Műszaki Élet, 1977. január-június (32. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-14 / 1. szám
Ipar az iparon kívül A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben összefoglalta a más népgazdasági ágak ipari tevékenységének a IV. ötéves tervidőszakban elért fejlődését. Mint tanulmányukban rámutatnak, népgazdaságunk összes ipari termelésének számottevő hányadát állítják elő nem ipari szervezetekhez tartozó üzemekben. Az ipar körén kívül végzett ipari tevékenység aránya a IV. ötéves terv időszakában fokozatosan nőtt, s 1974-től már meghaladta a szocialista ipar termelési értékének 8%-át. A végbement fejlődés azonban — főleg az ötéves tervidőszak első éveiben — népgazdasági szempontból nem volt egyértelműen kedvező. Így például a mezőgazdasági termelőszövetkezetek új ipari üzemei részéről a szakmunkások és a termelést közvetlenül irányító műszaki vezetők iránt megnyilvánuló „kereslet” elszívó hatása nehezítette az ipar több kulcsvállalatának munkaerő-ellátási helyzetét, a kedvezményes adózási feltételek indokolatlanul mérsékelték a költségvetési bevételeket. Az e felismerés nyomán hozott állami intézkedések időközben már eredményesen korlátozták a kedvezőtlen hatások kibontakozását, illetve elősegítették a műszakilag és gazdaságilag megalapozatlan ipari melléktevékenységek felszámolását. A szervezetek száma Mint a tanulmány rámutat, 1975-ben az ipar körén kívüli, azaz a más népgazdasági ágazatokhoz tartozó gazdasági szervezetek közül mintegy 2500 folytatott — alaptevékenysége mellett — ipari tevékenységet is. Ezek a megfigyelt népgazdasági ágak 3237 gazdasági szervezetének 76,9%-át képviselik. 1975-ben tehát az iparon kívüli népgazdasági ágak gazdasági szervezeteinek több mint háromnegyedében gyártottak ipari termékeket, illetve végeztek ipari jellegű szolgáltatásokat. A megfigyelt — iparon kívüli — gazdasági szervezeteknél folytatott ipari termelés értéke 1975. évi folyó áron számítva, 49,1 milliárd Ft-ot tett ki, ami a szocialista ipar 1975. évi ipari termelési értékéhez viszonyítva 8,1%-nak felel meg. Az ipari termelést is folytató gazdasági szervezetek aránya a legnagyobb az építőiparban (87,6%), a legkisebb a belkereskedelemben (66,2%), míg a másik két népgazdasági ágban 70— 80% között van. A IV. ötéves tervidőszak egészére jellemzőnek tekinthető, hogy az ipari tevékenységet is folytató gazdasági szervezetek mintegy kétharmada (63—68%-a) tartozott alaptevékenysége szerint a mező- és erdőgazdaságba. Az 1971—1975 között — elsősorban a szövetkezeti mezőgazdaságban — bekövetkezett koncentrációs folyamat eredményeként azonban számottevően csökkent a megfigyelt ágazatok összes, valamint ipari tevékenységet is folytató gazdasági szervezeteinek száma (26,3%-kal, illetve 23,7%-kal). Ugyanakkor az ipari tevékenységgel foglalkozók köre valamivel szélesebbé vált: 1971-ben az ipari termelést is folytató gazdasági szervezetek aránya 74,6%-ot képviselt, 1975- ben ez a hányad már 76,9% volt. A belkereskedelem kivételével — ahol 3,6 százalékpontos részesedéscsökkenés tapasztalható — az építőiparban, a mezőgazdaságban, valamint a szállításban és a hírközlésben 1975- ben 4,9 százalékponttal volt nagyobb az ipari tevékenységet is folytató gazdasági szervezetek aránya, mint a tervidőszak kezdetén. A termelés értéke Az iparon kívüli szervezetek ipari termelési értéke 1975-ben, folyó áron számítva 49,1 milliárd Ft volt, ami 21,4 milliárd Ft-tal haladta meg az 1971-ben — ugyancsak folyó áron — számba vett 27,7 milliárd Ft-os ipari termelési értéket. Míg 1971-ben — a szocialista ipar egészének ipari termelési értékéhez viszonyítva — a más népgazdasági ágakban gyártott ipari termékek, illetve teljesített különféle ipari jellegű szolgáltatások együttes értéke még csupán 6,9 százalék volt, ez a hányad 1975-ig 8,1 százalékra emelkedett. Az iparon kívüli szervezetek ipari tevékenységének értéke 1975. évi összes termelésük 1é 2 százalékát képviselte. A mezőgazdaságban és az építőiparban az ágazat összes termelési értékének közel 15, illetve 20 százaléka, a szállításban és hírközlésben, valamint a belkereskedelemben viszont csupán 3, illetve 1,8 százaléka volt ipari tevékenység eredménye. A két utóbbi népgazdasági ágban az ipari tevékenységnek az összes tevékenységhez viszonyított aránya a IV. ötéves tervidőszak folyamán lényegében nem változott. Az építőiparban és a mezőgazdaságban viszont az ipari termelés hányadának 4, illetve 2,9 százalékpontos növekedése azt jelzi, hogy 1971—1975 között e két népgazdasági ágban az alaptevékenységet jelentősen meghaladó mértékben bővült az ipari termékek előállítása, illetve az ipari jellegű szolgáltatások végzése. (1975-ben az építőipar és a mezőgazdaság alaptevékenysége — folyóáras adatok alapján mérve — 30—40 százalékkal, az ipari tevékenységből származó árbevétel viszont 80— 90 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbi szintet.) Az egyes ágazatokban természetesen másként-másként jelentkezett az ipari tevékenység hatása és eredménye, ezeknek értékelése azonban túlmegy e cikk lehetőségein. Nemrégiben Blaise Pascal teljes 35 kötetének restaurálása után, az 1751—1780 között készült Encyclopedie elfoglalhatta méltó helyét a Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központban. Az egyik kötet (Planches, V., p.16., t.II.) rézkarc-rajzai között található Pascal 1642-től készített hét számológépének keresztmetszetrajza. Ennek hazai előkerülése is indokolttá teheti a XVII. századi Pascal és a XX. századi Neumann János zseniális számológép-konstrukcióinak, alapelveik alig ismert kapcsolódásainak újra-bemutatását. Neumann János 1945-ben kapcsolódott be az elektronikus számítógép, az „ENIAC” kutatásaiba, illetve az elektronikus számítógépek elméletének újabb vizsgálatába. (ENIAC ) Electronic Numerical Integrator and Calculator. Építése 1946-ban fejeződött be. A 70 m2-es berendezésben 18 000 elektroncsövet és 1500 jelfogót alkalmaztak.) Ekkor kezdte meg azokat a kutatásait, amelyek célja a gépi mechanizmusnak memória-egységgel (tároló berendezéssel) való kiegészítése, az utasításokat tárolni és továbbítani is képes memóriakapacitás létrehozása volt. Neumann János és életműve újra felidézi B. Pascal szavait: „A számológép sok olyanra képes, ami jobban megközelíti a gondolkodást, mint az, amire az állatok képesek ...” Neumann János ezt a pascali következtetést építette tovább, és már így fogalmazott: „Meg kell vitatni azokat a hasonlatosságokat és eltéréseket, amelyek a kétféle »automata« (azaz a modern számítógépek természete és az emberi idegrendszer T. L.) között fennállanak.” A gépi mechanizmusok folyamatainak, matematikai-logikai összefüggéseiknek és a „gépi memóriák” természetének és eredményesség-lehetőségeinek felvázolását szükségszerűen követi az agyműködés neumanni elemzése. Szerinte az emberi idegsejtek, a neuronok egész idegrendszeri működése „idegimpulzusokat keltő és továbbító tevékenysége ... fő arculatát tekintve digitális jellegű”. Az emberi idegrendszernek ezt a jellegét elsődlegesen az impulzusok önkeltő ingerhatásai, a neuronok impulzusok felvételére és egyúttal leadására való reagálása („aktív szervként való működésmódja”) határozza meg. Logikus, hogy éppen ezt a digitális szervműködést kell alkalmazni ,egy digitális gép megfelelő szervének működési leírásakor”, így jut el Neumann a maga „néhány levonható következtetéséhez”. Eszerint az emberi idegrendszer „egy hatékonyan megszervezett természetes automataként” a minél nagyobb mennyiségű logikai avagy információs adatanyag „egyidejű felvételére és feldolgozására is berendezett” rendszer. Neumann itt is Pascal következtetéséhez kapcsolódik: „A számológép olyan eseményeket hoz létre, amelyek jobban megközelítik a gondolkodást, mint az állatok cselekedetei. De nem képes semmi olyanra, ami azt mutatná, hogy van akarata, mint az állatoknak." (Pensees, no. 280.) Neumann végső, újra ismételt következtetése egyértelmű: a természetes („nagy és hatékony”) automaták (tehát az emberi agy és egész idegimpulzus működése) párhuzamosak, azaz egyidejűleg jelennek meg az automata különböző szerveiben. Viszont a „mesterséges automaták” (a számítógépek) működése inkább soros rendszerű, azaz „időbeli egymásutánban lépnek fel a gép egy és ugyanazon szervében”. Neumann eljutott már ahhoz a várható következményhez is, hogy az emberi idegrendszerműködés (azaz egy természetes automata) egész várható logikai felépítése és szerkezete nagyon különbözni fog egy mesterséges automatáétól. Ennek közvetlen következménye az lesz már, hogy a mesterséges, gépi automata „memóriaszükségletei rendszerint nagyobbaknak bizonyulnak.” Nem egyszerűen matematikailag, de a gépi mechanizmusok analógiáival, avagy fiziológiaiidegműködési következtetéseivel rögzítette véleményét. Szerinte az idegsejtek és működésük „szintén memóriák szerepét tölthetik be majd”. De mindez a matematikus Neumann számára elsősorban a számítógépi technikában alkalmazott „ilyen memóriák” megfigyelése, leírása, alkalmazási mechanizmusa (billenő áramkörök, tranzisztor-technológia stb.) szempontjából volt a legfontosabb. Neumann János az automatizálás hasznosításaival is az emberi jövő nehézségeinek megoldását kereste. Ebben is Pascal ragyogó gondolatát ápolta és elevenítette fel: „Az igazság természetét nem ismerjük, ha azt hisszük, hogy akkor született, amikor az emberek rátaláltak ...” Ennek nyomán fogalmazódik meg a tudós Neumann történelmi következtetése 1955. december 12-i beszédében: „Az egyetlen szilárd tény, hogy a nehézségek a hasznos és építő, de ugyanakkor veszedelmes fejlődésnek tulajdoníthatók. Alkalmazkodni tudunk-e a szükséges gyorsasággal? A legtöbb reménnyel az a válasz bíztat, hogy az emberi nem már kiállt hasonló próbákat korábban, és úgy látszik, veleszületett képessége van arra, hogy változó mennyiségű baj után mégis felülkerekedjék. Előre kész receptet kérni nem lenne ésszerű. Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia.” DR. TÍMÁR LÁSZLÓ A világ első, 1642-ben szerkesztett számológépének működtetőkerekei Pascal számológépének keresztmetszeti rajza 4 MŰSZAKI ÉLET Bővül a szocialista árucsereforgalom A közelmúltban aláírták a szocialista országokkal az 1977. évi árucsereforgalmi megállapodásokat. Az idei magyar—bolgár árucsereforgalmi és fizetési megállapodás 160 millió rubellel számol, s ez több mint 15%-kal haladja meg az 1976. évi jegyzőkönyvben megállapított öszszeget. Ennek 65%-a jut a gépekre és berendezésekre, a gépipari szállításokon belül pedig a szakosított és kooperációs termékek részaránya meghaladja a 40%-ot. A magyar—csehszlovák jegyzőkönyv szerint 1977-ben az előirányzott forgalom 843 millió rubel, 10%-kal több, mint a múlt évi. Új vonás, hogy bővül a kooperáció, a szakosítás, az együttműködés; e termékek aránya meghaladja a 20%-ot. Bővül az együttműködés a közúti járművek, a számítástechnikai berendezések, a mezőgazdasági gépek stb. gyártásában. A gépipar részesedése mindkét oldalon meghaladja az 50%-ot. A magyar—lengyel szállítások előirányzott összege 580 millió rubel, ez 16%-kal haladja meg az előző évit. Itt is egyre nagyobb szerepet játszik a kooperáció és a gyártásszakosítás, s az összforgalomnak mintegy 25%-át adják e termékek. A lengyel gépexport legnagyobb tétele a Rábai Cukorgyár építése és berendezése. A jól működő gumiipari és műszáltermelési kooperáción kívül lehetőség kínálkozik építőanyag-ipari termékek kölcsönös cseréjére is. Az 1977. évi kölcsönös szállítások értékét a magyar—NDK jegyzőkönyv több mint 1,1 milliárd rubelben határozza meg. A gépipari termékek aránya eléri az összforgalom 66%-át, a kooperációs áruszállításoké pedig meghaladja az áruforgalom 35%-át. Exportunk nagy tételei az erőművi berendezések, elektromotorok, élelmiszeripari gépek, hűtőtechnikai berendezések, autóbuszok. Tovább építjük a haldenseebeni kerámiagyárat, magyar szerelők vesznek részt az NDK-ban atom- és egyéb erőművek építésében, cement- és vegyigyárak létesítésében. A magyar—román jegyzőkönyv a külkereskedelmi forgalom 20%-os növelését írja elő 1976- hoz képest. Ez azt jelenti, hogy az idén 340 millió rubel értékű árut szállítunk egymásnak. Az összforgalomban a kölcsönös gépszállítások aránya 60% körül várható. Lehetőség mutatkozik további együttműködésre a járműiparban, az elektronikában, a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a gyógyszergyártásban, az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban is. 3,7 milliárd rubeles árucsereforgalmat határoztak meg az 1977. évi magyar—szovjet megállapodásban. A magyar kivitelben a vezető helyet a gépek és berendezések foglalják el, ezen belül is a legnagyobb tételt az Ikarus-autóbuszok jelentik. Kedvezően értékesíthetünk többszintes tolóházakat, elektroforetikus és elektrosztatikus festőberendezéseket, négyrészes motorvonatokat, valamint 2000 lóerős vontató tolóhajókat. Kivitelünk jelentős tételei maradnak az orvosi berendezések és műszerek, a gyógyszerek, az élelmiszeripari és mezőgazdasági cikkek, a fogyasztási termékek, elsősorban kötöttáruk. A magyar importban továbbra is igen jelentősek a nyersanyagok és energiahordozók, kőolajimportunk pl. meghaladja a 7,4 millió tonnát,, és villamos energiát is többet vásárolunk. Több cellulózt, azbesztet, foszfortartalmú nyersanyagot importálunk, ezenkívül mezőgazdasági, építőipari és különféle szerszámgépeket vásárolunk. Tovább bővül a kooperáció és szakosítás keretében előállított termékek köre, elsősorban a személy- és tehergépkocsi-gyártásban, a mezőgazdaságban (kukorica-termesztés), valamint a vegyiparban és a gépiparban. Az államközi megállapodások keretet adnak az árucsere növelésének. A továbbiakban a vállalatok magánjogi szerződései biztosítják a mindkét oldalú kereskedelem fejlesztését, az 1977. évi külkereskedelmi terv megvalósítását.