Művezetők Lapja, 1900 (3. évfolyam, 2-15. szám)
1900-08-20 / 8. szám
120 MŰVEZETŐK LAPJA alkalmából, Kolozsvárott rendezik, melyet Arad, Szeged, Debrecen, Pozsony, Székes-Fejérvár stb. városok fognak követni. Az ipari célokra való jó beszerzésénél az volt eddig az eljárás, hogy az évenként szükséges mennyiséget a pénzügyminisztérium utalványozta ki s így minden egyes esetben a pénzügyminiszterhez kellett folyamodni, ami természetesen nagy időveszteséggel járt. E bajon segítendő, elrendelte a pénzügyminiszter, hogy az ipari célokra való só iránt beadott kérvényeket a pénzügyigazgatóságok ezentúl a maguk hatáskörében intézzék el. (Nemzetgazd. Szemle.) Égőolaj világító erejének fokozása. (M.) Újabb időben kitalálták annak módját, hogyan lehet az égőolajok világító erejét fokozni. E célból a repceolajat petróleummal keverik és a keverékhez megfelelő mennyiségű szénsavas nátront és szénkénegben oldott phosphort adnak. Némely esetben repceolaj- és petróleumkeverék helyett tisztán petróleumot használnak. Az eljárás különben ugyanaz. Ezen aránylag igen egyszerű eljárás által az olaj lángja olyan fényt kap, mint az acetylénláng. A lámpa, melyben ilyen anyag ég, rossz szagot nem áraszt, lángja nem füstöl és a világítás olcsó. Ily olajnak különösen vasúti jelzők világítására való használása igen előnyösnek látszik. (V. H. hetilap.) Újabb módszer tüzelőanyagok vizsgálására. Kotte a »Stahl u. Eisen« 1899-iki évfolyamának 1017. oldalán ismerteti azon kísérleteket, amelyeket Couriot tanár Párisban a tüzelőanyagok s főleg a kőszén hamutartalmának megállapítására a Röntgen-sugarak alkalmazásával ejtett meg. E kísérletekre Couriot-t azon észlelés indította, mely szerint a tiszta kőszén a Röntgensugarakat jobban átbocsátja, mint az ásványi anyagokat (palát, pyritet, kovát stb.) tartalmazó szénfajok. Couriot ezen alapon a tüzelőanyagok hamutartalmának megvizsgálására teljesen kész s szerinte a gyakorlati céloknak teljesen megfelelő vizsgálati módszereket is hozott javaslatba. Kotte ezen módszereknek gyakorlati kipróbálása végett a duisburgi kir. gépészeti és kohászati iskola laboratóriumában összehasonlító kísérleteket végzett, amelyeknél a tőzeg, kőszén, briquettes és koksz hamutartalmát állapította meg az eddigi elégetési és parallel a Couriot-féle módszerek alkalmazásával. Ezen összehasonlító kísérletek alapján Kotte azon nézetének ad kifejezést, hogy a kathódsugaras vizsgálati módszerek sem a darabos, tömör állapotú anyagokra, sem a porrá őrölt tüzelőanyagokra nézve nem nyújtanak megbízható eredményeket. Sőt kísérleteiből határozottan kitűnik, hogy a különböző hamuképző anyagok a kathód-sugarakat különböző mérvben bocsájtják át; minélfogva az ilynemű quantitativ meghatározások értéke természetesen felette problematikus. — B. — (M. m. és épitési egylet közlönye.) A rézgálic gyártása és forgalomba hozatala. A földmivelésügyi miniszter a rézgálic gyártásának és forgalomba hozatalának szabályozása tárgyában a következő rendeletet adta ki: A mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. törvénycikk 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján, a közforgalomban levő rézgálicot szintén azon cikkek közé sorolom, amelyeknek hamisítása, valamint a hamisitottaknak forgalomba hozatala tilos s az említett törvénycikk megtorló határozmánya alá esik. Az idézett törvénycikk végrehajtása tekintetében 1896. évi julius hónap 9-én 38.286. szám alatt kiadott rendelet kiegészítéséül, tehát a kereskedelemügyi és a belügyminiszter urakkal egyetértőleg a következőket rendelem: Rézgálic elnevezés alatt csak oly gyártmány hozható forgalomba, mely a jegecvíz beszámításával legalább 98 (kilencvennyolc) százalék tiszta jegeces réz-szulfátot tartalmaz; a többi 2 (kettő) százalékban pedig az elkerülhetetlen nedvességtartalom mellett, legfeljebb csak annyi vasvegyület lehet, mely 0,5 (öttized) százalék fémvasnak felel meg. Jelen rendeletem keltétől számított három hónap múlva lép hatályba. (M. Keresk. Lapja.) Iparosok-önkéntesek. Az országos iparegyesület felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, amelyben közbenjárását kérte arra nézve, hogy az egyévi önkéntességi intézmény az ipari szakiskolák végzett tanulóira is kiterjesztessék. A miniszter az egyesületnek ezt a kérését nem találta teljesíthetőnek, s a visszautasítást a következőkkel indokolta: Az ipari szakiskoláknak működésük és fejlesztésük irányításában szorosan az ipari viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk. Ami a gyakorlati ipari élet az iparostól meg nem kíván, vagy ennek boldogulására káros hatás volna, az ez iparos képzésnél nemcsak előtérbe nem jöhet, de okvetlen mellőzendő is. Ezen iskolák feladata oly munkáselemet nevelni, mely életcéljául tényleg az ipari foglalkozást tekintse. Ebből kiindulva, részemről az ipari érdekek szempontjából nem tartanám kívánatosnak oly kedvezmények megszerzését, melyek a szakiskolák végcélját nemcsak befolyásolnák, de legtöbb esetben veszélyeztethetnék is. Ily intézménynek tekintem részemről az egyévi önkéntességi jognak jelen alakjában való kiterjesztését a szakiskolák végzett tanulóira, mert ez az intézmény ez idő szerint úgy a közös hadseregben, mint a m. kir. honvédségnél a tartalékos tiszti minősítéssel áll szoros kapcsolatban, mely minősítés magában rejti a csíráját annak, hogy az ipari szakiskolákat végzett tanulókban oly ambíciókat keltsen fel, melyek őket rendeltetésüktől, a tényleges ipari foglalkozástól elterelhetnék. Nem valószínűtlen továbbá, hogy a legtöbb tanuló a szakiskolába való belépése alkalmával nem az ipari kiképzést tekintené végcélul, hanem tisztán csak az egyévi önkéntességi jog megszerzését. Végül értesítem az egyesületet, hogy az ipari szakiskolát végzett tanulók érdekében a tartós 8. szám.