Műszaki Értelmiség, 1945 (1. évfolyam, 2-9. szám)

1945-09-01 / 2. szám

Havas Ernő szaki ,értelmiség testimunkás pótjegyhez és azokhoz az egyéb kedvezményekhez, amelyeket már e rövid idő alatt is biztosí­tani tudtunk számukra. Szakszervezet m­it érdekkép­vi­seleti szerv is és itt szándékosan­­ tettük hozzá az »is« szócskát, mert valóban mi nem csak érdekképvi­seleti szerv vagyunk. A mi fel­adatunk nemcsak az, hogy bizo­nyos gazdasági előnyöket bizto­sítsunk tagjaink számára, hanem, hogy összefogva a magyar tech­nikai értelmiséget, a benne rejlő hatalmas szellemi energiát a most újjáépülő Magyarország rendelkezésére bocsássuk. Ennek a feladatnak a fontossá­gára nem kívánunk részletesen­­rátérni. A kormány, a pártok ve­­zető férfiúi és napi sajtó az el­múlt hónapok során bőven fog­lalkoztak ezzel a kérdéssel. Ez a munka a problémáknak olyan so­kaságát veti fel, amely a munka­órák ezreit és ezreit, tehát az együttműködő mérnökök és tech­nikusok hatalmas táborát igényli. Szükséges, hogy a ma­gyar technikai értelmiség min­den egyes tagja felismerje a ma­ga fontosságát az újjáépítés munkájában és hogy a felmerülő nőnkről problémák megoldásánál minden mérnök és technikus hal­lassa szavát. Meg kell szervezni minden üzemben az újjáépítési verseny­­bizottságot. Az üzemek verseny­­tervének a kidolgozása nem nél­külözheti a technikai szaktudást. A Szakszervezeti Tanácshoz be­nyújtott javaslatunk módot nyújt az üzemekben dolgozó techniku­soknak, hogy érvényre juttassák elgondolásaikat. Haladéktalanul meg kell indítani a munkás- és parasztifjúság technikai tovább­képzését, a dolgozók tízezrei vár­nak bennlünket, hogy tanítsuk őket. Számos műszaki vonatkozá­sú rendelet készül a szakminiszté­riumokban, amelyhez várják a hozzászólásainkat és még jóval nagyobb azoknak a száma, ame­lyek a mi előmunkálataink alap­ján biztosíthatják az új Magyar­­ország jobb és gyorsabb felépíté­sét. Hívjuk tehát a magyar mérnö­köket és technikusokat, jöjjenek közénk, dolgozzanak velünk és hozzák magukkal a kétkedőket. Az ország most bennünket figyel. Nagy és nehéz feladatok megol­dását várja tőlünk. Nem enged­hetjük, hogy ezt a várakozást csalódás váltsa fel. Az újjáépítés, amely az új magyar demokrácia tűzpróbája, egyben a mi tűzpró­­bánk is és ha ezen a próbán meg­álljuk a helyünket, a most kö­vetkező néhány év a magyar mű­szaki értelmiség hőskorává vál­hat, is megindult,­ mázni kell. Ahol ez nem lehetséges, ott előre megbecsült irány­­időket kell felvenni az egyes munkákra. Az akkord alapja azonban ne a mai teljesítmény legyen, hanem az 1943. évi munkateljesítmény színvonalának 80%-a. Ez alatt nem a szóbanforgó üzem 1943. évi termelésének 80%-át kell érteni, hanem az egyes munkások erő­kifejtésének, munkateljesítményének 80%-át. Az akkordok alapja a mai bérnívónál 15%-kal magasabban állapítandó meg. A mai átlagos teljesítményszínvonal ugyanis még ezt a 80%-ot sem éri el, tehát ellen­értéket kell adni azért a teljesítménynövekedésért is, amellyel a mai nívóról kiindulva az akkord-alapnak megfelelő nívót elérjük. A­­legfontosabb az, hogy elvileg ne legyen olyan munkafolyamat, amelynél az annak elvégzéséhez szükséges munkaidő nagyságát elő­zetesen nem ismerjük. A prémium-rendszer felállításánál különbsé­get kell tennünk a fix-áron és a nem fix-áron (régió elszámolásban) vállalt munkák között. A fix-áron vállalt munkák esetén a prémium alapját bizonyos meghatározott teljesítmény-nívó eléréséért a több­termelésből származó régió-megtakarítás, új munkamódszer beveze­téséért pedig (anyag-, energia- vagy szerszámmegtakarításért, stb.) az újításból származó költségmegtakarítás képezi. A javaslat sze­rint ennek a megtakarításnak kétharm­adrésze a munkásokat, egyharm­adrésze a vállalatot illeti. A nem fix­ áron vállalt munkáknál a prémiumot a vállalkozó aktív munkabérként elszámolhatja, haszonként pedig régie-jének egyharmadrésze is felszámítható. Csak az akkord- és prémium-rendszer bevezetésével oldható meg az, hogy azt a munkást, aki többet produkál, nagyobb keresetben is részesítjük. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az­ augusztus 15-én megjelent 6460/1945. M. E. számú rendelet —, amely szerint a kollektív szerződésekben megállapított munkabérektől eltérő jut­tatásokkal munkást foglalkoztatni tilos,.. a prémiumokra és ver­senydíjakra ne vonatkozzék. Az egész rendszer alkalmazásának elő­feltétele pedig a munkásság legszükségesebb ellátásának biztosí­tása. A vitában úgyszólván az összes megjelentek felszólaltak. A ki­alakult egységes vélemény alapján az értekezlet magáévá tette a munkaverseny gondolatát s szükségesnek tartotta a teljesítményen alapuló bérrendszer bevezetését is. A részletek megbeszélése cél­jából a Szakszervezeti Tanács 2, a Magyar Mérnökök és Techniku­sok Szabad Szakszervezete 2, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az iparügyi, kereskedelem- és közlekedésügyi és az újjáépítési mi­nisztérium 1­1 kiküldöttjéből bizottságot alakított, amely néhány napon belül döntésre terjeszti elő a végleges tervezetet. Téves hír a Mérnöki Kamara felállításáról A »Szabadság« és a »Népsza­va« augusztus 29-i számában, a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján, közlemények jelentek meg egy Sipeki Géza iparügyi minisztériumi tanácsos által ösz­­szehívott mérnöki értekezletről, amely a Mérnöki Kamara újból való felállítását határozta volna el. A közleménnyel kapcsolatban mindenekelőtt a következőket kívánjuk leszögezni: 1. A kérdéses ankétot nem Si­­pe­ki Géza hívta össze és nem az Iparügyi Minisztérium megbízá­sából, hanem szakszervezetünk. Az ankét maga szakszervezetünk helyiségében folyt le. 2. Az ankét tárgya a megszün­tetett Mérnöki Kamarához kap­csolódó mérnöki rendtartás meg­szüntetése volt, nem pedig a Mér­nöki Kamara újból való megala­kítása, mint ahogy azt egyesek szeretnék. 3- Sipeki Géza az anikéton csak mint szakszervezetünk meghívott­ja vett részt. 4. A közleményben szereplő szervezet összeállítására senki semmiféle megbízást nem kapott. A közlemény megjelenésének körülményeiről a következőket si­került eddig megállapítani. A hírt Sipeki Gézától nyert infor­máció alapján az Iparügyi Mi­nisztérium sajtóosztálya adta le. Sipeki Géza állítása szerint a cikk ilyen megfogalmazása téve­désen alapszik. Ő maga egy tiszt­viselője útján igyekezett a Ma­gyar Távirati Irodánál a közle­mény továbbítását megakadá­lyozni, azonban a közbelépés el­késett (hogy ez a közbelépés mi­kor történt, erre nézve nem sike­rült pontos felvilágosítást kap­nunk). Sipeki Géza kijelentette előttünk, hogy a Magyar Távira­ti Irodánál megfelelő cáfolatot fog leadni. Értesülésünk szerint az Iparügyi Minisztériumban eb­ben az ügyben a fegyelmi eljárás

Next