Műszaki Értelmiség, 1947 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1947-01-01 / 1. szám

[A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS TECHNIKUSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA III. évfolyam, 1. szám • Megjelenik havonta kétszer • 1947 január 1 • Ara­p*— forint Előre a tervszerű Beszámoló az első bánya és kohóipari termelési kongresszusról ■*» Szakszervezetünk a bányász és vas­­unoka.8 szakszervezetekkel karöltve szervezte meg az első szakszervezeti termelési kongresszust. A dec. 14—15-i kongresszus előtt, szerte az ország­­ban, előkészítő értekezleteket tartot­tunk, mert világos volt, hogy a két jelentős iparág termelési problémái nem sűűríthetők össze még kétnapos tárgyalásban sem. Előkészítő értekez­letet tartottunk a borsodi, dunántúli, esztergomi, pécsi, salgótarjáni, tatai szénmedencékben, a diósgyőri, ózdi, salgótarjáni vasgyárakban és Buda­pesten. Ezek az értekezletek is meg­mutatták, hogy a műszaki értelmiség és munkásság közös termelési megbeszélései előre viszik a termelés ügyét. Jobbnál jobb javaslatok hangzottak el a mai nehézségek megszüntetésére. Megtudtuk, hogy az egyik bányából vágón számra kell a földre dönte­niük a szenet bányászainknak, ugyan­akkor a közeli vasgyár szénhiány­­nyal küzd, s nincs aki megszervezze, hogy a gyári vasúton a szén helyére jusson. Megtudtuk, hogy az egyik medencében tömve vannak bányafá­val, máshol pedig bányafahiány miatt a legnagyobb nehézségek állottak elő. Hasonló módon lehetne tovább sorolni azokat az apró tapasztalato­kat, melyeknek felhasználásával a fizikai munkát hihetetlenül könnyí­teni, a termelést — és ezzel együtt az életszínvonalat — pedig fokozni le­het. Tőlünk, műszaki értelmiségtől mindenütt azt kívánták a fizikai dol­gozók: tegyük lehetővé — az adott viszonyok között, hogy a munkát könnyebben tudják elvégezni, hogy ugyanazon idő alatt többet tudjanak termelni. Legyen megfelelő légakna, hogy na jóformán fuldokolva és szé­­delegve kelljen termelni. Legyen ide­jében olaj a csillekerékhez, hogy ne kelljen a csille­tálásba beleszakadni. Legyen meg a korszerű bánya és kohóipari munkának minden tőlünk függő előfeltétele. Világosan kifejtet­ték a fizikai munkások: azzal a mértékkel mérik a mű­szaki értelmiséget, hogy azok szaktudásukat hogyan állítják a nép szolgálatába. A kongresszuson mintegy 400-an vettek részt a budapesti üzemeik és főként a vidéki bányák és üzemek részéről. Zsúfolásig megtelt a Szalay utcai székházunk díszterme. A kon­gresszust a Szakszervezeti Tanács ne­vében Kislutzi Ödön elvtárs nyitotta meg. Ez alkalommal olyan területre lépünk — mondotta — amely eddig ismeretlen volt Magyarországon: a dolgozók közvetlenül beleszólnak a termelés racionalizálásának problé­máiba részt vállalnak az üzemek megszervezésében, hogy ezáltal egész­ségesebb termelési lehetőségeket hoz­zanak létre. Az amit Kisházi elvtárs a Szakszervezeti Tanács elnöke be­vezetőjében mondott eszébe kell, hogy juttassa a műszaki értelmiségnek az e mondatból származó gyakorlati kon­zekvenciát. Mindennapi munkánkban arra kell mindjobban irányt vennünk, hogy a mellettünk dolgozó munkások ne kapjanak helyet az üzemek szer­vezésének, vezetésének, ellenőrzésé­nek munkájában. Beleszólásuk egész­ségesebb, az egész nép érdekének megfelelőbb termelési eredményeket fog az eddiginél hozni. Nem lehet olyan üzem, bánya, ahol a műszaki értelmiség szakmailag ne tanítaná a munkásságot, ahol az üzemi bizott­ság bevonásával nincs tanfolyam, melyen az egész üzemmenet áttekin­tésére alkalmas szemléletet lehet el­sajátítani. Ezzel a gyakorlati mun­kával felelünk meg annak a követel­ménynek, amit a kongresszus állított fel. A kongresszusi kiáltvány is meg­állapítja, hogy csak a tervszerűség és az érdemes munkások, értelmisé­giek bevonása a vezetésbe biztosít­hatja a demokratikus kormányzattal együttesen az államosított és államo­sítandó üzemek rentábilis, gazdasá­gos termelését. Ezért a kongresszus követeli, hogy az államosított és ál­lami kezelésbe vett vállalatok és üze­mek vezetésében legalább egyharma­dos arányban kapjanak helyet a dolgozók. Ilyen értelemben szólalt fel Piros László nemzetgyűlési képviselő, a Sza­kszervezeti Tanács főtitkárhe­lyettese is, továbbá megállapította: Az eddigi eredmények után tovább kell mennünk, elsősorban azon a téren, hogy az államosított üzemek részére meghatározott programot dolgozzunk ki és ennek végrehajtásában közös erővel működjék közre a szervezett munkásság a különféle hatóságokkal. A népi demokráciában alapvető té­nyező kell, hogy legyen, hogy az ipar ne a véletlenre, ne a tőkések profitszerzésére legyen bízva, hanem összhangban legyen a magyar gaz­dasági élet egészével és a szomszédos, valamint a távolabbi országok gaz­dasági életével is. Egyetértünk Piros elvtárs felszóla­lásával: csak az egész ország gaz­dasági életét átfogó terv biztosíthatja, hogy az eddigi eredmények után to­vább menjünk a felemelkedés útján. A műszaki értelmiség előtt a hosszabb lejáratú gazdasági terv nem idegen dolog. Ezért is örömmel fogadjuk a kongresszus óta már napvilágra ho­zott 8 éves állami gazdasági tervet. A kongresszus ezen követelésére leg­jobban azzal felelhetünk, ha a Ma­gyar Kommunista Párt tervéhez hoz­zászólunk, azt javítjuk, kiegészítjük, hogy hamarosan mint a magunk terve kerüljön végrehajtásra. Nem érdektelen megemlíteni, hogy úgy az előkészítő értekezleten mint a kongresszuson igen élénk és erő­teljes kívánság volt a gépesítés gyors fokozása. Persze ez csak beruházás­sal lehetséges. A munkások részéről nem vetették fel sehol sem, hogy ta­lán ez a beruházás az életszínvonal további emelését fogja gátolni. Na­gyon jól tudják, hogy ez szorosan összefügg az életszínvonal — m­ég­­csa­k nem is egy későbbi hanem — azonnali emelésével. Ma a hároméves terv vitájánál ez a kérdés felvetődik, Rácz Jenő pénzügyminiszter túlzott.

Next