Műszaki Lap, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-05 / 1. szám

IX. évfolyam, 1. szám­om- 1908- január 5. AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelen minden hó 5-dikén és 20-dikán. A k­iadó: az «Országos Műszaki Egyesület». Az 1907. évi koppenhágai nemzetközi szaklapkiállításon, a magyar szaklap gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE...................... KORONA 8.— FÉLÉVRE ...................... . 4.— Felelős szerkesztő: ZACH­ARA LAJOS. Szerkesztő: JAKOBOVITS DÁNIEL. A kiadóhivatalnak szóló küldemények Budapest, 1. ker., Bors­ u. 19. földsz. 1. címre intézendők. Szerkesztőség: Budapest, VII., Lövölde-tér 2., II. 27. Hivatalos órák: kedd és péntek este 8—9-ig. TARTALOM: Műszaki testületeink a műszaki kamaráról. — Heggesztés nélküli láncoknak uj eljárás szerint való előállítása. Irta: Zachara Rezső. — Innen-onnan. — Egyesületi élet. MŰSZAKI TESTÜLETEINK A MŰSZAKI KAMARÁRÓL .■­.................- · Ama, iparunk jövőjére nézve elsőrendű fontosságú mozgalom, melyet a «Műszaki Kamara» törvényterveze­tével szemben az Országos Műszaki Egyesület indított, mind nagyobb hullámokat ver iparunk közéletében. Az Országos Műszaki Egyesületnek a «Műszaki Kamara» képtelen eszméjével szemben való erélyes állás­­foglalását magukévá tették az Építészi és Műszaki Raj­zolók Országos Egyesülete, az Országos Iparegylet és legutóbb a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete. Ez utóbbi tekintélyes testület múlt hó végén szintén felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, mely­ben határozottan kikel a­­Műszaki Kamara törvényter­vezete ellen úgy általánosságban, mint annak részleteiben. Klasszikus tömörséggel megírt minden sora arany igaz­ságot tartalmaz és az egészen átcsillámlanak Szterényi államtitkárnak úgyszólván szállóigévé vált szavai, melye­ket a pécsi iparos gyűlésen mondott, hogy «nem az a fő, ki mit tanult, hanem az, hogy ki mit tud». Épen ezért reménynyel nézünk a kereskedelmi kormánynak abbeli elhatározása elé, várjon ezt a kép­telen törvénytervezetet a képviselőház elé terjeszti-e vagy sem. Meggyőződésünk, hogy az ország ipari köz­véleményét respektálni köteles kormánynak döntése más mint elutasító nem lehet. A kérdéses felterjesztést, annak közérdekű voltára való tekintettel, alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: 1382/1907. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A magyar mérnök- és építészegylet heti értesítő­jének folyó évi 33. számában egy törvényjavaslat-tervezet jelent meg, mely egy Budapesten létesítendő országos műszaki kamara felállítását célozza. Minthogy ezen tervezet azon szempontból, melyből érdekeltségi körünk­nek a kérdést bírálat tárgyává tennie kell, több­oldalú alapos kifogás alá esik, egyesületünk úgy általánosság­ban, mint a részleteket illetőleg foglalkozott fenti ter­vezettel s van szerencsénk erre vonatkozó előterjesz­tésünket Nagyméltóságodnak az alábbiakban megtenni. Általános szempontból bírálva az ügyet, önkénte­lenül elénk tárul az a kérdés: várjon egyáltalán van-e szükség egy ilyen műszaki kamara felállítására? Ha végigtekintünk ugyanis a műszaki téren és az iparilag sokkal előrehaladottabb nyugati államokon, az ily intéz­ménynek sehol nyomát nem látjuk, már­pedig bizonyos, hogy műszaki kamarák létesítettek volna, ha azt az ipari érdek szükségessé vagy indokolttá teszi. Ugyanez áll a mi viszonyainkra is. Kötelességünkhöz képest állandó figyelemmel kisér­jük az ipari élet minden megnyilatkozását s azt tapasz­taljuk, hogy a közódaj nálunk sem nyilatkozott meg ily kamara érdekében, s hogy csak egy kisebb érdekelt­ségi kör kívánja annak létesítését. Mert mire c­éloz ezen törvényjavaslat? Arra, hogy megkülönböztethető határvonalat vonjon az okleveles és nem okleveles mérnökök között nem csupán a czím, hanem a műszaki munkálatok elvégezhetése tekintetében is. Nem vitatjuk az első kívánság jogos és méltányos voltát, mert csak igazságos, hogy az, a­ki hosszabb időt és nagyobb fáradságot igénylő tanulmányokat vég­zett, kifejezésre juttathassa a címben magasabb theoretikus készültségét. Ennél tovább menni és szűk határok közé szorítani az egyéni munkásságot aszerint, a­mint valaki oklevéllel bír-e vagy sem, nem tekintve azt, váljon e kettő közül a gyakorlati életben melyik állja meg job­ban a helyét és kimondani törvényben azt, hogy egy theoretikus értékű oklevél s nem az élet próbaköve legyen bírája annak, hogy egy munkakört, ki töltsön be, nem tartjuk sem általános liberális emberi szempontból helyesnek, de az ipari érdekek szempontjából határo­zottan károsnak kell minősítenünk. Áttérve a fent említett törvényjavaslat egyes részleteire

Next