Műszaki Élet, 1963. július-december (18. évfolyam, 14-26. szám)

1963-11-07 / 23. szám

A GEFIFAX S. meai munkálőrlépének Az ipari termelés gazdaságos­ságának fokozása az utóbbi évek­ben egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül, az irányító szerveknél és vállalatoknál egy­aránt. Ezzel kapcsolatban terelő­dött a figyelem az állóeszköz­gazdálkodásra­­ is, amelynek egyik részterülete a meglevő állóalapok kihasználásának és állagfenntartásának vizsgálata. Az igények alapján a Köz­ponti Statisztikai Hivatal kü­lönböző ágazatok területén vég­zett felméréseket. A népgazdaság egésze szempontjából is jelentős súlyú gépiparban a megmunkáló­gépek felújításának kérdését oly módon vizsgálta meg, hogy gé­penként bekérte a felújítások főbb műszaki és pénzügyi ada­tait, első ízben 1959. IV. negyed­évére vonatkozóan. (1.: Műszaki Élet XVI. évf. 20. szám.) Ezt az összes állami gépipari vállalatok­ra kiterjedő felmérést a KSH 1962. IV. negyedévében a tapasz­talatok alapján továbbfejlesztve, de a két időszak összehasonlítva­ A GÉPIPARI MEGMUNKÁLÓGÉPEK A táblázat adataiból az első rá­­tekintésre leolvasható a saját re­zsiben végzett felújítások javára mutatkozó nagy különbség. En­nek oka valószínűleg jórészt ab­ban keresendő, hogy a más vál­lalat részére elvétve felújítást végző vállalatoknál sem jobb a TMK munkaszervezettsége stb., tehát nem jelentkezik a speciali­záló előnye. A fenti arányok ki­alakulásában szerepet játszik az is, hogy saját rezsiben végzett felújítás esetén csak néhány szá­zalék haszon számítható fel, más vállalat számára pedig a vállalati átlagos haszonkulccsal kalkulál­nak. Ilyen nagyságú felújítási költ­ségek esetén önkéntelenül is fel­merül a kérdés, hogy milyen idő­közönként kerül sor egy-egy gép­nél a felújításra. Az általános terminológiával ellentétben a felmérés kapcsán a ciklustartam kifejezésen azt értettük, hogy két felújítás között milyen hosszú A táblázat adataiból azonban nemcsak az tűnik ki, hogy a gé­peket gyakran újítják fel, hanem a felújítások kortól független végrehajtása is kiderül. Az 1962. IV. negyedévében felújított gépek több, mint negyed részét (26,1 szá­zalékát) tették ki a 20 évesnél öregebb gépek, sőt, ezen belül igen nagy hányadot képviseltek (az összes megfigyelt gépek 14,2 százalékát a 30 évnél öregebb gépek. Az ilyen öreg gépek fél­róságának biztosításával megis­mételte. Az adatgyűjtés igen nagy meny­­nyiségű számanyagot szolgálta­tott, ami különféle szempontok szerinti elemzésekre adott lehe­tőséget. Az elemzések alapján tett megállapítások közül, a ter­jedelem korlátai miatt, csak egy­két különösképpen jellemző tényre kívánjuk a felújításokkal foglalkozók figyelmét felhívni. Általánosan jellemző, hogy még a legkisebb vállalatok is a felújí­tások saját rezsiben való elvég­zésére törekednek. Az összes megfigyelt gépeknek (a darab­szám alapján számítva) 1959. IV. negyedévében mindössze 1,7 szá­zalékát, 1962. IV. negyedévében pedig 1,6 százalékát újította fel más vállalat. Ennek a törekvés­nek okát abban látjuk, hogy a más vállalatra bízott felújítások kevésbé rugalmasan időzíthetők, mint a saját­­unk esetében, s rá­adásul jóval drágábbak, mint a saját rezsiben végzettek. Átlagos felújítási költsége idő telt el, függetlenül attól, hogy közepes vagy nagyjavítást hajtot­tak végre. Ily módon számítva a ciklustartamot, az 1959. IV. ne­gyedévben felújított gépekre vo­natkozóan 50,6 hónapos, az 1962. IV. negyedévben felújítottakra pedig 52,0 hónapos értéket kap­tunk. A ciklustartam hosszát a gépek kora szerint csoportosítva is meg­vizsgáltuk, s azt állapítottuk meg, hogy mindkét megfigyelési idő­szakban a legfiatalabb gépek cik­lustartama volt a legrövidebb. Az ötéves és fiatalabb gépek ciklus­tartama az 1959. IV. negyedévi felmérés szerint 34,3 hónap, az 1962. IV. negyedévi felmérés sze­rint pedig 35,8 hónap volt. Erre a körülményre enged következtet­ni a következő táblázat is, mely szerint az ötéves vagy fiatalabb gépek közül minden hatodik gép már nem első ízben kerül felújí­tásra, újítása kettős kárt okoz mind a vállalatoknak, mind a népgazda­ságnak. Egyrészt a felújítás vi­szonylag többe kerül, mint a mo­dernebb gépeké, s mégis kevés­bé üzembiztosak és pontosak. Az öreg, elavult gépek felújí­tási költségeinek az átlagosnál magasabb volta mindkét idő­szakra csaknem azonos volt, ezért az alábbi táblázat csak az 1962. IV. negyedévi felújítások adatait tartalmazza: A táblázat adatai különösebb magyarázatot nem igényelnek, mert egyértelmű a korreláció a gépek kora és a felújítási költ­ség növekedése között. Az ilyen felújítások tehát feltétlenül ká­rosak, s mindent el kell követni elkerülésük érdekében. Nyilván ezt célozta az az intézkedés is, hogy a felújítási hányad egy ré­sze beruházásra fordítható, azon­ban ezzel a lehetőséggel még nem élnek kellőképpen. Nézzük meg azonban azt is, hogy egyáltalán szükség van-e a felújítások erőltetésére. Mind a szerszámgépek állományának és kihasználásának mérését célzó évenkénti — ugyancsak az álla­mi gépipar egészére kiterjedő — adatfelvétel, mind a felújítások gazdaságosságát vizsgáló jelenle­gi felmérés a gépkihasználás ala­csony színvonalát mutatja. A felújítási kérdőív egyik pontja a felújítás előtti kihasználást inda­­kolta, s ennek alapján is vég­zett a Központi Statisztikai Hi­vatal számításokat. Ezek azt mu­tatják, hogy a gépek kihasznált­sága csökkent. Nem indokolt tehát az öreg gé­pek felújítása. Elvétve bizonyá­ra akadnak olyan különleges gé­pek, amelyeket nehéz volna pó­tolni, illetve nincs másik gép, amelynek kihasználását fokozva a felújítás helyett kiselejtezést választhatnánk, azonban ez nem olyan jellemző és általános je­lenség, ami indokolná az öreg gépek ilyen arányú felújítását.­­DR. NAGY SÁNDOR AZ 1962. IV. NEGYEDÉVBEN FELÚJÍTOTT GÉPEK MEGOSZLÁSA AZ EDDIG VÉGZETT FELÚJÍTÁSOK SZÁMA SZERINT, KORCSOPORTONKÉNT A FELÚJÍTÁSI KÖLTSÉG ARÁNYA KORCSOPORTONKÉNT Megnevezés Saját rezsiben Más vállalat által végzett felújítások esetén 1959 1962 1959 1962 Felújítási költség a bruttó érték százalékában 25,5 22,6 43,7 45,9 Egy gépre jutó átlagos felújítási költség 23 447 28 763 37 091 37 206 Egységnyi bonyolultságra jutó felújítási költség 2 864 3 081 4 960 4 581 KOR­CSOPORT 1962. IV. Az összesből negyed- —....... .­­......... ■ ■ ■■ ---------­évben Ismeret­felújított len vagy összes I, 2. 8. 4. 3. «. ». 8. több, gépek mint 8 száma --------------------------------------------------------------------------­(db) ízben felújított gépek száma (db) 5 éves vagy fiatalabb 410 343 587 2 6—10 éves 529 217 150 82 38 218 2 2 9 11-15­­ 514 108 163 116 56 33 114 1 22 16—20 1­ 100 12 29 247 7 2 —-i 18 21-25 167 23 41 32 20 134 2 1 31 26—30 11 82 12 16 15 158 1 1— 15 31-40 h 1208 19 25 196 1 1­­ 33 41 éves és öregebb 1797 36 26 22 108 2 2 66 összesen 2 101 730 512 327 179 98 37 159 194 1962. IV. negyedévben felújított gépek közül a bruttó értékhez viszonyítva KORCSOPORT legfeljebb 49 50—99 több mint 100 %-os költséggel felújított gépek az összes %-ában 5 éves, vagy fiatalabb 86,1 11,0 2,9­­—10 éves 66,2 25,1 8,7 11—15 „ 68,5 25,1 6,4 16—20­­* S­ 57,0 27,0 16,0 21—25 k 58,1 26,9 15,0 26—30 tű 67,3 19,5 23,2 31—10 „ 51,7 29,2 19,1 41 éves, vagy öregebb 62,0 19,0 19,0 összesen 68,0 22*1 4 MŰSZAKI ÉLET könyvek Kardos—Gyönös—Szenesné: Konzervipari zsebkönyv Dr. Kardos Ernő, dr. Gyönös Károly és Szenes Endréné szer­kesztésében jelent meg a „Kon­zervipari zsebkönyv”, amely célja szerint összefoglalja a konzerv­ipar összes fontosabb tudnivalóit. Az egyes fejezetek a konzervipar kialakulásával, a tartósítóipar nyersanyagaival és segédanyagai­val, a csomagolóanyagokkal, álta­lános üzemi ismeretekkel, a gépi berendezésekkel, a technológiá­val, a minőségellenőrzéssel és üzemgazdasági kérdésekkel fog­lalkoznak. A több mint 900 olda­las könyv ábrákkal, fényképek­kel és táblázatokkal segíti a meg­felelő tájékozódást, s vitathatat­lanul sok hasznos tudnivalót kö­zöl még a gyakorlott szakembe­reknek is. (A Műszaki Könyv­kiadó kiadványa.) Déri Márta: Seignette­­elektromos kerámiai anyagok Dr. Déri Márta könyve a szili­­kátkémiai monográfiák sorozatá­ban jelent meg, s célja a seig­­nette-elektromos (ferroelektro­­mos) kerámiai anyagokra vonat­kozó kutatások ismertetése, il­letve az eredmények bemutatása. A monográfia elsősorban a szili­­kátkémiai szerkezetekkel foglal­kozó kutatók érdeklődésére tart­hat számot. (Az Akadémiai Kiadó kiadványa.) G. T. Markov: Antennák Markov: „Antennák” című könyve három részre oszlik. Az első részben a rádióhullámok ki­sugárzásának és vételének általá­nos elméletével foglalkozik, a másodikban a távvonalakkal, a harmadik részben pedig az egyes antennatípusokat ismerteti. A könyv megértéséhez a szerző bi­zonyos felsőfokú ismereteket té­telez fel, mivel az egyes kérdé­sek tárgyalásában matematikai segédeszközöket vesz igénybe. A könyvet a Műszaki Könyvkiadó adta ki. ­ A külkereskedő szemével: Beruházások A népgazdasági céloknak meg­felelően, a termelés műszaki szín­vonalának növelésére, az ipar szerkezeti átalakítására irányuló törekvések eredményeként évről évre bővül a beruházások gép­hányada, s ennek nyomán emel­kedik a különféle gépek és be­rendezések importja. Az elmúlt évben például közel három és jobb együttműködést az ipar Ha csak­ annak a mintegy száz legfontosabb beruházáshoz szük­séges nagyberendezésnek az im­portját vesszük figyelembe, ame­lyet a kormány az ötéves tervidő­szakra jelölt ki, látjuk, hogy a nagyarányú importfeladatok terv­szerű, gazdaságos és határidőre való teljesítése csakis a beruhá­zásban részt vevő valamennyi szerv, de régióként az ipar és a külkereskedelem minden részle­tében összehangolt és gondosan szervezett együttműködésével va­lósítható meg. A beruházási tevé­kenység eddigi tapasztalatai sze­rint ugyanis éppen a körültekintő előkészítés hiánya, a beruházás­ban érintett szervek munkájának koordinálatlansága okozza az ese­tek nagy részében már a beruhá­zások állományának növekedését, végül is a beruházás késedelmes üzembe helyezését. Az ipar és a külkereskedelem között — a be nem fejezett bezu­­tások körül keletkezett viták so­rán — gyakran elhangzik az az érv, hogy késve érkeztek meg az importgépek. Ez gyakran igaz is. Azonban a késés oka az, hogy a beruházás előkészítésének elhú­zódása miatt a külkereskedelem későn kapja meg a megrendelést, és ezt a késést a piaci munka során már nem tudja, nem is tud- és gépimport félszer annyi gépet importált a külkereskedelem, mint 1955-ben. A gépimporton belül pedig mind nagyobb jelentőségűvé válik az új üzemek számára, valamint a re­konstrukciós beruházásokhoz szükséges gépek, gépsorok, illetve komplett berendezések importja, amely a teljes gépbehozatalnak mintegy a felét teszi ki, és a külkereskedelem között t­ hatja behozni, így a beruházási határidőkhöz képest valóban kés­nek az importgépek, noha a kül­földi szállító a külkereskedelem­mel kötött szállítási szerződésben foglalt határidőre eleget tesz szál­lítási kötelezettségeinek. Ezért az iparnak és a külkereskedelemnek már a beruházásra vonatkozó döntéstől kezdve szorosan együtt kell működni, közösen kell kiala­kítani a legcélszerűbb megoldáso­kat, a leghatékonyabb és a leg­gazdaságosabban megvalósítható tervvariánsokat. A nagyberendezések importja ugyanis hosszú átfutási idejű fel­adat; az eddigi gyakorlat szerint a beruházás elhatározásától a szállítóval való szerződés aláírá­sáig általában évek telnek el, s eközben nemegyszer akkor kerül sor az ajánlatkérésre, amikor már a megrendelést kellene feladni. Gátló körülmény továbbá, hogy a beruházás műszaki tervezésének időszakában gyakran még nincsen tisztázva, hogy milyen berende­zést és honnan szerzünk be. Ilyen körülmények között végül is a külkereskedelemnek nem marad kellő ideje a reláció, az ár, a műszaki színvonal és a szállítási határidő tekintetében egyaránt a legkedvezőbb importlehetőség feltárására, a körültekintő, sok­oldalú piackutatásra. A műszaki tájékozatlanság okozta károk A túlságosan hosszú előkészí­tési idő lerövidítésének egyik fontos feltétele, hogy az ipar szakemberei megfelelően ismer­jék a nemzetközi viszonylatban a legkorszerűbb berendezéseket, technológiai eljárásokat. Ehhez pedig a külkereskedelemnek az eddiginél bőségesebben kell el­látnia az ipart a piacokon ismert konstrukcióikra vonatkozó tájé­koztató anyagokkal, műszaki leírásokkal stb. Ugyancsak ja­vítani kell a külkereskedelem piackutató tevékenységét annak érdekében, hogy a kellő időben biztonsággal tudja, honnan sze­rezheti be a legkedvezőbb aján­latot. Az ipari szakemberek kellő tájékozottsága hiányában ma még gyakran előfordul, hogy a beruházás tervezői csak a kül­földi szállítóval való tárgyalá­sok során ismerik meg való­jában a technológiát, s így gyak­ran közvetlenül a szerződés meg­kötése előtt kerül sor a műszaki igények végleges tisztázására, vagy a korábban megjelölt igé­nyek módosítására. Ez azután természetesen késlelteti a szer­ződés megkötését, nehezíti a külkereskedelmi munkát, és vé­gül is késlelteti az előírt határ­idők teljesítését. A műszaki igények kellő idő­ben történő és pontos tisztázá­sán kívül fokozottabb figyelmet kell fordítani az import beren­dezések szállításának üteme­zésére is. A berendezések egyes elemeinek tervszerűtlen érke­zése miatt ugyanis előfordul, hogy a beruházás valamely üze­me vagy üzemrésze már mű­ködésre készen áll, miközben az üzemrész munkáját kiegészítő, illetve ahhoz kapcsolódó egysé­gek gépéig még hiányoznak. A kö­rültekintő műszaki előkészítés, vagy más esetekben a gondos ütemezés hiánya miatt nem rit­ka jelenség, hogy közel 100 szá­zalékos készültségi fokú beru­házás egy-egy viszonylag kis értékű felszerelés, műszer, mé­rőeszköz stb. hiánya miatt nem kezdheti meg működését. A be­ruházások átfutási idejének csök­kentése és a tervezett határidő­re való befejezése érdekében kü­lönösen nagy figyelmet kell for­dítani az ipar és a külkereske­delem munkájának összehan­golására, a szállítások célszerű ütemezésére olyan beruházások­nál, amelyek gépberendezéseit több cég szállítja. A nagy beruházásoknál szer­zett tapasztalatok arra utalnak, hogy az igen lassú tempójú tervezési és építési munkák miatt a szállítási szerződésekben elő­írt határidőre beérkezett gép-, illetve importberendezés sokszor nem állítható üzembe, s ilyenkor a gépek jó esetben raktárakban, de többnyire a szabadban he­vernek, rongálódnak. Az ebből fakadó károkhoz járul még az is, hogy az elhú­zódó üzembe helyezés és a késői üzemi próba miatt lejár a ga­ranciális idő, s a beruházó vál­lalat nem tarthat igényt az eset­leges garanciális javításokra. A beruházások építési munkála­tainak meggyorsításán kívül a hazai gépszerelői kapacitások bővítése is jelentős feltétele an­nak, hogy az importált gépe­ket, gépsorokat, különféle nagy berendezéseket gyorsabban üzembe lehessen helyezni. A beruházási munka fogya­tékosságaira utaló néhány pél­da is szemléletesen jelzi, hogy az import útján beszerzett nagy berendezések határidőre törté­nő üzembe helyezése a beru­házásban részt vevő valameny­­nyi szervtől a munka minden fázisában az eddiginél maga­sabb színvonalú együttműködést, a tennivalók pontos összehango­lását követeli. A soron követke­ző beruházások gyorsabb­ üte­mű és tervszerűbb megvalósítá­sa sürgeti, hogy mind az ipar, mind a külkereskedelem kellő időben megismerje a következő tervidőszak beruházási igény eit, hogy kellő idő álljon az ipar re^elkezé sére a műszaki élőké­p omr’tQ'l­ p°d?rf a naffv im­pun­tiához szükséges piaci mun­kára.

Next