Műszaki Élet, 1974. július-december (29. évfolyam, 14-26. szám)
1974-11-08 / 23. szám
Az MTESZ Heves megyében Választmányi ülés Komárom megyében Az MTESZ Komárom megyei szervezete 1974. október 23-án kibővített választmányi ülést tartott. Az ülésen dr. Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom megyei bizottságának titkára „A gazdaságpolitika időszerű kérdései Komárom megyében” című előadásában felvázolta a megye gazdasági fejlesztésére vonatkozó hosszabb távú elképzeléseket, majd a területfejlesztési koncepció részleteiről beszélt. Felhívta az MTESZ figyelmét azokra a témákra, amelyek tanulmányozása és megoldása elsődleges fontosságú Komárom megyében. Az ipari termelési struktúra megváltoztatása, az építészeti módszerek korszerűsítése, a mezőgazdasági termékek tárolása és feldolgozása, a mezőgazdaság iparszerű termelési rendszerei, a koncentrációs folyamat elősegítése, az üzem- és munkaszervezés, az anyagmozgatás korszerűsítése mind olyan átfogó feladatkör, amely jól beépíthető az MTESZ munkatervébe. Ezután dr. Vámos György, az MTESZ Komárom megyei titkára beszámolt a szervezet egyéves tevékenységéről, eredményeiről. Jelenleg a megyei szervezethez 19 egyesületi csoport tartozik, mintegy 2100 taggal — nem számolva az esztergomi szervezetet, amely önálló városi szervezetként működik, 7 helyi csoporttal, 987 taggal. A beszámolóból csak három részletet emelünk ki. Tatabányán 1974. májusában megyei környezetvédelmi napokat rendeztek, több mint 300 szakember részvételével. Az MTESZ környezetvédelmi szakbizottsága igen tevékeny szerepet vállalt az operatív ügyek intézésében. Az ankét sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tudományos Akadémia illetékes szakembereinek javaslatára később francia szakemberek látogattak Komárom megyébe, és tanulmányozták a tatai térségben folyó környezetvédelmi munkát. A háromnapos Inkét előadásai 150 oldalas műszaki kiadványként is megjelentek a Tatabányai Szénbányák gondozásában. Az oktatási bizottság a Művelődésügyi Minisztérium felkérésére a szakközépiskolák tantervi irányelveinek tervezetét vitatta meg középiskolai igazgatókkal és tanárokkal, és a tapasztalatokat továbbította a minisztériumnak. Ez év májusában megalakult a számítástechnikai bizottság, amelyben főként matematikusok és közgazdászok tevékenykednek. A bizottság feladata az országos számítástechnikai program megvalósítása a megyében. Végül Galántai Pál, a Komárom megyei tanács elnökhelyettese szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy jól fejlődtek a szervezet megyei, városi kapcsolatai. Remélhető, hogy a konzultáción és véleményezésen kívül lehetőség lesz újabb témakörök átfogó vizsgálatára is, elősegítve ezzel a megyei gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az MTESZ Heves megyei szervezete közel 10 éve alakult, s azóta dinamikus fejlődés tapasztalható mind a tagegyesületi csoportok, mind az egyesületi tagok számának alakulásában. A számszerű fejlődésnél azonban sokkal lényegesebb az a tény, hogy az érdemi munka színvonala is évről évre jelentős mértékben emelkedett. Tagjaink nagy többsége tudatosan vállalja az egyesületben végzett munkát, a szakmai tudás, hozzáértés társadalmi úton való hasznosítását. 22 egyesületi csoport, 3500 tag Ma már 22 tagegyesületi csoport mintegy 3500 főnyi létszámmal tevékenykedik megyénkben úgy, hogy munkájuk elsősorban az adott vállalat, gazdasági egység vagy intézmény "feladatainak megvalósítására irányul. Megyénk gazdasága, ezen belül ipara és mezőgazdasága dinamikusan fejlődik. A fejlődés különösen jelentős mértékű a IV. ötéves terv időszakában, és várhatóan — az előzetes tervek alapján — így lesz ez az V. ötéves terv során is. A dinamikus fejlődés nem nélkülözheti a megyében dolgozó műszaki, agrár és közgazdász értelmiség társadalmi munkájából eredő eredmények felhasználását. Ez a munka ugyanis nagymértékben elősegíti a döntéselőkészítő tevékenységet a megye, a város, és az esetek nagy többségében elsősorban az adott gazdasági egység vonatkozásában. Az egyesületi munka színvonalának növekedésében jelentős szerepe volt a Technika Háza létrehozásának, ami a rendezvények számának, színvonalának és a rendezvényeken résztvevők számának növekedésében is megmutatkozik. A Technika Háza jelentősége azonban túlnő az MTESZ-ben végzett munkán, hiszen az itt lebonyolított országos és nemzetközi rendezvények elősegítik megyénk, városunk hírnevének növelését belföldön és határainkon túl is. November: műszaki hónap . Megyei szervezetünk munkájában évről évre viszatérő, hagyományos esemény a műszaki hónap, amelyet minden évben megyeszerte novemberben rendezünk meg. E rendezvénysorozat mindig olyan aktuális témával foglalkozik, amelynek vizsgálata a megye gazdasági életének alakulása szempontjából, a megye fejlődése érdekében rendkívül fontos. Az elmúlt évben például a fejlesztés komplex problémájával foglalkoztunk nemcsak műszaki, hanem más, például gazdaságossági, szervezési szempontokat is figyelembe véve. Az 1974. évi műszaki hónap központi témája a IV. ötéves terv sikeres befejezése és az V. ötéves tervre való felkészülés. E gondolat jegyében zajlanak a rendezvények megyénk városaiban, nagyobb községeiben. Ma már a műszaki hónapot a megyei tanács, a megyei KISZ-bizottság, a Közgazdasági Társaság és a TIT segítségével közösen bonyolítjuk le, ami eredményesebbé és színvonalasabbá teszi a műszaki hónapot. Az MTESZ Heves megyei szervezete és tagegyesületei munkájuk nyomán elismerést vívtak ki a megye politikai és állami szervei előtt. Vezetőink számíthatnak az MTESZ-ben dolgozó szakemberek áldozatvállalására, arra, hogy munkánkkal segítjük őket a fontos kérdésekben hozott döntések minél megalapozottabbá tételében. DOMÁN LÁSZLÓ az MTESZ Heves megyei szervezetének titkára Somogyi műszaki és közgazdasági napok Október 21. és november 1. között rendezte az MTESZ Somogy megyei szervezete az ez évi műszaki és közgazdasági napokat. Részt vett a szervezésben — az egyesületi csoportokon kívül — a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete is. A kéthetes időszakban több mint 50 előadás hangzott el, ankétok, vitadélutánok egész sorát rendezték. Így a többi között megvitatták a gáztermelés és szolgáltatás időszerű kérdéseit, az R—10 kisszámítógép folyamatirányítási célokra való alkalmazását, néhány közúti és vasúti szállítási problémát, a villamos fűtés prognózisát, egyes élelmezésipari ágazatok helyzetét, és az ezzel kapcsolatos új technológiák aktuális kérdéseit. Ebben az időszakban rendezte meg a Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei csoportja azt a konferenciát, amelynek témája a téglaipar gazdaságosabb termelése volt. Általában is elmondható, hogy ez alkalommal a műszaki problémákkal összefüggő közgazdasági kérdésekkel is megismerkedhettek a résztvevők, megtárgyalhatták az ezzel kapcsolatos gondokat, feladatokat. Erre nemcsak a megyeszékhelyen, Kaposvárott, de a megye más helységeiben, így például Barcson, Siófokon, Nagyatádon is fórumot kaptak a szakemberek. Nagy riadalmat keltett néhány évvel ezelőtt a szakembereknek az a megállapítása, hogy a korrózió javainkban évenként mintegy 4 milliárd forintos kárt okoz. Ez a becsült érték azután — kiegészítések és pontosabb számítások eredményeképpen — kereken 10 milliárdra növekedett. Érthető, hogy hivatali, tudományos és szakmai kezdeményezések egész sora született korrózióveszélyes javaink védelmében, és hogy ma már tekintélyes állami és társadalmi szervezetek fáradoznak a nagyrészt fémből készült termelőeszközök, infrastrukturális berendezések és hálózatok, valamint tartós használati eszközök „környezetállóságának” fokozása érdekében. Tovább bővítették a kört azok a későbbi vizsgálatok, amelyek fényt derítettek arra, hogy az ország épületállományában, vagyis mintegy 2,5 millió épületen — amelyből 2,2 millió a lakóépület — kizárólag a 400 millió mz-nyi homlokzati felületek (ebből kb. 300 millió mű burkolja lakóépületeinket) pusztulása 0,5 milliárd forint kárt okoz évente. Itt nemcsak az évről évre keletkező károk megszüntetésével vagyunk adósok, hanem a háborús pusztulások maradványainak egy részét sem számoltuk fel. Ennek következtében a homlokzati felületeknek mintegy 60°/6-a igen rossz állapotban van. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek az okai közé kell sorolnunk az épületek csekély „környezetállóságát”, aminek legfontosabb tényezői, hogy — vélt takarékosságból — a homlokzatoknak 97,5%-a vakolt (ennek is nagy része bedörzsölt kőporos vagy festett felülettel), és hogy az utóbbi évtizedek divatja a nagyobb esőzések ellen védelmet nyújtó párkányokat száműzte az épületekről. Ily módon a tervszerű karbantartásnak megfelelő 25 éves felújítási ciklus szükségszerűen 4-5 évre zsugorodott, amikor pedig még a 25 évesnek megfelelő felújításokat sem végeztük el. Kétféle kárelhárítás Nehezíti e problémák megoldását, hogy az egymással szervesen összefüggő károkozó jelenségeket egymástól indokolatlanul elkülönítve, és nem is jelentőségüknek megfelelően súlyozva -kezelik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fémszerkezetek korróziójának fokozódásában és a homlokzatok mállásának öthatszorosára történt meggyorsulásában a környezet agresszív tulajdonságainak megnövekedése legalább annyira bűnös, mint az elégtelen környezetállóság. Ily módon ez utóbbinak önálló jelenségként való kezelése és a kizárólag ebből eredő következmények elhárításának megkísérlése semmiképpen sem vezethet a leghatékonyabb megoldáshoz. Ha ugyanis történetesen az épületekre vonatkozó példát ragadjuk ki, nyilvánvaló, hogy sem a homlokzatnak tartósan környezetálló kő- vagy kerámiafelülettel való burkolása (beleértve a meglevő 97,5%ot is), sem pedig a 4—5 éves újravakolási ciklus nem reális alternatíva a légkör agresszív tartalmának csökkentésével szemben, amit — az emberi élet védelmében — amúgy is meg kell oldani. A közös ökonómiai-ökológiai optimum tehát csak a két kárelhárító irányzat szerves együttműködésével biztosítható. Ennek a felismeréséből indult ki az MTESZ öt tagegyesülete és két bizottsága (a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, az MTESZ Környezetvédelmi Koordinációs Bizottsága, az MTESZ Központi Szabványosítási és Minőségügyi Bizottsága, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Gépipari Tudományos Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesülete), amikor kerekasztal-vitát rendezett az említett keti irányzat összehangolása érdekében. Az ott résztvevő (egyébként különböző munkaterületekein dolgozó) szakemberek teljes mértékben egyetértettek az összehangolás szükségességével, így csaknem kizárólag azt a problémát kellett megvitatni, hogy mi módon lehetne ennek a két irányzatnak — a ma már a gyakorlati élet csaknem minden területén bekövetkezett — elszigeteltségét feloldani, és az integráció szervezett formáit is megteremteni. Most, amikor az átfogó környezetvédelmi kerettörvény megalkotása előtt állunk, fel kell hívni az illetékesek figyelmét arra az ellentmondásra, hogy bár mind a KGST-ben rögzített közös célok, mind pedig felső szintű környezetvédelmi jogszabályaink előkészítő anyagai világosan kimondják: a védelmi intézkedéseknek az ember életét, javait és természeti kincseit veszélyeztető káros elhárítására kell kiterjedniük, ugyanakkor a konkrét jogszabályok között nem szerepel a környezetállóság fokozása, holott az nyilvánvalóan egyik legjelentősebb eszköze a javak megvédésének. Két irányzat összehangolása A szakadék tudományos, illetve felsőoktatási szinten is megállapítható, amennyiben pl. a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Veszprémi Nehézvegyipari Műszaki Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, valamint a Budapesti Kertészeti Egyetemen is már folyik környezetvédelmi szakmérnökképzés, illetve környezetvédelmi oktatás az egyes fakultásokon, a megfelelő szaktárgyakba beépítve. Ennek keretei között a környezetállóság biztosításának feladatai nem szerepelnek. Ugyanakkor a Veszprémi Nehézvegyipari Műszaki Egyetemen folyik korrózióvédelemmel foglalkozó szakoktatás, ennek viszont nincs kapcsolata a környezetvédelem tananyagával. Az integráció jelentőségét aláhúzza, hogy gazdasági-műszaki fejlődésünk jelen szakaszában már elkerülhetetlenné váltak igen súlyos, a beruházások nagyságrendjét megközelítő ráfordítások az akut és permanens életveszély állapotának megelőzésére. Ezek a ráfordítások azonban ugyanakkor az ugyancsak akut és permanenes „műszaki csőd” megelőzését is szolgálják, amelynek gazdasági következményei egyelőre még jóformán alig értékelhetők. A ma már nálunk is gyakori légköri szennyeződések , amelyek a lakosság körében „csak” súlyos, de még évekig „elviselhető” légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak (persze, ez is megengedhetetlen) — pl. a villanymotorok és a híradástechnikai berendezések élettartamát a harmadára csökkentik. Ez nemcsak anynyit jelent, hogy gazdaságunkban háromszor annyi villanymotorra van szükség, mint ha a levegő agresszivitását a megengedett immissziós határértékek alatt tartanánk, hanem egyben azt is, hogy a háromszor annyi villanymotor előállítása háromszor annyi légszennyeződést okoz. A környezetálló motorok és híradástechnikai berendezések előállítását pedig sem műszaki, sem pedig gazdasági szempontból nem vállalhatjuk. Az egyetlen reális alternatíva tehát azködős. DR. GERLE GYÖRGY Környezetállóság 2 MŰSZAKI ÉLET KÖZVE IE MI IW V Belkereskedelmi fiatalok fóruma Október 31-én és november 1-én rendezte meg az SZVT belkereskedelmi fiatalok bizottsága harmadik országos fórumát. A téma ezúttal az volt, hogy mit tehet a belkereskedelem a fiatalokért. A fórumok szervezésével lehetőséget kívánnak teremteni arra, hogy a pályakezdő szakemberek beszámolhassanak tevékenységükről, eredményeiket nyilvánosságra hozhassák. Az elhangzott beszámolók arra is választ adtak, hogy mit tettek és mit tesznek a kereskedelmi vállalatok a fiatal fogyasztók igényeinek magas színvonalú kielégítése érdekében. Ebből az alkalomból árubemutatót, divatbemutatót, „gasztronómiai mintavacsora estet” is szerveztek. Részt vettek a tanácskozáson az érdekelt kereskedelmi ágazatok vezetői is, és bizonyára sok hasznos javaslatot vittek haza a kétnapos tanácskozásról, amelyen több száz fiatal szakember jelent meg, adott elő és vitatkozott egy-egy mindenkit közvetlenül érintő szakmai kérdésről. A XI. kolorisztikai szimpozion A Magyar Kémikusok Egyesületének kolorisztikai szakosztálya, az Alkalmazott Kémiai és Kolorisztikai Kutató Laboratórium és a Magyar Színbizottság október 28—31. között rendezte meg Egerben a XI. kolorisztikai szimpoziont. Az idei rendezvényen megemlékeztek a felszabadulás utáni kolorisztikai tevékenység 25., az Alkalmazott Kémiai és Kolorisztikai Kutató Laboratórium, valamint a Kolorisztikai Értesítő alapításának 15. évfordulójáról is. A tanácskozáson a kis- és közép volumenű termékekkel kapcsolatos tudományos, műszaki és gazdasági kérdéseket vitatták meg, de a szín és színezés elméleti és gyakorlati kérdései közül néhány speciális téma is szerepelt a napirenden. Mivel a színezéstechnika, a színkutatás sok iparágat érint, ott voltak a tanácskozáson a vegyiparon kívül a textil-, bőr-, papír-, mosószer-, élelmiszer- és kozmetikai ipar, valamint az építőipar képviselői is. A tanácskozáson elhangzott 58 előadás közül 10-et külföldi szakemberek tartottak.