Műszaki Lap, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-05 / 1. szám
— fél évre 3 kor.---------Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. AZ »ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET» HIVATALOS ÉRJESZTŐJEi Megjelenik minden hónap ' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Podmaniczky utca 37. II. 6 Tisztv. és szerk. hivatalos órái: Kedden és Pénteken este 8—9 óra között. Az Országos Műszaki Egyesület tagjai részére a lap előfizetési ára egész évre: 2 korona. Nem tagoknak egész évre : 6 kor. 5-én és 20-án. Műszaki iskola. (H) Egy nemzet nagyságának, jólétének alapját képezi a különböző gazdasági ágak arányos, összhangzatos kifejlődése. Olyan állam, melynek existenciája akár tisztán mezőgazdaságra, akár tisztán iparra, avagy kereskedelemre van alapítva, elérheti egy bizonyos fokát a virágzásnak, de magában hordja a bomlás csíráit. A régi feniciaiak, Karthágó, Velence példája bizonyítja, mily rövid életű egy tisztán kereskedő állam. A közgazdaság tudománya rég eldöntötte, hogy a mezőgazdaság egyoldalú kultusza szükségkép a föld kiélésére vezet s a nép vagyoni romlását és degenerálását idézi elő; a mai kor történelme igazolja, hogy tisztán, mondjuk túlnyomólag ipari foglalkozást űző nép is folytonos belső villongások által gyöngül visszafejlődik. Míg ellenben azok a népek, melyeknél az egyes gazdasági ágak harmonikusan fejlődnek, úgy az anyagi, mint szellemi jólét magas fokára emelkedtek s biztos lépésekkel haladnak a tökéletesedés felé. Íme az új kor ifjú államóriásai, az Egyesült államok és Németország mily szép példáját nyújtják ezen igazságnak. Virágzó mezőgazdaság mellett, hatalmas gyáripar és pezsgő kereskedelem. Ott a föld nyers terményei nem vándorolnak feldolgozatlanul idegen országba s igy nem kevesbítik az igazi és örök nemzeti tőkét. Van hatalmas ipar, mely a nyersanyagokat feldolgozza, sőt fejletlenebb államok nyersterményei özönlenek a dolgos kezek alá, van élénk kereskedelem, mely közvetíti, irányítja a javak forgalmát s megakadályozza, hogy a haszon idegen országba húzódjék, sőt más országok, más népek kincseit halmozza össze saját hazájában. Íme az új kor ipari államainak, Belgiumnak, Angliának példája bizonyítja, mennyire igyekeznek mesterséges után gyarmatosítással segíteni azon, hogy az ipar túlsúlya által okozott bajokat orvosolják, a túlnépesedést és az ezzel járó bajokat ellensúlyozzák, mezőgazdasági terményeik elégtelenségét pótolják. Ezeket az államokat a természet mostohasága a területnek mezőgazdaságra alkalmatlan volta és csekélysége ipari és kereskedő államokká fejlesztette, de egészséges érzékkel bíró polgáraik, államférfiaik, már korán felismerték a veszélyeket, melyeket egy gazdasági ág egyoldalú túlfejlődése okoz, azért már elég korán gondolkodtak arról, hogy azt a csekély földterületet, ami rendelkezésre áll, a mezőgazdasági kul-