Műszaki Élet, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-13. szám)
1976-01-02 / 1. szám
A textilipar termelékenységének elemzése (OMFB-tanulmány) XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1976. JANUÁR 2. Infravörös fényszóróval és képerősítővel felszerelt helikopter A kutatás és fejlesztés terve — Szervizproblémák — Hogyan alakultak a keresetek? — Minőségszabályozás a könnyűiparban A vállalati tiszta jövedelem alakulása Legfontosabb informátorunk, a szem üzemképessége napszakhoz van kötve. Minthogy információ nélkül nem élet az élet, az élőlények nagy része a sötét napszakot átalussza. Az éjszakában azonban valami kis derengő világosság mindig van, még borult időben is szóródik a felhőkön valamennyi fény. Ez nagyon hasznos volt őskori eleinknek, akik az éjszakába nyúló vadászat után legalább annyit láttak a beálló sötetségfáén, hogy hazataláljanak barlangjukba. Az emberi szem a sötétben látáshoz külön mechanizmust fejlesztett ki, amelyre jellemző egyrészt a nagy fényérzékenység, másrészt a kevés informákció. A színeket nem érzékeli, felbontóképessége nagyon csökevényes, több tíz másodperces, esetig több perces időállandóéival a mozgásokat alig-alig peresgiálja. A nappali látásnak viszont kitűnő a felbontóképessége, egy szögperces látószögű részleteket már megkülönböztet, tizedmásodperc nagyságrendű időállandójával gyors mozgásokat is figyelemmel tud kísérni. A nap- ipani látás küszöbe 5 lux körüli megvilágításnál van, a szokásos éjszakai derengésben a megvilágítás szintje ezred lux nagyságrendű. A modern ember nem tudja elfogadni a látás napszakos korlátozását. Kíváncsi, hogy mi történik a természetben a sötétség leple alatt, közlekedni akar és látnia kell a terepet, néha háborúskodik is, és meg akarja lesni az ellenséget. Ahhoz, hogy sötétben is úgy lássunk, mint nappal, a megvilágítási szintet legalább négy nagyságrenddel kell emelni. Az elektronika az a technikai eszköz, amely ennek a problémának a megoldásában segítségünkre kírét. Az elektronikát úgy ismerjük, mint amely elsősorban az információ-átvitelben tesz felbecsülhetetlen szolgálatokat az emberiségnek. Egyre több azonban az olyan alkalmazása, amellyel az információ megszerzésében is segítségünkre van. Gondoljunk például az elektronmikroszkópra, vagy amiről alább lesz szó, a sötétben látásra. Az elektronikus beavatkozás a képet úgy erősíti fel, hogy előbb átalakítja villamos képpé, végrehajtja az erősítést, majd ismét visszaalakítja láthatóvá. E célra igénybe veszi azokat a kölcsönhatásokat, amelyek a fény és a villamosság között fennállnak. Az elektronsugár látható képpé alakítása ma már mindennapos otthoni gyakorlat: a tv képernyőjén naponta szemléljük az elektronsugár hatására a fluoreszcens ernyőn felvillanó képeket. Fényelektromos hatás A fordított irányú átalakulásnak, a fényelektromos hatásnak két típusát ismerjük, a fotokonduktivitást és a fotoemissziót. Az első esetben a fényellenállásnak is nevezett anyagban az elnyelt fotonok energiájának egy része arra fordítódik, hogy az anyagban töltéshordozó elektron-lyuk párokat hozzon létre, éss ezzel a beeső fény erősségétől függően vezetővé tegye az anyagot. Ez a jelenség félvezető anyagokban mutatkozik föl: szelén, szileium, germanium). A fotoemisszióra képes anyagból a beeső fény hatására elektronok szabadulnak ki, a környezetbe kilépő elektronok gyorsíthatók, és az elektronoptika eszközeivel irányítani, fókuszálni lehet őket. Ez utóbbi hatás adja meg a lehetőséget a képerősítésre alkalmas, eszközök létrehozására. Az elektronkibocsátás hatásfoka a tiszta fémekre igen szerény, még az e szempontból legkiválóbb káliumnál is csak 2 százalék körül van, de például a céziumnál tízezred nagyságrendű. Amiről itt beszélünk, az az úgynevezett kvantum hatásfok: a kibocsátott elektronok és az elnyelt fénykvantumok számának a hányadosa. A lenyeltromos elektronkibocsátásnakhosszú története van. A jelenség Hertz fedeztefel 1887-ben.-Fz a hatás 1903-ben publikált kvantumos leírásáért kapta meg a Nobeldíjat. Gyakorlat jelentőségre azonban csak akkor tett szert, amikor Görlich 1938 után félvezető alapú emittáló rétegek alkalmazásával ugrásszerűen meg tudta növelni az emisszió hatásfokát. Az ennek nyomán világszerte megindult kísérletezés eredményeképpen a mai emittáló rétegek már elérték, sőt túl is haladják az 50 százalék hatásfokot. Ez már teljesen kielégítő eszközt ad a transzformáció és a képerősítés gyakorlati megvalósításához. Képerősítő Minden képerősítő elvi felépítése az 1. ábra szerinti. A primer képet a bemenő optika hozza létre a vákuumcsövet lezáró ablak fotoemissziós réteggel bevont belső, az evakuált térre néző felületén. Ezután valamilyen módon gondoskodni kell arról, hogy a kibocsátott elektronok megnövekedett energiával jussanak el a képerősítőcső túlsó végébe. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a fotokatód egy pontjáról kilépő (Folytatás a II. oldalon) 1. A képerősítő vázlata 2. Kaszkádba kapcsolt kéttagú képetősítő Lépcsős-dugattyús motor A wolverhamptoni Norton Villiére motorkerékpárgyár új, „Wulf” elnevezésű típusába forradalmi változásokat tartalmazó motort épített be. Az új motor „lépcsős”, tehát két eltérő átmérőjű dugattyúval működik, hengerűrtartalma 500 köbcentiméter. Típusjele SPX. A lépcsős dugattyúval a töltés funkciója elszigetelhető a forgattyússzekrény terétől, a forgattyús mechanizmustól, így sikerült egyesíteni a kétütemű motorok egyszerű, szelep nélküli szerkezetének és a négyütemű motorok nyomás alatti főtengely- és hajtókar-olajozásának előnyeit. E motorból tehát hiányzik a szelepek, szelepemelő mechanizmusok, a bütyköstengely és az azt hajtó mechanizmus költséges együttese. Az új konstrukció fő előnyét a szakembereit abban látják, hogy kis gyártási költséggel olyan új motorfajtát sikerült előállítani, amely kielégíti a jövőben várható gazdaságossági, zaj- és környezetvédelmi követelményeket is. Az SPX (Stepped PistonCrossover) motort ugyan eddig csak motorkerékpárban alkalmazták, de lehetségesnek tartják ilyen motorok használatát gépkocsikban, hajókban, sőt ipari létesítményekben is. Az új motor megvalósítja a „rétegezett töltés” (stratified charge) elvét. Ez jelenlegi ismereteink szerint energiahasznosítás és légszennyezés szempontjából egyaránt az egyik legelőnyösebb módszer. A gyújtógyertya közelében gazdag keverék képződik, a henger többi részében pedig szegény keverék és némi, az előző ütemből viszszamaradt gáz helyezkedik el. Így lehetővé válik, hogy a motor általában szegény keverékkel működjék, elméletileg csaknem bármilyen üzemi körülmények között nyitott fojtószeleppel. Ha javítja a hatásfokot és ha alkalmazása elterjed, jelentős üzemanyag-takarékosságot tesz lehetővé. Az SPX motor elvi felépítését az 1. ábra mutatja be. Amikor az (1) hengerben a dugattyú az alsó holtpont felé halad, friss keveréket szív a (b) beömlő nyíláson át a (c) hengertérbe. Ha ezután a dugattyú a felső holtpont felé indul, kitolja ezt a keveréket a (c) hengertérből a (d) kipufogó nyíláson keresztül az (e) és (f) átömlő csatornákba. A másik (g) dugattyú a forgattyús csapok 180 fontos elhelyezése miatt ugyanekkor az alsó holtpont felé tart, így nyitja a (j) átömlő csatornát a második henger működő részébe. A friss keverék a hengert huroköblítés-szerűen öblíti át, kinyomva a kipufogó gázokat a (k) irányba nyíló kiömlő csatornán át. A két henger közötti kapcsolat fordított irányban is kiépült, az (n) beömlő és (1) illetve (m) átömlő csatornák útján. A nyílásokon át az áramlást a dugattyú szoknyája vezérli. Ez a motorfajta tetszőleges páros hengerszámmal építhető. Különösen előnyös a négyhengeres V-cm rendezés, 90 fokos hengerelhelyezési szöggel. Ez a motor egy négyütemű, nyolchengeres motorral azonos mértékű kiegyensúlyozottságot produkál. A motor továbbfejlesztett változata a rétegezett töltés mellett lehetővé teszi a közvetlen üzemanyagbefecskendezést is. E továbbfejlesztett típus jele SPSC (Stepped Piston Strati- *fied Charge). ' (Folytatás a II. oldalon) 1989 )