement plasztikus, tömör, s mivel a trassz vízkizáró, a felhasználásával készült beton az agresszív vizeknek is ellenáll. Néhány létesítményt trassz felhasználásával már létre is hoztunk, e kezdeményezéseknél azonban megálltunk. Pedig a geológiai felmérések szerint Rátka környékén több millió tonna trasszt lehetne bányászni 1951-ben Lábatlanban és Tatabányán meg is kezdődött őrlése és a cementtel való felhasználása, ez azután abbamaradt. A dolog annál érthetetlenebb, mert hiszen a helyszínre szállított és megörölt trassz ára legfeljebb fele a cement árának és az ehhez szükséges őrlőmű felépítése sem kerülne 20—25 millió forintnál többe. Ez a lehetőség pedig ma, amikor jelentős cementhiánnyal küzdünk, nem csekélység. Az aplit Az aplit tulajdonképpen kvarctartalmú földpát, amely a finomkerámiában a porcelánmasszához és a zománcgyártáshoz nélkülözhetetlen. Ennek az aplitnak azonban egy százaléknál több vasat nem szabad tartalmaznia A jelenlegi előfordulásokból azonban ilyen minőségben csak 25 százalékot lehet hasznosítani, a többi a hányóra kerül. Volna pedig lehetőség ennek a 75 százaléknak a nemesítésére is, sőt, el lehetne érni, hogy még az üvegipar 5—6 ezer tonnát kitevő, de nagyobb minőségi követelményeket támasztó (0,2 százalék vastartalom) igényeit is kielégítsék. Ismét egy nemesítőműre lenne szükség, vitathatatlan azonban, hogy ennek az amúgy is elég jelentéktelennek látszó költségei rövid időn belül megtérülnének. Több a bentonit, mint kellene ? Az öntödei bentonit gyártása érdekében a múlt esztendőben igen sokat tettünk és jelentős eredményeket is értünk el. Kétségtelen, hogy bentonitunk jó és mind a bel-, mind a külföldi piacon élénk keresletre számíthat. A szakemberek rámutatnak azonban arra, hogy előreláthatóan igen nagy bentonit-termelésünket így sem tudjuk majd felhasználni, ezért fontos lenne új alkalmazási területek felkutatása. Ilyennek látszana a vízzáró bentonit gyártása, mivel a bentonit vízben duzzad, a talajvizet felveszi és ezért mélyépítéseknél jól alkalmazható lesz. A bányászati és építőanyagipari kutatóintézetek az eljárást már kidolgozták, de a gyártás megindulása húzódik. Jól lehetne alkalmazni a bentonitot borok — esetleg sörök — derítésére is, ha a szükséges kísérleteket a két érdekelt szakma együttesen elvégezné. A külföldi érdeklődés mindenesetre igen nagy, s kár lenne az így szerezhető valutáról lemondani. Milyen a jó perlit ? A perlitbányászat szintén jó úton halad. Ezzel kapcsolatban azonban egyes szakemberek hiányolják hogy még mindig késik a perlit egyértelmű és szabatos minőségi meghatározása. Talán helyes lenne, ha erre megfelelő szabvány készülne. Nemzetközileg elfogadott szabvány ugyanis még nincs, s mivel a magyar perlit kiváló minőségű, lehetőség nyílna arra, hogy a mi szabványunkat fogadják el a nemzetközi gyakorlatban. A magyar perlit iránt egyébként szintén igen élénken érdeklődnek a külföldi országok. Tömeges exportról persze csak néhány év múlva lehet szó, külkereskedelmi szakemberek véleménye szerint azonban már most be kellene vezetni a perlitet a piacra. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a bányászat legalább egy minimális mennyiség folyamatos szállítását biztosítsa. Egy kifejlődőben levő iparág néhány problémáját vázoltuk fel Reméljük, a megoldás nem várat sokáig magára. 2 MŰSZAKI ÉLET A tudományos egyesületek hozzászólásaiból Mit javasol a textilipar? Nemrégiben közöltük az MTESZ hozzászólásait és javaslatait a második ötéves terv irányelveihez. Ez a hozzászólás a különböző tudományos egyesületek vitái és anyagai alapján készült el. Az egyes tudományos egyesületek anyagai azonban magukban is rendkívül érdekesek és közérdekűek, ezért egyes — szélesebb sört is érdeklő — részleteiket sorozatosan közölni fogjuk. Elsőnek a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület hozzászólásanak néhány fontosabb részletét közöljük. Az egyesületben megtartott viták és tanácskozások azt mutatták, hogy a célkitűzésekkel az egyesület műszaki kollektívája egyetért, úgy vélik azonban, hogy a terv végleges kidolgozásakor néhány a textilipart érdeklő kérdésben korrekcióra volna szükség. A kongresszusi verseny eredményei ugyanis azt bizonyították, hogy az eddigi tervek jelentősen túlteljesíthetők, a bel- és külföldi piac részéről jelentkező kereslet pedig azt mutatja, hogy erre a többletre a vásárlók igényt is tartanak. Éppen ezért vetik fel a kérdést, nem lenne-e célszerű felülvizsgálni az előirányzatokat, és a textilipar termelését az irányelvekben szereplő színvonalnál magasabbra tervezni? Ha ugyanis az egy főre eső hazai fogyasztást összehasonlítjuk a baráti országok terveivel, azt látjuk, hogy a pamutszövet- és kötöttárufogyasztás az évek során a többi szocialista ország mögött elmarad, noha erőforrásainkat nem használjuk ki maradéktalanul. De helyes lenne a mesterséges szálasanyagok felhasználásának fokozása is, mivel ezen a területen inkább a belkereskedelmet, mint a vásárlók ellenállását kell legyőzni. Az egyesület kollektívája meszszemenően egyetért az irányelvek azon célkitűzéseivel, hogy a műszaki színvonalat és ezzel a termelés növelését is elsősorban meglevő üzemeink rekonstrukciójával, valamint az elavult, nagy helyigényű, korszerűtlen gépek nagyobb fordulatszámú kis helyigényű korszerű gépekkel való kicserélésével oldjuk meg. Ez a törekvés különösen a textiliparban jelentős, mivel itt még ma is igen sok a korszerűtlen gép. A gyapjúiparban például, ha a szelfaktorokat korszerű, kevés átmenettel dolgozó gyűrűsfonó berendezésekre cserélik ki, azonos A gépállomány korszerűsítése ma még jórészt importból történik, de mivel ez a megoldás, igen nagy devizaösszegeket követel, helyesnek látszanék a hazai textilgyártás eddiginél lényegesen nagyobb mértékű fejlesztése is. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá tartozó üzemek — más irányú feladataikra való hivatkozással — a fejlesztés elől igyekeznek kitérni. Mivel pedig egy ilyen nagy textiliparral rendelkező országnak, mint hazánk, már az alkatrészutánpótlás érdekében is bizonyos gépgyártással rendelkeznie kell — jobb híján — a Könynyűipari Minisztérium vállalatánál kezdődött el a fejlesztés és a gyártás. A textilipari gépgyártás fejlesztése azonban megköveteli, hogy a már meglevő szellemi kapacitást valamilyen szerv összefogja, a kutatást, a tervezést, a szerkesztést és a gyártást koordinálja, és megteremtse a már kialakult típusok erőteljesebb fejlesztésének a lehetőségét. A műszakiak véleménye szerint e kérdés megoldása egyike az iparág legfontosabb feladatainak. Az egyesület kollektívája össze- A hazai textilgépgyártás területről kétszer annyi fonalat lehet kapni. A gépcserék természetesen szükségessé teszik az automatizálás fokozását és a műszerezettség nagyfokú növelését is. Az általános kérdéseken túlmenően a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület egyes szakosztályai bizonyos részkérdések megoldására is javaslatot tettek. Ennek során hangoztatták, hogy a pamutfonal termelésén belül célszerűbb lenne több fésűsfonalat előállítani, hogy így a fésűsfonalak részaránya a jelenlegi 8,5 százalékról ne csökkenjen 6,3 százalékra, sőt, lehetőleg 15 százalékra emelkedjék. Ami a pamutszövőipart illeti, a szakosztály annak szükségességét hangsúlyozza, hogy megfelelő tanulmányok elvégzése után minél hamarabb döntsék el, hogy az automatizálást milyen gépekkel oldják meg. A pamutkikészítő iparban a szakosztály a további energiamegtakarítás érdekében javasolja az elmaradt technológiák felszámolásában az ütem meggyorsítását. A lenkenderipari szakosztály célszerűnek tartja mind a fonó, mind a szövőgépeken a fordulat- számok növelését, ugyanakkor rámutat arra, hogy ebben az iparágban a mesterséges szálfelhasználás még nem kielégítő. A gyapjúipari szakosztály javasolja a mesterséges szálak feldolgozására fonó-szövő és kikészítő üzem létesítését. A selyemipari szakosztály szintén a szintetikus szövetek gyártásának fokozása mellett tör lándzsát és felveti a Magyar Viscosa Gyár által előállított műselyem minősége javításának a szükségességét. A kötszövőipari szakosztály a választék kibővítése érdekében hasonlította az iparág termeié- szükségesnek tartja, hogy továbbkenységi mutatóit a fejlett ipari országok mutatóival, és arra a megállapításra jutott, hogy míg a gépi termelékenységi mutatók ma már megközelítik a fejlett ipari országok mutatóit, az egy munkásra eső termelékenységgel kapcsolatban még sok a tennivaló. A szakemberek véleménye szerint ennek egyik legfőbb oka az, hogy az üzemekben nem folyik megfelelő üzemszervezési munka. Éppen ezért javasolják, hogy a Könnyűipari Minisztérium irányítása alatt alakuljon egy üzemszervezési csoport, amely üzemenként felméri a helyzetet, kidolgozza a szükséges intézkedéseket, gondoskodik az egyes gyárakban bevált jó szervezési tapasztalatok elterjesztéséről, és megvizsgálja, hogy a termelékenység növelése érdekében milyen tartalékokat lehet még feltárni, fokozzuk a központi mintatervezést. Az energia- és gépészeti szakosztály arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellennyomófűtőerőművek rendkívülgosak a nagy gőzigényű iparban, ezért javasolják hai fűtőerőmű minél felépítését. A cikkünkben tehátok természetes része a Textilipari Tudományos Egyesület teljes hozzászólásának, amelyet eljuttattak az illetékes szervekhez. Az egyesület azonban nemcsak javaslataival, hanem aktív munkájával is részt kíván venni az ötéves terv kidolgozásában és végrehajtásában. A közeli hetekben az egyesület a terv néhány alapvető fejlesztési kérdésben részletesen kifejti álláspontját. A Textilipari Műszaki és Tudomnyos Egyesület ankétja A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 1959 december 11—12-én ankétot rendezett. Az ankét, a gépbeszerzés és a hazai textilgépgyártás problémáival foglalkozott. Az ankét egyik célja volt annak tisztázása, hogy a gépbeszerzés megjavítása tekintetében milyen teendők hárulnak különböző szerveinkre. Másik feladata volt az ankétnak, hogy kialakítsa a szakemberek álláspontját atekintetben, hogy — figyelembe véve a második ötéves terv feladatait, a szükséges rekonstrukciókat és bővítéseket — milyen mértékben és milyen irányban szükséges a hazai textilgépalkatrész- és textilgépgyártást tovább fejleszteni. A második ötéves terv feladatai időszakában textiliparunk gépparkjának jelentős hányadát kell új, korszerű gépekre kicserélni, de szükség van új gépekre a termelés bővítése céljából is. Figyelembe véve az import gépbeszerzés lehetőségeit, és a KGST-ben részvevő országok együttműködését is, az ankét javasolta a hazai textilgépgyártás továbbfejlesztését úgy, hogy az az importból beszerezhető gépek ármennyiségét kiegészítse. A hazai textilgépgyártás továbbfejlesztését indokolják azok az eredmények is, amelyeket ezideig a hazai textilgépgyártó ipar elért. Megállapította az ankét, hogy a szalagnyújtógépeknél, a magasnyújtású nyújtóműnél, különféle ipari varrógépeknél már eddig is olyan mutatókat sikerült elérni, amelyek alapján ezek a gépek világviszonylatban is korszerűeknek mondhatók. A nemzetközi munkamegosztás figyelembevételével azoknak a gépeknek a belföldi gyártását kell szorgalmazni, amelyekre az elkövetkezendő 5—10 évben nagyobb mennyiségben lesz szükség, tehát azok gazdaságos gyártása biztosítható. Miután a hazai textilgépgyártás csak az import kiegészítését szolgálja, ezért a gyártást kevés típusra ajánlatos korlátozni. A hazai textilgépgyártás továbbfejlesztéséhez szükséges az, hogy a gyártás összes feladatait, a tervezést, a kutatást, az új típusok kiválasztását, kipróbálását, értékelését,a gyártmányok továbbfejlesztését az eddiginél összehangoltabban, szervezettebben oldják meg. Korszerű technológiák gazdasági jelentősége a gépiparban Az Országos Tervhivatal, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Gépipari Tudományos Egyesület közösen 1960 január 18—20-ig háromnapos konferenciát rendez a korszerű technológiák gazdasági jelentőségéről, a Magyar Tudományos Akadémia (Bp., V., Roosevelt tér 9.) dísztermében. A konferencia január 18-án, hétfőn reggel 9 órakor kezdődik Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnökének megnyitójával. Ezt követőleg dr. Lettner Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára A magyar gépgyártás technológiai fejlődésének iránya; Parányi György oki. gépészmérnök A korszerű technológiák gazdasági kihatásának mérése gazdaságossági számítások útján; Kálmán Lajos oki. kohómérnök Nagyobb méretpontosságot biztosító módszerek az öntészetben és M. Nagy Sándor Precíziós öntéssel készülő alkatrészek kiválasztása és a precíziós öntési technológia fejlesztésének iránya címmel tart előadást. A konferencia második napján a többi között dr. Gillemot László, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára Hegesztett szerkezeti elemek fokozottabb alkalmazása a gépiparban; Terény Aladár oki. kolhómérnök Korszerű kovácsolási és sajtolási eljárások gazdaságossága című előadása hangzik el. A komerencia harmadik napjának előadásai: Köhler Ferenc oki. gépészmérnök Műanyagok szerepe a gépgyártás gazdaságosságában; Simon Béla okl. gépészmérnök Korszerű technológiák alapanyagai; Kardos Árpád, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa A korszerű előgyártási technológiák alkalmazásának kihatása a géppark összetételének alakulására; Hont László, a Szabványügyi Hivatal főosztályvezetője A szabványosítás, tipizálás, mint az előgyártási technológiák gazdaságosabbá tételének módszere a gépiparban. A konferencia Bakonyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesének zárszavaival ér véget.