Műszaki Szemle, 1928 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
164 Műszaki Szemle hiányzik. A hajók ellen való tüzelés úgyszólván teljesen a közvetlen irányzás alapján fog történni, mert a különleges berendezések hiánya következtében fedett állásból ily gyorsan mozgó célok ellen a tüzelés szinte kilátástalan. Sőt közvetlen irányzás mellett sem könnyű dolog. Mindenesetre jó gyakorlat tábori ütegek részére a harckocsik leküzdésének gyakorlása. Ez kitűnő iskola a kezelők számára de kevés a parancsnokoknak. Ezeknek a tengeri célok harcászati fontosságának megítélését kell gyakorolniuk. Sonnenberg, a német viszonyokból kiindulva, főképpen a partraszállás elhárítására fekteti a súlyt és ennek gyakorlását ajánlja. Általánosságban vázolja is a partraszállás menetét. Teljesen meglepetésszerű partraszállást kizártnak tartja, mert a szükséges előkészületek oly nagyszabásúak, hogy azokról a védő mindig fog valamelyes hírt kapni. Még arra is lehet majd következtetni, hogy körülbelül melyik nagyobb partrész ellen tervezik a támadást. A partraszállás pontos helyét viszont annál nehezebb lesz majd előre megtudni. Ezért aztán meg kell a védőnek azzal elégednie, ha a kellő mennyiségű csapatot és anyagot a tekintetbe jövő partrész mögött oly kedvező területen gyűjtheti idejekorán össze, ahonnan gyorsan és biztosan tolhatja előre a kezdődő támadás elhárítására. Természetesen a támadó mindig igyekezni fog legalább kicsiben a meglepetésre. Különböző helyeken színlelt támadásokat rendez. Éjjelt, ködöt kihasznál, sőt mesterséges ködöt fejleszt. A védő dolga aztán a támadás súlypontját minél előbb felismerni és a szükséges rendszabályokat gyorsan megkezdeni. Eszményi lenne a partraszállást már csírájában elfojtani, mielőtt a támadó egyáltalán csapatokat tett volna a partra. Ez azonban csak igen kivételes eset lesz. Ha a támadó csak valamennyire is ügyes, akkor mindig sikerülni fog egy vagy több helyen a partra jutnia és ott lábát megvetnie. Ezt annál könnyebben teheti, mert a partraszállított gyalogságnak a hajók ágyúiban hatalmas támogató tüzérsége van. Amint azonban a támadás a tengertől eltávolodik, mindinkább hatástalanná válik a hajóágyúk támogatása, nem annyira a lövőtávolság nagyobbodása, mint inkább a megfigyelés és az összeköttetés nehézsége következtében. Hogy a támadás meg ne akadjon, a támadónak mielőbb tüzérséget is partra kell szállítania, mégpedig mozgékony lövegeket, melyek a gyalogságot nyomon követhetik. A mai korban ez jóval könnyebb mint régen, mert a motoros vontató és a motoros lövegtalp könnyebben szállítható partra, mint a lófogatok. Ne feledjük azt sem, hogy a kétlaki harckocsi (Amphibientank) is kísért már, mely vizén is képes járni. A világháború alatt a belga partvidék ellen terveztek harckocsival is partraszállást, bár kivitelre nem is került a dolog. A jövőben mindenesetre ezzel is kell számolni. Amint aztán a támadónak sikerült legelsőnek partraszálló csapatait kellő távolságra a partraszállás helyétől előretolnia, akkor a további partraszállás jóval kevesebb akadállyal fog járni, mert a védő ütegei nem érhetnek el odáig hatásos tüzekkel. Ezzel aztán az eddig partvidéki harc egyszerre teljesen szárazföldivé vált. Sonnenberg oly esetet tételez fel, melyben a támadónak sikerült gyalogságot és néhány löveget partraszállítania és mint a további partraszállás biztosító csapatait egy kissé előretolnia, miközben a védő csapatai a színtérre érkeznek. A partvédő tüzérségének ekkor a következő célok fognak mutatkozni: 1. a partraszállott csapatok, 2. a szállítást végző csónakok, gőz- és motorbárkák, dereglyék stb..