Műszaki Élet, 1961. július-december (16. évfolyam, 14-26. szám)
1961-07-06 / 14. szám
MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: Len- és kenderipar Az eléggé szétágazó len- és kenderipar problémáiról beszélgettünk ezen a héten, és a sok felvetett kérdés közül igyekeztünk néhány — véleményünk szerint — fontos problémát kiemelni. A segédanyagok eelső pillantásra talán nem látszik különösen nagy problémának, mégis a szakemberek egybehangzó véleménye szerint igen sok nehézséget és gondot okoz az üzemekben egy-egy segédanyag hiánya, illetve meg nem felelő minősége, így a többi között megemlítették, hogy a vetélő rossz minőségű fából készül, emiatt élettartama nagyon rövid. Igaz, a jó minőségű fa esetleg többe kerülne, viszont a csomós gyertyánból készült vetélők elkészítéséhez a rövid élettartam miatt sok fölösleges munkát és energiát használnak fel, nem is szólva az anyagpazarlásról. Hasonló a helyzet a különböző préselt csavarokkal is, amelyeknek feje a meghúzáskor letörik, valamint a bőrből készült segédanyagokkal, amelyek egyrészt rossz minőségűek, másrészt még ilyen rossz minőségűt sem lehet mindig kapni és a bőrgyárak a rendeléseknek csak mintegy kétharmadát igazolják viszsza. A problémát rendszerint az anyagok rossz minősége okozza és megoldást a műanyagok fokozottabb felhasználása hozhat. Sajnos, műanyag sincs elegendő. A len- és kenderipar üzemei viszont sürgetik, hogy valamiféle megoldást találjanak, mert a segédanyagok minősége hátráltatja a termelést is, és azon felül jelentős népgazdasági károkat okoz. ' Olajosak a fonalak Az úgynevezett fehéráruk iránt mindig nagy volt a külföldi kereslet, mi is szállíthatnánk többet, ha a fonalak olajossága nem zavarná a feldolgozó üzemek munkáját. Az igazság az, hogy a fonodák csak a hiba egyik felét vállalják, arra hivatkoznak, hogy a nyersanyagok egy részét már ők is olajosan kapják. Ezt a védekezést a legtöbb szakember fejcsóválva hallgatja, és noha a fonalak olajossága már évek óta kísért, még mindig nem állapították meg pontosan, hogy hol és mi okozza az olajfoltokat. Lehet, hogy az olajfoltok megszüntetése nehéz probléma, de az egészen biztos: 10 esztendő alatt már meg lehetett volna állapítani, hogy hol keletkezik a hiba. Szabvány problémák Egy-egy előforduló hibával kapcsolatban a szerkesztőségünkben összegyűlt szakemberek a szabványok megváltoztatását javasolták. Jelenleg például az üzemek erősen kifogásolják, hogy a 898-as szabvány a színcsíkosságra és a szennyezettségre határozott előírásokat nem tartalmaz. Azt javasolják, hogy az I. és export jelzésű fonalaknál színcsíkosság és szennyezettség vagy olajosság egyáltalán ne fordulhasson elő. Túlságosan lazának tartják a csomók miatti leosztályozást is. Azt javasolják, hogy az 1 cm hosszúságú fonalvastagodás legfeljebb a fonalátmérő két és félszerese, lenkóc fonalaknál pedig három és félszerese lehessen. A 0,5 cm-nél rövidebb csomó csak 4,5 cm átmérőnél lenne hibának tekinthető. Ezekre a csomóssági értékekre azért volna szükség, mert a 6094-es szövetszabványban elő van írva, hogy a finomsági szám ötszörösénél vastagabb fonalrészek nem lehetnek. Ehhez a problémakörhöz tartozik a következő is: az igazgatóság által előírt minőségi megoszlás szállonfonalaknál 70 százalék I. osztályú, lenkócfonalaknál 80 százalék I. osztályú áru. Mivel e százalékok kiszámítása az összes fonalak egybevonása alapján történik, így egyes fonalaknál nagyon alacsony minőségű áru érkezik a vállalathoz. Amennyiben az igazgatósági számok maradnak meg továbbra is előírásnak, javasolják, hogy a minőségi megoszlások fonalszámonként legyenek érvényesek. A pozdorjabetétes bútorlap A bútoripar egyik legfontosabb alapanyaga az iparág által gyártott pozdorjabetétes bútorlap, amely a bútoripari alapanyagok felhasználásában a döntő többséget teszi ki. A pozdorjabetétes bútorlapokra úgynevezett okúmé vakfumért ragasztanak és erre még mahagóni, vagy dió színfurnért tesznek rá. Meg kell jegyezni, hogy az okúmé furnér igen hasonlít a mahagóni faféleséghez. Eddig a furnért a lenkenderipar keresztbe ragasztotta a lapokra, azonban ha a vakfurnérozást az okúmé furnér poliészterlakkol végzik, akkor a bútoriparban nem szükséges a színfurnérozási művelet elvégzése, mivel az okumé furnér poliészterlakkos felületkezelésével a mahagóni furnérozással egyenlő értékű bútorlapokat lehet előállítani. Ezzel az eljárással miként 20—25 dollárcentet lehet megtakarítani, ezen túlmenően pedig a meglevő bútorgyárak jelentősen emelni tudják kapacitásukat, mivel a nagy helyet elfoglaló furnérozási műveletek elmaradnak. Az új módszer bevezetésének egy problémája van, hogy a furnér ellátást biztosító „Érdért” vállalat és az importot végző „Lignimpex” vállalat kellő mennyiségben és időben biztosítsa az ellátást. Ez pedig aligha megoldhatatlan probléma. Az anyagmozgatás gépesítése Végül a rostipar egyik nagyon jelentős problémájáról szeretnék szólni. A rostipari üzemek 100—150 katasztrális holdon terülnek el, ezért az anyagmozgatás rendkívül nagy problémát jelent számukra. Az igazság azonban az, hogy hosszú évek mulasztása után még csak most vizsgálja egy bizottság, hogy egyáltalán milyen megoldás lenne a leghelyesebb. A szakemberek azt szeretnék, ha ez a bizottság végre elkészítené javaslatát, határozat is születnék és végre megoldódnék ez a probléma, hiszen a szakmát közelebbről nem ismerők számára szinte hihetetlen mennyiségű anyag megmozdításáról van szó. A len- és kenderiparban dolgozó szakemberek a felsoroltakon kívül is több érdekes problémát vetettek fel. Ezek közül egy-egynek az ismertetésére még alkalmilag visszatérünk. Amit a MÉH helyett a fogyasztó gyűjt A MÉH vállalat által összegyűjtött hulladékoknak fontos szerepük van az ipar nyersanyagellátásában. Jó dolog tehát, hogy a MÉH ezt a fontos szerepét gondosan betölti. Azt mondják azonban, hogy semmit sem jó túlzásba vinni: ezt a köznapi igazságot alábbiak a MÉH-re vonatkozólag is megerősítik. A rendeletek kizárólag a MÉH feladatává teszik a PVC-hulladékok gyűjtését és a felhasználóknak való továbbítását A PVC- hulladékok iránti igény azonban egyre nő. A MÉH viszont sem elegendő mennyiségű, sem megfelelő minőségű PVC-hulladékot nem tud az érdekelt felhasználó vállalatok rendelkezésére bocsátani. Mit tesz ilyenkor az érdekelt vállalat? Megbízza az anyagbeszerzőt, hogy szerezze meg a hiányzó mennyiséget. S minthogy az anyagbeszerzők ügyes emberek, nemsokára jelentik hogy hol, milyen mennyiségben áll rendelkezésre és vár szállításra a hiányzó és hőn várt anyag. Most jön azonban a dolog neheze A RENDELET ugyanis nem engedi meg, hogy a megtalált anyag egyszerűen és közvetlenül eljusson a lelőhelyéről a fogyasztóhoz. Mert a forgalmazás a MÉH kizárólagos feladata Telefonon felkérik tehát a MÉH illetékes előadóját, hogy szíveskedjék a felkutatott hulladékot „forgalmazni“ A MÉH előadójának természetesen feltételei vannak. Csak bizonyos időpontban ér rá, s akkor is rövid időre, tehát a vevő biztosítson gépkocsit, amely őt háztól-házig elszállítja. Ebben az esetben kegyeskedik a megjelölt hulladékot forgalmazni. A forgalmazás ezután abból áll, hogy az eladó a MÉH nevére állítja ki a számlát, majd a MÉH újabb számlát állít ki, amely már a hulladék felkutatóját és egyben felhasználóját terheli meg a hulladék árával. Mondani sem kell, hogy ezáltal a hulladék jelentősen meg is drágul. A MÉH által 7,90 Ft/kg árban átvett I. o. hulladék 16 Ft-ért kerül a felhasználóhoz. Még az sem zavar senkit, hogy ez az ár 2 forinttal magasabb, mint az importból származó, „vadonatúj” PVC-por, amelyet 14 Ft-ért kap a felhasználó. Aki ezek után meg tudja mondani, hogy minderre miért van szükség, annak jogában áll részt venni a legközelebbi „forgalmazáson” (de autót nem küldenek érte). K. E. 4 MŰSZAKI ÉLET A Szovjetunió 90 millió rubel összegű kölcsönt adott Nepálnak ipari felszerelések vásárlására. Irak kőolajtermelése az év első öt hónapjában 19,2 millió tonnát tett ki. Az amerikai pénzügyminiszter bejelentette, hogy a gazdasági hanyatlás következtében az idei költségvetés összege csak 77,7 milliárd lesz az előirányzott 84 milliárd helyett. Két éve tart a normák rendezése a lengyel gépgyárakban és sikerült elérni, hogy ma már a gépgyárak 75 százalékában műszakilag megalapozott normák vannak. Az osztrák ipar — a jelenlegi konjunktúra ellenére — mindössze 85 százalékban tudja kihasználni termelő kapacitását. Elkészült a lengyel kohászat húszéves távlati terve, amely 1980-ra 25 millió tonna acél termelését irányozza elő. IMEKO 1961. Műszaki tudományos életünk nagy eseménye A magyar műszeripar fejlődése és méréstechnikus szakembereink továbbképzése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű volt a június 26. és július 1. között Budapesten lezajlott IMEKO 1961., a II. Nemzetközi Mérés- és Műszertechnikai konferencia. A konferenciát a Magyar Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület rendezte, 20 ország legnevesebb tudósaiból és szakembereiből álló Nemzetközi Előkészítő Bizottság segítségével. Az egy hétig tartó konferencia során 138 tanulmány került előadásra és nyilvános vitára. A konferencia nemzetközi részvételére jellemző, hogy magyar tudósok mindössze 18 előadást tartottak; 23 ország előadói közül 17 szovjet, 11 amerikai, 6 kínai, 4 japán, 8 angol, 6 olasz tudós tartott előadást. Az IMEKO 1961 magas tudományos szintjére jellemző, hogy azon több mint 10 nemzetközi szervezet, valamint számos ország tudományos akadémiája (például a francia és az olasz tudományos akadémia is) képviseltette magát. A konferencián mintegy 450 külföldi tudós vett részt. A népi demokráciák népes delegációi mellett (NDK 100, Szovjetunió és Lengyelország 50—50 fő), a távoli országokat is ezúttal nagyszámú részvevő képviselte (Kína 13, Japán 18, USA 16 fő stb.). A legnagyobb érdeklődésre számot tartó plenáris üléseken Hevesi Gyula akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTESZ elnöke, dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület elnöke, dr. Striker György docens, az IMEKO 1961. ügyvezető főtitkára. V. O. Arutjunov professzor, a Szovjetunió Metrológiai Intézetének igazgatója S. S. Carlisle, egy angol acélipari tröszt igazgatója, dr. J. Terrien, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal aligazgatója (Franciaország), dr. M. Jacob, a Hivatalos Mérésügyi Nemzetközi Bizottság elnöke (Belgium), és Kolos Richárd tanszékvezető docens tartottak előadásokat. Az egy hétig tartó előadássorozat befejezéseként az egyes szekciók munkásságát és eredményeit a záró plenáris ülésen Arutjunov professzor, H. Kortum, az NDK Méréstechnikai és Automatizálási Egyesületének elnöke és Malmström professzor, a Svéd Királyi Akadémia Kutató Intézetének igazgatója foglalta össze. Az elhangzott előadások a legújabb méréstechnikai eljárásokat tárgyalták, ezenkívül tudományos vitát folytattak aszakterület mérnök- és tudósképzéséről, s a terminológia kidolgozásáról. Külön szekció foglalkozott a méréstechnika és automatika határterületi kérdéseivel. Az IMEKO 1961 konferenciával egy időben rendezték meg a városligeti Petőfi-csarnokban az IMIS 1961. nemzetközi méréstechnikai és műszerbemutatót. A kiállításon Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Japán, Lengyelország, Magyarország, NDK, NSZK, Svájc és Svédország műszeripara vett részt. A kiállítás lehetőséget nyújtott a magyar szakemberek számára, hogy összehasonlítsák fejlődő műszeriparunk és a külföldi műszergyártás színvonalát, s egyúttal alkalmat adott a konferencián részvevő sok száz külföldi tudósnak és szakembernek, hogy a magyar műszeripar gyűjteményes kiállítását megtekinthesse. Mind az IMEKO 1961 konferencia, mind pedig az IMIS műszerkiállítás gazdag tudományos eredményekkel, a személyi kapcsolatok és a nemzetközi műszaki együttműködés elmélyítésének jegyében zárult. A nemzetközi elnökség határozata értelmében az IMEKO-konferenciákat 3 évenként meg kell rendezni, és a konferenciák rendezésére állandó titkárságot kell létesíteni. Az állandó titkárság teendőit a Magyar Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület látja el, amelyet eddigi jó munkájáért elismerésben részesítettek. KEMÉNY TAMÁS Külföldön járt műszakiak A kölcsönös gazdasági segítségnyújtás keretében Csehszlovákiában a szövés nélküli ragasztott és tűzött textiliák gyártását tanulmányozta Selmeczi István, a Könnyűipari Minisztérium főmérnöke, Zwickl Pál, az OT főosztályvezetőhelyettese, Pető Gyula, a Lőrinci Vattagyár igazgatója, Szájbéli Mihályné, a gyár főtechnológusa, Kótay Lajos, a Kőszegi Posztógyár főmérnöke és Fenyőházi Emil, a Győri Pamutszövő műbőrüzem vezetője. A vasútvonal munkák gépesítését tanulmányozta Papp Károly, a KPM Vasúti Főosztályának szakosztályvezetője, Bertól Károly, a főosztály vezetője, Vincze István, a KMP mérnöke és Szakáll Dezső, az OT mérnöke. Az oxigénes acélgyártást tanulmányozta Rónai György gyárrészlegvezető és Utasa B. Ignác olvasztár, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. A Német Demokratikus Köztársaságban a villamos hajtódobozok korszerűsítését tanulmányozta Nemesi Péter, a Bányagépgyártási Tröszt főmérnöke és Ferenczi György, a Duclos Bányagépgyár MEO-vezetője. A vaskohászati műszerezést és automatizálást tanulmányozta Dobi Sándor mérnök, a KGM Vaskohászati Igazgatóságának munkatársa, Gábor Béla, a Lenin Kohászati Művek főművezetője. Mi imStXcl au,eau ! Négyszáz éves a Debreceni Nyomda A Papír- és Nyomdaipari Mű népi ülést tart Debrecenben. Az Izaki Egyesület a Szakszervezet Műszaki Tanácsával közösen július 22-én és 23-án a Debreceni Nyomda négyszázéves jubileumi ünnepségéhez kapcsolódva ün A Magyar Elektrotechnikai Egyesület IX. vándorgyűlése A Magyar Egyesület IX. július 7-én és 8-án tartja a debreceni Kossuth Lajos Tudóegyetemen. A vándorgyűlés célja, hogy elősegítse a pártnak és kormánynak a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos célkitűzéseit. Ennek keretében megvitatják az energiaellátás, valamint a villamosberendezések létesítése, felújítása és üzemeltetése, továbbá az erősáramú berendezéseket gyártó ipar vidéki telepítésének vizsgálata, valamint a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos szakemberképzés és továbbképzés kérdéseit. A megnyitó előadást Kiss Árpád Kossuth-díjas, a MEE elnöke, az Országos Tervhivatal ünnepi ülésén a nyomdaipar ötéves tervével és a Debreceni Nyomda fejlődésével, valamint a magyar könyvművészet hagyományaival és mai feladataival foglalkoznak a résztvevők. „A vidéki ipartelepítés villamosenergiaellátási és hálózatkép kialakítási kérdései” címmel Futó István, a NIM Villamosenergiaipari Igazgatóságának szakosztályvezetője tart előadást. A felkért hozzászólók: Molnár L. János, Láz József, Tímár László és Szabó Antal. Bánóczy György, a MEE főtitkára előadásában a vidéki ipartelepek villamosberendezésének tervezéséről, szereléséről és üzemeltetéséről számol be. Felkért hozzászólók: Buchholcz János, Nagy Géza, Székely Béla és Bálint József. A határozati javaslatot dr. Karády György, a MEE mb. főtitkárhelyettese, a műszaki tudományok kandidátusa terjeszti elő. A vándorgyűlés Bartha Károlynak, a Debreceni Városi Tanács VB elnökhelyettesének zárszavával ér véget Elektrotechnikai elnöke tartja „A vidéki ipartelep Vándorgyűlésérpítés népgazdasági jelentősége és az ezzel kapcsolatos célkitűzések" címmel. Bódi Gyula, a KGM Erősáramú Berendezési Igazgatóságának vezetője „A vidéki ipartelepítés és eredményei az erősáramú iparágban’’ című előadása után dr. Eisler János, Holczhauser Albert és Lakos Dénes mondják el hozzászólásaikat. III. Nemzetközi Matematikai Diákverseny A Bolyai János Matematikai Társulat a Művelődésügyi Minisztériummal közösen július 5—15. között rendezi meg Budapesten és Veszprémben a III. Nemzetközi Matematikai Diákversenyt a szocialista országok középiskolás tanulóinak részvételével. A kísérő tanárok a középiskolai matematikatanítás módszertanának néhány fontos kérdését is megvitatják.