Műszaki Élet, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-13. szám)

1973-05-25 / 11. szám

A SKYLAB-KÍSÉRLET Sok évig tartó fejlesztés, az űrhajósok hosszadalmas felkészítése, a start időpontjának többszöri elhalasztása után május 14-én pályára állították a Skylab amerikai űrállomást. Az asztronautika történetének legnagyobb mesterséges égitestje 83 tonnás tömegű és 357 köbméter munkaterületű űrállomás kering mintegy 430 kilométer távolságban a Föld körül. Kering, de minden jel arra mutat, hogy programja a legjobb esetben is csak részben lesz teljesíthető. Az indításkor ugyanis a Skylab alapegységének, az orbitális laboratóriumnak a hővédelme megsérült, ráadásul az energiaellátást szolgáló napelemtáblák egyrésze nem nyílt ki, s így az űrállomást az eredeti tervnek megfelelően nem lehetett üzembe helyezni. Jelenleg úgy látszik, hogy a fogyatékos hővédelmet valamilyen hevenyészett megoldással pótolja majd talán a késéssel induló Apollo-űrhajó személyzete, s esetleg az űrhajó áramforrásai az űrállomás táprendszereinek csökkent teljesítményét valamennyire ki tudják egészíteni. Az űrállomás felépítése A Skylab gondolata a hatvanas évek közepén vetődött fel; a terv kezdettől fogva a holdkutatás Apollo-tervéhez kapcsolódott. Az itt felhasznált konstrukciós elemek nagyrészt azonosak az Apollo-űrhajók és hordozórakétáik rendszereihez kifejlesztettekkel. Az amerikai űrállomás ugyanúgy, mint a Szovjetunióban kidolgozott Szaljut, az úgynevezett első generációs rendszerek közé tartozik. Az ilyen űrállomások elsősorban arra alkalmasak, hogy a munkaprogram végrehajtásán kívül tisztázzák velük az üzemeltetés műszaki, orvosi és egyéb kérdéseit. Mindössze néhány ember befogadására alkalmasak, és viszonylag rövid ideig tarthatók csupán üzemben. (Emberekkel — több ciklusban — négy-öt hónapokig, automatikus üzemben három-négy évig.) Jellemző még, hogy összeszerelt állapotban, de személyzet nélkül egyetlen hordozórakéta állítja őket pályára. A Skylab alapegysége, az orbitális laboratórium az Apollo-programból jól ismert Saturn I V hordozórakéta átformált harmadik fokozatában helyezkedik el. Az eredetileg hidrogén tárolására szolgáló tartályba építették be az „összkomfortos” laboratórium munkahelyiségeit, a hálótereket, a konyhát, a zuhanyozót és a vécét. A rakétafokozat oxigéntartályát hulladékgyűjtő térré alakították át. A laboratóriumegység homlokrészén hordozza az úgynevezett dokkoló adaptert. Ez utóbbihoz van erősítve a napteleszkóp állványa. Ami az űrállomás energiaellátását illeti, ennek két, egymással párhuzamosan dolgozó, de függetlenül is működő tápforrása van: a laboratóriumegységhez oldalról csatlakozó két napelemtábla, valamint a napteleszkóp szélmalomvitorlához hasonló naptelepe. A közlések szerint ebben a rendszerben keletkezett a hiba. A személyzet kiszállítása Az eredeti tervnek megfelelően a Skylab pályára állítását követő napon indított Apollo-űrhajóval kellett volna az első, három főnyi személyzetet kiszállítani. Ezt az űrhajót nem a Saturn—V hordozórakétával indítják, hanem a kisebb Saturnn IB-vel, hiszen kisebb sebességre gyorsítják fel, mint a holdutazás alkalmával. Az űrhajó a mondottak szerint legalább tíznapos késéssel startol, és előbb egy 220 kilométeres földtávoli pontú parkolópályára áll, majd innen közelíti meg az űrállomást. Az első személyzet tagjai négy hétig tartózkodnának az űrállomáson. Viszszatérésük után két hónappal ,a második személyzet 5—6 napos, újabb egyhónapos szünet után a harmadik személyzet ugyancsak 5—6 napos programot hajtana végre. Mindez persze most már nagyon kérdésessé vált. A Skylab tudományos munkaprogramjának központjában a Nap megfigyelése áll, éspedig a teljes sósugárzási spektrumban, vagyis azokban a hullámhossztartományokban is, amelyeket a földi légkör nem bocsát keresztül. Az elektromágneses és korpuszkuláris sugárzások vizsgálatához kapcsolódik a Földet körülvevő magnetoszféra tanulmányozása is. A Föld megfigyeléséről is szó van a Skylab programjában; ezek a vizsgálatok környezetvédelmi, oceanográfiai, geológiai és hasonló célokat szolgálnak. Nagy számú biológiai és orvostudományi kísérletre is sor kerülne, emellett különféle technológiai, főként kohászati eljárások súlytalan állapotban való végrehajtása is szerepel a programban. Egyelőre nem tudjuk, hogy a változatos programból mi lesz megvalósítható. Helyes a koncepció? A Skylab kiváló műszaki alkotás Ugyan, de koncepciójának helyességét mindenképpen vitatnunk kell. Valahogyan úgy tűnik, mintha a gombhoz várták volna a kabátot: az Apollo-programhoz elkészült a Saturn—V óriás rakéta, s így alkalom nyílt arra, hogy egy meglehetősen nagy méretű űrállomást egy darabban állíthassanak pályára. Indokolatlan az első generációs, kis személyzetű és rövid élettartamú űrállomást fantasztikus költségek árán rekordmértékben elkészíteni. A nagy méretű űrállomás az energiaellátási zavarok iránt is érzékenyebb. Ezt tapasztalhatjuk most is. Az efféle űrállomásokat személyzettel csak akkor lehetne tartósan üzemeltetni, ha gondoskodni tudnának az elhasznált készletek (élelmiszerek, víz, levegő, gyógyszerek, fotóanyagok, fedélzeti ruházati cikkek stb.) pótlásáról és az összegyűlt hulladékanyagok eltávolításáról. Evégből nagy számú szállítójáratra lenne szükség, melyek mindegyikére egy Saturnn IB hordozórakétát és egy Apollo-űrhajót kellene feláldozni. Ami a jövőt illeti, a második generációs űrállomásokat a pályán állítják öszsze a külön-külön kijuttatott egységekből, modulokból. Ezek mintegy húsz személyt befogadó és nagyjából tízéves élettartamú rendszerek. Létrehozásuk egyik feltétele, hogy olcsóbb üzemű, többszörösen felhasználható hordozórendszerek váltsák fel a mai hordozórakétákat. Ilyen — lényegében óriás rakéta-repülőgépekből álló — rendszerek megvalósítása napirenden van. Ezekkel az űrállomások kiszolgálása viszonylag egyszerű lesz. A közelmúltban szóba került az az amerikai elképzelés, hogy 1976-ban egy újabb Skylab-űrállomást állítsanak pályára. Nagyon valószínű, hogy a mostani kísérlet súlyos nehézségei végső soron az amerikai űrprogram költségvetésének további radikális csökkentését indítják el. Aligha hihető tehát, hogy az Egyesült Államokban az űrállomások kísérleteit az első Skylab-program lezárása után rövidesen folytatnak. NAGY ISTVÁN GYÖRGY napelemtábla Apolló 14 MŰSZAKI ÉLET A Finommechanikai Vállalat új típusú mikrohullámú berendezései A Távközlési Kutató Intézetben az FMV megbízása alapján és közreműködésével új, korszerűbb mikrohullámú rádiórelé-rendszer fejlesztése indult meg, amely mind a műszaki megoldások, mind a szolgáltatások terén felveszi a versenyt a tőkés cégek által gyártott hasonló berendezésekkel. A fejlesztési munka a befejezéshez közeledik, és ezért a Finomechanikai Vállalatnál előkészületeket tettek az üzemszerű gyártás feltételeinek biztosítására. A GTT 4000—6000/1890 rádiórelérendszer alkalmas sokcsatornás telefon- és tv-jel, valamint digitális adatjel átvitelére a 4 és 6 GHz-es mikrohullámú sávon. Maximálisan 8 rádiócsatorna kiépítésére van mód, és csatornánként 1800 kétirányú telefonbeszélgetést lehet folytatni egyidejűleg. Alkalmas a berendezés fekete-fehér vagy színes tvkép, valamint a kísérő hang átvitelére is. A széles sávú rádiócsatornák minőségi jellemzői megfelelnek a sokcsatornás telefon- és tv-jel 2500 km hosszúságú hipotetikus hálózaton való átvitelére vonatkozó nemzetközi (CCIR, CCITT) ajánlásoknak és a nemzetközi gerinchálózatokra vonatkozó egyéb követelményeknek. A szolgálati jelek továbbítása külön keskeny sávú rádiócsatornán, vagy sáv alatti átvitellel egyaránt lehetséges. A berendezések tartalékoló rendszere automatikus átkapcsolás útján biztosítja az összeköttetés folyamatosságát műszaki hiba, vagy a megengedettnél nagyobb fading esetén. A GTT 4000—6000/1800 típusú rádiórelé-rendszer nagyfokú automatizációja miatt az állomások nagy részén nincs szükség kezelő személyzetre, ugyanis az állomások üzemének távellenőrzése és távkezelése egy központi helyről történhet. Teljes kiépítés esetén a központi állomáson egy megfelelően programozott célszámítógép vezérli az összeköttetések lebonyolítását, rögzíti az egyes eseményeket, és szükség esetén folyamatosan regisztrálja a kijelölt paramétereket. Az új GTT berendezés iránt egyre növekszik az érdeklődés nemcsak a szocialista, hanem a fejlődő országok részéről is, és a közelmúltban írtak alá Indiával egy igen jelentős szerződést mikrohullámú berendezések szállítására. Ebben a szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy segítséget nyújtanak a GTT berendezések Indiában való gyártásának bevezetéséhez, s ennek során a gyártási dokumentáció és knowhow átadásán kívül biztosítják, hogy indiai szakemberek az FMV-nél szervezzenek gyártási tapasztalatokat. Nem lenne teljes ez a tájékoztató, ha nem tennénk említés a vállalatnál folyó fejlesztési tevékenységről. Az eredmények közül ki kell emelni két szabadalmat, amelyet a BNV-n is bemutattak. Az egyik a kiváló paraméterekkel rendelkező helikális sávszűrő, a másik a széles sávú illesztett ringmodulátor, amely sokoldalú felhasználási lehetőségei miatt szakmai körökben nagy érdeklődésre tart számot. Az elmondottakból kitűnik, hogy a vállalat minden nehézsége ellenére az elmúlt év során előrelépett a koszerűség, a technikai fejlődés útján. GTT 6000.1920 mikrohullámú gerinchálózati berendezés Tv-kommutátor A nyugdíjas pénzügyi dolgozók klubnapja Lapunkban hírt adtunk már arról, hogy az MTESZ SZVT Pénzügyi és Ellenőrzési Szakosztálya keretében megalakult a Nyugdíjas Pénzügyi Dolgozók Gazdasági Szaktanácsadó Testülete (klubja). A Szaktanácsadó Testület alapvető célja, hogy a nyugdíjas pénzügyi dolgozók havi előadások keretében megtárgyalják az időközben megjelent fontosabb rendeleteket, a szaktárcák felkérésére intem megvitassák a kiadás előtt álló rendelet- és utasítástervezeteket és a vita eredményét közöljék a megbízó szervekkel. A testület a közelmúltban tartotta meg első klubdélutánját. A vezetőség határozatairól a tagságnak dr. Pongrácz László, a Szaktanácsadó Testület szervező titkára számolt be, majd dr. Tóth Géza, az Igazságügyi Könyvszakértő Iroda ny. vezetője tartott előadást „A vezetővel szemben támasztott követelmények’ címmel. Az előadó nyomatékkal hangsúlyozta a vezetési színvonal emelésének fontosságát, annál is inkább, mert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke legutóbbi országgyűlési beszámolójában a termelékenység további javításának egyik feltételeként a vezetés színvonalának emelését jelölte meg. Az előadás felvetette, milyen sokszor hangzik el az a megállapítás, hogy „nem jó a vezető, mert elmerül a manuális munkában” vagy „nem vezetőnek való, mert nem tud bánni az emberekkel” vagy „nem való vezetőnek, mert nem képezi magát”. Igaz megállapítások ezek, de dr. Tóth Géza helyesen vetette fel, hogy még távolról sem tekinthető kifogástalan vezetőnek az, aki nem merül el a manuális munkában, hanem csak irányít, sem az, aki jól bánik az embereivel, illetve aki képezi magát. A jó vezetőnek az említett követelményeken kívül még számos adottsággal kell rendelkeznie. A többek között fel kell tudni ismerni hiányosságait, és ezeket fel is kell tudnia számolni. A vezetővel kapcsolatos egyéb követelmények ismertetésével az előadás jó alapot szolgáltatott arra, hogy a megjelent szakemberek az elhangzottakat saját tapasztalataik alapján megvitassák. Tekintve, hogy a klub tagjai közül többen töltenek be gazdasági szaktanácsadói, revizori, szervezői, szakértői beosztást, az elhangzottakat munkájukban is jól hasznosíthatják, hiszen a vezetés jó vagy rossz volta annak hátterét adja.