Műszaki Élet, 1977. július-december (32. évfolyam, 13-26. szám)

1977-07-01 / 13. szám

A költség és a műszaki jellemzők összefüggése a lakásépítésben A második 15 éves ,lakásfejlesztési terv előkészítése kapcsán folyamatosan elemezzük azokat a műszaki jellemzőket, amelyeknek változása megfigyelhető az elkészült lakóépületek adatlapjaiból. Az 1975-ben és 1976-ban paneles technológiával megépült, kereken 600 lakóház adatainak elemzéséből és az összefüggések vizsgálatából leszűrhető következtetések jól hasznosíthatók lesznek a kidolgozandó új típustervek „minősítésekor”. 600 paneles lakóház vizsgálata Az építési költségek alakulását a funkcionális tartalom és a műszaki jellemzők együttesen befolyásolják. A népgazdaság anyagi erőforrásai általában nem tesznek lehetővé „ugrásszerű” tartalmi változást, ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet a műszaki jellemzők alakulásának folyamatos vizsgálata, az e téren elérhető megtakarítások ugyanis a használati érték növelésére, vagy többlettermelésre fordíthatók. Az eddig vizsgált lakóházaknak csak az a közös jellemzőjük, hogy mind paneles technológiával épültek, távfűtésesek, és felszereltségük is azonos. Van köztük középmagas és többszintes, loggiás és erkélyes, esetleg francia ablakos épület, pontház és fogatolt sávház stb. Egy-egy lakóházban — még azonos kategórián belül is — eltérő a lakásösszetétel és ennek következtében az átlagos alapterület, nem szólva az alapozási és a fogadószint-megoldások differenciáltságáról. A vizsgálat igyekezett kiszűrni azokat a tényezőket, amelyek az összehasonlítást — az eltérések miatt — jelentősen torzíthatták volna. Arra viszont vigyázni kellett, hogy túlzottan kicsire ne zsugorodjék az „összehasonlító szám”, mert akkor a törvényszerűség igazolása okozna gondot. A vizsgálati módszer két tényező hatását teljes egészében kiszűrte, csak a felépítményi költségeket és azok tartalmát elemezte, illetve az adatokat — a panelszállítás költségének figyelmen kívül hagyásával — korrigálta. A megállapítások egy részét számadatok igazolják, vannak azonban olyan „jelenségek”, amelyeknél csak a tendenciák voltak érzékelhetők. Egyértelműen bizonyított tény, hogy az egyes házgyárak eltérő önköltséggel gyártják a házgyári elemeket, és az üzemi falpanel minden esetben jóval drágább, mint a házgyári; — a loggiás megoldás 10—13 ezer Ft-tal emeli a lakásköltséget, a franciaerkélyes pedig 2—3 ezer Ft-tal drágább, mint a teljesen erkély nélküli lakás. A sávházak és pontházaik költségeinek együttes értékeléséből csak az állapítható meg, hogy önmagában a sávház nem kedvezőbb költségszintű; a lakás alapterülete és például a hasznos alapterület és a bruttó terület viszonya stb. erősen befolyásolja a költség alakulását A fogatszám alapján nézve a költségeket, a 6 fogata a legkedvezőbb; ezt 100%-nak tekintve a 3 fogatú 105—107%, a 4 fogatú 110% körül mozog, míg a 10 fogatú lakóépületé 115—120%. Ez a tény egyébként a nettó terület és a lakásterület összefüggésére is rámutat, mert a 4 fogatúnál ez 136,7%, a 10 fogatúnál 133,7%, a 6 fogatúnál 121,7% az arány. A területarány-mutatók és a négyzetméter-költségek egyenes arányban állnak egymással. Általánosságban az is elmondható, hogy a területarány-mutató minden százaléknyi változása a négyzetméter-költségek kétszer olyan mértékű változását vonja maga után. A viszonylag kis területarány-mutató feltétlenül kedvezően hat a költségalakulásra. A szekciószám-alakulás is „mérhető” a költségekben, bár a vizsgált lakóépület-típusoknál — az eltérő egyéb műszaki jellemzők miatt — törvényszerűség nem rögzíthető. Az a tény igazolható, hogy a szekciószám növekedése csökkenti a m-re jutó költséget, mert pl. a 4 szekciós épület kb. 1%-kal olcsóbb, mint a 2 szekciós, de az is bebizonyosodott, hogy a szekciók számának növekedésével mérséklődik a csökkentő hatás. Szintszám, lakásterület A lakóépület szintszámával kapcsolatos adatok szintén megerősítik a korábbi feltevéseket: a középmagas kategóriában 2,7% —5,2%-kal nagyobbak a mköltségek, mint a többszinteseknél. Kétségtelen, hogy ez a megállapítás elsősorban a felvonó nélküli 5 szintesre és a 11 szintes, középmagas épületekre igaz; a sávházak esetében kisebb a költségkülönbözet, mint a pontházaknál. Az elemzés nem terjedt ki az alapozás és a szerelőszint szerinti együttes értékelésre, pedig az igazsághoz hozzátartozik: a kedvezőtlen talajviszonyok miatt szükséges alapozási mód, a költségesebb szerelőszint-kialakítás megfordítja ezt az arányt. És ez természetes is, hiszen a drága szint alatti munka súlyosan terheli a m2- költséget; a költségteher itt nagyobb, mint a felvonó +s/.cmétledobó többletköltsége (a középmagas kategóriában ez okozza a többletét). Mindkét kategóriában az említett szintszámtól lefelé való eltérés aköltségekét növeli; pl. 8 emeletes lakóháznál 2,8%-kal, 7 emeletesnél 4,1%-kal, 6 emeletesnél 6%-kal stb. A magasházak m--költsége szintén kiugró emelkedést mutat; a vizsgált körben ez a differencia a középmagashoz képest + 21,3%. Ez arra figyelmeztet, hogy változatosabb szintszámú lakótelepelyen a beépítés módjára, a laksűrűségre, a lakásösszetételre, a homlokzat kialakítására és egyéb tényezőkre — a kedvező költségalakulás biztosítására— nagyobb gondot kell fordítani. Az 1975-ben és 1976-ban megépült lakóépületek adataiból csak nehezen volt bizonyítható az az ismert tapasztalati összefüggés, hogy a lakásterület növekedésével csökken a lakásterület egy m2-ére jutó építési költség. Ennek oka az volt, hogy ez az öszszefüggés is csak azonos feltételek között igaz. A lakásnagyság különböző módon növekedett a vizsgált körben : csak a lakóterület nőtt, de a szobák száma nem változott; nemcsak a lakóterület nőtt, hanem a szobák száma is változott; nőtt a lakóterület, de az egyéb területi értékek is „fel-le” mozogtak stb. Végül is — kiszűrve az említett zavaró tényezők hatását — azt lehetett igazolni, hogy (változatlan körülmények között) a lakásterület minden 1%-os növelése mintegy */2%*os emelkedést okoz az egy lakásra jutó költségekben. A „megfigyelés” és elemzés tulajdonképpen nem hozott meglepetéseket, megerősítette a korábbi feltevéseket, illetve igazolta a műszaki-gazdasági normatívák tartalmának és a típustervek eddigi bírálati szempontjainak helyességét. A vizsgálódás folytatása és további adatokkal való kiegészítése (pl. az egy lakásra jutó elemszám, homlokzati hossz stb.) jól segítheti a műszaki paraméterek helyes kiválasztását, és ezzel a lakásépítési költségek csökkentését úgy, hogy közben a használati értéket növeljük. MESSINGER GÉZÁNÉ Új vezérigazgatók: Dr. Tobak István — Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje; Szakácsi László — Szerelvényértékesítő Vállalat; Juhász Géza — Szegedi Ruhagyár; Bálint László — Szegedi Szalámigyár és Húskombinát. Új főigazgató: Nagy Bálint — MÉM Repülőgépes Szolgálata. Új vezérigazgató-helyettes: Dr. Pillár László — Állatforgalmi és Húsipari Tröszt. Új igazgatók: Dr. Gábry János — Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat; Obermayer György — Tanulmányi Állami Erdőgazdaság, Sopron; Kocsordy László — ÉVM Nehézgépkezelőket Képző Iskola. 4 MŰSZAKI ÉLET Kandidátusi és doktori értekezések Április 26-án rendezték meg Nagy Tamás „Lapos elliptikus paraboloidhéjak numerikus vizsgálata” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az építőiparban, a repülőgép-, hajó- és rakétaiparban az elmúlt évtizedekben egyre szélesebb körben alkalmazzák a héjszerkezeteket. A héjszerkezetek számítási módszerei a századforduló óta jelentős fejlődésen mentek keresztül. Különösen felgyorsult a fejlődés az utóbbi húsz évben a számítástechnikai eszközük elterjedésével. E módszerek két fő csoportja: a finit modelleket alkalmazó (mozaik-) és a finitizáló matematikai módszereket alkalmazó (differencia-) módszerek. Mindkét esetben célszerű a mátrixos jelölésmód, amely lehetővé teszi az összefüggések tömör és áttekinthető leírását. Az értekezés feladata az építőiparban jelentős lapos elliptikus paraboloidhéjak numerikus vizsgálatával kapcsolatos néhány probléma vizsgálata. Ezen belül: a síkbeli feladatokra már széles körben alkalmazott mátrix-egyenlet módszer kiterjesztése a lapos elliptikus paraboloidhéj számítására a lineáris elmélet alapján; a lapos elliptikus paraboloidhéj nemlineáris egyenletei célszerű megoldási módszerének kidolgozása; a kidolgozott módszer alapján a geometriai nemlinearitás hatásának vizsgálata; módszer kidolgozása a kritikus teher meghatározására; a lapos héj teljes merevségmátrixának előállítása és elemzése, a posztkritikus állapot követésének előkészítése. A kitűzött feladat érdekében a szerző levezette a jelenséget leíró differenciálegyenleteket, kidolgozta ezen egyenletek megoldásának célszerű numerikus módszerét. A megoldott feladatok eredményeit egybevetette az irodalmi adatokkal. Szintén április 26-án tartották meg Pócs Tamás „Komplex vegetációtanulmányok Kelet-Afrikában (Tanzánia, Uluguru hegység)” című doktori értekezésének nyilvános vitáját. A disszertáció célja olyan komplex vegetációtanulmány végzése volt, amelynek során lehetőség nyílt az epifitonok (fánnakó növények) trópusi erdei ökoszisztémákban betöltött szerepének közelebbi megismerésére. Ennek kapcsán szükségesnek látszott egy adott mintaterületen, a kelet-afrikai Uluguru hegységben a földtörténeti, a földfelszíni, a klimatikus viszonyok és a vegetáció interakciójának vizsgálata és az ökoszisztémák térbeli elhelyezkedésének interpretációja. A mérsékelt égövben az epifiton vegetáció viszonylag alárendelt szerepet tölt be az ökoszisztémák víz- és tápanyag-háztartásában, rendszerint csak virágtalan növények kis tömegéből áll. Ezzel szemben az optimálishoz közel álló éghajlatú, a mieinknél sokkal telítettebb trópusi erdei ökoszisztémákban az epifiton vegetáció alkotásában a magasabbrendű növények is részt vesznek. Az epifiton szubszisztéma hatalmas biomasszájával, humuszfelhalmozásával, csapadék intercepciójával és evapotranspirációjával igen komoly szerepet játszik az egész ökoszisztéma víz- és tápanyag-ciklusában. Célul tűzte ki a szerző az epifiton közösségek faji összetételének és szerkezetének vizsgálatán kívül ennek a víz- és humuszháztartásban betöltött szerepnek közelebbi vizsgálatát, valamint az epifitonok különböző parciális ökoszisztémákkal való kapcsolatának kutatását. Az Uluguru hegység a trópusi Afrika egyik leggazdagabb flórájú és legváltozatosabb vegetációjú területe, így alkalmas volt a fenti vizsgálatokra. A szerző négy évet töltött egyetemi oktatóként a mintaterületen, ami nagyszerű alkalmat biztosított a munkához. Április 28-án rendezték meg Kulcsem György „A Sertésorbánc baktériumok antigénszerkezete, szerotípusai és ezek járványtani jelentősége” című doktori értekezésének nyilvános vitáját. A nagy gazdasági károkkal járó sertésorbánc kórokozóját felfedezése óta behatóan tanulmányozták. Széles körű kutatások derítették fel morfológiai, tenyészetben és biokémiai sajátságait, patogenitását, az általa okozott betegség kórfejlődését, tüneteit, járványtanát és az ellene való védekezés módszereit. Ugyanakkor aránylag későn sikerült antigénstruktúrájának és szerológiájának fokozatos tisztázása. Ezekbe a kutatásokba kapcsolódott be a szerző. Vizsgálatait kiterjesztette annak felderítésére is, hogy a különböző szerotípusok a világ különböző részein milyen gyakran találhatók meg. Ehhez szüksége volt a világ különböző helyein izolált és egymástól eltérően jelölt szerotípusok öszszehasonlító vizsgálatának egységes módszerrel való elvégzésére. A szerző vizsgálatainak eredményeként vált lehetővé egy egységes rendszer kialakítása a szerotípusok jelölésére. Azt kutatta továbbá a szerző, hogy a különböző szerotípusok kórokozóképessége mennyiben tér el egymástól, és az egyes szerotípusok milyen összefüggésben vannak a sertésorbánc különböző kórformáival és az orbánebaktérium-hordozással. Célja volt még a szerotípusok előfordulásának tanulmányozása más állatfajoknál is, valamint annak vizsgálata, hogy a szerotípus-különbségek milyen mértékben befolyásolják a passzív és aktív immunitás kialakulását. Végül fel kellett deríteni, hogy hazánkban a szocialista átszervezéssel fokozatosan kialakult nagyüzemi tartás viszonyai hogyan módosították a problémát. A budapesti metró: a gyorsvasúti hálózat része A teljes, kereken 1000 kilométeres tömegközlekedési hálózat hatékony kihasználása és fejlesztése végett célszerű a legforgalmasabb területen egy gerinchálózatot kiépíteni. Ha a gerinchálózat — gyorsvasúti hálózat — helyét jól sikerült kiválasztani, akkor az utazási igények zömét már megfelelő paraméterekkel és színvonalon elégítjük ki. A fővárosban a tervezett gyorsvasúti hálózat hossza a teljes hálózatnak 15%-a, kereken 150 km, a tervezett metróhálózatnak éppen a kétszerese. A gyorsvasúti hálózat a metró és az elővárosi gyorsvasút (HÉV) fővárosi szakaszaiból és a kiépítendő gyors villamosvonalakból tevődik össze. A metró és a HÉV A kelet-nyugati metró 10 Junes vonala, amely az egész tömegközlekedési hálózat 1%-a és a, utasok 12%-át szállítja, valamint az észak-déli metróvonal 4,7 km-es első szakasza már elkészült. Az V. ötéves terv végére az utóbbi vonalnak 11 km-es része fog üzemelni, amely az első vonallal együtt a hálózatnak már 2%-a lesz, s a becsült utasszám 20—25%-át fogja szállítani. Az észak-déli metróvonal (19 km) elkészülte után a metróhálózat az összes utazások 30 —35%-át, a teljes, 150 km-es gyorsvasúti hálózat az utazások 70—80%-át fogja lebonyolítani. A cél olyan gyorsvasúti hálózat kiépítése, amely biztosítja a leghatékonyabb beruházások lehetőségét. A metróépítéssel egyidőben folytatódik a HÉV-vonalak gyorsvasúttá való kiépítése is. A szentendrei vonalon már 5 percenként közlekednek a járatok, korszerű szerelvényekkel. Megépült a Batthyány téri föld alatti kapcsolat. Több helyen — a Szentendrei út építésével öszszefüggésben — csökkentették a szintbeli keresztezések számát. A békásmegyeri lakótelep közvetlen kiágazást kap, modernizálják a szentendrei kocsiszínt és a teljes vonalon új biztosítóberendezést építenek. Megkezdődött a gödöllői vonal, a cinkotai kocsiszín átalakítása, és megszűnt az elavult csömöri leágazás. Elkészült az Örs vezér téri végállomás, pályakorszerűsítése, két végeztek, és itt is új biztosítóberendezés létesül. Folyamatosan kicserélik a járműveket. A csepeli gyorsvasút már eredetileg is korszerű paraméterekkel készült. A szükséges korszerűsítések után — a Kossuth Lajos utcában vágányáthelyezéssel, az erzsébeti járat megszüntetésével, megfelelő járművekkel és biztosítóberendezéssel — a mai igényeket kielégítő gyorsvasúttá fejlődik a vonal. A Boráros téri végállomás megszűnik, a vonalat a Kálvin térig föld alatt vezetik, ahol közvetlenül csatlakozik a metróhoz. Fejlesztik a ráckevei vonalat is. Már elkészült a Soroksári út —Kvassay úti új végállomás, amely távlatban is betétvégállomás marad. A jövőben — felüljáró hidak segítségével — ez a vonal a Hentes utcai beágazással csatlakozik a csepeli gyorsvasúthoz, s ugyancsak a Kálvin térig fog közlekedni. A ráckevei szakasz villamosítása elkészült. Itt is korszerű szerelvények fognak üzemelni, új biztosítóberendezéssel. Korszerűsítik itt is a járműparkot, a pályát, a biztosítóberendezéseket és a kocsiszínt. Figyelemmel a gyorsvasúti hálózatra, igen fontos a jó és korszerű kapcsolat a metró és az elővárosi gyorsvasutak között. Gyorsvillamos A gyorsvasúti hálózat része a kiépítendő gyorsvillamosvasúti hálózat is. A konkrét vonalakról még komoly viták vannak, de megemlítjük a már számításba vehető Hungária körúti (Vörösvári út—Kvassay út között), hűvösvölgyi (Hűvösvölgy—Moszkva tér között), és a kőbányai (Kőbánya városközpont—Blaha Lujza tér között) vonalakat. Ezekre a járatokra a nagyobb kapacitás (pl. két csuklós villamos összecsatoltan közlekedik), és a gyorsaság jellemző. A csomópontok, keresztezések jelzőlámpáját — kivéve néhány kiemelt útvonalat — a gyorsvillamos szabályozza, így ezek a járatok elsőbbségben részesülnek. A teljesség kedvéért szólnunk kell még a gyorsforgalmi hálózatról is, amely a gyorsvasúti hálózatból (metró, elővárosi gyorsvasút, gyorsvillamos), és az expressz autóbuszok hálózatából áll. Átmenetileg része a gyorsforgalmi hálózatnak a gyorsautóbuszok nagy többsége is. Ez azért csak átmenet, mert ahogyan kiépül a gyorsvasúti hálózat, úgy csökken majd a gyorsautóbuszok hálózata. Ma ugyanis általában azokon a helyeken üzemelnek a gyorsautóbuszok, ahol később felváltja őket a gyorsvasúti hálózat. Dr. NAGY ERVIN Kozmikus geodéziai konferencia A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület június 23-tól négynapos tudományos konferenciát rendezett a mesterséges holdak megfigyelésén alapuló földmérési kutatásokról. A tanácskozást a nemzetközi geodéziai szövetség és több hazai szerv támogatta. A 21 országból érkezett szakemberek 40 előadást hallgathattak meg a geodéziai célú műhold-megfigyelések korszerű eszközeiről és módszereiről. A konferencia egyik szekcióülésén áttekintették a geodinamikai alkalmazásokat, vagyis annak lehetőségét, hogy a műholdas megfigyelések alapján határozzák meg a földkéreg különböző elmozdulásait. Gyakorlati bemutatásra is lehetőség nyílt: a résztvevők meglátogatták a nemrég megnyílt Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumot Penc község határában.