Műszaki Élet, 1962. július-december (17. évfolyam, 14-26. szám)

1962-07-05 / 14. szám

MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: VILLAMOSENERGIA Iparunk fejlesztésének egyik legfontosabb kérdése, hogy elegendő villamosenergiával rendelkezzünk az egyre növekvő szükségletek kielégítésére. A szerkesztőségünkben tartott megbeszélésen tehát az iránt érdeklődtünk a meghívott szakemberektől, hogy milyen akadályokat kell elhárítani, ha azt akarjuk, hogy ez az iparág zökkenőmentesen dolgozhasson. Évenként egyre több az olaj Hazánkban ötévenként kétszeresére növekszik a felhasználásra kerülő fűtőolaj mennyisége, s talán még gyorsabban növekszik a felhasznált tüzelőolaj-mennyiség. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre több megfelelő tüzelőberendezésre lenne szükség. A gépipar azonban ezt a fejlődést nem veszi figyelembe, nem gyárt ilyen berendezéseket és nem lehet beszerezni a berendezéshez tartozó olajszivattyút, égőt, lefejtő állomást, előmelegítőket sem. A gyártás minimális, de még ennél is nagyobb baj, hogy a KGM nem is foglalkozik ezzel a problémával és a tervezést sem engedélyezi. Mindenki tudja hazánkban, hogy az olajfelhasználás a következő esztendőkben rendkívül gyorsan növekszik majd, csak úgy látszik, az nem világos még, hogy az olaj felhasználásához megfelelő berendezések is szükségesek. Mennyi ideig készül egy szivattyú ? Az erőműveknek általában speciális szivattyúk kellenek. Ha azonban ilyeneket rendelnek, a gyártó üzemek a rendelést 3—4 éves határidővel igazolják vissza. Mivel azonban ennyi ideig nem várhatnak, rendszerint arra kényszerülnek, hogy más típust alkalmazzanak, amely működik ugyan, csak éppen energiafogyasztása többszöröse a megfelelőnek. Ez bizony igen sokba kerül a népgazdaságnak. Hasonló problémák vannak a távfűtéssel kapcsolatban is. A használható alapszivattyúk helyett itt is más típust kell alkalmazni, amelyet — hogy használni lehessen — fojtanak. A veszteség olyan nagy, hogy abból egyetlen esztendő alatt megtérülne a szivattyú ára. A hazai gépgyárak minőségileg már megfelelő berendezéseket gyártanak, itt tehát elsősorban a mennyiségi problémákat kellene megoldani. És egyéb berendezések... A villamosenergia-gépekkel kapcsolatban — ez derült ki a beszélgetésből — egyébként is elég sok a probléma. Nézzük sorba: A nagy turbinák jövőbeli fejlődése bizonytalan, jelenleg a legnagyobb gép 50 MW-os, és prototípusként készül 1 db 100 MW-os gép Bánhida részére, amit 1965 elején kívánnak üzembe helyezni. Vitatható, hogy szükség van-e a 100 MW-os gép megkonstruálására, mert a tervek szerint többb egységre nem lesz szükség. Mint ismeretes, a Dunamenti Erőműben már 150 MW-os géptípusokat szerelnek fel és a 100 MW-ra való viszszatérés egy lépést jelentene hátrafelé. Kérdés továbbá az is, hogy miért szükséges egy kb. 80 MW nagyságú kísérleti gépet elkészíteni vízhűtéssel, amikor e gépek külföldi dokumentációja megnyugtatást adhatna ilyen gép gyártásához. A hazai 50 MW-os léghűtéses gépek üzemét eléggé kellemetlenül befolyásolja a meg nem engedetten magas rezgés, s az ebből eredő nyugtalan járás. Más berendezéseknél minőségi problémák vannak. Az országban elég nagy számban üzemben levő 32 MW-os gépek forgórészénél repedések keletkeznek, amelyek a gépek üzemét bizonytalanná teszik, és a tartalék forgórész-állományt úgy vették igénybe, hogy jelenleg pontból való elbírálása sokkal tartalék már nincsen. Ennek köt nagyobb értékű fejlesztési mnvetkeztében újabb repedés esetén kát gátolhat meg, egy nagy gép teljesítménykiesé ... . . - sével kell számolni. Az javítson ! A KGM Erősáramú Igazgatósága alá tartozó gyártmányok fejlesztése egyéb tekintetben sok kívánni valót hagy maga után. Sok éves vajúdás után sikerült elérni, hogy a középfeszültségű hálózatok részére végre licencia alapján korszerű megszakítókat gyártsanak. Ennek nullszériája legkorábban 1964-re lesz várható, ugyanakkor tendenciák mutatkoznak arra, hogy a jelenleg használt megszakítók gyártását már előbb abbahagyják. A Villamosgép- és Kábelgyár például korábban kívánja megszüntetni az expanziós megszakító gyártását, mielőtt még az új, licencia alapján készült megszakítók szériában piacra kerülhetnének. Nemcsak az új gyártmány bevezetésével, hanem a szériák megszüntetésével is óvatosan kell diszponálni. A transzformátor-állomások és kapcsoló berendezések helyigényét nem kis mértékben befolyásolja az ott alkalmazott készülékek, mérőváltók stb. nagysága. Évek óta történnek kísérletek arra nézve, hogy Magyarországon a korszerű műgyanta mérőváltók gyártása meginduljon. A TRANSZVILL- gyár dicséretre méltó módon kezdeményezte ennek kifejlesztését, de nem tud tovább jutni a szükséges vákuumkemence és keverőberendezések hiánya miatt. A berendezések hiánya komoly gátlója az előzőekben említett megszakítók leendő gyártásának is, mert a megszakítók araldit kamrájának elkészítéséhez a műgyanta kikészítő berendezés elengedhetetlenül szükséges. Rá kell mutatni arra, hogy a határozott gyártmányfejlesztéshez a gyártásfejlesztés elválaszthatatlanul hozzátartozik és a viszonylag kis értékű import kizárólag pénzügyi szem-Ha egy-egy gép vagy berendezés hibássá válik, a javítás igen nagy problémákat okoz. A külföldi generátorok garanciális javítását a Klement Gottwald Villamossági Gyár nem vállalja, ami annyit jelent, hogy minden egyes esetben külföldre kell szállítani javítás végett Ez persze költséges. A Klement Gottwald Gyár különben is igen hosszú határidővel vállal javításokat, s emiatt indokolatlanul sok tartalékot kell raktáron tartani. Ez pedig különösen a nagy gépeknél és nagy transzformátoroknál jelentős költségtöbbletet okoz. A kérdés megoldása persze nem egyszerű, mégis sürgős intézkedésre van szükség e nehézség megszüntetése érdekében. A távfűtés A távfűtési rendszer kiépítése megindult hazánkban, sajnos elég sok buktatóval. Az évek óta ígért távlati generálterv ugyanis máig sem készült el, s emiatt nem alakulhatott ki az egységes rendszer, s lényegében minden beruházó azt csinál, amit akar. A szakemberek azt is kétlik, hogy helyes-e teletűzdelni a várost kis ellennyomású erőművekkel, s nem lenne-e gazdaságosabb a nagy erőművekből biztosítani a távfűtést. Az is problémát okoz, hogy a tárcák nem készültek fel az erőművekből érkező hő fogadására, s a tervek nincsenek összehangolva. Itt lenne az ideje, hogy megfelelő döntések, megfelelő intézkedések szülessenek. Amint az elmondottakból látszik, ennek az iparágnak a problémái az átlagnál nagyobbak. Ez viszont azt jelenti, hogy az átlagnál nagyobb lendülettel és felkészültséggel kell hozzálátni megoldásukhoz. 2 MŰSZAKI ÉLET A Afiif/tjttr ttidmlóffiai ittrsttsettj itin ttlwnti tb tf ti t/it A Magyar Hidrológiai Társaság július 3-án és 4-én kétnapos tanulmányutat rendezett a Dunántúl vízműlétesítményei tervezési, kivitelezési és üzemelési tapasztalatainak helyszíni tanulmányozására, a műszaki fejlődés által elért eredmények bemutatására. A Dorog — Győr — Balatonfűzfő — Almádi — Balatonfüred — Tihany — Balatonföldvár — Siófok útvonalon a résztvevők megtekintették a dorogi szennyvíztisztító berendezést, a győri ipari vízművet és a révfalusi ivóvízművet. Balatonfűzfőn a most épülő ipari vízmű, Almádiban a vízmű, Balatonfüreden és Tihanyban a szennyvíztisztító telep megtekintésére nyílott alkalom. Végül a résztvevők megnézték a balatonföldvár—zamárdi—siófoki vízmű építését, Siófokon a szennyvíztisztító telepet és vízművet, és Székesfehérváron az épülő vízművet, kilag és gazdaságilag legjobb megoldások kibontakozását elősegítse. — Milyen előadások hangzanak majd el? — A vándorgyűlést dr. Lévai András miniszterhelyettes nyitja meg. Ezután „Az elosztóhálózattervezés és kivitelezés időszerű feladatai” című előadásomban vázolom a hallgatóság előtt az elosztóhálózatokon átviendő és transzformálandó energiamennyiségek, illetve teljesítmények várható növekedését 20 éves távlatban. „Hálózati állomások villamos kapcsolásának tipizálása” címmel Gádor Endre tart előadást, amelyben a többi között a hálózatképek kialakításának elvi szempontjai alapján az alállomások illeszkedéséről beszél. Pálos Ferenc az alállomások tipizálásának technológiai kérdéseivel, Szalay László a villamos állomások szerkezeti tipizálásával, elsősorban az előregyártással foglalkozik, s a már kivitelezett előregyártott kapcsolóépületek és szabadtéri berendezéseket ismerteti és értékeli. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület X. vándorgyűlése A Magyar Elektrotechnikai Egyesület, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat támogatásával július 12-től 14-ig tartja X. vándorgyűlését Miskolcon." Megkérdeztük Futó Istvánt, a Nehézipari Minisztérium Villamosipari Igazgatóságának szakosztályvezetőjét: mi a vándorgyűlés célkitűzése? — A vándorgyűlés — mondotta Futó István — az elosztóhálózatok kapcsoló- és transzformátor állomásainak tipizálásával összefüggő kérdéseit kívánja megvitatni. Hazánkban a villamosenergiafogyasztás nagymértékben emelkedik. Ez az emelkedés a húszéves távlati tervben az 1960. évi szintnek 6,5-szerese lesz. Ezt az energiaigényt a jelenlegi berendezések szaporításával nem lehet kielégíteni. Egészen más jellegű, sokkal korszerűbb, egyszerűbb, típusterv szerinti alállomások létesítésével kell a korszerű hálózatot kiépíteni. — Kik vesznek részt a vándorgyűlésen? — A vándorgyűlésen a tervező, beruházó, szerelő- és építővállalatok, valamint üzemeltetők képviselői vesznek részt. Ma Magyarországon, de világviszonylatban is, az építési kapacitás rendkívül szűk. A résztvevők között kialakuló vita feladata, hogy a műsza MŰAMVMOK A BORIWIOi Mind több bőripari üzemben kezdik alkalmazni az idehaza előállított műanyag alapú kötőanyagokat, mert az eddig szerzett tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy ezek a vegyi anyagok teljesen egyenértékűek a külföldi eredetűekkel. Jelentős mennyiségű nyugati devizát sikerült már eddig is ilyen módon megtakarítani, s ez nagymértékben a Bőripari Kutató Intézet érdeme. Erről érdeklődtünk az intézetben dr. Vágó György osztályvezetőtől és Lénárt Pálné tudományos munkatárstól. Elmondották, hogy a különféle borfajták jellegét és küllemét döntően a kikészítés szabja meg. Erre a célra azelőtt részben fehérje alapú, részben kazein bázisú kötőanyagokat és fedőfestéket használtak, illetve részben kisebb mennyiségben nitrocellulóz, kollódiumos kikészítő anyagokat alkalmaztak. Ez az eljárás mindaddig igen jól megfelelt, míg meg nem jelentek az úgynevezett korrigált (mesterséges) barkás kikészítésű bőrök. Ezt az újfajta technológiát külföldön is azért fejlesztették ki, mert segítségével rosszabb minőségű, olcsóbb nyersbőröket is jól fel lehet használni, úgyanynyira, hogy a cipő felsőrészeknek is mintegy 90 százalékát korrigált bőrökből készítik. A mesterséges barka Az eljárás lényege, hogy a bőr legfelső, sérült, karcos rétegét lecsiszolják, majd műanyagból alakítják ki az új, mesterséges barkát. (Barkán a bőr legfelső, finom erezetű rostszövedékből álló rétegét értik, amely a bőr minőségi fokának egyik döntő jellemzője.) A mesterséges barkával szemben az a követelmény, hogy maximálisan visszaadja a bőr természetes jellegét, és minél jobban védje kopás ellen a bőr felületét. Erre a célra általában hőre lágyuló polimereket alkalmaznak, többnyire akrilsavas észtereket. A műbarka úgy készül, hogy különféle eljárással, kefékkel, illetve szórópisztollyal visznek fel a lecsiszolt bőrre több, nagyon vékony, filmszerű réteget. Ezek a rétegek műanyagkötőanyag, fehérje-kötőanyag pigmens és lágyítók különféle arányú kombinációjából állnak. Legalul, közvetlenül a lecsiszolt felületre kerül egy vékony előalapozó réteg, ami eltörli a pórusokat, biztosítja a folyamatos átmenetet a természetes bőr és a műanyag barka között, s ezáltal fokozza a jó adhéziót. Efölé lágy, filmképző műanyagréteget helyeznek, hogy átvegye a bőr hajlékonyságát, majd fokozatosan keményebb, fehérjedúsabb rétegeket hordanak fel. Emellett arról is gondoskodnak, hogy a bőr vízálló legyen, de ugyanakkor megfelelő szellőzést is nyújtson a lábnak. A kutatás első fázisában a felső rétegben lévő kötőanyagok helyettesítésével foglalkoztak. Ennek eredményeképpen kidolgozták az úgynevezett Neoflex A és B kombinációt. Ez lényegében kaprolaktámmal modifikált kazein (Neoflex A), illetve egy dicián-diamid kondenzátum (Neoflex B). Az előbbi kötőanyagfajtának az a nagy előnye, hogy nem kell konzerválni, mint az eddig használatos természetes fehérjéket, mert igen nagy a stabilitás az erjesztő baktériumokkal szemben, azonfelül belső lágyítottságú is a modifikálás révén. Ezután a lágyabb műanyag réteg számára kísérletezték ki az akrilát bázison felépülő polimerizátumokat. Ezeket a különböző rétegekben lehet hasznosítani az összetétel megfelelő változtatásával. A következő lépésben kation aktív olajokkal kombinálták ezt az etilakrilátos polimerizátumot (Neoflexamin), amelynek segítségével meg tudták oldani a legalsó előalapozó réteg kialakítását. Ezzel a polimerrel, de más összetételben a műanyagréteget és részben a következő réteget sikerült létrehozniuk. Magának a kutató munkának a vegyészeti problémái közül talán a legnehezebb feladatot a megfelelő lánchosszúságú makromolekulák kialakítása jelentette. De nem kevesebb gondot okozott az erősen exoterm polimerizációs reakció kézbentartása is. Hosszadalmas kísérletsorozatokat végeztek, hogy meghatározhassák a megfelelő emulgátor katalizátor redoxrendszer és stabilizátor arányokat. Sokat foglalkoztak az erősen exoterm reakció következtében fellépő habzás kiküszöbölésével, amihez különféle sziliikonos habzásgátlókat alkalmaztak. Ez a probléma különösen az ipari méretű bevezetés során merült fel, s még most sem sikerült megnyugtatóan rendezni. A hazai gyártás Az intézet által kifejlesztett műanyag alapú kötőanyagok hazai gyártása már ipari méretekben folyik és több üzemben eredményesen alkalmazzák.. Minőségük eléri a világszintet, és ezeket az anyagokat bőriparunk az eddigi gyakorlatnak megfelelő, változatlan technológiával tudja felhasználni. De a gazdaságossági szempontok is igen figyelemreméltók. Az üzemi önköltség — azonos szárazanyagtartalom esetében — a Neoflex A-nál mintegy 40 százalékkal, a Neoflexgrund K-nál 10—20 százalékkal lett alacsonyabb. Népgazdasági síkon pedig kereken 25 százalékos megtakarítás mutatkozik, ha az összes költségtényezőt egyformán dollárvalutában fejezik ki. A kutatást ezen a vonalon egyébként még folytatják és további tervük, hogy az eddigi kazein bázisú fedőfestékeket hasonlóképpen műanyag kötőanyagú festékkel helyettesítsék a bőr minőségének további javítása céljából. SARBÓ GYÖRGY Egyesületi előadások A nyári szünetben csak néhány előadást rendeznek az egyesületek a Technika Házában, ezért a rendezvénynaptár nem jelenik meg. A Gépipari Tudományos Egyesület rendezésében július 10-én 17 órakor „Szakmai beszámoló a II. nemzetközi cső-, csővezetékarmatúra és szivattyú konferenciáról és kiállításról” címmel Hajdú Sándor tart előadást. A Magyar Kémikusok Egyesülete „Korróziós kérdések a vegyiparban” címmel kollokviumsorozatot indít, amelynek első része a „Vas és acél problémái”, július 11-én, 9 órakor kezdődik. William O. Ranky „Az amerikai szintetikus mosóanyagipar fejlődése és újabb irányai” címmel július 12-én, 15.30 órakor tart előadást. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület július 17-én 15 órakor „A cukoripar általános fejlesztésének iránya” címmel tartandó előadása a Technika Házában lesz, előadója Vigh Albert. „A kénessav borászati alkalmazásának újabb irányelvei” címmel Eperjesi Imre előadása hangzik majd el az ÉDOSZ székházban.