Műszaki Élet, 1960. július-december (15. évfolyam, 14-26. szám)
1960-07-21 / 15. szám
Megoldható problémák: Baromfifeldolgozó ipar A baromfifeldolgozást sok tájékozatlan nem is tartja igazán iparnak, hanem inkább a mezőgazdasági termelés valamilyen iparszerű kinövésének. Pedig a baromfifeldolgozó ipar az utóbbi időben — hazánkban is, külföldön is — igen sokat fejlődött, nagymértékben automatizálódott, és a modern technika legkorszerűbb vívmányait alkalmazza. Az alapanyag Persze, az ipar kapcsolata a mezőgazdasággal igen szoros és mondhatjuk azt is, hogy a kapacitás bővülése nagymértékben függ a mezőgazdaság adta lehetőségektől. Ami a kacsát és a csirkét illeti, ezeken a területeken a probléma megoldottnak tekinthető, annál több fejtörést okoz azonban, hogy kevés a pulyka és a liba. Ezeket ugyanis szinte sehol sem nagyüzemi módon tartják, és a libatartás mindenütt elsősorban a paraszti háztáji termelésre korlátozódik. A Német Demokratikus Köztársaságban ugyan a már kész libák feljavítása korszerűen, nagyüzemi módon folyik, de a libanevelés ezekben az országokban is elsősorban a parasztok háztáji gazdaságában folyik. Éppen ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban, valamint a szövetkezeti parasztok háztáji gazdaságában kifizetődővé tegyük a libatenyésztést és tartást. A mai felvásárlási árak már jók. Problémát okoz azonban, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű takarmány. Pedig a liba-, a máj- és a tollexport egész biztosan kifizetődő lenne még takarmányimport esetében is. S az állatállomány növelése lehetővé tenné a libafeldolgozás fejlesztését is. Gépesítés és automatizálás Térjünk át néhány szorosabban vett ipari problémára. A baromfifeldolgozó ipar az utóbbi néhány esztendőben jelentős mértékben korszerűsödött, néhány fontos eljárás bevezetése és elterjesztése azonban még elég nehezen megy. Elkészült például a pecsenyekacsák paraffinos kopasztásának gépesítéséhez a megfelelő prototípus. A berendezés már néhány hónapja működik — sikeresen. Most már az lenne a feladat, hogy a kijavított típust megkapja minden feldolgozó üzem. Ilyen probléma az is, hogy elkészültek a baromfifeldolgozó iparban a darabolópályák, ugyanakkor azonban hiányzik néhány olyan gép, amely lehetővé tenné a pályák tökéletes működését. Ezeket a pályákat tehát tovább kellene fejleszteni, például fej-, nyak-, lábvágókkal és egyéb, fezekhez hasonló berendezésekkel. És ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk az iparág automatizálásával kapcsolatos problémákhoz. A fejlődés eredményeképpen a folyamatos feldolgozás már biztosítva van, a munkát azonban még tovább lehetne fejleszteni,ha egyes fontos műszerek és irányító berendezések kialakításával vagy megvásárlásával az automatizálás biztosítható lenne. Az automatizálásnak még igen nagy lehetőségei vannak, és vitathatatlan, hogy az iparág termelése erre alkalmas is. A gépesítés fokozását követeli néhány újabb technológia meghonosodása is. Minőségileg is sokat jelentene, ha a zsigerelt baromfi előállításakor már a munka folyamán sikerülne a hőmérsékletet 38—41 fokról, 6—8 C fokra leszállítani. Ha ez egy félóra alatt megtörténne, akkor rendkívül erősen fokozódna az áru eltarthatósága, nem is szólva arról, hogy a hűtött árut könnyebb is zsigerelni. A folyamatos hűtést — mert erről van itt szó — külföldön már többféle formában megvalósították, erre hazai elgondolások is vannak, a mi feladatunk tehát az lenne, hogy a külföldi tapasztalatokat átvegyük és a hazai elgondolások felhasználásával alkalmazzuk. De hasonló problémák adódnak a konyhakész darabol baromfi előállításakor is, ahol még néhány művelet gépesítése volna szükséges. Mindezek a példák azt mutatják, hogy az iparág gépesítése még nem fejeződött be és még sokfajta gép kifejlesztése van folyamatban. Ez pedig nemcsak a baromfifeldolgozó ipar, hanem a gépipar szempontjából is rendkívül fontos, mivel a KGST-n belül ezeknek a gépeknek a gyártása is a mi feladatunk. Csomagolás A csomagolási probléma mind a belföldi, mind a külföldi szállításnál jelentős. Belföldre elsősorban fenyődeszkákból készült ládákban szállít az iparág, s a ládaállomány felújítása sürgető. A kérdés azonban az, helyes-e, ha ismét importból származó és könnyen elhasználódó ládákat vásárolnak. Véglegesen meg kellene állapítani, hogy alumíniumból vagy esetleg valamilyen műanyagból nem lehetne-e a célnak jobban megfelelő és tartósabb ládákat gyártani. Ami pedig a külföldi szállítást illeti, úgy látszik, hogy a hullám vagy a kartonlemez kiterjedtebb alkalmazása sok fölösleges fenyőfa-importtól mentesítené a népgazdaságot. Külföldön járt műszakiak A kölcsönös gazdasági segítségnyújtás keretében a Szovjetunióban a kőolajkutató munkákat tanulmányozta Vándorfi Róbert, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem vezető geológusa és Kurucz Béla, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem geológusa. A gázmezők korszerű művelését tanulmányozta Venyige Sándor részlegvezető, Benedek Ferenc osztályvezető és Halász Imre mérnök, a Kőolajipari Tröszt munkatársai, valamint Aranyosi Árpád, a Nehézipari Minisztérium mérnöke. A kenyérgyártást tanulmányozta Vokány Béla, az Élelmezésügyi Minisztérium Sütőipari Igazgatóságának igazgatója, Sztankay Gyula, az igazgatóság főmérnöke, Dutka István, az igazgatóság munkatársa és Váradi Ferenc, az ÉDOSZ osztályvezetője. A Lengyel Népközársaságban a bányagépesítést tanulmányozta Martinkó Mátyás bányamérnök, a Várpalotai Bányaipari Tröszt igazgatója és Angyal István, a Bányászati Kutató Intézet tudományos munkatársa. A Gépjárműközlekedési Tudományos Kutató Intézet munkáját tanulmányozta Tamás Gusztáv gépészmérnök, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium csoportvezetője. Lévai Zoltán, Grosz György és Temesi József, az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársai Jugoszláviában a bútoripart tanulmányozta Kara Tibor, a Faipari Gyártástervező és Szerkesztő Iroda munkatársa. Molnár László, a KIM Tervező Intézet osztályvezetője és Bohonyi György, a KIM Bútoripari Igazgatóságának munkatársa és számos más műszaki dolgozó. 2 M11SZAKI ELET A technikusokról végül szóljunk néhány szót a technikusképzésről is. Az iparág szakemberei kifogásolják, hogy az élelmiszeripari technikumokban a tanulók baromfiipari és baromfiipari gépészeti képzést úgyszólván semmit sem kapnak, s mivel az iparág gépesítése és automatizálása gyors mértékben fejlődik, a technikusok elmaradnak a gyakorlati követelmények mögött. A beszélgetés azt mutatja, hogy a baromfifeldolgozó ipar a régi kézi feldolgozásból egyre inkább a teljes gépesítés felé halad. A felvetett problémák megoldása ezt a fejlődést minden bizonnyal meggyorsítaná. A tudományos egyesületek javaslataiból: VASKOHÁSZAT ÉS ACÉLGYÁRTÁS Az Országos , . Magyar Bányángy- YS®szati és Kohá- szati Egyesület javaslataiból ebben a cikkünkben a vaskohászattal és az acélgyártással kapcsolatos részeket emeljük ki. Vaskohászat A kohászati ipar előirányzottfejlesztése nagyjából arányban áll az ország ipari fejlődésével és a kohászati nyersanyagok beszerzési lehetőségeivel. Mindazonáltal úgy látszik, hogy az ötéves tervidőszak második felében a kohászati ipar már csak nehezen fogja kielégíteni az általános ipari fejlődés egyre növekvő mennyiségi és minőségi igényeit. Éppen ezért szükséges lesz már a tervidőszak első harmadában vizsgálat alá venni a kohóiparifejlesztés meggyorsításának lehetőségeit. Ez különösen vonatkozik a hengerelt gyártmányokra általában, s ezen belül is a finom- és drótsorozati gyártmányokra, a vegyipari gépgyártás céljait szolgáló acélféleségekre, nemkülönben a villamossági ipar által igényelt gyártmányokra. Ami a nyersvasgyártást illeti, az egyesület véleménye szerint ,is igen helyes az az irányzat, hogy a nyersvasgyártás fokozását elsősorban nem új termelőberendezések létesítésével, hanem a meglevők jobb kihasználásával kívánják biztosítani. A nagyolvasztóban történő nyersvasgyártás termelékenységének növelése, a fajlagos termelési mutatószámok fokozatos javítása az utolsó években — különösen a Szovjetunióban — olyan meglepő iramban halad előre, hogy minden közölt értékmutató a közlés időpontjában már szinte túlhaladott. Éppen ezért, ha csak valamelyest is lépést kívánunk tartani a világviszonylati fejlődéssel, akkor nekünk is — az eddiginél lényegesen gyorsabb ütemben — meg kell oldani a vasércek kémiai és fizikai előkészítését, legfőképpen pedig az ércek dúsítását, mint a termelékenységnövelésnek világviszonylatban is elismert leghatásosabb eszközét. Talán elegendő e tekintetben rámutatni arra, hogy általánosságban 1 százalékos Fe-tartalom növekedés a hazai nyersanyaggyártás jelenlegi volumene mellett is elsősorban a kokszfelhasználás csökkenése révén kb. évi 20 millió forintos megtakarítást eredményez. Nagy jelentőségű volna, ha a több üzemben már elkezdett kohón kívüli kéntelenítési kísérleteket erőteljesen folytatnák, s mielőbb nagyüzemszerűen is alkalmaznák őket. Minőségi acélgyártásunk egyik elengedhetetlen előfeltétele a kénszegény nyersvas használata annál is inkább, mert acélgyártó kemencéink betétjének nyersvashányada természetszerűleg egyre emelkedni fog. Az egyesület igen kívánatosnak tartaná, ha a többször szőnyegen levő, de azután ismét elodázott hazai kísérleti kiskohót realizálni lehetne. Külföldről éppen a nagyolvasztó-üzemek területéről sok lázas útkeresésről értesülünk. Ilyenek a földgáz és oxigén együttes alkalmazása a nagyolvasztóban, de ilyen lehetne a még tüzetesebben nem vizsgált oxigén és vízgőz együttes befújtatása a toroknyomásnak eddig ismert mértéken túli fokozása. ,Ha arról hallunk, hogy egyes külföldi üzemekben a 600 kg/t körüli kokszgyártás már valóságszámba megy, akkor érthető, hogy ebben a nemes versenyben a magyar kohászok is szeretnék kivenni részüket, amire elméleti és gyakorlati felkészültségük mindenképpen megvan. Acélgyártás Az acélgyártásban világszerte az oxigén alkalmazása tör előre. Ötéves tervünk is helyt ad ennek az irányzatnak, azonban véleményünk szerint még nagyon szerény keretekben. A leghamarabb Ózdon megvalósuló ipari oxigénfejlesztő még az ózdi acélgyártás szükségletének is csak egy tört részét tudja majd fedezni. Úgy vélik, hogy ennek a forradalmian új és nagyszerű módszernek gyorsabb ütemben kellene nálunk is gyökeret vernie ,amit megkönnyít az is, hogy nem kísérletezésről, hanem nagyüzemiig bevált és széltében alkalmazott eljárások átültetéséről van szó. Nem volna szabad megelégednünk ma már az oxigénnek néhány Siemens—Martinkemencében történő tervbe vett alkalmazásával, hanem a tiszta oxigénes acélgyártás megvalósításához is — legalábbis tervezési síkon — sürgősen hozzá kellene látnunk úgy, hogy az ötéves terv végére ilyen üzemünk már működjön is. Az egyesület javaslata különfoglalkozik a hengerléssel és az automatizálási kérdésekkel. A javaslatnak erre a részére még vissza fogunk térni. Élelmiszergépgyártási konferencia A Gépipari Tudományos Egyesület, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesülete a múlt hónap végén élelmiszergépgyártási konferenciát rendezett, amelyben az élelmiszeripari gépészet fejlődésének új irányait és a legújabb eredményeket ismertették az előadók. A konferencián sok — az iparág szempontjából rendkívül érdekes — témát vitattak meg. A többi között Theilsz József, az ÉLITI főmérnöke A finomaprítás az élelmezési iparban címmel tartott előadást, és egy-két gyakorlati példán keresztül néhány olyan jelenséget ismertetett, amelyek a gyakorlatban a munkát hátráltatják, sok esetben helytelen következtetéseket eredményeznek. Egyben rámutatott olyan fejlesztési módszerekre is, amelyek lehetővé teszik a jobb és egyben gazdaságosabb aprítást, illetve a technológia egyszerűsítését. Előadása során hangsúlyozta, hogy az őrlési vagy finomaprítási munka művelete még ma sincs elméletileg kellően tisztázva és nagyon sok esetben még gyakorlati tapasztalatokra kell támaszkodni. Ez az oka annak is, hogy nagyon sokféle aprító berendezést használ az ipar, és az egyes berendezések között még nem kellően tisztázott az egyes gépjellemzők megválasztása és nem eléggé ismert azok hatása magára az aprítás műveletére. Az előadó ezután ismertette az aprítás elméletét, az aprításhoz használt berendezéseket és részletesen foglalkozott az aprítási munka jellegzetességével a különböző anyagoknál. A konferencián P. G. Romankov, a Leningrádi Technológiai Intézet tanára a pépes anyagok szárításáról tartott előadást. A pépes anyagok szárítása súlyos üzemi problémát okoz, főleg ha a termelési kapacitás folytonos üzemű szárítást igényel. Az előadó több folytonos üzemű szárításra alkalmas készüléktípust ismertetett. Elmondotta ezután, hogy az utóbbi években igen elterjedt a fluidizációs készülékek használata, mivel ezeknek konstrukciója egyszerű, ugyanakkor hőhasznosításuk igen jó. Éppen ezért ők maguk az intézetben is elkészítettek egy ilyen szárítóberendezést. Az új eljárás lényege a következő: a pépes anyag csigavagy vibrációs adagoló segítségével 3—6 mm nyílású rostán halad át. Az így keletkezett fonalak kúpos fenekű hengeres szárítóba jutnak. Az edény alján megfelelő elosztásban meleg levegőt vagy füstgázokat fuvatnak be. Ezeknek szerepe kettős: megszárítják az edénybe nyúló fonalakat és fluidizációs mozgásban tartják az edény aljára kerülő már megszáradt anyagot. A fluidizációs réteg és a belőle felszálló por hatására a száradó fonalak finom szemcsékre bomlanak. Az így keletkező fluidizációs rétegben szárad tovább a kívánt nedvességtartalomig. A termék a szita felett vagy a réteg tetején elhelyezett oldalnyíláson távozik. Az újfajta eljárás pépes anyagok számára folytonos üzemű, intenzív szárítást biztosít. A kísérleti tapasztalatokat a Szovjetunió több üzeme átvette. Ezután R. M. G. Boucher egyetemi tanár, a New York-i Egyetem ultrahang laboratóriumának vezetője az akusztikai száradás problémáiról tartott igen érdekes előadást. Az ismertetteken kívül még több igen értékes és színvonalas előadás és hozzászólás hangzott el a konferencián és a hozzászólásokból kitűnt, hogy a három érdekelt egyesület tagsága az ehhez hasonló konferenciák megismétlését kívánja. A konferencia végül több fontos határozatot hozott. MTESZ RENDEZVÉNYNAPTÁR óra Rendező szerv Előadó Előadás címe Helye 15 Július 21, csütörtök 17:30 17 Július 28, csütörtök MITE Deáki Ilona Higiénia a sörgyártásban Magyar Országos Söripari Váll. Július 22, péntek TMTE Kötetlen klubnap a soproni tanulmányút résztvevői számára TH mn. 340. 6 TMTE A debreceni textilüzemek megtekintése (2 napos tanulmányút) 10 Július 26. kedd TMTE A Csepeli Varrógépgyár megtekintése 17 GTE Füsti Béla Különféle haboltási rendszerek TH Hi. 312. GTE Mányai Miklós Különféle tapasztalatok és új eljárások az épületszerelvények gyártásában TH 17 MITE Vépy Ernő és Széplaki Miklós Beszámoló a KGST mosószer munkacsoportjának 1960 júniusi, budapesti ülésszakáról TH III. 339. Július 29. péntek TMTE A szegedi és hódmezővásárhelyi textilüzemek megtekintése (2 napos tanulmányút) 1