Műszaki Élet, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-13. szám)
1976-01-02 / 1. szám
Minőségszabályozás a könnyűiparban A Műszaki Élet legutóbbi számában ismertettük a Középponti Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának azokat az eredményeit, amelyek a minőségszabályozás felügyeleti részére vonatkoznak. Most a vállalati tapasztalatokat foglaljuk össze. Az elmúlt években az irányító szervek a minőségi kérdésektől távolabb kerültek. A vállalati önállóság növekedése következtében a termékek minőségének biztosítását és fejlesztését vállalati feladatnak tekintették. Alapjában véve ez vállalati feladat is. Ezért azokon a területeken, ahol a piaci vagy társadalmi hatások jobban érvényesültek, ott a minőséggel kapcsolatos problémák kisebb mértékben jelentkeztek. A könnyűiparban a minőség szinten tartását, de még inkább folyamatos javítását megköveteli nemcsak az exportpiac helyzete, hanem a belföldi igények növekedése is. Ezért a vállalatok gyártmány- és gyártásfejlesztési intézkedések között a minőségre és annak fejlesztésére vonatkozó előírások már korábban is jelentős helyet kaptak. A vállalatok egy kisebb része a határozat nyomán szervezési és egyéb intézkedéseket tett a minőségszabályozás módosítására. A gazdasági egységek többsége azonban még mindig az I. osztályú termékek arányának növelését tűzi ki célul. A termékek megkülönböztető minősége A megkülönböztető minőségi jelek közül legismertebb a Kiváló Áruk Fórumán elérhető KÁF-embléma. Jelenleg az ilyen embléma viselésére jogosult termékeknek kb. 23%-a könnyűipari gyártmány. E minőségi jel, valamint a TEXIMEI által engedélyezett „Z” jelzés megszerzésére azonban csak néhány vállalat törekszik, s ezt is általában a hagyomány tisztelete és nem a piaci helyzet indokolja, így az engedélyezett 153 könnyűipari KÁF-jelből 115 négy vállalatnál található. A megkülönböztető jelek elérése és megtartása a vállalatok számára nagyobbrészt többletkiadással jár, az I. osztályú termékek arányának növekedése viszont rögtön mérhető anyagi előnyt eredményez. A minőségi színvonal jelentős emelése legtöbbször olyan többletköltséget okoz, amelyet az árbevételiben ily módon elérhető többlet csak kismértékben tud ellensúlyozni. A gazdasági egységek ösztönzése főleg a termelés növelésére és a nyereség ezúton történő növelésére irányul. Hasonló a helyzet az egyéni érdekeltségnél is. Igaz ugyan, hogy a vállalatok nagy része kombinált bérezési formákat igyekszik alkalmazni a minőség javítására, de ezek mértéke változó, és a tapasztalatok szerint nem elegendő. A vállalatok intézkedései a minőségért A könnyűipari vállalatoknál a minőségellenőrzés az egész gyártási folyamatot átfogja. Az elmúlt években általában javult a minőségi ellenőrző szervezet műszerezettsége, korszerűbb gépeket és műszereket szereztek be. A vállalatok többsége önálló laboratóriumot létesített, és így a fokozódó követelményeknek egyre jobban meg tudnak felelni. Ma már csak néhány, többnyire kisebb vállalatnál jelent gondot a műszeres vizsgálat. A nagyobb vállalatoknál a technológia- vagy a termékváltást legtöbbször az ellenőrzési pontok módosítása, a mintavétel arányának megváltoztatása is követi. Az ellenőrzések eredményéről rendszeres kimutatások, tájékoztatások készülnek, s ezek alapján az illetékeseknek lehetőségük vann a szükséges intézkedések megtételére, így a minőség átfogó szabályozásának alapjai részben már megtalálhatók a vállalatoknál. A minőségellenőrzést végző vállalati dolgozók munkája eredményesnek tekinthető, bár a gyakorlatban eltöltött idejük, szakmai képzettségük eltérő gondot okoz, hogy a nem mindenhol megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülés következtében létszámhiány tapasztalható, különösen a magasabb szakképzettségű meósokban. Egyes iparágakban a szakmai utánpótlás akadozik. Az új termékek, a változó gyártási technológiák, a korszerű termelőeszközök pedig egyre jobban igénylik az ellenőrzési módszerek továbbfejlesztését, a vizsgálati eredmények menetközben való értékelését és minőségjavító intézkedések kiadását. Ezeknek a feladatoknak viszont csak a szakmában jártas és jó felkészültségű dolgozókkal, valamint megfelelő műszerezettséggel lehet eleget tenni. A minőségjavítást célozza a „dolgozz hibátlanul” munkarendszer bevezetése, amelynek érdekében a vállalatok a szükséges intézkedéseket részben megtették. A tapasztalatok értékelése után kezdik meg a mozgalom szélesebb körű elterjesztését a dolgozók között. A minőség érvényesítése Ami a vállalati minőségellenőrző szervezet által feltárt hiányosságok megszüntetését illeti, a helyzet még mindig nem megnyugtató. A szállítási szerződések megfelelően tartalmazzák a minőségi kikötéseket, ennek ellenére a vállalatok többsége csak nagyobb minőségi hiányosság esetében reklamál. A minőségi kötbértől vagy kártérítéstől általában eltekintenek. Legtöbbször javítással, vagy kicseréléssel oldják meg a felmerülő minőségi problémákat. Gazdasági szankciókat — annak hoszszas ügymenete, a nem kellő anyagi érdekeltség, valamint az érvényesítés után esetleg bekövetkezhető egyéb hátrányok miatt — ritkán alkalmaznak. A vállalati meó-szervezeten kívül — a termékeik jellegétől függően — a gyártott készárukat a hatósági ellenőrzésre kijelölt intézetek is vizsgálják. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján a termékek minősítését általában megfelelőnek tartják. Néhány esetben viszont megállapították, hogy egyes textil- és ruházati ipari késztermékek nem feleltek meg a minősítési tanúsítványoknak, az osztályos besorolásnak. A minőségi problémák a bútor- és a cipőipari termékek esetében gyakoribbak, főleg szerelési és kikészítési hibákból adódóan. Ezek megszüntetésére a minőségellenőrző intézetek több vizsgálati módszert dolgoztak ki, amelyeket részben szabványként már bevezettek, illetve bevezetésük folyamatban van. Jelentős előrehaladást fog hozni a bútoripari termékek 1976. januártól bevezetett osztályba sorolása. A vállalatok ellenőrzésében a kiadott kormányhatározat hatása még nem érzékelhető. A minőség fejlesztésével többnyire a korábbi rendelkezések alapján foglalkoznak. Azágazati minisztérium által kiadott újabb rendeletek és állásfoglalások után a vállalati munka is várhatóan meg fog gyorsulni. A további intézkedések végrehajtása érdekében a kormány a közelmúltban megtárgyalta a minőségszabályozással kapcsolatos népi ellenőrzési tapasztalatokat és határozatot hozott az eredeti célok mielőbbi teljesítésére. HARDUCSKA TIBOR a KNEB gazdasági szakértője Az alábbiakban a gyárak és intézmények előnyleírásai alapján ismertetünk néhány újítást és találmányt. Az ismertetett berendezések és eljárások vállalatok részére való hasznosításával, átadásának-átvételének lebonyolításával a Kohó- és Gépipari Tudományos Műszaki Tájékoztató Intézet (KGMTI) szabadalmi információs osztálya (dr. Tamás Andor 117—063) foglalkozik. Galván-horganybevonatok forraszthatóságot fokozó passziválása Acél tárgyakat szívesen horganyoznak korrózió elleni védelem céljából, mert olcsó, és száraz klímán elég tartós is. A horganyréteg azonban öregszik és forraszthatatlanná válik. Korrózió ellen minden klímán védő horganybevonatot csak passzívál, második bevonattal lehet készíteni, pl. króm-, vagy kromátvegyületet tartalmazó fürdőben. Az így kezelt horgany azonban forraszthatatlan, és ezért a híradástechnikában és rokonterületein szóba se jöhet. A találmány szerinti oldatba merített horganyzott vagy horgany tárgyon olyan bevonat keletkezik, amely az alatta levő fémet (ami lehet például réz is) nemcsak korlátlan ideig védi, hanem forrasztáskor megömlik, a forrasztóónt kitűnően folyósítja és a forrasztást bevonva, védi is. Ezért ez az eljárás többek között nyomtatott áramköri alaplemezek passziválásához is kiválóan alkalmas. (Hivatkozási szám: 1161) Fémtárgyak oldószeres zsírtalanítása A fémtárgyak festés, lakkozás, galvanizálás előtti zsírtalanítására mindinkább az oldószeres eljárást alkalmazzák, szemben a hagyományos vizes-lúgos, vagy hígsavas eljárásokkal. A zsírtalanítást többnyire kád alakú tartályban végzik, bemártással. Egyes eljárások a mosófolyadék mozgatását is alkalmazzák. A zsírtalanítandó tárgy be- és kiszállítása lehet szakaszos vagy folyamatos. A folyékony oldószeres zsírtalanítás végezhető alagútrendszerben, hideg mosófolyadékkal, záporozó vagy elárasztó módszerrel is. A zsírtalanítandó tárgyat általában konvejorral, folyamatosan vagy szakaszosan szállítják, a szárítás hőkezeléssel történik. Jól bevált módszer végül a gőz halmazállapotú szerves oldószerrel, főleg triklóretilén gőzzel kádban vagy egyéb zárható edényben végzett kondenzációs zsírtalanítás. Az előzőekben ismertetett típusok egy-egy berendezésen belül kombinálva is előfordulnak, általában rendkívül bonyolult műveleti megoldásokkal. A találmány olyan eljárás és berendezés, amely a korszerű oldószeres zsírtalanítás előnyeivel biztosítja azt is, hogy a berendezés környezete ne szennyeződjék és a keletkező triklóretiléngőzök a zárt rendszer következtében még a berendezésen belül visszanyerhetők legyenek. Eddig háromféle alapberendezés két nagyságú változata készült el apró tömegcikkek folyamatos üzemű konvejoros márta és kondenzációs zsírtalanítására, forgácsolt vagy sajtolt alkatrészek mártazáporozó zsírtalanítására, szakaszos üzemű forgó konténeres kivitelben, valamint nagyobb lemeztárgyak (panelek, hangtechnikai stúdiópultok elemei, hangfalak, tálcák stb.) és vasszerkezetek szakaszos üzemű, mártó és kondenzációs zsírtalanítására. A találmány szerinti berendezések az egészségügyi előírásoknak megfelelő kivitelben készülőért. (Hivatkozási szám: 1474). Találmányok — újítások 4 MŰSZAKI ÉLET rsttus igaz, az időfaktorral még mindig nem számolünk úgy és olyan mértékben, ahogyan kellene. Még ma is előfordul az, hogy egy már felismert baj elhárítása késik, de még inkább előfordul az, hogy egy-egy már elhatározott és következményeiben kedvező intézkedés kiadása húzódik, holott a néhány napos különbség is tízezrekben számítható veszteséget, illetve nyereségkiesést jelenthet. Különösen az utóbbit illetően gyakoriak a panaszok. Mert az ugyan előfordult, hogy valakit felelősségre vontak azért, mert valamit rosszul csinált, vagy valamilyen intézkedésének kedvezőtlen következményei lettek. Arra azonban elvétve sincs példa, hogy valakit azért vontak volna felelősségre, mert bizonyos intézkedéseket nem hozott meg, olyanokat ti., amelyek népgazdasági szempontból kedvezőek lettek volna. A veszteséget számon tartjuk, mert azt könyvelni lehet. Az elmaradt haszon már nehezebben számszerűsíthető, ezért azzal sokkal kevesebbet foglalkozunk, nem érezzük át jelentőségét, vagy ha igen, inkább csak elméletben, mint gyakorlatban. A következő öt esztendőben az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség annak érdekében, hogy haladásunkat meggyorsítsuk, illetve hogy kivédjük azokat a kellemetlen hatásokat, amelyek a nemzetközi válság következtében minket is elérnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a már elhatározott intézkedéseket gyorsan és következetesen kell végrehajtani, mert bebizonyosodott, hogy ez a jó és hasznos munkának egyik nem elhanyagolható eleme. Hogyan alakult a tiszta jövedelem ? A szocialista ipar fejlődését és helyes gazdálkodását ha nem is egészében, de bizonyos vonatkozásokban mégiscsak jól tükrözi a tiszta jövedelem alakulása. 1974- ben az állami ipar tiszta jövedelme megközelítette a 85 milliárd forintot, a szövetkezeti iparé meghaladta a 88 milliárd forintot, ami azt jelenti, hogy az egész szocialista ipar tiszta jövedelme jóval meghaladta a 93,7 milliárd forintot. Az élen a gépipar Azt persze mondanunk sem kell, hogy az egyes iparcsoportok között a tiszta jövedelem szempontjából is igen nagyok a különbségek. Ezt mutatja az alábbi táblázat is: Mint a táblázatból látható, a szocialista ipar teljes tiszta jövedelmének több mint harmadát adja a gépipar. A gépiparon belül különösen a gépek és gépi berendezések, valamint a közlekedési eszközök gyártása volt igen eredményes. Úgy véljük, senkit sem lep meg, hogy ezután közvetlenül a vegyipar következik, de az már talán sokaknak feltűnő, hogy a sorban a harmadik a kohászat, amelynek jövedelme nagyobb volt, mint az egész könnyűiparé. Bizonyos mértékig feltűnő az is, hogy az élelmiszeripar tiszta jövedelme ennyire alacsony. A tiszta jövedelemből a vállalati eredmény 66,9 milliárdhoz közelít, az adók és különböző járulékok meghaladják az 58,3 milliárdot, a különféle állami juttatások összege pedig 41,5 miliárd forint. A vállalati eredményből nyereségadóra befizettek több mint 36,4 milliárd forintot, a fejlesztési alap éppen 17,7 milliárd forint volt, a részesedési alap megközelítette a 6,3 milliárd forintot. Az állami juttatásokból visszatérítés volt több mint 11,5 milliárd forint, az árbevételbe beszámított árkiegészítés pedig 11,7 milliárd forintot tett ki. Az eszköz- és bérarányos jövedelem A részesedési alap 1973-ban még a bérköltségeknek 11,1, 1974-ben már 11,7%-át tette ki. A fejlesztési alap az eszközértéknek 1973-ban 3,1, 1974- ben 3,4%-a volt. A fejlesztési alap aránya különösen a textilruházati iparban volt nagy, ahol elérte a 8,5%-ot, és a papíriparban, ahol a 6%-ot, de 5,3% volt a fémtömegcikk-iparban és 5% a műszeriparban is. Érdemes megemlíteni, hogy amíg a fejlesztési alap az állami iparban az eszközérték 3,2 %-a volt, addig a szövetkezeti iparban 7,7%-ot tett ki. A 100 Ft lekötött eszközre jutó tiszta jövedelem 1974-ben 13 Ft volt, 4 fillérrel kevesebb, mint 1973-ban. A nyereség viszont 12,84 Ft, és ez 1,06 Ft-tal volt több, mint egy évvel korábban. A 100 Ft kifizetett bérre jutó tiszta jövedelem 1974-ben 169,48 Ft volt, 1,09 Ft-tal kevesebb, mint 1973-ban, a nyereség viszont jóval több, mivel 111,33 Ft-ról 120,89 Ft-ra ugrott. Különösen nagy volt a 100 Ft kifizetett bérre jutó nyereség a vegyiparban, ahol 270,76 Ft-ot és a papíriparban, ahol 228,07 Ft-ot tett ki. A gépipari átlag 128,25, a könnyűipari 99,98, az élelmiszeripari 99,74 Ft volt. Állami ipar Tiszta Jövedelem Iparcsoport millió Ft Bányászat 2 612 Viliamoscnergia-lpar 4 481 Kohászat 12 313 líepca es gépi berendezések gyártása 1 836 Közlekedési eszközök gyártása 0 386 Villamosipari gépek és készülékek gyártása S 926 Híradás- és vákuumtechnikai ipar 5 800 Műszeripar 3 070 Fémtömegcikk-ipar 1 3 090 Gépipar együtt 32 208 Épkeanyag-ipar 4 41,0 Vegyipar 14 912 Nehézipar összesen 30 976 Nehézipar bányászat nélkül 68 364 Fafeldolgozó ipar 2 043 Papíripar 1 949 Nyomdaipar 1 547 Textilipar 2 600 Bor-, szőrme- és cipőipar 1 425 Textilruházati ipar 1 356 Kézmű- és háziipar 367 Könnyűipar összesen 11 327 Egyéb ipar 1 243 élelmiszeripar nélkül 83 446 Élelmiszeripar 1383 Állami ipar összesen 84 929 Szövetkezeti ipar 8 831 Szocialista ipar 93 760