Műszaki Közlemények, 1929 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2 Dr. Tomits Iván: Erősáramú zavarok gyengeáramú vezetékeken, kát sematikusan jól jellemzi a 39 a) ábra. Az egyenes ábrázolja a földtől jól szigetelt távbeszélő áramkör egyik ágát, melynek két végén mint végállomásokon két távbeszélőkészüléket gondolunk bekapcsolva. A vezeték egyes pontjainak földre vonatkoztatott feszültségét az ábrában látható pontozott görbe vonal mutatja olyképen, hogy a vezeték egyes pontjaihoz tartozó koordináták nagysága az azon ponton fellépő „földfeszültség“-gel arányos. A görbéből látható, hogy a földre vonatkoztatott váltakozó feszültségek ilyenkor mindig a vezeték két végén legnagyobbak és állandóan ellenkező jelűek (4- e és 4 e), míg ideális körülmények között a vezeték közepének földpotenciálja zérus. Ha tehát pl. az említett távbeszélő vezeték ágaiban egy momentán fellépő erősáramú földzárlat révén 400 volt elektromotoros erő indukálódik, akkor az A—a végeken 200—200 volt feszültség lép fel a földdel szemben, azonban ellentétes fázisban. Ha a távbeszélő vezetékág A pontja momentán földelve van, az ott levő feszültség értéke zérussá válik, míg a B. ponton fellépő „földfeszültség“, amint az könnyen belátható, az előbbi értékének kétszeresére (400 volt) szökik fel (1. 39 b) ábra); ennek következtében a B. állomáson lévő légüres túlfeszültségbiztosítók az átütés veszélyének vannak kitéve (akusztikus „doc“!). Ilyen egyoldalú földelés fordul pl. elő С. B. üzemű áramköröknél is, avval a különbséggel, hogy a földelés a С. B. központban a telep közvetítésével fojtótekercsen v. ellenálláson át történik. Ha a távbeszélő vezetékágak mindkét irányban a parallelfutás szakaszán (A—B) túl is folytatódnak, akkor azok végállomásain fellépő feszültségek a földdel szemben általában kisebbek lesznek, mint a 39 a) és b) eseteiben, mivel az indukált áramok a vezeték földkapa 39. ábra.