Műszaki Közlemények, 1928 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1928-02-01 / 1. szám
2 Dr. Tomits Iván: Erősáramú zavarok gyengeáramú vezetékeken, utóbbiak helyét ilyenkor a vezetékágaknak a földre vonatkoztatott u. n. látszólagos ellenállás-értékei foglalják el. (Scheinwiderstand).*) A mondottakból kitűnik, hogy zavartatás szempontjából az üresjárási feszültség az erős- és gyengeáramú vezetékek kölcsönös viselkedésére nézve nem jellemző. Egy szempontból azonban mégis mérlegelni kell azokat a feszültségi eshetőségeket, melyeket a gyengeáramú vezetékek a föld felé mutatnak. A távíró- és távbeszélővezetékek ugyanis, mint ismeretes, feszültségbiztosítókkal (villámhárító) vannak felszerelve; az ismert szénlemezes, u. n. levegős villámhárítók átütési szilárdsága 600—800 Volt, míg a légüres burába helyezett szénlemezpárok már 800 Volt túlfeszültségre is működésbe jöhetnek. Kívánatos tehát, hogy a sztatikusan indukált feszültség a gyengeáramú vezetéken a legkedvezőtlenebb körülmények közt se érje el — akár pillanatszerűen is — a 800 Voltot, mivel ilyenkor a villámhárító u. n. „megszólalása” a gyengeáramú üzemben különböző zavarokat okozhat. (Poláros jelfogók nyelvének átállítása kettős távíróvezetékeken, jelzőcsengők, távbeszélő hívójelfogók működésbehozása, távbeszélővezetékeknél az akusztikus „doc”.) * 1 2 1. milyen nagy az áram effektív erőssége; 2. milyen fázisban van az áram a feszültséghez képest. — Az erősáramú technikában a feszültségi és áramviszonyokat vektorokkal szokás ábrázolni; a vektort ábrázoló irányított egyenes hossza a kérdéses effektív feszültségnek vagy áramerősségnek mértéke, míg a vektorok közötti szög az ábrázolt elektromos értékek közti fáziseltolódást jelenti. Egy váltakozó feszültségnek tiszta ohmikus ellenállással való megterhelésekor a feszültség- és áram-vektorok egyenirányúak (fáziskülönbség zérus), míg tiszta öninduktív-, illetőleg kapacitásmegterhelés esetén az áram a feszültséghez képest 90 fokkal fázisban visszamarad, illetőleg előre siet. Az ábrázolt vektorok ilyenkor egymásra merőlegesen állanak. A fent jelzett tetszőlegesen összetett rendszer az előálló áram fázisa tekintetében kétféleképen viselkedhetik. A keletkezett áramerősség vagy visszamarad fázisban a feszültséghez képest (induktív jellegű visszahatás), vagy pedig előre siet (kapacitív jelleg). A kettő között, mint határeset áll a tiszta ohmikus visszahatás, mikor feszültség és áram között fáziseltolódás nincs. A fent jelzett összetett ellenállásrendszer tehát a mondottak szerint szintén vektoriális jelleggel bír, mivel az áramerősség vektorának nagyságát és irányát szabja meg. A gyengeáramú technikában az ilyen vektoriális jellegű ellenállásokat (látszólagos ellenállás, Scheinwiderstand) azonban nem grafikusan szokás ábrázolni, hanem olyan mathematikai formulákkal, amelyek iránymennyiségek kifejezésére alkalmasak. Jól megfelelnek erre a célra az ú. n. komplex számmennyiségek, amelyek egy síkon, az ú. n. komplex-síkon ábrázolhatók. Egy adott , tiszta ohmikus ellenállás a pozitív reális tengelyen ábrázolható; a tiszta önindukció (L) ellenállás értékét (L) a 90 fokkal eltolt imaginárius tengelyen ábrázoljuk, annak jeléül, hogy az áramerősség a feszültséghez képest 90 fokkal visszamarad. Ellenállás értéke tehát w L, ahol jöv — 1 az imaginárius egység. Sorba kapcsolt R ohmikus ellenállás és L önindukció látszólagos ellenállása a körfrekvencia mellett, tekintve, hogy a sorbakapcsolt ellenállásértékek vektorálisan összeadódnak, Z — R -)- ja L. Hasonlóan egy sorbakapcsolt R ellenállás és C kapacitás látszólagos ellenállását a körfrekvencia mellett a következő komplex mennyiség ábrázolja: zR-irc-Vektoriális ellenállások különben ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, mint a közönséges ohmikus ellenállások. (Soros, parallel kapcsolás elvei, Wheatstone-híd törvénye, stb.) *) Ha egykor 2 m körfrekvenciájú szinuszoidális váltakozó feszültség egy ohmikus ellenállásokból, önindukciókból és kapacitásokból tetszőlegesen összetett rendszerre hat, akkor ezen a rendszeren átfolyó ugyancsak szinuszoidális áramot két dolog jellemzi: