Műszaki Élet, 1982. július-december (37. évfolyam, 14-26. szám)
1982-10-14 / 21. szám
8 • •el kenyér Indiana államban egy ottani kollégám egyszer megkérdezte, hogy mi hiányzik nekem az otthoni környezetből, van-e olyan dolog, amelyet náluk nem találok meg. Az elsők között a kenyér jutott az eszembe. Tízhónapos Egyesült Államokban tett tanulmányutam utolsó napjáig sem tudtam megszokni az amerikai közízlés alapján készült, tetszetősen csomagolt, előre szeletelt, egy héten keresztül eltartható, de bizony édeskés ízű és számunkra túlságosan puha belű kenyeret. A különbségek ezzel persze nem merülnek ki, és amilyen eltérő a hazai és az amerikai kenyér, annyira különböző a két ország gabonatermesztési és kutatási rendszere is. Ahogy a kenyér esetében nem lehet arra a megállapodásra jutni, hogy az egyik jó és a másik rossz, ugyanúgy nem mondhatjuk el ezt a gabonatermesztés összehasonlításakor sem, mivel mindkét ország jelentős — sok esetben eltérő úton elért — eredményekkel dicsekedhet. A statisztikai adatokat sokszor — bevallom — nem is tudják pontosan a kutatók, mert sokkal izgatóbb az, hogy mi található a számok mögött. Ugyanígy félrevezető lehet, ha összehasonlítanánk a két ország átlagtermését is. „Hála istennek” mi már megszoktuk a négy tonna feletti hektáronkénti búza-átlagtermést és az öt tonna/hektárról mint reális célról beszélünk, az pedig az 1980-as 4,73 tonna hektár eredmény után egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek a közeli jövőben. Az Egyesült Államok 2-2,5 tonna/hektár között mozgó átlagtermései a mi eredményeinkhez képest nagyon szerénynek tűnnek, de — többek között — ez is jól érzékelteti a meglevő különbségeket. Miért kicsi az amerikai és miért nagy a magyar átlaghozam? Az Egyesült Államokban búzát ott termesztenek, ahol a nagyobb profitot hozó kukorica és szója már nem, vagy csak nagy kockázat árán terem meg. Emiatt a búza „kiszorul” a rosszabb minőségű földekre, vagy a kukorica és a szója számára nem alkalmas éghajlati területekre. A szélsőséges kiímású vidékeken a búza még megterem, de szinte mindenütt akad néhány olyan tényező — rendkívül hideg tél, rendszeresen ismétlődő száraz, csapadékmentes időszak, kedvezőtlen domborzati viszonyok és talajadottságok, gombabetegségek, rovarkártevők stb. —, amely nem teszi lehetővé a nálunk általános nagy termésátlagokat. Jó példa erre a Csendes-óceán partjánál fekvő három Magyarországnyi nagyságú Oregon állam, ahol két, egymástól teljesen eltérő éghajlat uralkodik. A Cascades hegységtől nyugatra évi 1000-1200 milliméter csapadék hull, attól keletre 150- 250 milliméter. Azt hihetné az ember, hogy óriási hozambeli különbség lehet a két vidék között. Azonban kiderült, hogy például az elmúlt évben a nyugati részeken egy veszélyes gombabetegség, a szeptóriás levélfoltosság „vitte el” a becsült termés közel felét, a keleti búzatermesztő vidékeken pedig a hideg tél okozott csalódást a farmereknek. Ha nincs hó, kifagy a búza, ha van, a hó alatt a hópenész nevű gombabetegség okozhat kárt. Ezért például Északkelet-Oregonban az egyik farmer összekeverte egy hópenészálló és egy fagyálló búzafajta vetőmagját és a keveréket vetette el, mert még mindig jobb egy biztonságos közepes, mint egy bizonytalan nagy termés. De, ugyanilyen esetek az ország minden búzatermesztő államában előfordulnak. Ott, ahol szinte csak kalászos gabonát tudnak termeszteni, egy-egy rosszabbul sikerült és gyakran juttatja a farmereket a csőd szélére. Különösen érvényes ez most, a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között, amikor a magas kamatlábak és az alacsony gabonaeladási árak miatt tömegestől mennek tönkre a fizetésképtelenné vált farmerek. A rugalmas alkalmazkodás a szélsőséges viszonyokhoz és a nagy kiterjedés az Egyesült Államok gabonatermesztésének két erőssége. Az előbbi számunkra is követendő kell legyen, az utóbbi már az amerikaiak történelmi adottsága. A nagy földrajzi tagoltság miatt az egyik övezet terméskiesését pótolja a másik nagyobb hozama. Kár „kukoricázni” Magyarországon sokkal kisebb területen, de lényegesen jobb éghajlati feltételek, domborzati és talajviszonyok között terem meg a mindennapig kenyérnek való búza. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk minden könnyen és simán megy. Sőt a hazai gabonatermesztés, mivel területileg egységesebb, sokkal jelentősebb kárt szenvedhet mint a világ legnagyobb búzatermesztő országában, az Egyesült Államokban. Hazánkban a kukorica és a búza termesztése nem válik szét földrajzilag különböző vidékekre, mindkét növény megtalálható szinte minden gazdaságban. Amíg az Egyesült Államokban a kukorica és a búza átlagtermésének aránya közel van a 3:1-hez, addig nálunk 1,2-1,4:1 arány alakult ki az utóbbi években. A nagyobb búzatermés miatt nálunk a búza sok esetben „jobban fizető növény”, mint a kukorica. Ez többek között a jobb éghajlati és talajviszonyoknak, a termést nagyobb arányban veszélyeztető gombabetegségek ritkábban kifejlődő epidémiáinak tulajdonítható. Ki kell használnunk ezeket az előnyöket, a megtermelhető gabona mennyiségét nagyobb átlaghozamokkal kell növelni, mivel a termőterület csak más kultúrák rovására lehetne nagyobb. Minőség-mennyiség: örök probléma Területi megoszlás nemcsak az egyes növénykultúrák között van meg az Egyesült Államokban, hanem a búzát is a piaci értékesítés alapján, különböző minőségi típusok szerint földrajzilag eltérő vidékeken termesztik. Így a kenyérsütésre alkalmas kemény, piros szemű búza Kansas, Oklahoma, Nebraska, South Dakota államokban, a Középnyugat Nagy Síkságán terjedt el. A tortalap- és a süteménykészítéshez a puha, piros szemű búza lisztjét használják. Ez a típus Indiánéban, Ohióban, Illinoisban terem elsősorban. A puha, fehér szemű búza termesztésének központja az északnyugati részen elhelyezkedő Washington és Oregon, és a keleti parton New York állam. Hazánkban kenyérsütésre alkalmas és takarmánybúzát termesztünk. Az előbbi minőség szerint két kategóriába sorolható, a kiváló minőségű, javító búzára és a lisztet adó búzára. Jelenleg a piaci értékesítési lehetőségek nem kényszerítenek bennünket a minőségi kategóriák jobb elkülönítésére. Az Egyesült Államokban a belső piac telítettsége és a külföldi vevők sokszor különleges ,igényei a minőségi szemléletet egyenrangúvá tették a mennyiségivel. A termőképesség és a minőség közti negatív összefüggés a nemesítők és a termesztők örök problémája. Az Egyesült Államok kemény, piros szemű búzaövezetének legnagyobb búzatermesztő államában, Kansasbann, az 1948—59. közötti átlagtermés 1,14 tonna/hektár volt, míg 1970 és 1974 között 2,21 tonna hektár. A búza fehérjetartalma a termésátlagok növekedésével jelentősen csökkent. A hetvenes évek második felében megtorpant ez a folyamat. 1977 és 1980 között 2,17 tonna hektár átlaghozam mellett 12,2 százalék fehérjetartalmat mutattak ki, mindössze 0,2 százalékkal kisebbet,mint az 1918—59-es időszakban. Tulajdonképpen a termést megduplázva a kansasi búzatermesztők elérték, hogy ugyanolyan minőségű búzát tudnak a piacra küldeni, mint korábban. A többi minőségi jellemző szintén javult. Az érdem megoszlik a termesztők és a nemesítők között. Különösen olyan időszakban fontos ez, amikor csökken a lakosság kenyérfogyasztása. Egy főre 1976-ban átlagosan napi öt szelet kenyér jutott. Ha a csökkenő tendenciát jobb minőségű pékáruval meg tudnák fordítani és napi átlagos hat szelet kenyérfogyasztást érnének el, úgy húsz százalékkal több búzát lehetne értékesíteni a belső piacon. Így növekedhetne a búzatermesztés, vagy éppen a bizonytalan exportkilátások okozta árhullámzásoktól menekülhetnének meg a farmerek. olyan év is, hogy a kisebb fehérjetartalmú búzáért kapnak többet, mert ebből vannak szűkében. Washington állam búzakivitelének jelentős része Japánba irányul. A japán importőrök speciális igénnyel álltak elő a helyi egyetem nemesítőinél: rendkívül alacsony, 7-8 százalék fehérjetartalmú búzafajtákat kívántak előállttatni. Kína elsősorban a Középnyugat búzaexportálóival köt üzletet, pedig az északnyugati vidékek búzája a kisebb szállítási költségek miatt még olcsóbb is lenne számukra, de egy gombabetegség — a törpe könszög — veszélyére hivatkozva, nem vásárolnak puha, fehér szemű búzát. Nagyban hozzájárulna a búza árának stabilitáséhoz, ha az Egyesült Államok hosszú lejáratú gabonaeladási egyezményt kötne a Szovjetunióval és nem lenne bizonytalan minden évben a szovjet gabonaimport. Bár Reagan elnök belátta, hogy elődje, Jimmy Carter gabonaembargója jobban sújtotta az amerikai farmereket, mint a Szovjetuniót, mégiscsak szigorú pénzügyi feltételek mellett — például azonnali fizetés készpénzzel — volt hajlandó hozzájárulni a Szovjetunió gabonavásárlásaihoz. Olcsóbb kenyérnek... Magyarországon — még a legutóbbi áremeléseket is beszámítva — olcsóbb a kenyér, mint az Egyesült Államokban, igaz kisebb is a választék. A hazai árpolitika nem kényszeríti a gazdaságokat, hogy a fajták kiválasztásakor egyenrangú szempontként vegyék figyelembe a fajta termőképességét és minőségét, a mennyiségi szemlélet uralkodik a minőségi felett. Ez a helyzet hátrányosan érinti a minőséget biztosító fajta előállítására törekvő búzanemesítőt is, mivel kétségtelenül meg kell alkudnia az átlagos hozamszinttel, szemben a rossz minőségű fajták átlagon felüli termésével. Ma még talán nincs baj, bár most is többet fizetnek a külföldi piacokon a jobb minőségű búzákért. Egyes nyugat-európai államokban pedig csak ezért hajlandók pénzt adni. De mi lesz, ha minden importáló ilyen igényekkel áll elő egy napon? Az eltérő viszonyok miatt a két országban termesztett fajták is különbözőek. A magyar búzafajták termőképessége általában jobb, mint az amerikaiaké, de mégsem lehetne adaptálni azokat az Egyesült Államokban, mert nem ellenállóak több ottani, nálunk nem előforduló betegséggel, rovarkártevővel szemben, vagy az éghajlat más, mint hazánkban. Emiatt a nagy termőképesség nem realizálható és az esetek többségében kisebb szemtermést tudnának betakarítani, mint a helyi fajtákkal. Ugyanez érvényes az amerikai fajtákra is. De mind a magyar, mind az amerikai búzák rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyeket a búzanemesítők a nemesítés során felhasználhatnak, és az új fajtákba „beépíthetnek”. Erre feltétlenül szüksége van mindkét ország búzanemesítőinek. Bennünket az amerikai betegségrezisztens, jó minőségű, nagy fehérjetartalmú, megdőlésnek ellenálló, rövid szárú fajták érdekelnek elsősorban. Keresztezve ezeket a magyar fajtákkal szélesíthetjük a genetikai alapot, nagyobb variabilitást érhetünk el, s ilyen módon csökkenthetjük a genetikai sebezhetőség esélyét is. Az amerikai nemesítők szintén szívesen nyúlnak magyar fajtákhoz munkájuk során, így kölcsönösen érdekeltek vagyunk egymás kutatásainak megismerésében. Ennek eredményét tükrözi, hogy a legújabb martonvásári búzafajta, a Martonvásári 10 egyik szülője az amerikai Indiana államból származó Arthur fajta. Szocialista országot ritkán dicsérnek az Egyesült Államokban, ezért is volt jóleső érzés olvasni több amerikai lapban — így többek között a Washington Postban, a Christian Science Monitorban — a magyar mezőgazdaság eredményeinek méltatását. De nem szabad elbizakodnunk, kell keresnünk a jobb eredményeket biztosító megoldásokat. DR. BEDŐ ZOLTÁN MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet (Martonvásár) Van-e különbség a magyar és az amerikai búza között? Liker Mária rajza Egyszer hopp, máskor hopp A piac nagy kényszerítő erő, a vevő kívánsága parancs a tele gabonasilók árnyékában. Oklahomában, az ottani Állami Egyetem búzanemesítőitől hallottam, hogy Kansas Cityben a farmerek olyan évben, amikor átlagosan alacsony a gabona fehérjeszázaléka, a nagyobb fehérjetartalmú búzát tudják eladni magasabb áron. De van MEZŐGAZDASÁG Bábolnán barangoltam Úttörők állították le gépkocsinkat Bábolna határában, hogy üdvözöljenek és a kezünkbe nyomják a Bábolnai napok ’82 rendezvényeinek programfüzetét. Ez a kedves és szokatlan fogadtatás is érzékeltette, hogy a Bábolnán immár hatodik alkalommal rendezett bemutató egyedülálló a maga nemében, nem véletlen a nemzetközi hírnév. A kukoricaerdővel körülvett kiállítási területre érve a bőség zavarában voltam. 94 hazai és 64 külföldi kiállító mutatta be ugyanis a nagyüzemi gyakorlatban még nem alkalmazott új módszereit, eszközeit, továbbá tanácskozásokra került sor. A show elnevezést pedig az egyéb programoknak — kos- és kanárverés, IKR országos szántóversenyének döntője, lovasműsor stb. — köszönheti. A gépbemutatón a Mezőgéptröszt és vállalatai voltak a legnagyobb hazai kiállítók. Olyan idényszerű mezőgazdasági gépeket és berendezéseket, illetve maketteket mutattak be, melyek szervesen illeszkedtek abba a technológiai rendszerbe, amit Bábolna bemutatni kívánt Tablókon láthattuk a kukorica- és cukorrépa-termelés technológiai folyamatábráját — talajművelés, tápanyag-visszapótlás,, vetés, növényvédelem, növényápolás, öntözés, betakarítás stb. — a különböző változatokkal és a javasolt hazai géptípusok megnevezésével. A 12 Mezőgép Vállalat és a Mezőgépfejlesztő Intézet bemutatta 72 gépéből, berendezéséből és makettjéből is nehéz volt választani, hiszen a maguk területén ugyanolyan fontosak a békéscsabaiak legújabb energiatakarékos betakarító adapterei, a debreceniek új, folyékony műtrágya kijuttatására is alkalmas növényvédelmi gépei, a nyíregyháziak szélenergiával hajtott vízszivattyú modellje és bálabontó berendezése, mint bármelyik kiállított termék. — magos —