Műszaki Élet, 1961. július-december (16. évfolyam, 14-26. szám)

1961-07-06 / 14. szám

MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: Len- és kender­ipar Az eléggé szétágazó len- és kenderipar problémáiról beszél­gettünk ezen a héten, és a sok felvetett kérdés közül igyekez­tünk néhány — véleményünk sze­rint — fontos problémát ki­emelni. A segédanyagok eelső pillantásra talán nem lát­szik különösen nagy problémá­nak, mégis a szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint igen sok nehézséget és gondot okoz az üzemekben egy-egy segédanyag hiánya, illetve meg nem felelő minősége, így a többi között megemlítették, hogy a vetélő rossz minőségű fából készül, emiatt élettartama nagyon rö­vid. Igaz, a jó minőségű fa eset­leg többe kerülne, viszont a cso­mós gyertyánból készült veté­­lők elkészítéséhez a rövid élet­tartam miatt sok fölösleges mun­kát és energiát használnak fel, nem is szólva az anyagpazar­lásról. Hasonló a helyzet a különbö­ző préselt csavarokkal is, ame­lyeknek feje a meghúzáskor le­törik, valamint a bőrből készült segédanyagokkal, amelyek egy­részt rossz minőségűek, másrészt még ilyen rossz minőségűt sem lehet mindig kapni és a bőrgyá­rak a rendeléseknek csak mint­egy kétharmadát igazolják visz­­sza. A problémát rendszerint az anyagok rossz minősége okozza és megoldást a műanyagok fo­kozottabb felhasználása hozhat. Sajnos, műanyag sincs elegen­dő. A len- és kenderipar üzemei viszont sürgetik, hogy valamifé­le megoldást találjanak, mert a segédanyagok minősége hátrál­tatja a termelést is, és azon fe­lül jelentős népgazdasági káro­kat okoz.­­ ' Olajosak a fonalak Az úgynevezett fehéráruk iránt mindig nagy volt a kül­földi kereslet,­ mi is szállíthat­nánk többet, ha a fonalak ola­jossága nem zavarná a feldolgo­zó üzemek munkáját. Az igaz­ság az, hogy a fonodák csak a hiba egyik felét vállalják, arra hivatkoznak, hogy a nyersanya­gok egy részét már ők is olajo­san kapják. Ezt a védekezést a legtöbb szakember fejcsóválva hallgatja, és noha a fonalak ola­jossága már évek óta kísért, még mindig nem állapították meg pontosan, hogy hol és mi okozza az olajfoltokat. Lehet, hogy az olaj­foltok megszüntetése nehéz probléma, de az egészen biztos: 10 esztendő alatt már meg lehe­tett volna állapítani, hogy hol keletkezik a hiba. Szabvány problémák Egy-egy előforduló hibával kapcsolatban a szerkesztőségünk­ben összegyűlt szakemberek a szabványok megváltoztatását ja­vasolták. Jelenleg például az üzemek erősen kifogásolják, hogy a 898-as szabvány a színcsíkos­­ságra és a szennyezettségre ha­tározott előírásokat nem tartal­maz. Azt javasolják, hogy az I. és export jelzésű fonalaknál színcsíkosság és szennyezettség vagy olajosság egyáltalán ne fordulhasson elő. Túlságosan lazának tartják a csomók miatti leosztályozást is. Azt javasolják, hogy az 1 cm hosszúságú fonalvastagodás leg­feljebb a fonalátmérő két és félszerese, lenkóc­ fonalaknál pe­dig három és félszerese lehes­sen. A 0,5 cm-nél rövidebb cso­mó csak 4,5 cm átmérőnél len­ne hibának tekinthető. Ezekre a csomóssági értékekre azért vol­na szükség, mert a 6094-es szö­vetszabványban elő van írva, hogy a finomsági szám ötszörö­sénél vastagabb fonalrészek nem lehetnek. Ehhez a problémakörhöz tar­tozik a következő is: az igazgató­ság által előírt minőségi meg­oszlás szállonfonalaknál 70 szá­zalék I. osztályú, lenkócfonalak­­nál 80 százalék I. osztályú áru. Mivel e százalékok kiszá­mítása az összes fonalak egy­be­vonása alapján történik, így egyes fonalaknál nagyon ala­csony minőségű áru érkezik a vállalathoz. Amennyiben az igazgatósági számok marad­nak meg továbbra is előírásnak, javasolják, hogy a minőségi megoszlások fonalszámonként le­gyenek érvényesek. A pozdorjabetétes bútorlap A bútoripar egyik legfonto­sabb alapanyaga az iparág ál­tal gyártott pozdorjabetétes bú­torlap, amely a bútoripari alap­anyagok felhasználásában a dön­tő többséget teszi ki. A pozdor­jabetétes bútorlapokra úgyne­vezett okúmé vakfumért ragasz­tanak és erre még mahagóni, vagy dió színfurnért tesznek rá. Meg kell jegyezni, hogy az okú­mé furnér igen hasonlít a ma­hagóni faféleséghez. Eddig a furnért a len­kenderipar ke­resztbe ragasztotta a lapokra, azonban ha a vakfurnérozást az okúmé furnér poliészterlakkol végzik, akkor a bútoriparban nem szükséges a színfurnérozá­­si művelet elvégzése, mivel az okumé furnér poliészterlakkos felületkezelésével a mahagóni furnérozással egyenlő értékű bú­torlapokat lehet előállítani. Ez­zel az eljárással mi­ként 20—25 dollárcentet lehet megtakarítani, ezen túlmenően pedig a meglevő bútorgyárak jelentősen emelni tudják kapacitásukat, mivel a nagy helyet elfoglaló furnérozási műveletek elmaradnak. Az új módszer bevezetésének egy prob­lémája van, hogy a furnér ellá­tást biztosító „Érdért” vállalat és az importot végző „Lignim­­pex” vállalat kellő mennyiség­ben és időben biztosítsa az el­látást. Ez pedig aligha megoldhatat­lan probléma. Az anyagmozgatás gépesítése Végül a rostipar egyik nagyon jelentős problémájáról szeret­nék szólni. A rostipari üzemek 100—150 katasztrális holdon te­rülnek el, ezért az anyagmozga­tás rendkívül nagy problémát jelent számukra. Az igazság azonban az, hogy hosszú évek mulasztása után még csak most vizsgálja egy bizottság, hogy egy­általán milyen megoldás lenne a leghelyesebb. A szakemberek azt szeretnék, ha ez a bizottság végre elkészítené javaslatát, ha­tározat is születnék és végre megoldódnék ez a probléma, hi­szen­ a szakmát közelebbről nem ismerők számára szinte hihetet­len mennyiségű anyag megmoz­­dításáról van szó. A len- és kenderiparban dol­gozó szakemberek a felsorolta­kon kívül is több érdekes prob­lémát vetettek fel. Ezek közül egy-egynek az ismertetésére még alkalmilag visszatérünk. Amit a MÉH helyett a fogyasztó gyűjt A MÉH vállalat által össze­gyűjtött hulladékoknak fontos szerepük van az ipar nyersanyag­­ellátásában. Jó dolog tehát, hogy a MÉH ezt a fontos szerepét gon­dosan betölti. Azt mondják azonban, hogy semmit sem jó túlzásba vinni: ezt a köznapi igazságot alábbiak a MÉH-re vo­natkozólag is megerősítik. A rendeletek kizárólag a MÉH feladatává teszik a PVC-hulla­­dékok gyűjtését és a felhaszná­lóknak való továbbítását A PVC- hulladékok iránti igény azonban egyre nő. A MÉH viszont sem elegendő mennyiségű, sem megfelelő minőségű PVC-hulla­­dékot nem tud az érdekelt fel­használó vállalatok rendelkezé­sére bocsátani. Mit tesz ilyenkor az érdekelt vállalat? Megbízza az anyagbeszerzőt, hogy sze­rezze meg a hiányzó mennyi­séget. S minthogy az anyagbe­szerzők ügyes emberek, nemso­kára jelentik hogy hol, milyen mennyiségben áll rendelkezésre és vár szállításra a hiányzó és hőn várt anyag. Most jön azonban a dolog ne­heze A RENDELET ugyanis nem engedi meg, hogy a megtalált anyag egyszerűen és közvetlenül eljusson a lelőhelyéről a fogyasz­tóhoz. Mert a forgalmazás a MÉH kizárólagos feladata Telefonon felkérik tehát a MÉH illetékes előadóját, hogy szíveskedjék a felkutatott hulladékot „forgal­mazni“ A MÉH előadójának természetesen feltételei vannak. Csak bizonyos időpontban ér rá, s akkor is rövid időre, tehát a vevő biztosítson gépkocsit, amely őt háztól-házig elszállítja. Eb­ben az esetben kegyeskedik a megjelölt hulladékot forgalmaz­ni. A forgalmazás ezután abból áll, hogy az eladó a MÉH nevé­re állítja ki a számlát, majd a MÉH újabb számlát­ állít ki, amely már a hulladék felkutató­ját és egyben felhasználóját terheli meg a hulladék árával. Mondani sem kell, hogy ezál­tal a hulladék jelentősen meg is drágul. A MÉH által 7,90 Ft/kg árban átvett I. o. hulladék 16 Ft-ért kerül a felhasználó­hoz. Még az sem zavar senkit, hogy ez az ár 2 forinttal maga­sabb, mint az importból szárma­zó, „vadonatúj” PVC-por, ame­lyet 14 Ft-ért kap a felhasz­náló. Aki ezek után meg tudja mon­dani, hogy minderre miért van szükség, annak jogában áll részt venni a legközelebbi „for­galmazáson” (de autót nem kül­denek érte­). K. E. 4 MŰSZAKI ÉLET A Szovjetunió 90 millió­ rubel összegű kölcsönt adott Nepálnak ipari felszerelések vásárlására. Irak kőolajtermelése az év első öt hónapjában 19,2 millió tonnát tett ki. Az amerikai pénzügyminiszter be­jelentette, hogy a gazdasági hanyat­lás következtében az idei költségve­tés összege csak 77,7 milliárd lesz az előirányzott 84 milliárd helyett. Két éve tart a normák rendezése a lengyel gépgyárakban és sikerült elérni, hogy ma már a gépgyárak 75 százalékában műszakilag megala­pozott normák vannak. Az osztrák ipar — a jelenlegi konjunktúra ellenére — mindössze 85 százalékban tudja kihasználni termelő kapacitását. Elkészült a lengyel kohászat húsz­éves távlati terve, amely 1980-ra 25 millió tonna acél termelését irá­nyozza elő. IMEKO 1961. Műszaki tudományos életünk nagy eseménye A magyar műszeripar fejlődése és méréstechnikus szakembereink továbbképzése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű volt a június 26. és július 1. között Buda­pesten lezajlott IMEKO 1961., a II. Nemzetközi Mérés- és Műszer­­technikai konferencia. A konfe­renciát a Magyar Méréstech­nikai és Automatizálási Tudo­mányos Egyesület rendezte, 20 or­szág legnevesebb tudósaiból és szakembereiből álló Nemzetközi Előkészítő Bizottság segítségével. Az egy hétig tartó konferencia során 138 tanulmány került elő­adásra és nyilvános vitára. A konferencia nemzetközi részvéte­lére jellemző, hogy magyar tudó­sok mindössze 18 előadást tartot­tak; 23 ország előadói közül 17 szovjet, 11 amerikai, 6 kínai, 4 japán, 8 angol, 6 olasz tudós tar­tott előadást. Az IMEKO 1961 magas tudomá­nyos szintjére jellemző, hogy azon több mint 10 nemzetközi szerve­zet, valamint számos ország tudo­mányos akadémiája (például a francia és az olasz tudományos akadémia is) képviseltette magát. A konferencián mintegy 450 kül­földi tudós vett részt. A népi de­mokráciák népes delegációi mel­lett (NDK 100, Szovjetunió és Lengyelország 50—50 fő), a távoli országokat is ezúttal nagyszámú részvevő képviselte (Kína 13, Ja­pán 18, USA 16 fő stb.). A legnagyobb érdeklődésre szá­­mot tartó plenáris üléseken Hevesi Gyula akadémikus, a Magyar Tu­dományos Akadémia alelnöke, az MTESZ elnöke, dr. Tárczy-Hor­­noch Antal akadémikus, a Mérés­­technikai és Automatizálási Tudo­mányos Egyesület elnöke, dr. Stri­ker György docens, az IMEKO 1961. ügyvezető főtitkára. V. O. Arutjunov professzor, a Szovjet­unió Metrológiai Intézetének igazgatója S. S. Carlisle, egy angol acélipari tröszt igazgatója, dr. J. Terrien, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal aligazgatója (Franciaország), dr. M. Jacob, a Hivatalos Mérésügyi Nemzetközi Bizottság elnöke (Belgium), és Ko­los Richárd tanszékvezető docens tartottak előadásokat. Az egy hé­tig tartó előadássorozat befejezé­seként az egyes szekciók munkás­ságát és eredményeit a záró ple­náris ülésen Arutjunov professzor, H. Kortum, az NDK Méréstechni­kai és Automatizálási Egyesületé­nek elnöke és Malmström pro­fesszor, a Svéd Királyi Akadémia Kutató Intézetének igazgatója foglalta össze. Az elhangzott előadások a leg­újabb méréstechnikai eljárásokat tárgyalták, ezenkívül tudományos vitát folytattak a­­szakterület mér­nök- és tudósképzéséről, s a ter­minológia kidolgozásáról. Külön szekció foglalkozott a méréstech­nika és automatika határterületi kérdéseivel. Az IMEKO 1961 konferenciával egy időben rendezték meg a város­ligeti Petőfi-csarnokban az IMIS 1961. nemzetközi méréstechnikai és műszerbemutatót. A kiállításon Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, Franciaor­szág, Japán, Lengyelország, Ma­gyarország, NDK, NSZK, Svájc és Svédország műszeripara vett részt. A kiállítás lehetőséget nyújtott a magyar szakemberek számára, hogy összehasonlítsák fejlődő műszeriparunk és a külföldi mű­szergyártás színvonalát, s egyút­tal alkalmat adott a konferencián részvevő sok száz külföldi tudós­nak és szakembernek, hogy a magyar műszeripar gyűjteményes kiállítását megtekinthesse. Mind az IMEKO 1961 konferen­cia, mind pedig az IMIS műszer­kiállítás gazdag tudományos ered­ményekkel, a személyi kapcsola­tok és a nemzetközi műszaki együttműködés elmélyítésének je­gyében zárult. A nemzetközi el­nökség határozata értelmében az IMEKO-konferenciákat 3 éven­ként meg kell rendezni, és a kon­ferenciák rendezésére állandó tit­kárságot­ kell létesíteni. Az állan­dó titkárság teendőit a Magyar Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület­­ látja el, amelyet eddigi jó munkájáért el­ismerésben részesítettek. KEMÉNY TAMÁS Külföldön járt műszakiak A kölcsönös gazdasági segítségnyúj­tás keretében Csehszlovákiában a szövés nélküli ragasztott és tűzött textiliák gyártását tanulmányozta Selmeczi István, a Könnyűipari Mi­nisztérium főmérnöke, Zwickl Pál, az OT főosztályvezetőhelyettese, Pető Gyula, a Lőrinci Vattagyár igazgatója, Szájbéli Mihályné, a gyár főtechnológusa, Kótay Lajos, a Kő­szegi Posztógyár főmérnöke és Fe­ny­őházi Emil, a Győri Pamutszövő műbőrüzem vezetője. A vasútvonal­ munkák gépesítését tanulmányozta Papp Károly, a KPM Vasúti Főosz­tályának szakosztályvezetője, Bertól­ Károly, a főosztály vezetője, Vincze István, a KMP mérnöke és Szakáll Dezső, az OT mérnöke. Az oxigé­­nes acélgyártást tanulmányozta Ró­nai György gyárrészlegvezető és Utasa B. Ignác olvasztár, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. A Német Demokratikus Köztár­saságban a villamos hajtódobozok­ korszerűsítését tanulmányozta Neme­si Péter, a Bányagépgyártási Tröszt főmérnöke és Ferenczi György, a Duclos Bányagépgyár MEO-vezető­­je. A vaskohászati műszerezést és automatizálást tanulmányozta Dobi Sándor mérnök, a KGM Vaskohásza­ti Igazgatóságának munkatársa, Gá­bor Béla, a Lenin Kohászati Mű­vek főművezetője. Mi imStXcl au,­eau ! Négyszáz éves a Debreceni Nyomda A Papír- és Nyomdaipari Mű­ népi ülést tart­ Debrecenben. Az Izaki Egyesület a Szakszervezet Műszaki Tanácsával közösen jú­lius 22-én és 23-án a Debreceni Nyomda négyszázéves jubileumi ünnepségéhez kapcsolódva ün­ A Magyar Elektrotechnikai Egyesület IX. vándorgyűlése A Magyar Egyesület IX. július 7-én és 8-án tartja a deb­receni Kossuth Lajos Tudó­­egyetemen. A vándorgyűlés cél­ja, hogy elősegítse a pártnak és kormánynak a vidéki ipartelepí­téssel kapcsolatos célkitűzéseit. Ennek keretében megvitatják az energiaellátás, valamint a villa­mosberendezések létesítése, fel­újítása és üzemeltetése, továbbá az erősáramú berendezéseket gyártó ipar vidéki telepítésének vizsgálata, valamint a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos szak­emberképzés és továbbképzés kérdéseit. A megnyitó előadást Kiss Ár­pád Kossuth-díjas, a MEE el­nöke, az Országos Tervhivatal ünnepi ülésén a nyomdaipar öt­éves tervével és a Debreceni Nyomda fejlődésével, valamint a magyar könyvművészet hagyo­mányaival és mai feladataival foglalkoznak a résztvevők. „A vidéki ipartelepítés villamos­­energiaellátási és hálózatkép ki­alakítási kérdései” címmel Futó István, a NIM Villamosenergia­ipari Igazgatóságának szakosz­tályvezetője tart előadást. A fel­kért hozzászólók: Molnár L. Já­nos, Láz József, Tímár László és Szabó Antal. Bánóczy György, a MEE főtitkára előadásában a vidéki ipartelepek villamosbe­rendezésének tervezéséről, sze­reléséről és üzemeltetéséről szá­mol be. Felkért hozzászólók: Buchholcz János, Nagy Géza, Székely Béla és Bálint József. A határozati javaslatot dr. Ka­­rády György, a MEE mb. főtit­kárhelyettese, a műszaki tudo­mányok kandidátusa terjeszti elő. A vándorgyűlés Bartha Ká­­rolynak, a Debreceni Városi Ta­nács VB elnökhelyettesének zár­szavával ér véget Elektrotechnikai elnöke tartja „A vidéki ipartelep Vándorgyűlésér­pítés népgazdasági jelentősége és az ezzel kapcsolatos célkitűzé­sek" címmel. Bódi Gyula, a KGM Erősáramú Berendezési Igazgatóságának vezetője „A vi­­déki ipartelepítés és eredményei az erősáramú iparágban’’ című előadása után dr. Eisler János, Holczhauser Albert és Lakos Dé­nes mondják el hozzászólásaikat. III. Nemzetközi Matematikai Diákverseny A Bolyai János Matematikai Társulat a Művelődésügyi Mi­nisztériummal közösen július 5—15. között rendezi meg Buda­pesten és Veszprémben a III. Nemzetközi Matematikai Diák­versenyt a szocialista országok középiskolás tanulóinak részvé­telével. A kísérő tanárok a kö­zépiskolai matematikatanítás módszertanának néhány fontos kérdését is megvitatják.

Next