Műszaki Közlemények, 1932 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Dr. Tomits Iván: Távbeszélés kisfrekvenciás vivőáramokkal. 3 A folyamatot matematikai alapon könnyen áttekinthetővé tehetjük, ha azt az egyszerű esetet tételezzük fel, hogy egy I„ intenzitású és N frekvenciájú vivőáramot n frekvenciával bíró tiszta szinuszoidális árammal modulálunk, megjegyezve, hogy N a rádiófrekvenciás, n pedig a beszédfrekvenciás zónában van (lásd az 1. b) ábrát). A modulált áram időbeli lefolyása ilyen módon a következő formulával felül„ (1 + k sin 2 тс n t) sin 2тг N t, ... 1.) hol t az időt jelenti. На к — 0, akkor az állandó U amplitúdójú vivőáramot nyerjük modulációtól mentesen (lásd 1. a) ábra), ha pedig ki 0, de kisebb az egységnél, úgy a moduláció a ki,, tágassági kontúrgörbét eredményezi (lásd 1. b) ábrát), trigonometriai tételt, az 1. alatti kifejezés következő alakot ölt: A modulált áram tehát a 2. alatti kifejezés szerint 3 nagyfrekvenciás tiszta szinuszos áramból tevődik össze: az első maga a vivőáram N frekvenciával, a második és harmadik pedig N ^ n és N + n frekvenciákkal bíró szinuszos váltakozó áramok, melyek a moduláció folyamatának köszönhetik létrejöttüket. Ez utóbbiak a moduláló kisfrekvenciás áramra jellemzők és, — ha a viszonyokat grafikusan szemléltetjük (lásd 2. ábra), — a vivőáram frekvenciájától jobbra és balra szimmetrikusan egyforma távolságban fekszenek.„ ábrázolja nagyságra nézve a vivőáram amplitúdóját, melynek frekvenciáját egyszerűség kedvéért példaképen 50.000 Hz.-nek vettük fel; ha a moduláció ne 1000 frekvenciával történik, az általa kitermelt oldalfrekvenciák 49.000 és 51.000 Hz. értékekkel fognak bírni, amplitúdóik pedig egyeneőkéntülő nagyságúak lesznek. Ha a modulálást nem 1000 frekvenciával végezzük, hanem a vezetékes távbeszélő igényeinek megfelelő beszédfrekvenciákkal a 300— ip7npm Kl* 1. ábra. Alkalmazva az ismert sin a . sin ß = -y- cos (a — 6)-----^ cos (a -j- p) I = I0 sin 2 ti N t + -y I0 cos 2 я (N — n) t —y-10 cos 2 tt (N +n) t... 2.)