Műszaki Élet, 1982. július-december (37. évfolyam, 14-26. szám)

1982-10-14 / 21. szám

8 • •­el kenyér Indiana államban egy ottani kollégám egyszer megkérdezte, hogy mi hiányzik nekem az otthoni környezetből, van-e olyan dolog, amelyet náluk nem találok meg. Az elsők kö­zött a kenyér jutott az eszembe. Tízhónapos Egyesült Álla­mokban tett tanulmányutam utolsó napjáig sem tudtam meg­szokni az amerikai közízlés alapján készült, tetszetősen cso­magolt, előre szeletelt, egy hé­ten keresztül eltartható, de bi­zony édeskés ízű és számunkra túlságosan puha belű kenyeret. A különbségek ezzel persze nem merülnek ki, és amilyen eltérő a hazai és az amerikai kenyér, annyira különböző a két ország gabonatermesztési és kutatási rendszere is. Ahogy a kenyér esetében nem lehet arra a megállapodásra jutni, hogy az egyik jó és a másik rossz, ugyanúgy nem mondhatjuk el ezt a gabonatermesztés össze­hasonlításakor sem, mivel mind­két ország jelentős — sok eset­ben eltérő úton elért — ered­ményekkel dicsekedhet. A­ statisztikai adatokat sok­szor — bevallom — nem is tud­ják pontosan a kutatók, mert sokkal izgatóbb az, hogy mi ta­lálható a számok mögött. Ugyanígy félrevezető lehet, ha összehasonlítanánk a két ország átlagtermését is. „Hála isten­nek” mi már megszoktuk a négy tonna feletti hektáronkénti búza-átlagtermést és az öt ton­­na/hektárról mint reális célról beszélünk, az pedig az 1980-as 4,73 tonna hektár eredmény után egyáltalán nem tűnik el­érhetetlennek a közeli jövőben. Az Egyesült Államok 2-2,5 ton­­na/hektár között mozgó átlag­termései a mi eredményeinkhez képest nagyon szerénynek tűn­nek, de — többek között — ez is jól érzékelteti a meglevő kü­lönbségeket. Miért kicsi az amerikai és miért nagy a magyar átlaghozam? Az Egyesült Államokban bú­zát ott termesztenek, ahol a na­gyobb profitot hozó kukorica és szója már nem, vagy csak nagy kockázat árán terem meg. Emiatt a búza „kiszorul” a rosszabb minőségű földekre, vagy a kukorica és a szója szá­mára nem alkalmas éghajlati területekre. A szélsőséges kií­m­á­sú vidékeken a búza még megterem, de szinte mindenütt akad néhány olyan tényező — rendkívül hideg tél, rendszere­sen ismétlődő száraz, csapadék­­mentes időszak, kedvezőtlen domborzati viszonyok és talaj­adottságok, gombabetegségek, rovarkártevők stb. —, amely nem teszi lehetővé a nálunk ál­talános nagy termésátlagokat. Jó példa erre a Csendes-óce­án partjánál fekvő három Ma­­gyarországnyi nagyságú Oregon állam, ahol két, egymástól tel­jesen eltérő éghajlat uralkodik. A Cascades hegységtől nyugat­ra évi 1000-1200 milliméter csapadék hull, attól keletre 150- 250 milliméter. Azt hihetné az ember, hogy óriási hozambeli különbség lehet a két vidék kö­zött. Azonban kiderült, hogy például az elmúlt évben a nyu­gati részeken egy veszélyes gombabetegség, a szeptóriás le­vélfoltosság „vitte el” a becsült termés közel felét, a keleti bú­zatermesztő vidékeken pedig a hideg tél okozott csalódást a farmereknek. Ha nincs hó, ki­fagy a búza, ha van, a hó alatt a hópenész nevű gombabetegség okozhat kárt. Ezért például Északkelet-Oregonban az egyik farmer összekeverte egy hópe­­nészálló és egy fagyálló búza­fajta vetőmagját és a keveréket vetette el, mert még mindig jobb egy biztonságos közepes, mint egy bizonytalan nagy ter­més. De, ugyanilyen esetek az or­szág minden búzatermesztő ál­lamában előfordulnak. Ott, ahol szinte csak kalászos gabonát tudnak termeszteni, egy-egy rosszabbul sikerült és gyakran juttatja a farmereket a csőd szélére. Különösen érvényes ez most, a jelenlegi nehéz gazdasá­gi körülmények között, amikor a magas kamatlábak és az ala­csony gabonaeladási árak miatt tömegestől mennek tönkre a fi­zetésképtelenné vált farmerek. A rugalmas alkalmazkodás a szélsőséges viszonyokhoz és a nagy kiterjedés az Egyesült Ál­lamok gabonatermesztésének két erőssége. Az előbbi számunkra is követendő kell legyen, az utóbbi már az amerikaiak tör­ténelmi adottsága. A nagy föld­rajzi tagoltság miatt az egyik övezet terméskiesését pótolja a másik nagyobb hozama. Kár „kukoricázni” Magyarországon sokkal kisebb területen, de lényegesen jobb éghajlati feltételek, domborzati és talajviszonyok között terem meg a mindennapig kenyérnek való búza. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk minden könnyen és simán megy. Sőt a hazai gabonatermesztés, mivel területileg egységesebb, sokkal jelentősebb kárt szenvedhet mint a világ legnagyobb búza­termesztő országában, az Egye­sült Államokban. Hazánkban a kukorica és a búza termesztése nem válik szét földrajzilag kü­lönböző vidékekre, mindkét nö­vény megtalálható szinte min­den gazdaságban. Amíg az Egyesült Államokban a kukori­ca és a búza átlagtermésének aránya közel van a 3:1-hez, ad­dig nálunk 1,2-1,4:1 arány ala­kult ki az­ utóbbi években. A nagyobb búzatermés miatt nálunk a búza sok esetben „job­ban fizető növény”, mint a ku­korica. Ez többek között a jobb éghajlati és talajviszonyoknak, a termést nagyobb arányban veszélyeztető gombabetegségek ritkábban kifejlődő epidémiái­nak tulajdonítható. Ki kell használnunk ezeket az előnyö­ket, a megtermelhető gabona mennyiségét nagyobb átlagho­zamokkal kell növelni, mivel a termőterület csak más kultúrák rovására lehetne nagyobb. Minőség-m­ennyiség: örök probléma Területi megoszlás nemcsak az egyes növénykultúrák között van meg az Egyesült Államok­ban, hanem a búzát is a piaci értékesítés alapján, különböző minőségi típusok szerint föld­rajzi­lag eltérő vidékeken ter­mesztik. Így a kenyérsütésre al­kalmas kemény, piros szemű bú­za Kansas, Oklahoma, Nebras­ka, South Dakota államokban, a Középnyugat Nagy Síkságán terjedt el. A tortalap- és a süte­ménykészítéshez a puha, piros szemű búza lisztjét használják. Ez a típus Indiánéban, Ohióban, Illinoisban terem elsősorban. A puha, fehér szemű búza ter­mesztésének központja az északnyugati részen elhelyezke­dő Washington és Oregon, és a keleti parton New York állam. Hazánkban kenyérsütésre al­kalmas és takarmánybúzát ter­mesztünk. Az előbbi minőség szerint két kategóriába sorol­ható, a kiváló minőségű, javító búzára és a lisztet adó búzára. Jelenleg a piaci értékesítési lehetőségek nem kényszerítenek bennünket a minőségi kategó­riák jobb elkülönítésére. Az Egyesült Államokban a belső piac telítettsége és a külföldi vevők sokszor különleges ,igé­nyei a minőségi szemléletet egyenrangúvá tették a mennyi­ségivel. A termőképesség és a minőség közti negatív összefüggés a ne­mesí­tők és a termesztők örök problémája. Az Egyesült Álla­mok kemény, piros szemű búza­övezetének legnagyobb búzater­mesztő államában, Kansasbann, az 1948—59. közötti átlagtermés 1,14 tonna/hektár volt, míg 1970 és 1974 között 2,21 tonna­ hektár. A búza fehérjetartalma a ter­mésátlagok növekedésével je­lentősen csökkent. A hetvenes évek második felében megtor­pant ez a folyamat. 1977 és 1980 között 2,17 tonna hektár átlag­hozam mellett 12,2 százalék fe­hérjetartalmat mutattak ki, mindössze 0,2 százalékkal ki­sebbet,­mint az 1918—59-es idő­szakban. Tulajdonképpen a ter­mést megduplázva a kansasi búzatermesztők elérték, hogy ugyanolyan minőségű búzát tudnak a piacra küldeni, mint korábban. A többi minőségi jel­lemző szintén javult. Az érdem megoszlik a termesztők és a ne­­mesítők között. Különösen olyan időszakban fontos ez, amikor csökken a lakosság kenyérfo­gyasztása. Egy főre 1976-ban átlagosan napi öt szelet kenyér jutott. Ha a csökkenő tenden­ciát jobb minőségű pékáruval meg tudnák fordítani és napi átlagos hat szelet kenyérfogyasz­tást érnének el, úgy húsz szá­zalékkal több búzát lehetne ér­tékesíteni a belső piacon. Így növekedhetne a búzatermesztés, vagy éppen a bizonytalan ex­portkilátások okozta árhullám­zásoktól menekülhetnének meg a farmerek. olyan év is, hogy a kisebb fe­hérjetartalmú búzáért kapnak többet, mert ebből vannak szű­kében. Washington állam búza­kivitelének jelentős része Ja­pánba irányul. A japán impor­tőrök speciális igénnyel álltak elő a helyi egyetem nemesítői­nél: rendkívül alacsony, 7-8 százalék fehérjetartalmú búza­fajtákat kívántak előállttatni. Kína elsősorban a Középnyugat búzaexportálóival köt üzletet, pedig az északnyugati vidékek búzája a kisebb szállítási költ­ségek miatt még olcsóbb is len­ne számukra, de egy gombabe­tegség — a törpe könszög — veszélyére hivatkozva, nem vá­sárolnak puha, fehér szemű bú­zát. Nagyban hozzájárulna a búza árának stabilitáséhoz, ha az Egyesült Államok hosszú le­járatú gabonaeladási egyez­ményt kötne a Szovjetunióval és nem lenne bizonytalan min­den évben a szovjet gabonaim­port. Bár Reagan elnök belátta, hogy elődje, Jimmy Carter ga­bonaembargója jobban sújtotta az amerikai farmereket, mint a Szovjetuniót, mégiscsak szigo­rú pénzügyi feltételek mellett — például azonnali fizetés kész­pénzzel — volt hajlandó hoz­zájárulni a Szovjetunió gabona­vásárlásaihoz. Olcsóbb kenyérnek... Magyarországon — még a leg­utóbbi áremeléseket is beszá­mítva — olcsóbb a kenyér, mint az Egyesült Államokban, igaz kisebb is a választék. A hazai árpolitika nem kényszeríti a gazdaságokat, hogy a fajták ki­választásakor egyenrangú szem­pontként vegyék figyelembe a fajta termőképességét és mi­nőségét, a mennyiségi szemlélet uralkodik a minőségi felett. Ez a helyzet hátrányosan érinti a minőséget biztosító fajta előál­lítására törekvő búzanemesítőt is, mivel kétségtelenül meg kell alkudnia az átlagos hozamszint­tel, szemben a rossz minőségű fajták átlagon felüli termésével. Ma még talán nincs baj, bár most is többet fizetnek a kül­földi piacokon a jobb minőségű búzákért. Egyes nyugat-európai államokban pedig csak ezért hajlandók pénzt adni. De mi lesz, ha minden importáló ilyen igényekkel áll elő egy napon? Az eltérő viszonyok miatt a két országban termesztett fajták is különbözőek. A magyar bú­zafajták termőképessége általá­ban jobb, mint az amerikaiaké, de mégsem lehetne adaptálni azokat az Egyesült Államokban, mert nem ellenállóak több ot­tani, nálunk nem előforduló be­tegséggel, rovarkártevővel szemben, vagy az éghajlat más, mint hazánkban. Emiatt a nagy termőképesség nem realizálható és az esetek többségében kisebb szemtermést tudnának betaka­rítani, mint a helyi fajtákkal. Ugyanez érvényes az amerikai fajtákra is. De mind a magyar, mind az amerikai búzák ren­delkeznek olyan tulajdonságok­kal, amelyeket a búzanemesítők a nemesítés során felhasznál­hatnak, és az új fajtákba „be­építhetnek”. Erre feltétlenül szüksége van mindkét ország búzanemesítői­­nek. Bennünket az amerikai be­­tegségrezisztens, jó minőségű, nagy fehérjetartalmú, megdőlés­nek ellenálló, rövid szárú faj­ták érdekelnek elsősorban. Ke­resztezve ezeket a magyar faj­tákkal szélesíthetjük a geneti­kai alapot, nagyobb variabilitást érhetünk el, s ilyen módon csökkenthetjük a genetikai se­bezhetőség esélyét is. Az ame­rikai nemesítők szintén szíve­sen nyúlnak magyar fajtákhoz munkájuk során, így kölcsönö­sen érdekeltek vagyunk egymás kutatásainak megismerésében. Ennek eredményét tükrözi, hogy a legújabb martonvásári búza­fajta, a Martonvásári 10 egyik szülője az amerikai Indiana ál­lamból származó Arthur fajta. Szocialista országot ritkán di­csérnek az Egyesült Államok­­­­ban, ezért is volt jóleső érzés olvasni több amerikai lapban — így többek között a Washing­ton Postban, a Christian Scien­ce Monitorban — a magyar me­zőgazdaság eredményeinek mél­tatását. De nem szabad elbiza­kodnunk, kell keresnünk a jobb eredményeket biztosító megol­dásokat. DR. BEDŐ ZOLTÁN MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet (Martonvásár) Van-e különbség a magyar és az amerikai búza között? Liker Mária rajza Egyszer hopp, máskor hopp A piac nagy kényszerítő erő, a vevő kívánsága parancs a te­le gabonasilók árnyékában. Ok­­lahomában, az ottani Állami Egyetem búzanemesítőitől hal­lottam, hogy Kansas Cityben a farmerek olyan évben, amikor átlagosan alacsony a gabona fe­hérjeszázaléka, a nagyobb fe­hérjetartalmú búzát tudják el­adni magasabb áron. De van MEZŐGAZDASÁG Bábolnán barangoltam Úttörők állították le gépkocsinkat Bábolna határában, hogy üdvözöljenek és a kezünkbe nyomják a Bábolnai na­pok ’82 rendezvényeinek programfüzetét. Ez a kedves és szo­katlan fogadtatás is érzékeltette, hogy a Bábolnán immár hatodik alkalommal rendezett bemutató egyedülálló a maga nemében, nem véletlen a nemzetközi hírnév. A kukoricaerdővel körülvett kiállítási területre érve a bőség zavarában voltam. 94 hazai és 64 külföldi kiállító mu­tatta be ugyanis a nagyüzemi gyakorlatban még nem alkal­mazott új módszereit, eszközeit, továbbá tanácskozásokra ke­rült sor. A show elnevezést pedig az egyéb programoknak — kos- és kanárverés, IKR országos szántóversenyének dön­tője, lovasműsor stb. — köszönheti. A gépbemutatón a Mezőgéptröszt és vállalatai voltak a legnagyobb hazai kiállítók. Olyan idényszerű mezőgazdasági gépeket és berendezéseket, illetve maketteket mutattak be, melyek szervesen illeszkedtek abba a technológiai rendszer­be, amit Bábolna bemutatni kívánt Tablókon láthattuk a kukorica- és cukorrépa-termelés technológiai folyamatábráját — talajművelés, tápanyag-visszapótlás,, vetés, növényvédelem, növényápolás, öntözés, betakarítás stb. — a különböző vál­tozatokkal és a javasolt hazai géptípusok megnevezésével. A 12 Mezőgép Vállalat és a Mezőgépfejlesztő Intézet bemutatta 72 gépéből, berendezéséből és makettjéből is nehéz volt vá­lasztani, hiszen a maguk területén ugyanolyan fontosak a békéscsabaiak legújabb energiatakarékos betakarító adap­terei, a debreceniek új, folyékony műtrágya kijuttatására is alkalmas növényvédelmi gépei, a nyíregyháziak szélenergiá­val hajtott vízszivattyú modellje és bálabontó berendezése, mint bármelyik kiállított termék. — magos —

Next