Műszaki Közlemények, 1929 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 Dr. Tomits Iván: Erősáramú zavarok gyengeáramú vezetékeken,­ kát sematikusan jól jellemzi a 39 a) ábra. Az­ egyenes ábrázolja a földtől jól szigetelt távbeszélő áramkör egyik ágát, melynek két vé­gén mint végállomásokon két távbeszélőkészüléket gondolunk bekap­csolva. A vezeték egyes pontjainak földre vonatkoztatott feszültsé­gét az ábrában látható pontozott görbe vonal mutatja olyképen, hogy a vezeték egyes pontjaihoz tartozó koordináták nagysága az azon ponton fellépő „földfeszültség“-gel arányos. A görbéből látható, hogy a földre vonatkoztatott váltakozó feszültségek ilyenkor mindig a vezeték két végén legnagyobbak és állandóan ellenkező jelűek (4- e és 4 e), míg ideális körülmények között a vezeték közepének föld­potenciálja zérus. Ha tehát pl. az említett távbeszélő vezeték ágaiban egy momentán fellépő erősáramú földzárlat révén 400 volt elektromotoros erő indukálódik, akkor az A—a végeken 200—200 volt feszültség lép fel a földdel szemben, azonban ellentétes fázisban. Ha a távbeszélő vezetékág A pontja momentán földelve van, az ott levő feszültség értéke zérussá válik, míg a B. ponton fellépő „földfe­szültség“, amint az könnyen belátható, az előbbi értékének kétszere­sére (400 volt) szökik fel (1. 39 b) ábra); ennek következtében a B. ál­lomáson lévő légüres túlfeszültségbiztosítók az átütés veszélyének vannak kitéve (akusztikus „d­oc“!). Ilyen egyoldalú földelés fordul pl. elő С. B. üzemű áramköröknél is, avval a különbséggel, hogy a föl­delés a С. B. központban a telep közvetítésével fojtótekercsen v. el­lenálláson át történik. Ha a távbeszélő vezetékágak mindkét irányban a parallelfutás szakaszán (A—B) túl is folytatódnak, akkor azok végállomásain fel­lépő feszültségek a földdel szemben általában kisebbek lesznek, mint a 39 a) és b) eseteiben, mivel az indukált áramok a vezeték földkapa­ 39. ábra.

Next