Műszaki Lap, 1933 (32. évfolyam)
1933-01-01
BUDAPEST, 1933. JANUÁR—FEBRIJAR MŰSZAKI LAP 27 M.) Szakközlöny a gép- és fémipar, elektrotechnika vegyészet, faipar és műszaki kereskedelem köréből az országos műszaki egyesület hivatalos közlönye Szerkesztőség és kiadóhivatal : VI. Aradi u. 16. Tel. 18 9 71. M. kir. postatakarékp. számla 22.692 . ' ..........................— »■ ' TARTALOMJEGYZÉK: Műhelyünk — Indigósorok — Egy új autómotorról — Magasabb műszaki elméleti képzettség megszerzése — Iíphenol-adehydgyanták és a lakkiparban felhasznált származékaik — Stabil gőzgép- és motorkezelői tanfolyamok — Szemle — Naptár — Egyesület Műhelyünk Öt hónapja, hogy egyesületi tárgyalószobánk nagy zöld asztalát körül ülték lelkes fiatal kollegáink és elhatározták, hogy önálló vállalkozással szereznek betevő falatot az állástalanoknak. A terv eleinte kissé fantasztikusnak látszott. Amikor azonban a részletkérdések és a számba jöhető nehézségek tárgyalásánál egyre elevenebben működtek a gondoktól elcsigázott, elfásult agyak, egymást érték a praktikus elgondolások és akik a csillogó szemekből olvasni tudnak, tudhatták, hogy a műhely nemcsak szép akarat, hanem kivihető terv, korunk élniakarásának nagyszerű megnyilatkozása. A megbeszélések nem tartottak sokáig, mindenki dolgozott és egy hónap sem telt el, megnyílt a műhelyünk. Most, négy hónapi működéssel hátunk megött nyugodtan megállapíthatjuk, hogy akik a műhelyt létrehozták, gondosan rakták egymásra a téglákat. Mert nem jelentéktelen eredmény ma 20—25 kollegánkat a mi műhelyünkben foglalkoztatni és ha kicsiny is a karaj, mégis kenyér amit kapnak. Tudjuk, hogy nincsen minden elintézve, hogy ez a foglalkoztatás szükségmegoldás, másra vannak hivatva a kollegáink, mi azonban a realitások útját járjuk, ha kissé göröngyösebb és kissé hosszabb is ez az út. De közben dolgoznak plonérjaink tovább, hogymihamarabb visszakanyarodhasson karunk arra az útra, melyet mások előttünk elzárni és csupán a maguk részére fenntartani kívánnak. * A revízió gondolata az egész világon terjed és mindjobban tért hódít volt ellenségeink közt is, hogy : „a törvények szentek, de nem örökérvényűek!“, amint azt elismert politikusok is hangoztatják. Magyarországon van egy törvény, mely már 10 éve érvényben van, mely a tiszta,szabad verseny helyett egyesek privilégiumának akar biztosítani olyan munkát,melyhez a képesítést iskolai tanulmány és gyakorlati tapasztalat adja meg sok ezer embernek, olyanoknak is, akik nincsenek a kiválasztottak közt, mert nem engedik őket a kiválasztottak közé. De a szégyenletes egyoldalúan kötött „béke" diktátumok nem oldják meg a világbékét, a gazdasági jobbulást nem hozzák, nem oldják meg az egyoldalúan kiadott törvények sem a reális termelést, ha csak kasztokat alkotnak a műszakilag képzett munkaerők közt, kasztokat, melyek közül az egyiknek mindent szabad, a másiknak semmit! Aki amit tud azt csinálja, akinek hivatottsága van valamihez, az képezhesse magát tovább és amikor elérte azt a fokot, amikor alkotni képes, akkor szabadjon neki alkotni! Hogy valaki mikor képes problémákat megoldani, azt nem döntheti el egy vizsgán „jól kifogott" kérdésre adott megfelelő theoretikus felelet. De eldöntheti a munkaadó, aki megítéli, hogy az ő általa adott problémák sorát meg tudja-e oldani alkalmazottja vagy sem ? Ha megoldja a problémákat az alkalmazott, felettese legfeljebb barátságból kérdezi meg hol tanult, de ha nem tudja megoldani, úgy nem érdekli, hogy hol és miért nem tanulta meg, miért nem tudja vállalt feladatát megoldani, hanem nem alkalmazza tovább; legalább is így volna helyes. De van egy törvény, mely kötelezi a munkaadót, hogy kérdezze meg leendő alkalmazottját, hogy hol kellett ezt, vagy azt tanulnia és csak ha megfelelő helyen tanulta akkor próbálhatja ki alkalmazottját, tudja-e azt, amit vállalt ? Ha van valaki, aki tud dolgozni és akar dolgozni, azt nem szabad dolgozni hagyni, mert van egy autonóm címosztó szerv, mely nem adja mindenkinek azt a varázsigét jelentő címet, azt a címet, melyet a törvény egy végzettségnek biztosít és nem egy képességnek, azt a címet, mely foglalkozást jelent az egész világon és nem végzettséget ! Mi dolgozni akarunk és dolgozni fogunk ! Nehezek a viszonyok, nehéz a kenyeret meg-