Műszaki Élet, 1974. július-december (29. évfolyam, 14-26. szám)

1974-11-08 / 23. szám

Az MTESZ Heves megyében Választmányi ülés Komárom megyében Az MTESZ Komárom megyei szerve­zete 1974. október 23-án kibővített vá­­­lasztmányi ülést tartott. Az ülésen dr. Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom megyei bizottságának titkára „A gazdaságpolitika időszerű kér­dései Komárom megyében” című előadá­sában felvázolta a megye gazdasági fej­lesztésére vonatkozó hosszabb távú el­képzeléseket, majd a területfejlesztési koncepció részleteiről beszélt. Felhívta az MTESZ figyelmét azokra a témákra, ame­lyek tanulmányozása és megoldása elsőd­leges fontosságú Komárom megyében. Az ipari termelési struktúra megváltoztatása, az építészeti módszerek korszerűsítése, a mezőgazdasági termékek tárolása és fel­dolgozása, a mezőgazdaság iparszerű ter­melési rendszerei, a koncentrációs folya­mat elősegítése, az üzem- és munkaszer­vezés, az anyagmozgatás korszerűsítése mind olyan átfogó feladatkör, amely jól beépíthető az MTESZ munkatervébe. Ezután dr. Vámos György, az MTESZ Komárom megyei titkára beszámolt a szervezet egyéves tevékenységéről, ered­ményeiről. Jelenleg a megyei szervezet­hez 19 egyesületi csoport tartozik, mint­egy 2100 taggal — nem számolva az esz­tergomi szervezetet, amely önálló városi szervezetként működik, 7 helyi csoporttal, 987 taggal. A beszámolóból csak három részletet emelünk ki. Tatabányán 1974. májusában megyei környezetvédelmi napokat ren­deztek, több mint 300 szakember részvé­telével. Az MTESZ környezetvédelmi szakbizottsága igen tevékeny szerepet vállalt az operatív ügyek intézésében. Az ankét sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tudományos Akadémia ille­tékes szakembereinek javaslatára később francia szakemberek látogattak Komárom megyébe, és tanulmányozták a tatai tér­ségben folyó k­örnyezetvédelmi munkát. A háromnapos Inkét előadásai 150 olda­las műszaki kiadványként is megjelentek a Tatabányai Szénbányák gondozásában. Az oktatási bizottság a Művelődésügyi Minisztérium felkérésére a szakközépis­kolák tantervi irányelveinek tervezetét vitatta meg középiskolai igazgatókkal és tanárokkal, és a tapasztalatokat továbbí­totta a minisztériumnak. Ez év májusában megalakult a számí­tástechnikai bizottság, amelyben főként matematikusok és közgazdászok tevé­kenykednek. A bizottság feladata az or­szágos számítástechnikai program meg­valósítása a megyében. Végül Galántai Pál, a Komárom me­gyei tanács elnökhelyettese szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy jól fejlődtek a szer­vezet megyei, városi kapcsolatai. Remél­hető, hogy a konzultáción és véleménye­zésen kívül lehetőség lesz újabb témakö­rök átfogó vizsgálatára is, elősegítve ezzel a megyei gazdaságpolitikai célok meg­valósítását. Az MTESZ Heves megyei szervezete közel 10 éve alakult, s azóta dinamikus fejlődés tapasztalható mind a tagegyesü­leti csoportok, mind az egyesületi tagok számának alakulásában. A számszerű fej­lődésnél azonban sokkal lényegesebb az a tény, hogy az érdemi munka színvonala is évről évre jelentős mértékben emel­kedett. Tagjaink nagy többsége tudatosan vállalja az egyesületben végzett munkát, a szakmai tudás, hozzáértés társadalmi úton való hasznosítását. 22 egyesületi csoport, 3500 tag Ma már 22 tagegyesületi csoport mint­egy 3500 főnyi létszámmal tevékenykedik megyénkben úgy, hogy munkájuk elsősor­ban az adott vál­la­lat, gazdasági egység vagy intézmény "feladatainak megvalósí­tására irányul. Megyénk gazdasága, ezen belül ipara és mezőgazdasága dinamiku­san fejlődik. A fejlődés különösen jelen­tős mértékű a IV. ötéves terv időszaká­ban, és várhatóan — az előzetes tervek alapján — így lesz ez az V. ötéves terv során is. A dinamikus fejlődés nem nél­külözheti a megyében dolgozó műszaki, agrár és közgazdász értel­miség társadal­mi munkájából eredő eredmények fel­használását. Ez a munka ugyanis nagy­mértékben elősegíti a döntéselőkészítő te­vékenységet a megye, a város, és az ese­tek nagy többségében elsősorban az adott gazdasági egység vonatkozásában. Az egyesületi munka színvonalának nö­vekedésében jelentős szerepe volt a Tech­nika Háza létrehozásának, ami a rendez­vények számának, színvonalának és a rendezvényeken résztvevők számának növekedésében is megmutatkozik. A Technika Háza jelentősége azonban túl­nő az MTESZ-ben végzett munkán, hi­szen az itt lebonyolított országos és nem­zetközi rendezvények elősegítik megyénk, városunk hírnevének növelését belföldön és határainkon túl is. November: műszaki hónap . Megyei szervezetünk munkájában év­ről évre viszatérő, hagyományos esemény a műszaki hónap, amelyet minden évben megyeszerte novemberben rendezünk meg. E rendezvénysorozat mindig olyan aktuális témával foglalkozik, amelynek vizsgálata a megye gazdasági életének alakulása szempontjából, a megye fejlő­dése érdekében rendkívül fontos. Az el­múlt évben például a fejlesztés komplex problémájával foglalkoztunk nemcsak műszaki, hanem más, például gazdaságos­­sági, szervezési szempontokat is figyelem­be véve. Az 1974. évi műszaki hónap központi témája a IV. ötéves terv sikeres befejezé­se és az V. ötéves tervre való felkészülés. E­ gondolat jegyében zajlanak a rendez­vények megyénk városaiban, nagyobb községeiben. Ma már a műszaki hóna­pot a megyei tanács, a megyei KISZ-bi­­zottság, a Közgazdasági Társaság és a TIT segítségével közösen bonyolítjuk le, ami­­ eredményesebbé és színvonalasabbá te­szi a műszaki hónapot. Az MTESZ Heves megyei szervezete és tagegyesületei munkájuk nyomán elisme­rést vívtak ki a megye politikai és állami szervei előtt. Vezetőink számíthatnak az MTESZ-ben dolgozó szakemberek áldo­zatvállalására, arra, hogy munkánkkal se­gítjük őket a fontos kérdésekben hozott döntések minél megalapozottabbá téte­lében. DOMÁN LÁSZLÓ az MTESZ Heves megyei szervezeténe­k titkára Somogyi műszaki és közgazdasági napok Október 21. és november 1. között rendezte az MTESZ Somogy megyei szer­vezete az ez évi műszaki és közgazdasági napokat. Részt vett a szervezésben — az egyesületi csoportokon kívül — a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete is. A kéthetes időszakban több mint 50 előadás hangzott el, ankétok, vitadélutá­nok egész sorát rendezték. Így a többi között megvitatták a gáztermelés és szol­gáltatás időszerű kérdéseit, az R—10 kis­­számítógép folyamatirányítási célokra va­ló alkalmazását, néhány közúti és vasúti szállítási problémát, a villamos fűtés prognózisát, egyes élelmezésipari ágaza­tok helyzetét, és az ezzel kapcsolatos új technológiák aktuális kérdéseit. Ebben az időszakban rendezte meg a Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei csoportja azt a konferenciát, amelynek témája a téglaipar gazdaságosabb termelése volt. Általában is elmondható, hogy ez alka­lommal a műszaki problémákkal össze­függő közgazdasági kérdésekkel is meg­ismerkedhettek a résztvevők, megtár­gyalhatták az ezzel kapcsolatos gondo­kat, feladatokat. Erre nemcsak a me­gyeszékhelyen, Kaposvárott, de a me­gye más helységeiben, így például Barcson, Siófokon, Nagyatádon is fó­rumot kaptak a szakemberek. Nagy riadalmat keltett né­hány évvel ezelőtt a szakem­bereknek az a megállapítása, hogy a korrózió javainkban évenként mintegy 4 milliárd fo­rintos kárt okoz. Ez a becsült érték azután — kiegészítések és pontosabb számítások ered­ményeképpen — kereken 10 milliárdra növekedett. Érthető, hogy hiva­tali, tudományos és szakmai kezdeményezések egész sora született korrózióveszélyes javaink védelmében, és hogy ma már tekintélyes állami és társa­dalmi szervezetek fáradoznak a nagyrészt fémből készült terme­lőeszközök, infrastrukturális be­rendezések és hálózatok, vala­mint tartós használati eszközök „környezetállóságának” fokozá­sa érdekében.­­ Tovább bővítették a kört azok a későbbi vizsgálatok, amelyek fényt derítettek arra, hogy az ország épületállományában, vagyis mintegy 2,5 millió épü­leten — amelyből 2,2 millió a lakóépület — kizárólag a 400 millió mz-nyi homlokzati felü­letek (ebből kb. 300 millió mű burkolja lakóépületeinket) pusz­tulása 0,5 milliárd forint kárt okoz évente. Itt nemcsak az év­ről évre keletkező károk meg­szüntetésével vagyunk adósok, hanem a háborús pusztulások maradványainak egy részét sem számoltuk fel. Ennek következ­tében a homlokzati felületeknek mintegy 60°/6-a igen rossz álla­potban van. Ennek a kedvezőt­len helyzetnek az okai közé kell sorolnunk az épületek csekély „környezetállóságát”, aminek legfontosabb tényezői, hogy — vélt takarékosságból — a hom­lokzatoknak 97,5%-a vakolt (en­nek is nagy része bedörzsölt kő­poros vagy festett felülettel), és hogy az utóbbi évtizedek divat­ja a nagyobb esőzések ellen vé­delmet nyújtó párkányokat száműzte az épületekről. Ily módon a tervszerű karbantartás­nak megfelelő 25 éves felújítási ciklus szükségszerűen 4-5 évre zsugorodott, amikor pedig még a 25 évesnek megfelelő felújítá­sokat sem végeztük el. Kétféle kárelhárítás Nehezíti e problémák megol­dását, hogy az egymással szer­vesen összefüggő károkozó je­lenségeket egymástól indokolat­lanul elkülönítve, és nem is je­lentőségüknek megfelelően sú­lyozva -kezelik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fémszerkezetek korróziójának fokozódásában és a homlokzatok mállásának öt­­hatszorosára történt meggyorsu­lásában a környezet agresszív tulajdonságainak megnövekedé­se legalább annyira bűnös, mint az elégtelen környezetállóság. Ily módon ez utóbbinak önálló jelenségként való kezelése és a kizárólag ebből eredő következ­mények elhárításának megkí­sérlése semmiképpen sem vezet­het a leghatékonyabb megoldás­hoz. Ha ugyanis történetesen az épületekre vonatkozó példát ra­gadjuk ki, nyilvánvaló, hogy sem a homlokzatnak tartó­san környezetálló kő- vagy kerámiafelülettel való burkolá­sa (beleértve a meglevő 97,5%­­ot is), sem pedig a 4—5 éves új­­ravakolási ciklus nem reális al­ternatíva a légkör agresszív tar­talmának csökkentésével szem­ben, amit — az emberi élet vé­delmében — amúgy is meg kell oldani. A közös ökonómiai-öko­lógiai optimum tehát csak a két kárelhárító irányzat szerves együttműködésével biztosítható. Ennek a felismeréséből indult ki az MTESZ öt tagegyesülete és két bizottsága (a Híradás­­technikai Tudományos Egyesü­let, az MTESZ Környezetvédel­mi Koordinációs Bizottsága, az MTESZ Központi Szabványosí­tási és Minőségügyi Bizottsága, az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Gép­ipari Tudományos Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesüle­te), amikor kerekasztal-vitát rendezett az említett keti irány­zat összehangolása érdekében. Az ott résztvevő (egyébként kü­lönböző munkaterületekein dol­gozó) szakemberek teljes mér­tékben egyetértettek az össze­hangolás szükségességével, így csaknem kizárólag azt a prob­lémát kellett megvitatni, hogy mi módon lehetne ennek a két irányzatnak — a ma már a gyakorlati élet csaknem minden területén bekövet­kezett — elszigeteltségét fel­oldani, és az integráció szer­vezett formáit is megteremteni. Most, amikor az átfogó kör­nyezetvédelmi kerettörvény megalkotása előtt állunk, fel kell hívni az illetékesek figyel­mét arra az ellentmondásra, hogy bár mind a KGST-ben rögzített közös célok, mind pe­dig felső szintű környezetvédel­mi jogszabályaink előkészítő anyagai világosan kimondják: a védelmi intézkedéseknek az em­ber életét, javait és természeti kincseit veszélyeztető káros el­hárítására kell kiterjedniük, ugyanakkor a konkrét jogsza­bályok között nem szerepel a környezetállóság fokozása, hol­ott az nyilvánvalóan egyik leg­jelentősebb eszköze a javak megvédésének. Két irányzat összehangolása A szakadék tudományos, illet­ve felsőoktatási szinten is meg­állapítható, amennyiben pl. a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Veszprémi Nehézvegyipari Műszaki Egyetemen és a Gö­döllői Agrártudományi Egyete­men, valamint a Budapesti Ker­tészeti Egyetemen is már folyik környezetvédelmi szakmérnök­képzés, illetve környezetvédelmi oktatás az egyes fakultásokon, a megfelelő szaktárgyakba beépít­ve. Ennek keretei között a kör­nyezetállóság biztosításának fel­adatai nem szerepelnek. Ugyan­akkor a Veszprémi Nehézvegy­ipari Műszaki Egyetemen folyik korrózióvédelemmel foglalkozó szakoktatás, ennek viszont nincs kapcsolata a környezetvédelem tananyagával. Az integráció jelentőségét alá­húzza, hogy gazdasági-műszaki fejlődésünk jelen szakaszában már elkerülhetetlenné váltak igen súlyos, a beruházások nagy­ságrendjét megközelítő ráfordí­tások az akut és permanens élet­veszély állapotának megelőzésé­re. Ezek a ráfordítások azonban ugyanakkor az ugyancsak akut és permanenes „műszaki csőd” megelőzését is szolgálják, amely­nek gazdasági következményei egyelőre még jóformán alig értékelhetők. A ma már nálunk­­ is gyakori légköri szennyeződések , amelyek a lakosság körében „csak” súlyos, de még évekig „elviselhető” légzőszervi meg­betegedéseket okozhatnak (per­sze, ez is megengedhetetlen) — pl. a villanymotorok és a hír­adástechnikai berendezések élettartamát a harmadára csökkentik. Ez nemcsak an­y­­nyit jelent, hogy gazdasá­gunkban háromszor annyi villanymotorra van szükség, mint ha a levegő agresszivitását a megengedett immissziós ha­tárértékek alatt tartanánk, ha­nem egyben azt is, hogy a há­romszor annyi villanymotor elő­állítása háromszor annyi lég­szennyeződést okoz. A környe­zetálló motorok és híradástech­nikai berendezések előállítását pedig sem műszaki, sem pedig gazdasági szempontból nem vál­lalhatjuk. Az egyetlen reális al­ternatíva tehát az­­kö­d­ős. DR. GERLE GYÖRGY Környezetállóság 2 MŰSZAKI ÉLET KÖZVE IE MI IW V Belkereskedelmi fiatalok fóruma Október 31-én és november 1-én ren­dezte meg az SZVT belkereskedelmi fia­talok bizottsága harmadik országos fóru­mát. A téma ezúttal az volt, hogy mit te­het a belkereskedelem a fiatalokért. A fórumok szervezésével lehetőséget kívánnak teremteni arra, hogy a pálya­kezdő szakemberek beszámolhassanak tevékenységükről, eredményeiket nyil­vánosságra hozhassák. Az elhangzott be­számolók arra is választ adtak, hogy mit tettek és mit tesznek a kereskedelmi vál­lalatok a fiatal fogyasztók igényeinek magas színvonalú kielégítése érdekében. Ebből az alkalomból árubemutatót, divat­­bemutatót, „gasztronómiai mintavacsora estet” is szerveztek. Részt vettek a ta­nácskozáson az érdekelt kereskedelmi ágazatok vezetői is, és bizonyára sok hasznos javaslatot vittek haza a kétnapos tanácskozásról, amelyen több száz fiatal szakember jelent meg, adott elő és vitat­kozott egy-egy mindenkit közvetlenül érintő szakmai kérdésről. A XI. kolorisztikai szimpozion A Magyar Kémikusok Egyesületének ko­­loriszti­kai szakosztálya, az­ Alkalmazott­ Kémiai és Kolorisztikai Kutató Labora­tórium és a Magyar Színbizottság októ­ber 28—31. között rendezte meg Egerben a XI. kolorisztikai szimpoziont. Az idei rendezvényen megemlékeztek a felszaba­dulás utáni kolorisztikai tevékenység 25., az Alkalmazott­ Kémiai és Kolorisztikai Kutató Laboratórium, valamint a Kolo­risztikai Értesítő alapításának 15. évfor­dulójáról is. A tanácskozáson a kis- és kö­zép volumenű termékekkel kapcsolatos tu­dományos, műszaki és gazdasági kérdése­ket vitatták meg, de a szín és színezés el­méleti és gyakorlati kérdései közül néhány speciális téma is szerepelt a napirenden. Mivel a színezéstechnika, a színkutatás sok iparágat érint, ott voltak a tanácsko­záson a vegyiparon kívül a textil-, bőr-, papír-, mosószer-, élelmiszer- és kozme­tikai ipar, valamint az építőipar képvi­selői is. A tanácskozáson elhangzott 58 előadás közül 10-et külföldi szakemberek tartottak.

Next