Műszaki Élet, 1973. július-december (28. évfolyam, 14-26. szám)
1973-07-06 / 14. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. ÁRA: 2,50 Ft 1973. JÚLIUS 6. I Hill K III I 77 A beruházások és a hitelek alakulása — Az iskolavilágítás problémái — Budapest közvilágítása — A tudás vásárlásáról Barlangfestmények reprodukciója — Környezetvédelem és szabványosítás AKUSZTÓOPTIKA Nemrég közöltünk cikket Optoelektronika címmel (1973. V. 2-i szám), ismertetve azokat az elméleti és gyakorlati eredményeket, amelyek, az optika és az elektronika társításából erednek. Korunk tudományának és technikájának egyik jellemző vonása az interdiszciplináris gondolkodás, a különböző tudományágak határterületeinek, az elméleti és gyakorlati kombináció lehetőségeinek a tanulmányozása. A területi korlátok áttörése rendkívül gyümölcsözőnek bizonyul. Az akusztika és az optika is olyan szakterületpár, amelyen belül a kölcsönös érintkezés és egymásrahatás új technikai lehetőségek kibontakozását ígéri. A fény és a hang egyaránt rezgés, mégis két gyökeresen különböző jelenség. A hang mechanikai rezgés, amely nem nélkülözheti az anyagi közeget, legyen az szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. A fény elektromágneses térrezgés, az anyagi közegen is áthatol, de nem igényli azt, a vákuumban is terjed. Hanggal modulált fény A két rezgés egymással kölcsönhatásba tud lépni, az egyik befolyásolni tudja a másikat. A kölcsönhatás egyik megnyilvánulása a hangrezgéssel modulált fény, amely elsősorban a hírközlés területén ígér gyakorlati alkalmazást. Az anyagon áthaladó hangrezgés a közegben és annak felületén sűrűségrezgésekben realizálódik. Lévén a közeg törésmutatója függvénye a sűrűségnek, a sűrűséghullámok optikai rácsként viselkednek, és elhajlítják a rajtuk áthaladó fénysugarat, diffrakciót hoznak létre. Ahhoz, hogy a sűrűségrács osztása összemérhető legyen a fény hullámhosszával, a hang frekvenciájának messze, ezres nagyságrendekkel túl kell lennie a hallható hangok rezgésszámán. A hang rezgésszámával változik a rácsosztás, ezzel az eltérítés szöge, vagyis a fénysugár iránya. Ez a kölcsönhatás is azon jelenségek sorába tartozik, amelyek elméleti lehetősége évek óta ismeretes, de gyakorlati szintre csak azóta terelődött, amióta a lézer bevonult az optika fegyvertárába. Csak ennek finom nyalábja és tiszta, keveretlen hullámhossza biztosítja az akusztooptikai rácson az egyértelmű fényelhajlást. A hang-fény kölcsönhatás fontos eszközt ad kezünkbe ahhoz, hogy a befolyásolt fénysugár megfigyelésével az anyag akusztikus tulajdonságairól kapjunk információt. A szilárdtestek fizikájában — a szupravezetéstől az olvadásig — az anyagok akusztikus viselkedése szorosan kapcsolódik az anyag egyéb tulajdonságaihoz, azok változása(Folytatás a 18. oldalon) Hagymahéj sejtszerkezete, amelyet az akusztooptikai mikroszkóp 400-szoros nagyításban a tv-képernyőn jelenít meg Százaymilliméter átmérőjű lyukakat vág a lézersugár egy vékony bizmutrétegbe. Ilyen pornókból áll össze az írás Panelparkettát fogunk gyártani A parketta már igen hosszú ideje foglalkoztatja a napi sajtót, a rádiót, televíziót és céltáblája a humoristáknak. Mondjuk meg őszintén, hogy joggal. Éppen ezért érthető az a kíváncsiság, amely bennünket a Faipari Tudományos Egyesület vetítettképes előadásaira és tanácskozására vonzott, mert ott valami újról, jobbról, megnyugtatóbbról, a panelparketta előnyeiről hallottunk. Erről beszélgettünk a FATE fűrészlemezipari szakosztályában Oberkamp Gyulával, az Erdő- és Fagazdasági Egyesülés műszaki-gazdasági szaktanácsadójával. — A fa mint padlóburkolat — mondotta — mindig nagy szerepet játszott a lakáskultúrában. A II. világháborút követően megindult nagyarányú lakásépítkezés azonban annyira megnövelte a parketta iránti igényeket Európában, hogy azokat a faipar csak részben tudta kielégíteni. S amilyen mértékben fejlődött a műanyagok minősége és felhasználási területe, olyan mértékben tört be az építőiparba, háttérbe szorítva a fa alapanyagú padlóburkolatokat is. Segítette ezt a folyamatot a nagypaneles építési mód, hiszen az előre gyártott elemeket — a klasszikus építkezéssel szemben — száraz állapotban szerelik össze a helyszínen. Az ilyen födémre pedig a hagyományos, illetve a mozaik parketta alá a hő- és hangszigetelést vagy nedves eljárással, elég hosszadalmasan lehet csak felvinni (estrich), vagy pedig meglehetősen vastag konstrukciójú, költséges szigetelések szükségesek. Mindez elkerülhető, ha pvc-t vagy faltól falig szőnyeget alkalmaznak. Nem lesz púp a parkettán . Az említett folyamat azonban csak az utóbbi néhány évre jellemző, mert Európa nyugati és déli országaiban az ötvenes években a kevésbé faanyagigényes mozaikparkettával pótolták a mennyiségi hiányt. Kivétel volt Skandinávia, ahol más meggondolásból kiindulva kidolgoztak egy újfajta fa alapanyagú padlóburkolót, a panelparkettát. Ők sem rendelkeztek elegendő keményfával, s így kívánták az importot csökkenteni. A panelparketta 3 rétegből álló szendvics-szerkezet. A felső jó minőségű (tölgy, akác stb.) koptató réteget a keresztszálirányú középső, majd erre a derékszögszálirányú alsó réteg követi; ez utóbbiak gyengébb minőségűek. Az alapanyagokat gyártás előtt tökéletesen kiszárítják, a rétegeket műgyantával ragasztják egymáshoz, majd csapolják, hornyolják, csiszolják, készre lakkozzák, végül fóliába és hullámpapírba csomagolják, nehogy fektetés előtt a panel nedvességet vegyen fel. Az általában 3 m hosszban és 137 mm szélességben készülő panelparketta legnagyobb előnye, hogy nem szárad össze, negyedannyi jó minőségű keményfát igényel, s a mai építési követelményeknek megfelelően gyorsan szerelhető (a hagy orrúnyos parkettázásnál kb. 30%-kal rövidebb időt vesz igénybe). Előnye továbbá, hogy olcsó anyagokkal oldható meg a hő- és hangszigetelés is, s erre a panelparkettát rögzítés nélkül „úsztatva” lehet biztonságosan felfektetni. Külföldön az elmúlt 1—2 év alatt ez már oly mértékben terjed, hogy nemcsak a hagyományos parkettának, hanem a műanyag burkolatoknak is komoly versenytársa lett a panelparketta. — Idehaza — az 1972. évi adatok szerint — mintegy 4 millió m2 faalapú padlóburkolat készül évente; ennek 63%-a csaphornyos, 25%-a mozaikparketta és 12%-a hajópadló. Az előzőkhöz túlnyomórészt tölgyet használ fel faiparunk, az utóbbira import fenyőfát. Mint köztudomású, a tölgy nagyon jól értékesíthető a világpiacon, s így exportja nyilvánvalóan nekünk is érdekünk. Ez, valamint az építőipari szakmunkáshiány irányította az összes érdekelt szakember figyelmét a panelparkettára, és 1971-ben az ÉVM anyagi támogatásával, majd az érdekeltek megbízásából az Interkooperation Kereskedelemfejlesztési Rt megkezdte a piackutatást a panelparkettagyártó berendezés kooperációban való beszerzésére. A megállapodás egy nyugatnémet céggel azóta már létre is jött, úgy, hogy ő szállítja a norvég licencia alapján gyártott korszerű automatikus berendezéseket, s azok ellenértékeként panelparkettát szállítunk. 1971- ben két házgyári lakásban ilyen parkettát fektettek le, s az ÉTI végezte az ellenőrző vizsgálatokat, amelyek kedvező eredménynyel zárultak. Norvégiába kiküldött hazai fafajtáinkról pedig bebizonyosodott, hogy a gyártás követelményeinek jól meg fognak felelni. Az egyik berendezést a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi üzemében, a másodikat az ÉVM Épületasztalosipari V. kecskeméti gyárában fogják üzembe helyezni, s a gyártás előreláthatólag 1974. második felében indul A harmadik egység beruházását (Folytatás a 18. oldalon)