Műszaki Élet, 1971. július-december (26. évfolyam, 14-26. szám)

1971-07-09 / 14. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK NAPJA XXVI. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM ÁRA: 2,50 FT 1971. JÚLIUS 9. 26. Szegedi Ipari Vásár Bútor^,______, fejlesztési prognózisa (OMFB elemző tanulmányi A Ganz-MÁVAG-ban gyártott új, 2700 LE-s Diesel-villam­osmozdony A műszakiak keresete — Mi lesz veled, Rákóczi út? Számítható-e a minőség?­­ A gépipar gyártmányfejlesztéséről A háztartási gépgyártás problémái — A termelési kooperáció továbbfejlesztése VASU­TÜNK JÖVŐJE 1846. VII. 15-én — 125 évvel ezelőtt — nyílt meg ünnepélyes keretek között hazánkban az első gőzüzemű vasút Pest és Vác között. A 33,6 km hosszú vasút a pest—pozsonyi vonal első szakasza volt, amelynek műszaki felszereltsége az akko­ri európai vasutak színvonalá­val lépést tartott A rendes nyomtávolságú vasúti pálya keresztaljas felépítménye gom­bafejű, széles talpú 24,2 kg/fm súlyú vassínekből készült A vonatokat a „Buda” és a „Pest” nevű, belga gyártmányú gőz­­mozdonyok továbbították, ame­lyekkel a próbákon 42 km/óra átlagos sebességet értek el. Az amerikai rendszerű négytenge­lyű, forgóvázas, faszekrényű középátjárós személykocsik korszerűek voltak, befogadóké­pességük 30—40 fő volt A vas­út pesti „indóháza” a mai Nyu­gati pályaudvar területén he­lyezkedett el. Az első gőzüze­mű vasút nagy sikerére jellem­ző, hogy a megnyitás évében (öt és fél hónap alatt) 142 ezer utast szállított. A Magyar Államvasutak 1868-ban történt megalakítását követően már jobbára állam­költségen folyó építéssel a múlt század végére az ország 12 000 km hosszú vasúthálózattal ren­delkezett, amelyből 7500 km az állam kezelésében volt. Az első világháború után a vasútháló­zat hossza 8490-re csökkent A vontatottan megindult műsza­ki fejlesztés eredménye a 48,3 kg­­os új sínrendszer, a GEO leerő­­sítés bevezetése, a vasbetonalj alkalmazása. Korszakot nyitó lépés volt a hegyeshalomi vo­nal villamosítása, a Diesel-mo­toros forgalom rendszeresítése. A második világháború a vasútvonalakat súlyosan meg­rongálta, a járműparkot, beren­dezéseket jóformán teljesen megsemmisítette. Az egész or­szág összefogása, a vasutasok önfeláldozó munkája rövid idő alatt helyreállította a károkat, megindította az egész ország vérkeringését. Ezekben az évek­ben bizonyosodott be mindenki előtt az, hogy a vasút az ország, a társadalom életének, fejlődé­sének nélkülözhetetlen, alapve­tő tényezője. A szocializmus építésében nagy szerepet válla­ló vasút — a háború előtti tel­jesítményeit megsokszorozva — sok nehézség közepette is telje­sítette feladatát. Az évről évre növekvő áru- és személyszállí­tási szükségletek kielégítésére összpontosított erőfeszítések miatt lemaradt a műszaki fej­lesztés, mígnem 1960-ban meg­indult a vasút teljes rekons­trukciója. Az Országgyűlés ál­tal 1968-ban jóváhagyott közle­kedéspolitikai koncepció min­den lehetőségét megadta annak, hogy a vasút — a motorizáció helyes ütemű fejlődésének pers­pektíváit látva — technikai adottságainak megfelelően a ma és a jövő szempontjából egy­aránt alapvető közlekedési ága­zatként az ország egészséges vérkeringését biztosítsa. A vasút teljes rekonstrukciója A vasút rekonstrukciójának befejezésére előirányzott 15 év alatt a nemzetközi és belföldi áruforgalom közel 80%-át le­bonyolító, mintegy 3000 km hosszú törzshálózat hézagmen­(Folytatás a 18. oldalon) Az első magyar távvezérelt vasútvonal (Nyíregyháza-Mezőzombor) köz­ponti berendezése A vasút villamosítása programsze­rűen halad; egyik fővonalunkon épül a felsővezeték Csongrád megyei tapasztalatok Az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között az ál­lami és kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek most először készítenek középtávú, általában öt évre szóló tervet. A vállalati középtávú terveknek az a cél­juk, hogy a népgazdasági igé­nyek, valamint a vállalat adott­ságainak reális felmérésével több évre konkrétan meghatá­rozzák a vállalat fejlesztésének irányát. Ismerve a gazdálkodás feltételeit, a rendelkezésre álló erőforrásokat, dönteni kell a műszaki fejlesztési és beruhá­zási kérdésekben is. Nyilvánva­ló, hogy egy reális középtávú vállalati terv elkészítéséhez az adottságok és körülmények széles körű és körültekintő mér­legelése és megfelelő politikai és szakmai előrelátás szükséges. A tervezés információs bázisa A megye termelő és keres­kedelmi vállalatai és szövetke­zetei e hónapokban véglegesítik a már többször megvitatott és átdolgozott ötéves terveket. A tervkészítésben széles körű in­formációs bázisra támaszkod­hattak, mindenekelőtt a párt és a kormány határozataira a negyedik ötéves terv központi céljairól, a SZOT ezzel kapcso­latos irányelveire, s a negye­dik ötéves terv időszakára ér­vényes szabályozó rendszer mó­dosításaira. Ugyanakkor az ága­zati minisztériumok és főható­ságok irányelvei részletes tájé­koztatást nyújtottak a vállalati fejlesztési tervek elkészítéséhez, s végül a megyei pártbizottsá­goknak a negyedik ötéves terv időszakára szóló gazdaságpoliti­kai irányelvei, valamint a me­gyei tanács területfejlesztési irányelvei területileg is orien­tálták a vállalatokat terveik meghatározásában. A tervkészítéshez szükséges információt a vállalatok általá­ban elégségesnek tartották ah­hoz, hogy június végéig a vál­lalatok és szövetkezetek döntő többsége megvitatott, jóváha­gyott, reális tervvel rendelkez­zék. Az információkkal kapcso­latban a tervkészítő mun­ka menetében két problé­ma merült fel; egyrészt az, hogy a negyedik ötéves terv időszakára érvényes szabályzó­­rendszert részletekben hozták nyilvánosságra, és csak ebben az évben és több lépcsőben vált ismeretessé. Ez főleg a beru­házási, alapképzési és bérfej­lesztési tervek készítését ne­hezítette. Másrészt részlete­sebb, megbízhatóbb információt vártak a tanácstól a terület vár­ható ipari fejlődéséről, a la­kosság számának jövőbeli ala­kulásáról, a megye munkaerő­helyzetéről, a kereskedelmi há­lózat fejlesztési igényeiről stb. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalati vezetők többsége meg­értette, hogy a gazdaságpoliti­kai céloknak megfelelő, azok m­egvalósítására mozgósító vál­lalati középtávú tervek kidol­gozása a tervgazdaság fejlesz­­tésének jelentős lépése. Nem vitatják annak szükségességét, jelentőségét, amit az is bizonyít, hogy sok vállalat minden ösz­tönzés nélkül már az elmúlt évben hozzákezdett ehhez a munkához. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a szövetke­zeti szektorban a vezetők egy része még mindig nem ismerte fel az üzemi középtávú terve­zés fontosságát, és azt, hogy ki­csit „felesleges rossznak” te­kintik. A vállalatok, szövetke­zetek többsége azonban ma már túljutott ötéves terve ki­dolgozásának döntő szakaszán. Javában tart a célok, az igé­nyek és a lehetőségek sokol­dalú egyeztetése, összehasonlí­tása a kooperáló és szállító­ partnerekkel, a tanácsokkal és az ágazati irányító szervekkel. Az ágazati minisztériumok na­gyon sok elvi és gyakorlati se­gítséget adnak a tervek végle­ges elkészítéséhez. Az irányításnak ez a formája a vállalatokat nagyobb körül­tekintésre, lehetőségeik gondo­sabb számbavételére készteti, de" eközben érvényesül a vál­lalatok önállósága is. E megbe­szélések, tervegyeztetések meg­mutatják, hogy a vállalati fej­lesztési elképzelések mennyi­­ben szolgálják a párt és a kor­mány gazdaságpolitikájának megvalósulását, de feltárják a tervekben levő ellentmondáso­kat is, és lehetővé teszik a fej­lesztési koncepciók jobb meg­alapozását. Hogyan hat a nyereségérdekeltség? Megnyugtató, sőt örvendetes, hogy az eddig elkészült és meg­vitatott középtávú tervek tar­talmukat tekintve általában reálisak, a legfontosabb célok kitűzésében a vállalati­­ tervek tükrözik a társadalmi népgaz­dasági igényeket, annak ellené­re, hogy néhány vonatkozásban ellentmondás jelenik meg a terv tartalmában a vállalati és a népgazdasági érdek között. A tervek messzemenően figyelem­be veszik a helyi viszonyokat, a vállalat adottságait is. Néhány vállalat a tervet több variá­cióban készítette el, és a leg­(Folytatás a 18. oldalon)

Next