Műszaki Élet, 1963. július-december (18. évfolyam, 14-26. szám)
1963-11-07 / 23. szám
A GEFIFAX S. meai munkálőrlépének Az ipari termelés gazdaságosságának fokozása az utóbbi években egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül, az irányító szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Ezzel kapcsolatban terelődött a figyelem az állóeszközgazdálkodásra is, amelynek egyik részterülete a meglevő állóalapok kihasználásának és állagfenntartásának vizsgálata. Az igények alapján a Központi Statisztikai Hivatal különböző ágazatok területén végzett felméréseket. A népgazdaság egésze szempontjából is jelentős súlyú gépiparban a megmunkálógépek felújításának kérdését oly módon vizsgálta meg, hogy gépenként bekérte a felújítások főbb műszaki és pénzügyi adatait, első ízben 1959. IV. negyedévére vonatkozóan. (1.: Műszaki Élet XVI. évf. 20. szám.) Ezt az összes állami gépipari vállalatokra kiterjedő felmérést a KSH 1962. IV. negyedévében a tapasztalatok alapján továbbfejlesztve, de a két időszak összehasonlítva A GÉPIPARI MEGMUNKÁLÓGÉPEK A táblázat adataiból az első rátekintésre leolvasható a saját rezsiben végzett felújítások javára mutatkozó nagy különbség. Ennek oka valószínűleg jórészt abban keresendő, hogy a más vállalat részére elvétve felújítást végző vállalatoknál sem jobb a TMK munkaszervezettsége stb., tehát nem jelentkezik a specializáló előnye. A fenti arányok kialakulásában szerepet játszik az is, hogy saját rezsiben végzett felújítás esetén csak néhány százalék haszon számítható fel, más vállalat számára pedig a vállalati átlagos haszonkulccsal kalkulálnak. Ilyen nagyságú felújítási költségek esetén önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy milyen időközönként kerül sor egy-egy gépnél a felújításra. Az általános terminológiával ellentétben a felmérés kapcsán a ciklustartam kifejezésen azt értettük, hogy két felújítás között milyen hosszú A táblázat adataiból azonban nemcsak az tűnik ki, hogy a gépeket gyakran újítják fel, hanem a felújítások kortól független végrehajtása is kiderül. Az 1962. IV. negyedévében felújított gépek több, mint negyed részét (26,1 százalékát) tették ki a 20 évesnél öregebb gépek, sőt, ezen belül igen nagy hányadot képviseltek (az összes megfigyelt gépek 14,2 százalékát a 30 évnél öregebb gépek. Az ilyen öreg gépek félróságának biztosításával megismételte. Az adatgyűjtés igen nagy menynyiségű számanyagot szolgáltatott, ami különféle szempontok szerinti elemzésekre adott lehetőséget. Az elemzések alapján tett megállapítások közül, a terjedelem korlátai miatt, csak egykét különösképpen jellemző tényre kívánjuk a felújításokkal foglalkozók figyelmét felhívni. Általánosan jellemző, hogy még a legkisebb vállalatok is a felújítások saját rezsiben való elvégzésére törekednek. Az összes megfigyelt gépeknek (a darabszám alapján számítva) 1959. IV. negyedévében mindössze 1,7 százalékát, 1962. IV. negyedévében pedig 1,6 százalékát újította fel más vállalat. Ennek a törekvésnek okát abban látjuk, hogy a más vállalatra bízott felújítások kevésbé rugalmasan időzíthetők, mint a sajátunk esetében, s ráadásul jóval drágábbak, mint a saját rezsiben végzettek. Átlagos felújítási költsége idő telt el, függetlenül attól, hogy közepes vagy nagyjavítást hajtottak végre. Ily módon számítva a ciklustartamot, az 1959. IV. negyedévben felújított gépekre vonatkozóan 50,6 hónapos, az 1962. IV. negyedévben felújítottakra pedig 52,0 hónapos értéket kaptunk. A ciklustartam hosszát a gépek kora szerint csoportosítva is megvizsgáltuk, s azt állapítottuk meg, hogy mindkét megfigyelési időszakban a legfiatalabb gépek ciklustartama volt a legrövidebb. Az ötéves és fiatalabb gépek ciklustartama az 1959. IV. negyedévi felmérés szerint 34,3 hónap, az 1962. IV. negyedévi felmérés szerint pedig 35,8 hónap volt. Erre a körülményre enged következtetni a következő táblázat is, mely szerint az ötéves vagy fiatalabb gépek közül minden hatodik gép már nem első ízben kerül felújításra, újítása kettős kárt okoz mind a vállalatoknak, mind a népgazdaságnak. Egyrészt a felújítás viszonylag többe kerül, mint a modernebb gépeké, s mégis kevésbé üzembiztosak és pontosak. Az öreg, elavult gépek felújítási költségeinek az átlagosnál magasabb volta mindkét időszakra csaknem azonos volt, ezért az alábbi táblázat csak az 1962. IV. negyedévi felújítások adatait tartalmazza: A táblázat adatai különösebb magyarázatot nem igényelnek, mert egyértelmű a korreláció a gépek kora és a felújítási költség növekedése között. Az ilyen felújítások tehát feltétlenül károsak, s mindent el kell követni elkerülésük érdekében. Nyilván ezt célozta az az intézkedés is, hogy a felújítási hányad egy része beruházásra fordítható, azonban ezzel a lehetőséggel még nem élnek kellőképpen. Nézzük meg azonban azt is, hogy egyáltalán szükség van-e a felújítások erőltetésére. Mind a szerszámgépek állományának és kihasználásának mérését célzó évenkénti — ugyancsak az állami gépipar egészére kiterjedő — adatfelvétel, mind a felújítások gazdaságosságát vizsgáló jelenlegi felmérés a gépkihasználás alacsony színvonalát mutatja. A felújítási kérdőív egyik pontja a felújítás előtti kihasználást indakolta, s ennek alapján is végzett a Központi Statisztikai Hivatal számításokat. Ezek azt mutatják, hogy a gépek kihasználtsága csökkent. Nem indokolt tehát az öreg gépek felújítása. Elvétve bizonyára akadnak olyan különleges gépek, amelyeket nehéz volna pótolni, illetve nincs másik gép, amelynek kihasználását fokozva a felújítás helyett kiselejtezést választhatnánk, azonban ez nem olyan jellemző és általános jelenség, ami indokolná az öreg gépek ilyen arányú felújítását.DR. NAGY SÁNDOR AZ 1962. IV. NEGYEDÉVBEN FELÚJÍTOTT GÉPEK MEGOSZLÁSA AZ EDDIG VÉGZETT FELÚJÍTÁSOK SZÁMA SZERINT, KORCSOPORTONKÉNT A FELÚJÍTÁSI KÖLTSÉG ARÁNYA KORCSOPORTONKÉNT Megnevezés Saját rezsiben Más vállalat által végzett felújítások esetén 1959 1962 1959 1962 Felújítási költség a bruttó érték százalékában 25,5 22,6 43,7 45,9 Egy gépre jutó átlagos felújítási költség 23 447 28 763 37 091 37 206 Egységnyi bonyolultságra jutó felújítási költség 2 864 3 081 4 960 4 581 KORCSOPORT 1962. IV. Az összesből negyed- —....... .......... ■ ■ ■■ ---------évben Ismeretfelújított len vagy összes I, 2. 8. 4. 3. «. ». 8. több, gépek mint 8 száma --------------------------------------------------------------------------(db) ízben felújított gépek száma (db) 5 éves vagy fiatalabb 410 343 587 2 6—10 éves 529 217 150 82 38 218 2 2 9 11-15 514 108 163 116 56 33 114 1 22 16—20 1 100 12 29 247 7 2 —-i 18 21-25 167 23 41 32 20 134 2 1 31 26—30 11 82 12 16 15 158 1 1— 15 31-40 h 1208 19 25 196 1 1 33 41 éves és öregebb 1797 36 26 22 108 2 2 66 összesen 2 101 730 512 327 179 98 37 159 194 1962. IV. negyedévben felújított gépek közül a bruttó értékhez viszonyítva KORCSOPORT legfeljebb 49 50—99 több mint 100 %-os költséggel felújított gépek az összes %-ában 5 éves, vagy fiatalabb 86,1 11,0 2,9—10 éves 66,2 25,1 8,7 11—15 „ 68,5 25,1 6,4 16—20* S 57,0 27,0 16,0 21—25 k 58,1 26,9 15,0 26—30 tű 67,3 19,5 23,2 31—10 „ 51,7 29,2 19,1 41 éves, vagy öregebb 62,0 19,0 19,0 összesen 68,0 22*1 4 MŰSZAKI ÉLET könyvek Kardos—Gyönös—Szenesné: Konzervipari zsebkönyv Dr. Kardos Ernő, dr. Gyönös Károly és Szenes Endréné szerkesztésében jelent meg a „Konzervipari zsebkönyv”, amely célja szerint összefoglalja a konzervipar összes fontosabb tudnivalóit. Az egyes fejezetek a konzervipar kialakulásával, a tartósítóipar nyersanyagaival és segédanyagaival, a csomagolóanyagokkal, általános üzemi ismeretekkel, a gépi berendezésekkel, a technológiával, a minőségellenőrzéssel és üzemgazdasági kérdésekkel foglalkoznak. A több mint 900 oldalas könyv ábrákkal, fényképekkel és táblázatokkal segíti a megfelelő tájékozódást, s vitathatatlanul sok hasznos tudnivalót közöl még a gyakorlott szakembereknek is. (A Műszaki Könyvkiadó kiadványa.) Déri Márta: Seignetteelektromos kerámiai anyagok Dr. Déri Márta könyve a szilikátkémiai monográfiák sorozatában jelent meg, s célja a seignette-elektromos (ferroelektromos) kerámiai anyagokra vonatkozó kutatások ismertetése, illetve az eredmények bemutatása. A monográfia elsősorban a szilikátkémiai szerkezetekkel foglalkozó kutatók érdeklődésére tarthat számot. (Az Akadémiai Kiadó kiadványa.) G. T. Markov: Antennák Markov: „Antennák” című könyve három részre oszlik. Az első részben a rádióhullámok kisugárzásának és vételének általános elméletével foglalkozik, a másodikban a távvonalakkal, a harmadik részben pedig az egyes antennatípusokat ismerteti. A könyv megértéséhez a szerző bizonyos felsőfokú ismereteket tételez fel, mivel az egyes kérdések tárgyalásában matematikai segédeszközöket vesz igénybe. A könyvet a Műszaki Könyvkiadó adta ki. A külkereskedő szemével: Beruházások A népgazdasági céloknak megfelelően, a termelés műszaki színvonalának növelésére, az ipar szerkezeti átalakítására irányuló törekvések eredményeként évről évre bővül a beruházások géphányada, s ennek nyomán emelkedik a különféle gépek és berendezések importja. Az elmúlt évben például közel három és jobb együttműködést az ipar Ha csak annak a mintegy száz legfontosabb beruházáshoz szükséges nagyberendezésnek az importját vesszük figyelembe, amelyet a kormány az ötéves tervidőszakra jelölt ki, látjuk, hogy a nagyarányú importfeladatok tervszerű, gazdaságos és határidőre való teljesítése csakis a beruházásban részt vevő valamennyi szerv, de régióként az ipar és a külkereskedelem minden részletében összehangolt és gondosan szervezett együttműködésével valósítható meg. A beruházási tevékenység eddigi tapasztalatai szerint ugyanis éppen a körültekintő előkészítés hiánya, a beruházásban érintett szervek munkájának koordinálatlansága okozza az esetek nagy részében már a beruházások állományának növekedését, végül is a beruházás késedelmes üzembe helyezését. Az ipar és a külkereskedelem között — a be nem fejezett bezutások körül keletkezett viták során — gyakran elhangzik az az érv, hogy késve érkeztek meg az importgépek. Ez gyakran igaz is. Azonban a késés oka az, hogy a beruházás előkészítésének elhúzódása miatt a külkereskedelem későn kapja meg a megrendelést, és ezt a késést a piaci munka során már nem tudja, nem is tud- és gépimport félszer annyi gépet importált a külkereskedelem, mint 1955-ben. A gépimporton belül pedig mind nagyobb jelentőségűvé válik az új üzemek számára, valamint a rekonstrukciós beruházásokhoz szükséges gépek, gépsorok, illetve komplett berendezések importja, amely a teljes gépbehozatalnak mintegy a felét teszi ki, és a külkereskedelem között t hatja behozni, így a beruházási határidőkhöz képest valóban késnek az importgépek, noha a külföldi szállító a külkereskedelemmel kötött szállítási szerződésben foglalt határidőre eleget tesz szállítási kötelezettségeinek. Ezért az iparnak és a külkereskedelemnek már a beruházásra vonatkozó döntéstől kezdve szorosan együtt kell működni, közösen kell kialakítani a legcélszerűbb megoldásokat, a leghatékonyabb és a leggazdaságosabban megvalósítható tervvariánsokat. A nagyberendezések importja ugyanis hosszú átfutási idejű feladat; az eddigi gyakorlat szerint a beruházás elhatározásától a szállítóval való szerződés aláírásáig általában évek telnek el, s eközben nemegyszer akkor kerül sor az ajánlatkérésre, amikor már a megrendelést kellene feladni. Gátló körülmény továbbá, hogy a beruházás műszaki tervezésének időszakában gyakran még nincsen tisztázva, hogy milyen berendezést és honnan szerzünk be. Ilyen körülmények között végül is a külkereskedelemnek nem marad kellő ideje a reláció, az ár, a műszaki színvonal és a szállítási határidő tekintetében egyaránt a legkedvezőbb importlehetőség feltárására, a körültekintő, sokoldalú piackutatásra. A műszaki tájékozatlanság okozta károk A túlságosan hosszú előkészítési idő lerövidítésének egyik fontos feltétele, hogy az ipar szakemberei megfelelően ismerjék a nemzetközi viszonylatban a legkorszerűbb berendezéseket, technológiai eljárásokat. Ehhez pedig a külkereskedelemnek az eddiginél bőségesebben kell ellátnia az ipart a piacokon ismert konstrukcióikra vonatkozó tájékoztató anyagokkal, műszaki leírásokkal stb. Ugyancsak javítani kell a külkereskedelem piackutató tevékenységét annak érdekében, hogy a kellő időben biztonsággal tudja, honnan szerezheti be a legkedvezőbb ajánlatot. Az ipari szakemberek kellő tájékozottsága hiányában ma még gyakran előfordul, hogy a beruházás tervezői csak a külföldi szállítóval való tárgyalások során ismerik meg valójában a technológiát, s így gyakran közvetlenül a szerződés megkötése előtt kerül sor a műszaki igények végleges tisztázására, vagy a korábban megjelölt igények módosítására. Ez azután természetesen késlelteti a szerződés megkötését, nehezíti a külkereskedelmi munkát, és végül is késlelteti az előírt határidők teljesítését. A műszaki igények kellő időben történő és pontos tisztázásán kívül fokozottabb figyelmet kell fordítani az import berendezések szállításának ütemezésére is. A berendezések egyes elemeinek tervszerűtlen érkezése miatt ugyanis előfordul, hogy a beruházás valamely üzeme vagy üzemrésze már működésre készen áll, miközben az üzemrész munkáját kiegészítő, illetve ahhoz kapcsolódó egységek gépéig még hiányoznak. A körültekintő műszaki előkészítés, vagy más esetekben a gondos ütemezés hiánya miatt nem ritka jelenség, hogy közel 100 százalékos készültségi fokú beruházás egy-egy viszonylag kis értékű felszerelés, műszer, mérőeszköz stb. hiánya miatt nem kezdheti meg működését. A beruházások átfutási idejének csökkentése és a tervezett határidőre való befejezése érdekében különösen nagy figyelmet kell fordítani az ipar és a külkereskedelem munkájának összehangolására, a szállítások célszerű ütemezésére olyan beruházásoknál, amelyek gépberendezéseit több cég szállítja. A nagy beruházásoknál szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy az igen lassú tempójú tervezési és építési munkák miatt a szállítási szerződésekben előírt határidőre beérkezett gép-, illetve importberendezés sokszor nem állítható üzembe, s ilyenkor a gépek jó esetben raktárakban, de többnyire a szabadban hevernek, rongálódnak. Az ebből fakadó károkhoz járul még az is, hogy az elhúzódó üzembe helyezés és a késői üzemi próba miatt lejár a garanciális idő, s a beruházó vállalat nem tarthat igényt az esetleges garanciális javításokra. A beruházások építési munkálatainak meggyorsításán kívül a hazai gépszerelői kapacitások bővítése is jelentős feltétele annak, hogy az importált gépeket, gépsorokat, különféle nagy berendezéseket gyorsabban üzembe lehessen helyezni. A beruházási munka fogyatékosságaira utaló néhány példa is szemléletesen jelzi, hogy az import útján beszerzett nagy berendezések határidőre történő üzembe helyezése a beruházásban részt vevő valamenynyi szervtől a munka minden fázisában az eddiginél magasabb színvonalú együttműködést, a tennivalók pontos összehangolását követeli. A soron következő beruházások gyorsabb ütemű és tervszerűbb megvalósítása sürgeti, hogy mind az ipar, mind a külkereskedelem kellő időben megismerje a következő tervidőszak beruházási igény eit, hogy kellő idő álljon az ipar re^elkezé sére a műszaki élőkép omr’tQ'l p°d?rf a naffv impuntiához szükséges piaci munkára.