Műszaki Élet, 1980. január-június (35. évfolyam, 1-13. szám)

1980-01-11 / 1. szám

MOZGAL rvg.r­- Kdzvd­EMsfly Gondolatok az MTESZ-munka közművelődési jellegéről Társadalmunk fejlődésének eredmé­nyeként a hetvenes évek elejétől a ko­rábbiaknál nagyobb hangsúlyt kaptak a művelődéssel kapcsolatos kérdések. A tudományos-technikás forradalom és a gazdasági élet változása is egyre sürge­tőbben követelte és követeli meg a dol­gozók széles rétegei általános műveltsé­gének emelését. Az MTESZ-ben a Központi Oktatási Bizottság, majd később az önnállósult Közművelődési Bizottság körvonalazta a teendőket, meghatározta az alapvető fel­adatokat, világosan felismerve a műszaki, természettudományos és agrár szakembe­rek felelősség­ét. Az országos elnökség ennek alapján mozgósította a tagegyesü­letek és a megyei szerveztek vezetősé­gét,megfelelő szempontokat állított össze, s — ha kezdetben zökkenőkkel is, de — megindult egy „közművelődési hullám” az MTESZ-ben. Az MTESZ megyei szervezeteinek köz­­művelődéssel foglalkozó tisztségviselői több ízben tanácskoztak a közművelődés kérdéseiről, és — a Bács-Kiskun megyei oktatási bizottság előterjesztése alapján — az MTESZ területi szervezeteiben folyó közművelődési tevékenység fő formáiként a következőket fogadták el: Közművelődési munka az MTESZ-en belül. — A hagyományos előadások, tan­folyamok és egyéb, a szakmai tovább­képzést szolgáló rendezvények közműve­lődési jelentősége különösen nagy a több szakterületet érintő témákban, amikor a szervezést két vagy több egyesület közö­sen végzi, s természetesen a hallgatóság is több egyesület tagjaiból tevődik ösz­­sze. Az MTESZ kifelé irányuló közművelő­dési tevékenysége.­­ A közművelődési törvény megjelenése óta növekedett az üzemi csoportok száma, s ezek konkrét feladatokat vállalnak az üzem, vállalat, közművelődési tervének végrehajtásá­ban. Igen fontos területe, illetve módja a közművelődésnek a nagyközönség ré­szére kiállítások, bemutatók, műszaki he­tek rendezése, a pályakezdő fiatalok szá­mára pályázatok kiírása, az illető terü­let gazdasági és műszaki életének múlt­jára vonatkozó emlékek felkutatása, va­lamint a különböző tantervek és tan­könyvek társadalmi bírálata stb. Az MTESZ más szervekkel közösen végzett közművelődési munkája.­­ Az MTESZ központi és területi szervezetei, a tagegyesületek és azok megyei csoport­jai nem elszigetel­ten, hanem több álla­mi és társadalmi intézménnyel együtt­működve fejtik ki tevékenységüket, vi­lágos tehát, hogy ezek közművelődési munkájából is részt vállalnak. A terüle­ti szervek és a megyei egyesületi csopor­tok főként a Hazafias Népfront, a szak­­szervezetek, a KISZ, a TIT és a külön­böző szintű tanácsok tevékenységét segí­tik hathatósan. Az MTESZ-tagok más szervezetekben végzett közművelődési munkája.­­ Ez a tevékenység­­nehezen mérhető, de jelen­tős hatású. Maga az a tény, hogy az egyesületek­ számos tagja, sok vezetője, tisztségviselője munkahelyén vezető be­osztásban dolgozik, biztosítja az MTESZ közvetett részvételét a kéz­művelődésben. Ha az említettek párt- és tömegszerve­­z­eti funkcióit is figyelembe vesszük, ak­kor még inkább igazolódik, hogy az MTESZ igen sok tagja vesz részt aktí­van a közművelődésben. Az irányító munkából is kiveszik részüket az illeté­kes párt- és állami testületek tagjaiként. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a közművelődés most is­mertetett­ formái minden szervezetben megtalálhatók, tehát ezek alapján vi­szonylag egységesen tárgyalható egy-egy megyei vagy városi szervezet tevékeny­sége. Azonban a tudatos és következetes közművelődési munka elengedhetetlen feltétele a helyzet pontos feltárása és ezek alapján a feladatok meghatározásai. A helyi tapasztalatok között célszerű felfigyelni néhány olyan — a közműve­lődés szempontjából is fontos — jelen­ségre, amely az utóbbi évek változásait jelzi. Az egyik ilyen jelenség a lakosság területi megoszlásában mutatkozik meg. Míg korábban a munkásság szinte kizá­rólag a városokban (főként a nagyváro­sokban) tömörült, ma közel 50%-a falun él. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy töb­bet kell foglalkozni a falusi lakossággal. Fel kell figyelni pl. arra is, hogy a fal­vak anyagi fejlődését nem tudta követni a kultúra, a művelődés erősödése, s hogy az anyagi jólét igen sokszor a népi ha­gyományok, a népművészet elsorvadásá­hoz vezetett. Más jellegű — de szintén negatív — jelenség tapasztal­ható a városi lakosság rétegeződéséban. Bánlaky Pál: A vidéki­­­ség tünetei c. tanulmányában (Bánlaky P.—Varga Cs.: Azon túlz ott a tág világ — Gyorsuló idő, Magvető, 1979.) a kö­vetkezőiket állapítja meg: „A „vidéki­,­ség” magatartás-modelljének, úgy látom, két alapmotívuma van. Az egyik: minél konfliktusmen­tesebben, békésen, nyu­godtan élni. Elvégezni a munkát, legyen az tanítás, gyógyítás vagy gépszerkesz­tés, ahogyan elő van írva, pontosan vég­rehajtani a kisebb-nagyobb felsőbbségek utasításait, nem kilógni a sorból se föl­felé, se lefelé. A másik: kapcsolatokat épí­teni és ápolni, kapcsolatokat, melyek — mert megfelelő módon elhelyezik az egyént a város viszonyrendszerében — ilyen vagy olyan előnyökkel járnak... Az ezeken a motívumokon alapuló élet­­modellnek, szemléletmódnak fő jellem­zői: a bezártság és a lezártság.” Nos, az MTESZ tagegyesületeinek éppen ezt a lezártságot kell feloldaniuk, s ez nyilván nemcsak szakmai, hanem közművelődési, sőt művelődéspolitikai feladat is. A hely­ben élő és dolgozó műszaki és agrár­szakemberek munkája, társadalmi tevé­kenysége és személyes példamutatása le­het csak eredményes. Igen fontos, hogy az egyesületek keres­senek és találjanak konkrét, helyi célo­kat, tennivalókat a közművelődésben is. Pl. egy tér esztétikus kialakításának a megtervezése (társadalmi munkában) el­ismerést és rangot ad az egyesületnek. Többet kell törődni az alakulófélben le­vő lakótelepi közösségekkel is. (pl. hobbi­­klubok támogatása, szakmai tanácsadás stb.) A közművelődési feladatok elemzése felvet néhány olyan problémát is, mely­nek megoldása további erőfeszítéseket igényel. Ilyenek pl. a következő­­kérdé­sek: Az MTESZ területi szervezetei és helyi egyesületi csoportjai hogyan tudnak a je­lenleginél jobban, eredményesebben tá­mogatni az államilag szervezett felnőtt­­oktatást? Azoknál a kis- és középüzemeknél, amelyekben egy-egy egyesületet egy, két vagy három szakember képvisel, tehát üzemi egyesületi csoportot nem lehet lét­rehozni, célszerű és lehetséges-e több egyesület tagjaiból „üzemi MTESZ-cso­­portot” szervezni, s ha i­gen, az hogyan működjön ? A tudományok integrációja, a csopor­tos munkaszervezés, a tudományok ha­tárterületein jelentkező problémák so­kasodása idején szükségszerű és bizto­san jó-e, hogy egy-egy szakma képvise­lői külön-külön egyesületekbe tömörül­­jenek? Hogyan lehetne"a rokon terüle­teken dolgozóikat­ közelebb hozni egy­máshoz,­­az átfogó jellegű, sokoldalú szemléletet kialakítani és erősíteni? Ezek a problémák is azt jelzik, hogy a közművelődés az MTESZ-munka szer­ves része volt eddig, s marad ezután is. Az egyesületeknek és tagjaiknak tehát mindent meg kell tenniük annak érde­kében, hogy „egész népünk részt vehes­sen a kultúra elsajátításában, létrehozá­sában és ápolásában”. (Közművelődési törvény.) DR. SÁRKÁNY ERNŐ 2 MŰSZAKI ÉLET Az MTESZ-oktatás egységesítésének néhány kérdése Dr. Horváth Imre „Gondolatok a tan­folyami továbbképzésről”­c.­ cikke (a Műszaki Élet 1979. dec. 14-i számában) véleményem szerint vitaanyagnak te­kintendő (ő maga is utal­ erre), és en­nek alapján kívánok állást foglalni né­hány megállapításával kapcsolatban. Megítélésem szerint a VI. ötéves terv időszakától kezdve a szakmai oktatás központi helyet fog elfoglalni ,mind az MTESZ, mind tagegyesületei munkájá­ban. Ezt a megállapítást arra alapozom, hogy a fokozódó követelményeket azo­nos — esetenként csökkenő — létszám-a mal, a piaci igények fokozott figyelembe­vételével kell­ kielégítenünk. A piaci orientáció alapján való dinamikus „utánállást” viszont­­ csak folytonos to­vábbképzéssel, oktatással lehet biztosí­tani. A GTE-ben továbbképző munkánkat 1978 elejétől fokozatosan átalakítottuk. A GTE cselekvési programja alapján el­sősorban az élő vállalati feladatokra koncentráltunk, ennek megfelelően mé­lyítettük vállalati orientációjú tanfolya­mainkat. (A GTE évente mintegy 200— 250 tanfolyamot rendez, ebből 80—100 vállalati orientációjú.) A vállalati oktatáson belül a hagyo­mányos tanfolyamoknál a vizsga- illetve be­számolóköteles tanfolyamokat helyez­tük előtérbe (1981-től tanfolyamainknak legalább 50%-a lesz vizsgaköteles), illet­ve kialakítottuk az ún. „egyéni tanulás” feltételrendszerét. Ennek a lényege az, hogy ha egy adott témára csak néhá­­nyan jelentkeznek — a specializáció mi­att —, mi a képzést levelező, ill. „egyé­ni” módszerrel elindítjuk, biztosítva a konzultációt és a laboratóriumi gyakor­latokat. A hallgatót ezzel segítjük ah­hoz, hogy előírt vizsgájára megfelelően fel tudjon készülni. A cikkben említett új tanfolyami sza­bályzat módot ad arra, hogy a központi­lag segített egyéni és kiscsoportos okta­tást megvalósíthassuk. Érdekes és nagyon időszerű a cikkben az MTESZ „kisüzemű” oktatásának bírá­lata. . A közelmúltban kibővített GTE—KÖR ülést tartottunk a KGMTI Vendel utcai székházában, és láthattuk a „nagyüze­mi” oktatás feltételeit. Az ott bemutatott technikai eszközöket hosszú távon sem tudjuk az oktatásban alkalmazni, de ez nem lehet ok arra, hogy leragadjunk a jelenlegi tábla-kréta technika mellett. A tanfolyamok koordinációjával kap­csolatban jó GTE tapasztalatokról szá­molhatunk be. A KGM rendelete a MEO II. és III. tanfolyamok megrendezését a GTE-re bízza. Mi beláttuk, hogy a tárcához tar­tozó szakegyesületek (HTE, MATE, OMBKE, MEE, GTE) csak együttes, ko­ordinált munkával tudják a nagy lét­számokat érintő továbbképzést lebonyolí­tani. 1979 júniusában koordinációs meg­beszélést tartottunk a KGM oktatási osz­tályvezetőjének és a KGMTI illetékes osztályvezetőjének bevonásával, és meg­állapodtunk a közös, koordinált MEO tanfolyam szervezésében. 1979 decemberében a MATE-val a tel­jes tanfolyami oktatási munka koordi­nációjában egyeztünk meg, 1980 máso­dik félévétől. Meggyőződésem, hogy az MTESZ vagy egy-egy egyesület koordinációjával ezt az utat kell követni, mert a megnövekedett feladatokat ezen a területen is csak szer­vezettebb tevékenységgel lehet elvégez­ni. MÁTAY LÁSZLÓ a GTE KÖB titkára Választmányi ülés Debrecenben Az MTESZ Hajdú-Bihar megyei szer­vezete december 13-án választmányi ülést tartott. Dr. Letényi Árpádnak, a szervezet alelnökének megnyitó szavai után Gyüre László, a szervezet titkára az 1979. évi munkáról készült beszámoló szóbeli ki­egészítéseként értékelte a megyei szer­vezetben folyó munkát. Megelégedéssel állapította meg, hogy a több mint 4700 fős tagság egyharmada igen aktívan és nagy felelősségérzettel vesz részt a fel­adatok megoldásában. Örvendetes, hogy az 1979-ben tartott közel 600 előadáson, szakmai rendezvé­nyen mintegy 25 ezren vettek részt, ami a munka eredményességének egyik bi­zonyítéka. Ki kell emelni az 1979. évi tudományos ülésszak és az atomenergeti­kai tudományos ülésszak rendezvényeit, amelyek alkotó módon járultak hozzá a megyei eredményekhez. Jelentősek azok az átfogó tanulmányok is, amelyeket az egyes bizottságok ké­szítettek. Ilyenek a Tiszántúl kiemelt ipa­ri üzemeinek energiagazdálkodását, az üzem- és munkaszervezés feladatainak megyei végrehajtását, a vállalati gazdál­kodás hatékonyságát vizsgáló, és a mű­szaki értelmiség helyzetét elemző ta­nulmányok. Ezeknek elsősorban az volt a céljuk, hogy a megye gazdasági építő­­munkáját segítsék, s hasznos javaslatok­kal járuljanak hozzá a feladatok és problémák gyors és eredményes megol­dásához. A szóbeli kiegészítést hozzászólások követték, majd a választmány — figye­lemmel az 1980. évi sokrétű MTESZ- munka eredményes végrehajtására — határozati javaslatot fogadott el, amely­nek egyik lényeges pontja, hogy az MTESZ Hajdú-Bihar megyei szervezete továbbra is nagy figyelmet fordít a he­lyi gazdasági, társadalmi, politikai és tudományos intézményekkel, testületek­kel való tartalmas együttműködésre. A választmányi ülésen jókívánságaikat fejezték ki dr. Szelényi Ferencnek, az MTESZ megyei szervezete alelnökének, aki ebben az évben „Szocialista Kultú­ráért” kitüntetésben, és Gyüre Lászlónak, a megyei szervezet titkárának, aki a kö­zelmúltban MTESZ-díj kitüntetésben ré­szesült. Ezt követően került sor a megyei MTESZ-díjak átadására. Hosszú időn át végzett kiemelkedő társadalmi-tudomá­nyos tevékenységük elismeréséül „Me­gyei MTESZ-díj” kitüntetésben része­sült: dr. Angyal László, a környezetvé­delmi bizottság elnöke, dr. Gyires Béla, a BJMT és az NJSZT elnöke, Kardos Sándor, a GTE debreceni titkára és dr. Nemes Géza, az ÉTE­ titkára DÁVID ISTVÁN A MEE székesfehérvári csoportja Vezetőségválasztó taggyűlést tartott a MEE helyi csoportja Lechner László el­nöki megnyitójában vázolta az egyesület feladatait, céljait, foglalkozott a többi tudományos egyesülethez fűződő kapcso­latával. Maros János titkár a jelenlegi veze­tőség ötéves munkájáról, életéről, ered­ményeiről, gondjairól számolt be. Elmon­dotta, hogy a tagság az elmúlt öt év alatt megduplázódott A munkában tá­maszkodtak a központ, a bázisvállalat valamint az MTESZ Fejér megyei szerve­zete koordinációs tevékenysége által nyújtott segítségre. A két éve megépült Technika Házában modern, tágas elő­adótermek, vetítési lehetőségek stb. eme­lik a rendezvények színvonalát. Az előadások a tagságot legjobban ér­deklő témákkal, a tudomány és az ipar, a bázisvállalat feladataival, problémáival foglalkoztak. Országos érdeklődést keltett a Szabad­­battyánban tartott közvilágítási prototí­­pus-f­emutató. A KISZ bevonásával munkavédelmi kiállítást, vetélkedőt, fo­tókiállítást rendeztek, összesen 33 elő­adást tartottak 1830 résztvevővel. Szak­mai, tudományos, munkavédelmi, isme­retterjesztő filmvetítést 20 esetben ren­deztek. Kétnapos belföldi tanulmányutat szer­veztek a Gagarin Hőerőműbe, a VBKM Kaposvári Gyárába, a Kner Nyomdába, az Elekthermax pápai gyárába, az iker­vári vízerőműbe és az ország öt áram­­szolgáltató vállalatának üzemigazgatósá­gaira. Székesfehérvár és a megye üzemeinek felkérésére hat tanfolyamot szerveztek. Ezeken 334-en kaptak szakmai bizonyít­ványt. Kétszer volt elektrikus tanfolyam, kétszer érintésvédelmi, egyszer önálló szerelő tanfolyam. Jelenleg vízlágyító kezelő tanfolyamot tartanak. A beszámolót a vita és válaszadás kö­vette, majd a közgyűlés megválasztotta a 7 tagú új vezetőséget. Az új vezető­ség: Lechner László elnök, Maros János titkár. A vezetőség tagjai: Kopcsándi János, Cifrik Imre, Perlaki István, So­mogyi Lajos és Baranyai József.

Next