Műszaki Élet, 1969. július-december (24. évfolyam, 14-26. szám)

1969-07-25 / 15. szám

A szövetkezeti ipar ipari termelésünknek egyik igen fontos — és sokszor nem is eléggé értékelt — része az, amellyel a szövekezetek járul­nak hozzá ipari termelésünk volumenének növeléséhez. Az utóbbi esztendők egyik jelleg­zetessége éppen az, h­ogy a szö­vetkezeti ipar termelése — az egyetlen 1968-as esztendőt kivé­ve — igen gyorsan növekszik, és 1968 végén a szövetkezeti ipar 31%-kal termelt többet, mint 1965-ben. Az élen a műszeripar Az egyes ágazatok közül messze kiemelkedő módon nö­vekedett a műszeripar termelé­se, mégpedig 1965—1968 között 80%/%-kal. Ma már a műszeripar­ban nemzetközi hírnevű szövet­kezetek is vannak, a termelés­nek igen jelentős része megy exportra, s egyes szövetkezetek termékeinek műszaki színvona­la és a gyártás szervezettsége semmiben sem marad el az ál­lami ipar mögött, sőt egyes ese­tekben felül is múlja azt. Viszonylag gyorsan, 39%-kal növekedett a gépek és gépi be­rendezések száma, 26%-kal nö­velték termelésüket a fémtö­megcikkipari és 23%-kal . A legtöbben tehát éppen azok­ban a konfekcióiparokban dol­goznak, ahol a múlt esztendő­ben a termelés stagnált, vagy éppen visszaesett, és a legkeve­sebb termelő abban a műszer­iparban van, ahol a termelés a leggyorsabban emelkedett. A szövetkezeti iparban egyéb­ként 1960—1968 között a foglal­koztatottak havi átlagkeresete 1525 Ft-ról­ 1725 Ft-ra, a terme­lőké 1495 Ft-ról 1648 Ft-ra emelkedett.A múlt esztendőben a termelők a legtöbbet a mű­szeriparban kerestek (1965 Ft), de nem maradt messze tőlük a gépel­ és gépi berendezések gyártása sem (1901 Ft). Nagy­­j­ából-egészéből azonos volt a kereset a fafeldolgozó és a fém­­tömegcikk iparban (1773, illetve 1767 Ft), a következő csoportot a vegyipar és az ún. egyéb ipar alkotta (1623, illetve 1616 Ft), és tőlük elég messze leszakadva következett csak a textilruháza­ti ipar a maga 1466 Ft-jával. A termelékenység és az értékesítés Sajnos, az egy foglalkoztatott­ra jutó napi átlagos termelés indexe a szövetkezeti iparban sem volt megfelelő, sőt, volta­képpen elmaradt az 1967-es szint mögött. Erőteljes volt a visszaesés a múlt évben az I. és a III. negyedév­ben, de még a viszonylag jó eredményeket ho­zó IV. negyedév is elmaradt az 1967-es eredmények mögött. Ilyen körülmények között az egész 68-as évre jellemző mu­tató szerint az egy foglalkozta­tottra jutó napi átlagos termelés 1,9%-kal kisebb volt, mint 1967-ben. Ezt lehet magyaráz­­gatni, s lehet indokolni például a jobb minőségre való törek­véssel, vagy a munkaigényesebb áruk gyártásával, a szövetkezeti ipar egészére vonatkozóan azon­ban ezek sajnos csak „bizonyít­ványmagyarázatok’­, s az igaz­ság mégis az, hogy a termelé­kenység romlott és a nagyobb termelést még több termelő be­állításával biztosították. Ami az értékesítést illeti, a szövetkezeti ipar belföldre 14,8%-kal több terméket adott át, és ebből 8,7%-kal növeke­dett a belkereskedelem részére átadott termékek mennyisége. Különösen erőteljes volt a nö­vegyipari szövetkezetek. Vi­­szonylag lassabban (18—1 Szo­kat) növekedett a termelés a fafeldolgozó, valamint a bőr-és cipőiparban, és a sor végén 15%-kal a textilruházati ipar következett. Azt, hogy a szövet­kezeti ipar új ágazatokat is igyekezett meghódítani, mutat­ja az, hogy az adott időszakban 55%-kal növelte termelését az ún. „egyéb ipar”, vagyis az előbbi csoportokba nem sorol­ható szövetkezetek. A múlt évet a legjobb ered­ménnyel a műszeripar zárta, hi­szen egyetlen esztendő alatt 41%-kal növelte termelését, tehát rendkívül jó éve volt. Fel­tűnő ezzel szemben, hogy 13 fo­kál visszaesett a textilruházati ipar termelése, és ami még meg­döbbentőbb, 11%-ra csökkent a termelés a mindenütt a vilá­gon élenjáró vegyiparban. 223 ezer tag és alkalmazott A szövetkezeti iparban fog­lalkoztatottak száma 1960—1968 között 160 834-ről 223 524-re, ugyanakkor a termelők száma 137 036-ról 181 697-re emelke­dett. Ez utóbbi a következőkép­pen oszlott meg az egyes ága­zatok között­­­vekedés az utolsó negyedévben, valamint a belkereskedelemnek való szállításoknál a második negyedévben. Amint ezekből az adatokból láttuk, a szövetkezeti ipar a múlt esztendőben is fokozni igyekezett termelését, és kivet­te részét a lakosság jobb áru­ellátásából. Nem megfelelő azon­ban a termelékenység alakulása, és ezen sürgősen változtatni kell. Gépek és gépi berendezések gyár­tása 1960 1965 1968 2 245 5 182 6 782 Műszeripar 1 751 2 804 4 376 Fémtömegcikk ipar 7 8,11 8 292 8 694 Vegyipar 3 915 5 515 6 124 Fafeldolgozó Ipar 8 664 12 238 13 398 Kör-, szőrme- és cipőipar 14 223 12 568 16 789 Textilruházati ipar 15 320 15 609 22 185 Egyéb ipar 17 017 14 323 22 075 Ami a Hold-utazást követi Az űrkutatás eseményeit fi­gyelemmel kísérő újságolvasó embernek akarva, nem akarva, egy sereg új fogalommal kell megbarátkoznia. Ilyen a többi között az indítási ablak is, amelyről az első hallásra azt­ hi­­hetnők, hogy valamiféle nyílás­záró szerkezet, pedig valójában ez az elnevezés időpontokat vagy még inkább időintervallu­mokat jelöl.­­A mesterséges égitestek több­ségét bármikor indíthatják, per­sze a start időponját célszerűen a nappali órákra teszik. A boly­góközi kutatóeszközök indítása­kor már figyelembe kell venni a vizsgált égitest és a Föld vi­szonylagos helyzetét, így például a Venus felé tizennégy—tizenöt­ hónaponként van kedvező alka­lom a startra, képiesen szólva: ilyenkor nyílik ki az indítási ablak. A Holdra sem indulhat tetszés szerinti időpontban az űrhajó. Különösen figyelembe kell ven­ni a leszállásra kijelölt terület megvilágítási viszonyait, meg­figyelhetőségét. Az Apollo 11. űrhajót a választott le­szállóte­­reknek megfelelően júliusban csakis 16-án, esetleg 18-án vagy 21-én indíthatták. Minnt tudjuk, a startra 16-án került sor. A véletlen játéka folytán a legutóbbi Apollo-programok in­dítási ablaka — következéskép­pen az űrhajók visszatérése is — mindig úgy esett, hogy la­punkban csak bizonyos késéssel jelenhetett meg beszámoló az űrrepülésről. Az Apollo 11. ki­magasló fontosságú útja is azok­ban az órákban ér véget, ami­kor ezek a sorok az olvasó ke­zébe kerülnek. Ezért megfordít­va a sorrendet, most arról be­szélünk, hogy mi történik az űr­hajó remélhetőleg szerencsés visszatérése után. Az űrhajósok fogadása A megelőző amerikai kísérle­tek befejező fázisáról készült televízióriportokból megszoktuk a repülőgéphordozó hajó fedél­zetén a szállító helikopterből mosolyogva kilépő, rendszerint több napos szakállt viselő űrpi­lóták képét. Most a jelenet kis­sé más lesz. Az óceánon leszállt űrfülkéből kilépő űrhajósokat azonnal egy tökéletesen záró, légzésvédővel ellátott öltözékbe bújtatják. Ezt a nem túlságosan kényelmes védőruhát csak ak­kor vethetik le, ha beszálltak a hajó fedélzetén reájuk várako­zó, hermetikusan zárható lakó­kocsiba. Ez utóbbi rendeltetésé­ről árulkodik elnevezése: Mo­bile Quarantine Facility, vagyis mozgó vesztegzár. A lakókocsit a benne tartóz­kodó űrhajósokkal, valamint a kísérő személyzettel együtt a hajó, majd egy szállítórepülő­gép juttatja el a Houstonban épült Lunar Receiving Labora­­toryba, a holdi fogadó laborató­riumba. Természetesen a kocsit eközben senki sem hagyhatja el. Az óceánra való leszállástól négy-öt nap telik el a Houston­ba való megérkezésig. A lakóko­csi a körülményekhez képest elegendő kényelmet nyújt az űírpilótáknak és kísérőiknek: a külvilággal telefon és ipari tele­vízió köti össze őket. Különle­ges légkondícionáló rendszer és biológiai szűrők gondoskodnak a friss levegőről és a távozó levegő megtisztításáról. A lakó­kocsiból a laboratóriumba egy jól záró, műanyagból készült harmonikaszerű folyosón lépnek át. Miért ez a nagy óvatosság? Ismereteink szerint a Hold fel­színén uralkodó viszonyok, szélsőséges, mínusz 150 foktól plusz 150 fokig terjedő hő­mérsékletek, a földi értelem­ben vett légkör és a víz hiánya, az égitestet a Nap­ról akadály nélkül érő ibo­lyántúli sugárzás hatása na­gyon valószínűtlenné teszi, hogy ott valamilyen élő szervezetek létezhetnének. De mint mondani szokták, az ördög sohasem al­szik, és nem lehet teljesen ki­zárni annak lehetősségét, hogy már néhány centiméterrel a fel­szín alatt a szélsőséges hatások­tól és a sugárzásoktól védve, mikroorganizmusok vannak. A világhírű Nobel-díjas ké­mikus, Urey professzor — aki egyébként az amerikai űrható­ság tanácsadója — azt az elmé­letet vallja, hogy évmilliárdok­kal ezelőtt a Föld befogta az addig „önálló” Holdat, s a be­fogáskor fellépett hatalmas szö­kőár vizet és vele kezdetleges élő szervezeteket juttatott az égitestre. Véleménye szerint le­hetséges, hogy a felszín alatt víz van, mely módot ad a mikroor­ganizmusok fennmaradására. Nyilvánvaló, hogy az elkép­zelhető legnagyobb gonddal kell vigyázni arra, hogy ne juthas­sanak a Földre vagy ne terjed­hessenek el a Földön olyan pri­mitív szervezetek, amelyek ve­szélyeztetnék a velük szemben nem immunizált élő­világot A veszély megelőzését egyébként az 1967. januári ENSZ-űregyez­­mény is előírja. A visszatérő űrhajósok három hétig vannak vesztegzár alatt Az orvosok tapasztalata szerint ugyanis három hétnél hosszabb idő után az esetleges mikroor­ganizmusok nem okoznak járvá­nyokat, ha mégis patogének, betegségokozók lennének, köny­­nyebb a védekezés ellenük. A laboratórium munkája A laboratórium azonban nem, csak a földi életet védi a holdi eredetű fertőzés lehetősége el­len hanem a Holdról hozott, tu­dományos feldolgozásra váró mintákat is a földi eredetű be­­szennyeződéstől. Elvégzi azo­kat az előzetes vizsgálatokat, amelyek nem tűrnek halasztást A szóban forgó minták egy ré­sze állandóan a laboratóriumban marad, más részüket két-három hónap után adják át a kijelölt egyetemeknek, kutatóintézetek­nek. Magától , értetődik, hogy ezeket az anyagokat is ellenőr­zik a holdi mikroorganizmusok szempontjából Ezekben a kísér­tetekben a fertőzés iránt igen érzékeny csirkeembriókat és császármetszéssel világra hozott egereket használnak. Vizsgálják a növények fertőződésének le­hetőségét is. A környezet szennyeződésé­nek és fertőződésének megaka­dályozására a laboratóriumban a környezetnél kisebb légnyo­mást tartanak fenn, hogy a le­vegő mindig kívülről befelé áramolják. Az anyagok kezelé­sében sokszor a magfizikai me­leglaboratóriumok manipulációs módszereihez folyamodnak. A személyzet lövet-menet zuha­nyozik és tetőtől-talpig átöltözik; a laboratóriumból semmilyen személyi tárgyat, szemüveget, hallókészüléket, karórát, töltő­tollat nem vihet magával. Mivel a teljesen lezárt laboratórium­ból a kinti feldolgozásra váró feljegyzéseket sem vihetik ki, ezek továbbítását igen szelle­mes módon olyas­ xerox-készü­lékkel végzik, amelynek felvevő és másoló részét a laboratórium elválasztó­ falába hermetikusan beépített üvegablak határolja el. Reméljük, hogy az Apollo 11. űrpilótái nem hoznak magukkal hívatlan­­ vendégeket a Földre. A laboratórium kutatómunkája a holdi mintákkal kapcsolatban a további űrrepülések alkalmá­val is megmarad, s valószínű­­leg még jó néhány holdexpedí­ció visszatérte után kerülnek vesztegzárba az űrhajósok. A következő nyolc-tíz Apollo-kí­­sérletben a tervek szerint a holdexpedíció más-más helyen száll le. Ha most nem is talál­nak mikroorganizmusokat, nem lehet tudni,­ vajon valamelyik másik leszállótér környezetében nem akadnak-e mégis a földi életet veszélyeztető szervezetek­re. NAGY ISTVÁN GYÖRGY Új lehetőségek a licencia és a know-how vásárlásokban Ma már mind több külkeres­kedelmi és ipari vállalat vá­lasztja a kooperációt a piaci kapcsolatok bővítésére. Rende­ződtek azok a problémák, ame­lyek az ilyen jellegű kapcsola­tokat nehezítették. A GB hatá­rozata szerint a Kooperációs Tárcaközi Bizottság megterem­tette azokat a feltételeket, ame­lyek a magyar termelővállala­tok számára az együttműködési megállapodások hosszú évekre szóló rentabilitását biztosítják. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között mind a magyar, mind a külföldi vállalatok ré­szére megnyíltak a lehetőségek az eddigieknél közvetlenebb tárgyalásokra és üzletkötésekre. Önálló üzletkötések A Fűzfői Nitrokémia például a svájci Ciba céggel kötött meg­állapodás alapján kezdi meg a Dimekron gyártását, melyhez a hatóanyagot a svájci cég szállít­ja. A Tiszai Vegyikombinát és a nyugatnémet Lesonal Werke — a Chemolimpex és az Inter­­cooperation Rt. közreműködé­sével — kooperációs szerződést kötött. Ennek alapján a Tiszai Vegyikombinát már az év vé­gén­ megkezdi az elektroforeti­­kus festékek gyártását. A cél elsősorban a hazai felhasználók igényeinek kielégítése, de ezen felül még exportra is mód nyí­lik. A Tiszai Vegyikombinát a licencia térítési díja fejében lakkipari műgyantákat — epoxi­gyantát — és különféle gépipari berendezéseket szállít. Az Iroda­­gépipari és Finommechanikai Vállalat, valamint a svéd Addo cég is együttműködési megálla­podást írt alá. Ennek értelmé­ben három év alatt mintegy 3,5 millió dollár összegű magyar szedőírógép, fénymásoló és sok­szorosító expor­tját kezdheti meg a magyar vállalat, a svéd cég pedig gondoskodik az exportált magyar gépek karbantartásáról. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat az elmúlt időszakban megállapodást kötött az angol Colman céggel. A szerződés sze­rint az Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat számá­ra a külkereskedelem megvásá­rolta az angol cég gabonaszállí­tó berendezésének gyártási el­járását. A kooperációs megállapodá­sok jelentőségét a hazai vállala­tok felismerték, és az elmúlt félévben számos üzletkötést ír­tak alá, a licencia és a know­how vásárlások azonban sajnos, még ma sem megoldottak. En­nek a kérdésnek a rendezésére hozott határozatot a közelmúlt­ban a Gazdasági Bizottság. A nem szocialista országok cégei­től 1985-ig igen kevés licenciát vásároltak. 1967—68-ban már néhány jelentősebb megállapo­dást írtak alá, így például a svéd Ericsson céggel a cross­bar-rendszerű telefonközpontok hazai gyártására. A Láng Gép­gyár pedig licenciaszerződést írt alá a svájci Brown—Boveri céggel nagy teljesítményű gőz­turbinák gyártására. Vám- és letétmentesen A megállapodások elősegítésé­re született döntés szerint a li­cenciák és a know-how vám- és letétmentesen vásárolhatók a vállalati műszaki fejlesz­tési alap terhére. Számos adminisztratív intézkedést is feloldottak: licenciát ma már vállalati döntés alapján lehet vásárolni, és a Külkereskedelmi Minisztérium csak az export- és importszabályozás általános rendszerében engedélyezi a meg­állapodások létrehozását. A Gazdasági Bizottság legutób­bi határozata értelmében a hasznos licencia és know-how vásárlásokhoz kapcsolódó gépe­ket és berendezéseket a válla­latok lényegesen könnyebben hozhatják be, mint a sima im­portból származó termékeket. Egyedi elbírálás alapján a vál­lalatok kedvezményeket kap­hatnak a licenciavásárlásokhoz kapcsolódó gépimportokra is. Ezeket a kedvezményeket az il­letékes szerveknél kell kérel­mezniük esetenként a vállala­toknak A közeljövőben egyéb­ként szolgáltató-tanácsadó szerv működik majd, amely segítséget nyújt a vállalatoknak a licen­ciavásárlások intézésében. A jövőben az ipari és a kül­kereskedelmi vállalatokon mú­lik, hogyan használják­ ki a li­cencia és a know-how vásárlás lehetőségeit, saját exportjuk nö­velése érdekében. MŰSZAKI ÉLET 3

Next