Műszaki Értelmiség, 1946 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Mai számunk 10 oldal Ára BOO pengő Toshnol-jÉgi­ 6. Any­ag:vt©a?. Intézet BUDAPEST VIII.József krt.6. tísterm. A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS TECHNIKUSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 1. szám Megjelenik havonta kétszer 1946 Január 1 ÚJ­ÉV- ÚJ FELADATOK IRTA: ZENTAI BÉLA ifHó napsugara» karnevonyán írom ezeket az újévi karokat.. A napsugaras idő ünnepi ajándék az elidőzött országnak s valóban az újjáépítés döntő frontszaka­­szain, pl. a Kossuth-téri Dunahid építkezésénél az ünne­pek alatt sem állt meg a munka- Hihetetlenül nagyok az erőfeszítések, azonban valahogyan az tapasztalható, hogy az újjáépítés erőfeszítéseit az ország közvélemé­­nyének egy része magától értetődőnek tartja, nem vál­lal velük közösséget és legjobb esetben némi jóindulat­tal szemléli­ A szokásos karácsonyi cikkek is, kevés kivétellel, a múltévi Ostrom-karácsonyra való visszaérnl­éke­­ztere szorítkoztak. Ez a szűk szemlélet, súlyos hiba és komoly akadálya a felemelkedésnek- nekünk, műszaki értelmiségi dolgozóknak, fel kell emelnünk szavunkat a közönnyel szemben és rá kell mutatnunk arra, hogy egyáltalában nem magától értetődő az a­ hősi erőfeszí­e­tés és áldozatkészség, amivel a magyar dolgozók az újjáépítést folytatják! Nem szabad a fejlődést és az eseményeket békaperspektívából szemlélnünk. J/1 kell emelkednünk az utolsó 12 hónap »bunker. **■ perspektívájából«, le kell ráznunk az utolsó 25 év szellemi béklyóit, észre kell vennünk, hogy itt ebben a sokat szenvedett és próbált országban, Ha­zánkban, na­gyon komoly dolgok történtek. Nem a »régi« háború előtti ország és társadalom épül újjá! Bár sokan ezt sze­retnék, ezt értik konszolidáláson és a látszat szerint is sok minden kísértetiesen ismétlődik és visszatér.­ajnos, — és ezt őszintén meg kell mondanunk — a magyar közvélemény és még annak főiskolát vég­­zett része is, a tényleges gazdasági összefüggések fel­ismerésében nem iskolázott Ez érthető, hisz felvilágoso­dott korszerű gazdaságtudományi vértezettel rendelkező tudatos társadalomban­ nem lehetett volna a Horthy- rendszer és a nyilasok országv­eszejtő, minden értelmet megcsúfoló politikáját követni. Nehezen tudatosul, hogy valami visszahozható tl­anul­­lmul­t. A magyar közvéle­mény gazdasági, társadalomtudományi, politikai mű­veltségére és ismereteire reányomta bélyegét a magyar társadalom eddigi »történelmileg túlhaladott« berendez­kedése. A feudalizmus kíméletlenül markáns vonások­kal véste rá bélyegét a magyar szellemi, társadalmi te politikai élet minden megnyilvánulására. A feudaliz­mus fellegvára összeomlott. A nagybirtokrendszer meg­­semmisült. A nagybirtokrendszeren épült felépítmény azonban még erősen igyekszik tártani pozícióit és ideo­lógiai befolyása még erősen érvényesül. A magyar műszaki értelmiség a múltban is többé­­kevésbbé helyesen ismerte fel az ország felemelkedé­séhez szükséges és sürgős tennivalókat. Rezignációval k­ellett Otvubao a vezető mérnököknek a nyilvánosság előtt a magyar mérnökség kongresszusain megállapí­tani, hogy nálunk 50—100 év kell ahhoz, hogy műszaki­lag helyes tervek megvalósítása komolyan szó­bekerül­jön. Ezt afféle sajátos hazai magyar betegségnek, hibá­nak minősítették, szomorkodtak rajta és nem vizsgált­ták, hogy mi is ennek a tényleges oka. Természetes, hogy a belső összefüggések vizsgálata nem történt meg, hiszen ez a vizsgálat szükségképpen a fennálló társa­­slatani berendezkedéssel való szembekerülést eredmé­nyezte. K­­­özgondolkozásunkra, gazdaságtudományunkra ál­tahi­á­k­ban jellemző, ami alól még egyetemi színvonalú ok­tatásunk nem­ volt mentes, — tisztelet a kivételnek — hogy az uralkodó feudálkapitalisták, a nagybirtokosok és a bányabirtokosok osztályérdekeinek védelmére, a valódi gazdasági összefüggéseket elkendőzte és a társadalom gaz­dasági szerkezetének modern tudományos analízisét­te elméletét minden módszerrel üldözte. Ha kell mutatót arra, hogy a mérnökök és technikusok közül különösen a 30.az évek gazdasági válsága idején számosan vizsgál­tuk az okokat és kerestük a megoldást. Rákényszerített erre bennünket a válság csontos keze, a 40 filléres mér­nökórabér, a hólapátolás, a munkanélküliség. Sokan indultak el közülünk az igazi demokrácia útján, a mun­­k­ásság felé vezető úton. Sajnos, sokan a rendszer tuda­tos politikájától félrevezetve, szellemi távotokra téved­tek. De nemcsak a munkanélküliség volt az, ami a rajt,­szaki értelmiséget, saját bőrén érezve a társadalom ellentmondásait, a valóság vizsgálatára te helye® szem­léletére kényszerí­tette. A kapitalista társadalom belső ellenmondásai sorá­­ban igen jelentős az egyes üzemek belső tervszerű termelése és az össztermelés anarchiája közti ellent­mondás- Mi, műszaki értelmiség, vagyunk azok, akik ennek az ellentétnek pozitív pólusát, a műhelyek és üzem­ek tervszerű termelését létrehozzuk, azt biztosítjuk. Ezért van az­, hogy a becsületes mérnökök te műszak!

Next