Műszaki Élet, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-13. szám)
1967-02-23 / 4. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXIL ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, ÁRA: 2.50 FT 1967. FEBRUÁR 23. Mit kapnak a műszakiak a béren felül? — A tejipar problémái * // Japán autók — Értekezés a ,,macskajaj“-ról — Őszinte szó a geodéták helyzetéről — A szocialista országok ipari termelése mint szerszám A lézerek kifejlesztésével a mérnökök olyan nagy energiájú elektromágneses sugárforrás birtokába jutottak, amely az optikai, vagy az infravörös hullámok tartományában óriási energiák kisugárzására alkalmas. Ez az energia normális impulzusüzemben eléri a millió-százmillió watt/cm3 steradian értéket, míg az emisszió megfelelő belső vezérlésével, az ún. óriásimpulzusú lézerüzemben (Q-kapcsolókkal) egymilliárd-egybillió wwatt/cm- ,sr értékig növelhető. Ha az előbb említett sugárzási sűrűségek alapján visszaszámítjuk a lézer sugárzásával egyenértékű fekete test hőmérsékletét, akkor százezer-egymillió K° hőmérsékletet kapunk (összehasonlítás kedvéért említsük meg, hogy a Nap sugárzási középhőmérséklete 6000 K° értéknek felel meg). Ha ráadásul a lézer sugárzásának monokromatikus jellegét is figyelembe veszszük, akkor az egyenértékű hőmérséklet még sokkal nagyobb értékűnek adódik. Ez a hihetetlenül nagy energiakoncentráció teszi lehetővé a lézer szokatlan technológiai alkalmazásait, mert hiszen a fajlagos (felületi) energia ilyen mértékű összpontosításával többé nem érvényesek a fizika szokványos, linearizált törvényei. Akár a klasszikus optikai jelenségeket vizsgáljuk, akár az elektromágneses sugárzás és a szilárd (kristályos) test kölcsönhatásait, a nem-lineáris hatások túlsúlyba jutnak. A lézerek számának növekedtével a kínálat is egyre fokozódott. Egész sor kisebbnagyobb vállalat hozott a piacra lézereket, amelyek a legkülönfélébb technológiai és méréstechnikai célokra felelnek meg. Franciaországban pl., hogy saját földrészünk határai között maradjunk és ne mindig az amerikai példára hivatkozzunk — több mint 300 lézert adtak el iparvállalatoknak, és több ismert elektronikai-elektrotechnikai vállalat (pl. a CGE és a St. Gobain műszergyár) közös lézerfejlesztő cégeket alapított. Nem véletlen, hogy pl. az utóbb említett két vállalat közös lézergyára jelenleg tízféle, különböző teljesítményű lézert kínál — szakaszos és folytonos üzemre, 1—4 joule teljesítménnyel (energiával), 10—40 megawatt csúcsteljesítménnyel. Ezek azonban kisebb teljesítményű és kisebb energiájú „európai” lézerek. Az amerikai Raytheon-gyár választékában (az európai képviseletet a zürichi Sorensen-ARD vállalat látja el) az impulzusüzemű rubinlézerek sorában 150 joule energiát nyújtó egység is szerepel, egy másodpercenként 20 joule energiájú „gyorstüzelő” lézer mellett, a Q-kapcsolós GP-lézerek csúcsteljesítménye pedig 300 MW. Ne gondoljuk azonban, hogy az óriási impulzusoknak van jövője. A folytonos üzemű gázlézerek méréstechnikai és híradástechnikai célokra egyaránt sokat ígérnek. Elegendő ezzel kapcsolatban a vörös, valamint infravörös tartományban sugárzó hélium-neon lézerekre. (Folytatása a 12. oldalon) A jénai Zeiss-Művek LMA 1 jelű lézeres mikrospektril-analizátora a lézersugár minimális méretét hoz.o.úta Érdekes kísérlet: a nagyfeszültségű szikraközbe irányított lézersugár ionizálja a levegőt, és átütést eredményez Fejlődik a magyar világítástechnika A világítástechnika fejlődése mindenkit érintő műszaki és gazdasági kérdés, hiszen a jó világítás nemcsak esztétikai követelmény, hanem alapfeltétele a gyors, pontos munkának, a biztonságos közlekedésnek is. Az is ismeretes, hogy ha csupán a régi rendszerű fényforrásokat és lámpákat használjuk, akkor a világítás színvonalának emelése lényegesen növeli az energiafelhasználást, nagymértékben megnő a világítási berendezés üzemköltsége. Ezek a szempontok, teszik indokolttá mind nemzetiközi, mind hazai viszonylatban a fényforrások és lámpák gyártmányfejlesztését, új megoldások kialakítását. Fényforrások Néhány évvel ezelőtt az volt a vélemény, hogy az izzólámpák elavultak, itt fejlődés már nem várható, és helyettük más rendszerű fényforrásokat fog mindenki használni. Az utóbbi időben megdőlt ez a feltevés. Külföldi példák alapján nálunk is elterjedtek a tükrös, Tungsraflex típusú CD, 75, 100 és 150 W-os izzólámpák, amelyek célszerűen használhatók kirakati, dísz- és munkahelyvilágításra. Az Egyesült Izzó újdonságáról külön kell említést tenni. Az izzólámpagyártó ipar vívmánya a kriptongázzal töltött Superbalux-lámpacsalád. Ezek felépítése és formája hasonló az ismert kripton lámpákéhoz, fényáram-kibocsátásuk azonban kb. 40%-kal nagyobb. A lámpabúra felső része opalizált, az alsó rész belül homályosított, a fényáram-kibocsátás tehát túlnyomóan lefelé irányított. A jó hatásfokú, 50—150 W-os Superbalux lámpák gazdaságosak és kitűnően alkalmazhatók munkahelyvilágításra, díszvilágításra, valamint lakószobák, irodáit és hasonló jellegű helyiségek általános világítására. Ugrásszerű fejlődést jelentenek a jódizzólámpák. Hatásfokuk jó, gazdaságosak és élettartamuk kétszerese a hagyományos izzólámpákénak. A BNV-ről ismeretesek a ma már mind több helyen használt, jó színvisszaadó hatású, nagynyomású xenonlámpák. Ezek kis, kétszer annyi férváramot bocsátanak ki, mint az azonos fogyasztású izzólámpák. A xenonlámpák jól használhatók térvilágításra, épületek, sportpályák megvilágítására és üzemi célokra. A fénycsővilágítás a lakásokban, üzemekben, irodákban, iskolákban és sok egyéb helyen erősen terjed. Ez jó, mert gazdaságos, nagy színválasztékban és több méretben gyártott, hoszszú élettartamú fényforrás a fénycső. Az Egyesült Izzó az igényeket követve az 5 féle „fehér” színű fénycső után a legutóbbi időben megkezdte a zöld, kék, rózsaszín, piros, sárga és narancs színű 20 és 40 W-on (Folytatása a 12. oldalon) Az v. kerépítő Szövetkezet korszerű, kettős burás és csiszolt üveg burás lámpái A Villamos Berendezések és Készülék Művek EKA gyárában készülő műanyagburás fénycsőlámpa-család néhány tagja Az EKA gyár 22903 típusú 1 kW-os jódlámpás fényszórója